Nyelvtan

Igeragozás

(1) felszólító mód (imperativus)

(2) a létige jelen ideje

Az e kivételével mindegyik simulószó; lásd előző olvasmány (3)-t.

Névszóragozás

(1) mutató névmás

toàto tÕ mÁlon: „ez az alma, amiről beszélünk” vagy „ami nálad van”

Szórend: a névelős főnév előtt vagy után, de nem a névelő és főnév közé ékelődve.

(2) vonatkozó névmás

(3) 3. személyű személyes névmás

Használatához lásd a 12. gyakorlatot!

(4) vocativus: az ötödik eset

o-tövűek

Szórend

A birtokos szórend

A birtokos gyakran beékelődik a birtokszó névelője és a birtokszó közé:

Ð tîn qeîn ¥ggeloj.

A birtokos azonban megelőzheti és követheti is a birtokszót:

Ð ¥ggeloj tîn qeîn,  illetve tîn qeîn Ð ¥ggeloj,

sőt megismételt névelővel is állhat a birtokszó mögött:

Ð ¥ggeloj Ð tîn qeîn.

Ilyenkor a birtokosra esik a hangsúly.

Írásjelek

A görögben két mondatvégi jel használatos:

– pont zárja nemcsak a kijelentő, hanem a felkiáltó és a felszólító mondatokat is, például:

                        Fšre toàto tÕ mÁlon e„j t¾n Frug…an.

                   Vidd ezt az almát Phrügiába!

          – pontosvessző áll a kérdőmondatok végén:

                        TÕn po‹on boukÒlon lšgeij;

                   Melyik pásztorról beszélsz?

Tagmondatok végére vessző és felemelt pont tehető; ez utóbbi a magyar kettőspont és pontosvessző szerepét látja el, például

                        Ótti kalÒn, f…lon ™st…: tÕ d' oÙ kalÕn oÙ f…lon ™st….

                        Ami szép, az kedves; ami viszont nem szép, az nem is kedves.