KÍNA

Bevezetés

        A kínaiak eredete tisztázatlan, nem tudni, honnan származtak. A mai Kína területén számos ősember-leletet találtak, amelyek közül a leghíresebbek a mintegy félmillió évvel ezelőtt élt „Pekingi ősember” (Sinanthropus pekinensis) maradványai, de erről nem lehet megállapítani, hogy előde volt-e a mai kínaiaknak. A kínaiak tudatában úgy él az eredet kérdése, hogy a mai Kína földjén az idők kezdete óta kínaiak laktak.

        Régészetileg az bizonyított, hogy a Kr. e. 4000–3000 körüli időkben virágzó neolit Yangshao-, illetve Longshan-kultúra tárgyi emlékeinek, díszítő elemeinek folytatása megtalálható a későbbi korok egyértelműen kínai kultúráiban is, tehát elmondható, hogy a kínai kultúra legalább 5–6 ezer éves. Ebben az időben természetesen nem beszélhetünk egységes Kínáról vagy kínai civilizációról: az ősközösségi társadalom törzsei viszonylagos elszigeteltségben éltek szétszórva a Sárga-folyó völgyében, s csak később álltak össze többé-kevésbé egységes kultúrát mutató néppé.

        A szóbeli hagyományt lejegyző írott források – amelyek jóval a tárgyalt időszak utáni korból, a Kr. e. I. évezredből származnak – a kínai történelem kezdetét a Kr. e. III. évezred elejére teszik, amikor is úgynevezett „kultúrhéroszok” jelentek meg, akik lakhatóvá tették a földet, és az embereket megtanították különböző civilizációs vívmányokra. Ilyen kultúrhéroszok voltak például: Huangdi, a Sárga Császár, a kínai nép ősatyja, aki legyőzte az embereket fenyegető szörnyet, emellett feltalálta a kocsit, a csónakot és a fegyvereket; Fuxi, aki megismertette az embereket az állattenyésztéssel, a főzéssel és a házassággal; és Shennong, az „Isteni Földműves”, aki a földművelésre tanította meg őket stb. Ők természetesen legendás személyek, létüket semmi nem bizonyítja, de a kínai köztudatban elevenen él az emlékük. Mivel a történeti munkák öt kultúrhérosz tetteit tárgyalják részletesen, a kultúrhéroszok korát nevezik az Öt Császár korának is.

        A hagyomány szerint az első kínai dinasztiát a Nagy Yu (Da Yu) nevű kultúrhérosz alapította, aki az általa irányított vízszabályozási munkálatokról volt híres. Dinasztiája, amely a Xia nevet viselte, állítólag a Kr. e. 23-18. századig állt fenn. A régészeti leletek nem bizonyítják egyértelműen, hogy ekkoriban Kína területén létezett volna valamiféle egységes állam.

        Az első bizonyítottan létezett dinasztia a Shang volt, amely a Kr. e. 17. században jutott hatalomra az utolsó Xia uralkodó, a kegyetlenkedéseiről híres Jie hatalmának megdöntésével. A Shang királyok befolyása a Sárga-folyó középső és alsó szakaszának és mellékfolyóinak völgyére (tehát a mai Észak-Kína nagy részére) kiterjedt. A Shang állam valószínűleg nem egységes birodalom volt, hanem a Sárga-folyó vízgyűjtő területének folyóvölgyeiben élő olyan törzsek szövetsége, amelyek elismerték a Shang törzs uralkodójának politikai és szakrális elsőbbségét, adót fizettek neki és részt vettek a hadjárataiban. A Shang-korban vált elterjedté a bronz használata, amiből elsősorban fegyvereket és szertartási edényeket készítettek, ekkor alakult ki valamiféle közigazgatási rendszer, és ekkor jelent meg az írás. A Sang-kori írás két formában maradt ránk: egyrészt a bronz szertartási edények feliratain, másrészt pedig az ún. jóslócsontokon. Ezekből rekonstruálható a Shang királyok listája, illetve egyes történelmi események ideje.

        Az ezt követő Zhou-dinasztia első évszázadainak kronológiája meglehetősen feltáratlan; az első biztos dátum Kr. e. 841. Az ezt követő idők kronológiája már biztos lábakon áll, s a kínaiak erős történelmi érzékének köszönhetően a történészeknek rengeteg forrás áll a rendelkezésére.

