halászdal
VIL4 168a primitív irodalom és (minden bizonnyal) az ősköltészet műfaja; halászatról vagy halászat közben szóló ének. Különösen a huzamos tengeri halászatot gyakorló népek ismerik: Polinéziában, Hátsó-Indiában, Japánban, egyes indián törzseknél, a Mediterráneum halásznépeinél. Gyakran →munkadal, régi változataiban a világ és a tengerek eredetéről szóló mitikus történet. Rokona a —hajósdal. ● A hivatásos irodalom gyakran felhasználta, ígyOvidius a Fekete-tenger, az olasz reneszánsz és ennek dubrovniki kisugárzása (P. Hektorovic) a Földközi-tenger, a spanyolok, portugálok és franciák az Atlanti-óceán, az angolok és skandinávok költészete a világtengerek folklórjából merít. Különösen gazdag a bálnára vonatkozó hagyomány, ennek nyoma II. Melville Moby Dick c. regényéből közismert.
Irodalom:
R. Eisler: Fischer- und Schifferbräuche in alter und neuer Zeit (1914–1915); H. Hvarfner: Hunting and Fishing (1965).
