CXXXIX. ZSOLTÁR

Nóta: Irgalmazz, Úristen, immáron...

1. Ártatlan szívét Szent Dávid mindazokhoz,
   Akik szólnak vala az ő halálához,
   Annak, aki jól tud a szívek titkához,
   Jelenté, hogy közi nincs gonosz szándékhoz.

2. Uram, sok tűz által engem megpróbálál,
  Belső részeimben bölcsen megvizsgálál,
  A sok eseteknek szelén megrostálál,
  Sok nyavalyák által újólag formálál.

3. Jól tudod szívemnek titkos gondolatját,
   Lábaim ösvényét látod, s minden útját,
   Érted nyilván az én elmém akaratját,
   Okosságomnak is isméred tanácsát.

4. Ha mikor egy igét az én nyelvem kiszólt,
   Nálad azon szempillantásban értve volt,
   Sőt még mikor az én szájat egyet sem szólt,
   Jövendő beszédem nálad már tudva volt.

5. Mindenestől fogva két kezedben vagyok,
  Bírsz énvelem, erős kezeid mert nagyok,
  Csodálatos bölcs vagy, mindent reád hagyok,
  Igen fenn ülsz, és  én lábad alatt vagyok.

6. Az te kezed előtt, Uram, hova megyek,
  Rejtekhelyben szemed előtt vagy mint legyek?
  Szemed elől el nem rejtnek a mély hegyek,
  Ott vagy, ha  az magoss mennyekbe felmegyek.

7. Ha az piros hajnal szárnyára kelnék is,
  A te két kezeid tennének oda is,
  Ha a mély tengeren általrepülnék is,
  Nálad nélkül oda nem jutnék soha is.

8. Az sűrű sötétség tőled el nem rejthet,
  Ha te parancsolsz, mert az Ej  is nap lehet,
  Mint a szép Nap, az Ej oly világot tehet,
  Nálad különbséget e kettő nem vehet.

 9. Anyám méhében is láttad az én vesém,
   Bölcsen úgy szerzel, hogy halálban nem esem,
   Csudásan formaiad mind szívem s mind vesém,
   Csak egy csont vagy tetem héjommal sem esem.

10. Hatalmas, bölcs Isten, oh, mely igen bölcs vagy!
   Bölcsességed mellett hatalmad, oh, mely nagy!
   Semmi nem lehet oly, miben tudós nem vagy,
   A te kezed minden hatalmasokon nagy.

11. Az te bölcsességed nálam igen  drága,
   Megszámlálhatatlan, mint föveny soksága,
   Arra vigyáz az én szívem kévánsága,
   Hogy nálad lehessen életem váltsága.

12. Tudom, hogy a gonosz istentelen enyész,
   És a vérontóknak te oltalmok nem léssz,
   Az ártatlanokért végre igazat vessz,
   A gonosztévőkre kegyelmesen  nem nézsz.

13. Járjanak tőlem is távol, akik nem jók,
   Akiknek szájokban vadnak káromló szók,
   Vizet mutatnak, de víz nélkül való tók,
   Hazug nyelvek penig oly, mint a mérges pók.

14. Ellenkeznek veled, s én is nem szeretem,
   Gyűlölöm őket, és szívemből kivetem,
   Cselekedetekben soha nem követem,
   Sőt még híreket is föld alá temetem

15. Bölcs, hatalmas Isten, az én szívembe szállj,
   És gondolatimban engemet megvizsgálj,
   Minden dolgaimban erősen megpróbálj,
   Amint akarsz, Uram, bár ugyan megrostálj.

16. Lásd meg, hogy ha vagyon álnokság énbennem,
   Semmi okon nékem ne hagyj gonoszt tennem,
   Add boldog örömben áldásodat vennem,
   Örök útadon adj országodba mennem.

Forrása: RMKT XVII, 4., kiad. Varga Imre, 195. sz.