|
(1) a jelen idő (praesens imperfectum) medio-passzív ragozása
igék
cselekvő (activum) mediális (medium) szenvedő (passivum)
A görög igék mindig kifejezik, hogy kire irányul az alany cselekvése. Az igék végződései ugyanis
vagy cselekvő,
vagy ún. mediális,
vagy szenvedő
ragokat tartalmaznak. A cselekvő alakok akkor használatosak, ha az alany cselekvése másra irányul. A szenvedő alakok akkor, ha az alany „elszenvedi” más cselekvését. A mediális igék azt fejezik ki, hogy az alany cselekvése valamilyen módon visszahat vagy hatással van az alanyra.
(a) szenvedő alakok (passivum)
Látom a pásztort. A pásztor látható számomra /látszik nekem.
képzés: imperfectum (w-s) tő + medio-passzív végződések
fer- ’viszek magamnak’ vagy ’visznek’
|
|
singularis
|
pluralis
|
|
1. személy
|
fšr-omai
|
fer-Òmeqa
|
|
2. személy
|
fšr-V
|
fšr-esqe
|
|
3. személy
|
fšr-etai
|
fšr-ontai
|
|
infinitivus
|
fšr-esqai
|
|
medio-passzív igevégződések
|
|
singularis
|
pluralis
|
|
1. személy
|
-omai*
|
-Òmeqa
|
|
2. személy
|
-V
|
-esqe
|
|
3. személy
|
-etai*
|
-ontai*
|
*az -ai mindig rövid
(2) magánhangzós (a, e, o) tövű igék összevonása jelen (praesens imperfectum) időben
a-tövűek
Ðra- cselekvő ragozás ’látok’
|
|
singularis
|
pluralis
|
|
1. személy
|
Ðr£-w > Ðrî
|
Ðr£-omen > Ðrîmen
|
|
2. személy
|
Ðr£-eij > Ðr´j
|
Ðr£-ete > Ðr©te
|
|
3. személy
|
Ðr£-ei > Ðr´
|
Ðr£-ousi(n) > Ðrîsi(n)
|
medio-passzív ragozás pass: ’látnak (engem)’
|
|
singularis
|
pluralis
|
|
1. személy
|
Ðr£-omai > Ðrîmai
|
Ðra-Òmeqa > Ðrèmeqa
|
|
2. személy
|
Ðr£-V > Ðr´
|
Ðr£-esqe > Ðr©sqe
|
|
3. személy
|
Ðr£-etai > Ðr©tai
|
Ðr£-ontai > Ðrîntai
|
Szabály: magánhangzók találkozásakor az O-hang (o, w, ou) mindig győz (w-t vagy ou-t eredményezve), az a és az e közül mindig az előbb álló hang színe érvényesül.
Az e–tövűek imperativusa S/2-ben: q£rre-e > q£rrei
Névszóragozás
(1) hímnemű hj-végűek
a-tövűek
h-tövűek (f) a purum (f) a impurum (f) hímnemű hj-végűek
Ð dikast»j
|
|
singularis
|
pluralis
|
|
nom
|
Ð dikast»j
|
oƒ dikasta…
|
|
acc
|
tÕn dikast»n
|
toÝj dikast£j
|
|
gen
|
toà dikastoà
|
tîn dikastîn
|
|
dat
|
tù dikastÍ
|
to‹j dikasta‹j
|
|
voc
|
ð dikast£
|
|
|
|
singularis
|
|
nom
|
Ð `ErmÁj
|
|
acc
|
tÕn `ErmÁn
|
|
gen
|
toà `Ermoà
|
|
dat
|
tù `ErmÍ
|
|
vocativus
|
ð `ErmÁ
|
A vocativus a nominativusszal egyezően a (nean…aj → nean…a) vagy h (`ErmÁj→ `ErmÁ), de a -thj végűeknél mindig a (dikast»j → dikast£).
(2) III. deklináció, mássalhangzó-tövűek ragozása
névszóragozás
I. deklináció (a-tövűek) II. deklináció (o-t.) III. deklináció
mássalhangzó-t. i- és u-t. kettőshangzó-t.
|
|
singularis
|
pluralis
|
|
nominativus
|
-j vagy tőhangzó
|
-ej
|
|
accusativus
|
-n vagy
|
-a*
|
-aj*
|
|
genitivus
|
-oj
|
-wn
|
|
dativus
|
-i
|
-si(n)**
|
|
|
|
|
(a) n-tövűek
szótő: ¢gwn- ’verseny’
|
|
singularis
|
pluralis
|
|
nom
|
¢gèn
|
¢gîn-ej
|
|
acc
|
¢gîn-a
|
¢gîn-aj
|
|
gen
|
¢gîn-oj
|
¢gèn-wn
|
|
dat
|
¢gîn-i
|
¢gîn-sin > ¢gî-si(n)
|
* mozgó n (pluralis dativusban mindig!)
t…j t… (kérdő névmás)
szótő: tin- ’ki?’, ’mi?’
