1. Bevezetés

 

Az uráli népek hiedelemrendszere több olyan vonást őrzött meg az elmúlt évszázadok, évezredek során, amelyek közös eredetűek. E jelenségek valaha minden uráli nép hitvilágára jellemzők voltak, de ennél nagyobb körre is kiterjedtek. Az uráli nyelvcsalád népein túl az altaji és paleoszibériai népeknél is fellelhetjük a sámánizmus sajátos jegyeit, a medvekultusz pedig az uráli és paleoszibériai népek körében mutat közös jellegzetességeket.

 

A magyar mitológiai kutatások úttörője Otrokocsi Fóris Ferenc (1648–1718) volt. A magyarság őstörténete (Origines Hungaricae) című munkájában már vizsgálta egyes mitológiai szereplők nevét.

A jelentősebb mitológia összefoglalások Európában a 18. században készültek, a mitológiakutatás kibontakozása azonban már a 19. század eseményei közé tartozik. A magyar hitvilág korai kutatói és összefoglalásaik felsorolásszerűen:[1]

 

·        Cornides Dániel (1732–1787): Értekezés a régi magyarok vallásáról (Commentatio de religione veterum Hungarorum). Bécs, 1791.

·        Horváth János (1769–1835): A régi magyaroknak vallásbéli’ s erkölcsi állapottyokról. Tudományos Gyűjtemény, II. 1817.

·        KÁLLAY Ferenc (1790–1861): A pogány magyarok vallása. Pest, 1861.

·        Ipolyi Arnold (1823–1886): Magyar Mythológia. Pest, 1854.

·        Csengery Antal (1822–1880): Az altaji népek ősvallása, tekintettel a magyar ős vallásra. Buda, 1857.

·        Kandra Kabos (1843–1905): Magyar Mithologia. Eger, 1897.

 

A 19. századi magyar mitológiakutatás párhuzamosan haladt a finn- és oroszországi kutatásokkal. Horváth János finnugor és szamojéd példákat hoz párhuzamként, feltehetőleg egyetlen szerző, Engel után; Kállay Ferenc azonban már rendkívül széles olvasottsággal rendelkezik, ismeri a teljes finnugrisztikai szakirodalmat. Ipolyi Arnold is tájékozott a finnugor mitológiában, de művének alapkoncepciója miatt a finnugor adatok elvesznek az egyéb párhuzamok tengerében. Csengery Antal már hasznosította Castrén korszakos művét,

[2] s felismerte, hogy az urál-altaji népek ősvallása a sámánizmus volt. Kandra Kabos a magyar mitológia rekonstruálásában ugyan a Kalevalát tekintette iránymutató forrásnak, de a finnugor nyelvrokonság kérdésében az „ugor–török háború” vitái miatt mégis bizonytalanabb, mint elődei.

 

A 20. század hajnalán Finnországban Julius Krohn ír tanulmányt a finnugor népek pogány istentiszteletéről,[3] Oroszországban pedig I. Ny. Szmirnovnak jelennek meg összefoglalásai a permi és volgai népekről, amelyek szintén tartalmaznak a hitvilágra vonatkozó adatokat.[4]

 

Magyarországon a 20. század 2. felében az uráli népek hitvilágának kiemelkedő kutatója volt DIÓSZEGI Vilmos (1923–1972). Az obi-ugor népek folklórjával foglalkozott Schmidt Éva (1948–2002). A sámánizmus finnugor sajátosságait és általános vonásait is kutatja HOPPÁL Mihály (1942–). Az obi-ugor és udmurt hitvilág egyes kérdéseiről KEREZSI Ágnes (1954–) publikált tanulmányokat. Szibériai nyelvrokonaink hitvilágáról a kutatók által gyűjtött szövegek alapján VÉRTES Edit (1919–2002) írt könyvet (Szibériai nyelvrokonaink hitvilága. Bp. 1990.).

 

(Klima László)