Keresés

Nyelvtan

Névszóragozás

 

I. deklináció (a-tövűek)

 

 


 

h-tövűek (f)                     a purum (f)        a impurum (f)             hímnemű hj-végűek

                                          

(1) h-tövűek

                                                                        ’harag’

 

Singularis

Pluralis

nominativus

Ñrg»

Ñrga…

accusativus

Ñrg»n

Ñrg£j

genitivus

ÑrgÁj

Ñrgîn

dativus

ÑrgÍ

Ñrga‹j

 

(2) tiszta a-tövűek (a purum): -ea, -ia, -ra-végűek

                                                                                                     ’a rossz anarchia’

 

singularis

 

pluralis

 

nominativus

¹    kak¾

¢narc…a

  kakaˆ

¢narc…ai

accusativus

t¾n kak¾n

¢narc…an

t¦j kak¦j

¢narc…aj

genitivus

tÁj kakÁj

¢narc…aj

tîn kakîn

¢narciîn

dativus

 kakÍ

¢narc…v

ta‹j kaka‹j

¢narc…aij

 

végződések az I. deklinációban (h- és tiszta a-tövűek)

 

 

singularis

pluralis

nominativus

-h     

-a

-ai

accusativus

-hn   

-an

-aj

genitivus

-hj   

-aj

-în

dativus

-V     

-v

-aij

 

(3) a névelő ragozása

 

 

singularis

pluralis

 

m

f

n

m

f

n

nominativus

Ð

¹

accusativus

tÒn

t»n

toÚj

t£j

genitivus

toà

tÁj

toà

tîn

tîn

tîn

dativus

to‹j

ta‹j

to‹j

 

A hímnemű és nőnemű nominativus-i alakok (Ð, ¹, oƒ, aƒ) mind simulószók!

 

Igeragozás

(1) jelen idő (praesens imperfectum)

képzése:  w-s, azaz imperfectum-tő (melyet az -w levágásával kapunk meg) + cselekvő végződések

 

szótő: leg-                                           ’mondom’

 

singularis

pluralis

1. személy

lšg-w

lšg-omen

2. személy

lšg-eij

lšg-ete

3. személy

lšg-ei

lšg-ousi(n)

 

cselekvő igevégződések

 

singularis

pluralis

1. személy

-w

-omen

2. személy

-eij*

-ete

3. személy

-ei*

-ousi(n)

 

* mindkét -ei hosszú

 

(2) főnévi igenév (infinitivus imperfectus):

lšg-ein

krÚpt-ein

kr…n-ein

 

Az -ein végződés hosszú, ezért az infinitivus imperfectus mindig másodéles.

 

A zenei hangsúly

(1) a névszók hangsúlyozása

2. mellékszabály: a nőnemű a–tövűek pluralis genitivusa mindig véghajtott.

 

Ñrg» ® Ñrgîn                  (már az 1. mellékszabály miatt is)

¢narc…a ® ¢narciîn        (csak a 2. mellékszabály miatt)

 

(2) az igék hangsúlyozása

Főszabály: az ige minden egyes alakja igyekszik a szó végéhez képest minél előbbre vinni a hangsúlyát.

 

Ha legalább három szótagja van + az utolsó mgh rövid ® harmadéles lesz:

                                   

lšgomen

 

Akár három, akár két szótagja van, de az utolsó mgh hosszú ® másodéles lesz:

 

shma…nei, lšgw.

 

(3) az ™st…/œsti hangsúlyozása

 

Az ™st… rendesen simulószó:

Mšgiston ÑrgÁj ™sti f£rmakon lÒgoj.

Kivételes esetekben azonban mégsem adja át a hangsúlyát az előtte álló szónak, sőt előre vonva másodéles lesz. Ilyen kivételes esetnek számít, ha az oÙk tagadószó után áll:

 

'Anarc…aj d me‹zon oÙk œstin kakÒn.

A kéttagú simulószókra vonatkozó szabályokat lásd a 4. olvasmány Nyelvtanában.

 

Szórend

Jelző és jelzett szó szórendje

Ð b£rbaroj lÒgoj          ®  Ð lÒgoj Ð b£rbaroj

tÕ ™n Delfo‹j mante‹on  ®  tÕ mante‹on tÕ ™n Delfo‹j