|
|
singularis
|
pluralis
|
|
nom
|
t…j
|
t…
|
t…n-ej
|
t…n-a
|
|
acc
|
t…n-a
|
t…
|
t…n-aj
|
t…n-a
|
|
gen
|
t…n-oj
|
t…n-oj
|
t…n-wn
|
t…n-wn
|
|
dat
|
t…n-i
|
t…n-i
|
t…n-sin > t…si(n)
|
t…si(n)
|
tij ti (határozatlan névmás) ’valaki’, ’valami’
|
|
singularis
|
pluralis
|
|
nom
|
tij
|
ti
|
tin-šj
|
tin-£
|
|
acc
|
tin-£
|
ti
|
tin-£j
|
tin-£
|
|
gen
|
tin-Òj
|
tin-Òj
|
tin-în
|
tin-în
|
|
dat
|
tin-…
|
tin-…
|
tin-s…n > tis…(n)
|
tis…(n)
|
(b) K-hangúak (k-, g- és c-tövűek)
szótő: a„g- ’kecske’
|
|
singularis
|
pluralis
|
|
nom
|
a‡g-j > a‡x
|
ag-ej
|
|
acc
|
ag-a
|
|
|
gen
|
a„g-Òj
|
a„g-în
|
|
dat
|
a„g-…
|
a„x…(n) < a„g-s…(n)
|
szótő: gunaik- ’nő’
|
|
singularis
|
pluralis
|
|
nom
|
gun»*
|
guna‹k-ej
|
|
acc
|
guna‹k-a
|
guna‹k-aj
|
|
gen
|
gunaik-Òj
|
gunaik-în
|
|
dat
|
gunaik-…
|
gunaik-s…(n) > gunaix…(n)
|
*rendhagyó alak
(3) személyes névmás S/1, S/2, P/1 és 2
|
|
|
|
|
|
|
nom
|
™gè
|
|
|
|
|
acc
|
™mš me*
|
sš se*
|
¹m©j
|
Øm©j
|
|
gen
|
™moà mou*
|
soà sou*
|
¹mîn
|
Ømîn
|
|
dat
|
™mo… moi*
|
so… soi*
|
¹m‹n
|
Øm‹n
|
*akkor használatos, ha nem esik rá hangsúly, ilyenkor simulószó
—
A zenei hangsúly
(1) A névszók hangsúlyozása
A főszabály szerint egy névszó mindig igyekszik megtartani a hangsúlyát nominativusbeli helyén.
Mi történik a III. deklinációban, ahol az esetvégződések megnövelik a szótagok számát?
(a) Ha a szó végéles + az utolsó mgh-ja hosszú, a végződés pedig rövid:
¢gèn + a,
akkor másodhajtottá válik:
® ¢gîna.
¢gèn + wn,
(2) a kétszótagú simulószók hangsúlyozása
Szabály: átadja hangsúlyát
(a) az előtte álló végélesnek, amely így nem válik tompává, hanem megtartja éles ékezetét:
dikasta… + ™smšn → dikasta… ™smen. (↔ dikastaˆ dik£zousin.)
mšn + e„m… → gun¾ mšn e„mi. (↔ ¹ gun¾ mn lšgei.)
(b) az előtte álló véghajtottnak, amelynek hangsúlya azonban változatlan marad:
`ErmÁj + e„m… → `ErmÁj e„mi.
(c) az előtte álló harmadélesnek, amely így egyúttal végéles is lesz:
¥nqrwpoi + e„s…n → oÙk ¥nqrwpo… e„sin.
b£rbaroi + e„s…n → b£rbaro… e„sin.
(d) az előtte álló másodhajtottnak, amely így egyúttal szintén végéles is lesz:
guna‹kej + ™stš → guna‹kšj ™ste.
Nem adja viszont át a hangsúlyát
(a) az előtte álló másodélesnek:
boukÒloj + e„m… → boukÒloj e„m….
f…loi + e„s…n → f…loi e„s…n.
(b) ha nincs előtte szó, azaz mondat elején áll:
e„m… → e„mˆ d' oÙ sof».
(c) ha létezést fejez ki; ilyenkor S/3-ban még másodélessé is válik:
qeo… + e„s…n → qeoˆ e„s…n.
ka… + œsti → kaˆ œsti qeÒj.
(d) ha az előző szó véghangzója kiesik:
†n' + ™stš → †n' ™stš;
(3) hangsúlyozás összevonáskor
(a) ha az összevont mgh-k közül az elsőre esett a hangsúly az összevonás előtt:
Ðr£w ® Ðrî
Ðr£omen ® Ðrîmen
akkor hajtottá válik a hangsúly (ez a hajtás jelzi, hogy itt két mgh összevonódott).
(b) ha a másodikra esett:
ÐraÒmeqa ® Ðrèmeqa
akkor éles marad.
(c) ha a hangsúly az összevonandó mgh-k előtti mgh-ra esett:
q£rree ® q£rrei
akkor változatlanul megmarad ezen a mgh-n, és a szó értelemszerűen harmadélesből másodélessé válik. | 
