XLVI. ZSOLTÁR

Nota: Erős várunk nekünk az Isten...

1. Erős várunk az Úr és bástyánk,
  Noha sok ínségek jönnek ránk,
  De az Úr által megáll hazánk,
  Megmaraszt a mü kegyes Atyánk;
  Azért semmit nem félünk,
  Sőt bátron élünk,
  Vagyon reménségünk,
  Hogy ellenségünk
  Soha semmit  nem árt minékünk.

2. Ha az egész föld megindul is,
  És minden kőszál megmozdul is,
  Ha a tenger mind felfordul is,
  És a  széles földre zúdul is;
  De semmit a mü szívünk
  Nem fél bennünk,
  Mert az Isten velünk,
  Megmarad fejünk,
  És nem árt a mü ellenségünk.

3. ím mint a szélvész, felrohantak,
  Sok erősséget elhántak,
  Népével kegyetlenül bántak,
  Sem vént, sem ifjat meg nem szántak;
  De nekünk a sebes ár
  Nem veszély, sem kár,
  Mert az Úr köztünk jár,
  Neve erős vár,
  Oltalma eltörhetetlen zár.

4. Az Isten lelke biztat műnket,
  És gyönyörködteti szívünket,
  Igére ti tartja lelkünket,
  Elveszi minden félelmünket;
  Az Úr igen jó reggel,
  Nagy sietséggel
  Lészen segítséggel
  Bocsát jó véggel,
  Szemben szállván az ellenséggel.

5. ímhol az hütötlen nemzetek
  A vérontásra megszelhüttek,
  Sok országok mind lóra ültek,
  Az Isten ellen öszvegyűltek;
  Imé az erős Isten,
  Mivelünk jelen,
  Segítséggel lészen,
  Nem hagy, felvészen,
  Velünk mindörökké jót tészen.

6. Jersze, lássátok nagy munkáját,
  És kimondhatatlan csudáját,
  Megveré az hűtlen táborát,
  Csendesítvén a föld határát;
  Az ellenség erejét,
  Elrontván íjjét
  És minden fegyverét,
  Vasas szekerét,
  Hatalmának mutatá erejét.

7. Az Úr úgy mond: mind lássátok meg,
  Hogy az hűtlent csak én verem meg,
  A pogány közt dücsőülök meg,
  Erőm a földön mutatom meg;
  Íme az erős Isten
  Müvelünk jelen,
  Segítséggel lészen,
  Nem hagy, felvészen,
  Mindörökké velünkjól tészen.

Forrása: RMKT XVII, 4., kiad. Varga Imre, 101. sz.