XLV ZSOLTÁR

Nota: Magasztallak, én Istenem...

1. Új éneket mond kedvvel megádázott szívem,
  Melyet velem énekeltet örömmel kedvem,
  Igen sok szívekben beírja nyelvem,
  A királyról formált versem harsogja lelkem.

2. Friss termettel, gyenge színnel ékes személlyel,
  Minden embernek a király szép tekintettel,
  Piros ajakidon kedv ül szép szerrel,
  Fénlik orcád, kedves lévén gyönyörű vérrel.

3. Édes új raj lépesméz csak bölcs nyelved szava,
  Kegyelemmel, szeretettel víg szüved rakva,
  Csak merő jó vagy mindenestói fogva,
  Mindenféle jókkal megvagy Istentől áldva.

4. Oldaladra kösd fel a szép aranyos fegyvert,
  Az örömnek fegyverit, amely nem ölt embert,
  Melyet erős kezed vérbe nem kevert,
  Hatalmason anélkül is ellenséget vert.

5. Úri díszes, dicsőséges köntösödben járj,
  Jól fú az szél, nagy szerencséd, senkitől ne várj,
  A sereg elein bátor szívvel járj,
  Mind e világ nagy részéről diadalmat várj.

6. Az te erőd s nagy hatalmad kiviszen, s meghoz,
  Sziligységedhez bízhatol s igyenes  szódhoz,
  Nem árt semmi, bízzál igazságodhoz,
  Csudaképpen győzedelem kötve karodhoz.

7. Kemény, szigonyos nyilaid ellenségidnek
  Kevély és felfuvalkodott szívében esnek,
  Viszont birodalmi a pogány népnek           "
  Egyetemben magokkal hatalmadba esnek.

8. Az te széked az Istentől vagyon és megáll,
  Isten által a te pálcád örökké regnál,
  Jóvoltodért országodra áldás száll,
  Birodalmod megmozdulhatatlanul megáll.

 9. Mivelhogy az igazságot híven szeretted,
   A törvénytelenségeket pedig gyűlölted,
   Azért az Úristen, a te Istened,
   Vigasságnak olajával felszentelt téged.

10. Megkent és minden  társaid felett úrrá tött,
   Frigyet kötött veled és édesatyáddá lőtt,
   Istentől a király gazdagságot vött,
   Az ő kéncses tárházán örökös sáfár lőtt.

11. Arany, ezüst, drága kenet, ékes öltözet,
   Bíbor, bársony, kamuka és atlac csömölet,
   Úri méltósággal minden becsület,
   Adatott az Úristentől kedvvel tölt élet.

12. Merő elefánttetemből csinált hajlékban,
   Lakol gyönyörűséggel bevont palotában,
   Cédrus, cyprus- és liliumillatban,
   Nyugszik szíved, lelked él boldog állapotban.

13. Szolgáid a fő rend és nagy urak fiai,
   Akik előtted s utánad szoktanak járni,
   Szolgálóid a királyok leányi,
   Akik örvendetességgel készek szolgálni.

14. Feleséged, a királyné jobbod felől ül,
   Tisxta merő vont alanyban e\ődbe kerül,
   Gyönggyel és gyémánttal fűzve mind körül,
   Tapsol ezen, vigad, örvend szíved és örül.

15. Örömödben szólasz  mondván: édes jegyesem,
   Tekénts reám, és hallgasd meg szómot, édesem,
   A te Atyád házát, hű  szerelmesem,
   Felejts el énreám képest, gyönyörűségem.

16. Az te kedves, ékes, kegyes szép termetedet,
   Kedvelem és szeret ezért szívem tégedet,
   Ápolom ékes és szép személyedet,
   Urad vagyok, mutasd hozzám tés szerelmedet.

17. Nagyasszony léssz, a Tyrusnak fő-fő asszonyi
   Előtted térdet és fejet szoktak hajtani,
   Az urak is készek ajándékozni,
   Téged mind kicsiny s mind nagy rend kész asszoriyolni.

18. Az te díszed, dücsőséged mind kül, belől szép,
   Mint az arany drágakővel ékesített kép,
   Boldogságod télies s minden jóval ép,
   Mindenféle gazdag áldás, mint harmat, ellép.

19. Bevitetel a királyhoz, a te uradhoz,
   Utánad a sok szűzleány serege sort hoz,
   Vigasságban visznek bé a királyhoz,
   A királynak dücsös superlátos ágyához.

20. Atyád,  anyád helyett sok szép magzatid lesznek,
   Kik ez  földön nagy fejedelemséget vésznek,
   Téged  elméjekben s szívökben tesznek,
   És jótéteményedért hálaadók lesznek.

21. Hogy a Dávid király fia házastársat vőn,
   Mind az egész ország népe vigasságban lőn,
   Örömében ilyen dicséretet tőn,
   Kit Dávid az negyvenötöd zsoltárban bévőn.

Forrása: RMKT XVII, 4., kiad. Varga Imre, 100. sz.