        Az európai lineáris történelemfelfogással ellentétben a kínaiakra a ciklikus (vagy dinasztikus) szemlélet volt jellemző. Ez azt jelenti, hogy a történelmet nem egyenes vonalú fejlődésként látták, hanem körforgásként, újra és újra ismétlődő ciklusok sorozataként. Egy ilyen ciklus egy dinasztia uralkodásának felelt meg, és a következőképpen alakult: Egy kiválasztott család az Égtől (Tian) megkapja az „égi megbízatást” (tianming), és dinasztiát alapít. A dinasztia első császárai bölcsen uralkodnak, földosztást hajtanak végre, a birodalmat felvirágoztatják. A dinasztia későbbi császárai azonban tehetségtelenek, kegyetlenek, gyengék, uralkodásuk alatt a birodalom hanyatlásnak indul, a föld nagy része néhány nagybirtokos kezében koncentrálódik, parasztlázadások robbannak ki, barbár törzsek törnek be, míg végül az ország szétesik, az Ég megvonja a császári háztól az „égi megbízatást” – vagyis a dinasztia megbukik – és valaki másnak adja. Ez a valaki – általában egy lázadó parasztvezér, hadvezér, földesúr, esetleg nomád uralkodó – fegyverrel egyesíti az országot, dinasztiát alapít, földosztást hajt végre, és a ciklus újra indul.

        A ciklikus történelemszemléletből következett az is, hogy nem jelöltek ki egy bizonyos eseményt az időszámítás kezdőpontjaként (mint mi Jézus születésének évét), hanem minden időpontot a mindenkori császár uralkodásához viszonyítva adtak meg. Egy császár az uralkodását ún. uralkodási érákra (nianhao) oszthatta, s egy dátumot így adtak meg: „X császár uralkodása Y érájának Z-ik éve”.

        A hagyományos kínai naptár luniszoláris, vagyis egyaránt figyelembe veszi a nap és a hold járását. Az alapegység a 29-30 napos holdhónap, de hogy az évek során a naptár ne térjen el a meteorológiai évszakoktól időnként beillesztenek egy szökőhónapot, s ezáltal a holdhónapok sorát hozzáigazítják a napévhez. A kínai újév általában a mi januárunkra vagy februárunkra esik. A Zhou-korban az egyes fejedelemségek különböző naptárakat használtak, de a császárkortól a naptár egységes. Egy uralkodó általában az előző uralkodó halálának évét követő újévkor lépett trónra, az előző év maradékát még az előző császár uralkodásához számították.

Bibliográfia

I. Magyar nyelvű könyvek

a) Bibliográfiák, segédkönyvek

Apor Éva – Ecsedy Ildikó: Magyar szerzők Ázsiáról és Afrikáról 1950-1962, Akadémiai Kiadó, Bp., 1963

Bese Lajos (szerk.): Magyar szerzők Kínáról és Afrikáról (1950-1967), válogatott bibliográfia, Akadémia Kiadó, Bp., 1963

Csongor Barnabás - Ferenczy, Mária: A kínai nevek és szavak magyar átírása, Akadémiai Kiadó, Bp., 1993

Ferenczyné Wendelin Lídia: Kínai-magyar bibliográfia, Országos Széchenyi Könyvtár, Bp., 1959

Mészáros Klára: Magyar szerzők Kínáról 1963-1978, MTA Világgazdasági Kutatóintézet Tudományos Tájékoztató Szolgálatának közleményei, Bp., 1979

b) Történelem, kultúrtörténet

Az ázsiai termelési mód a történelemben. Tanulmányok, vitacikkek (vál.: Ecsedy Csaba). Gondolat, 1982

Balázs, Étienne: Gazdaság és társadalom a régi Kínában, Gondolat Kiadó, Bp., 1976

Blunden, C. - Elvin, M.: A kínai világ atlasza, Helikon Kiadó, Bp., 1995

Boulnois, Luce : A selyemút. Kossuth, 1972

Csongor, Barnabás: Kínai források az ázsiai avarokról, Történelem és kultúra 9., Balassi Kiadó - Orientalisztikai Munkaközösség, Bp., 1993

Dawson, Raymond Dawson: A kínai civilizáció világa. Osiris, 2002

Ecsedy Ildikó: Hétköznapok és ünnepek a régi Kínában. Corvina, 1990

Ecsedy Ildikó: Nomádok és kereskedők Kína határain. Akadémiai, 1979

Ecsedy, Ildikó: A kínai állam kezdetei, Keleti Könyvtár, Akadémiai Kiadó, Bp., 1986

Ecsedy, Ildikó: Ex oriente lux (Bevezetés a régi Kína társadalom- és kultúrtörténetébe), Miskolc, 1992

Ecsedy, Ildikó: Kína és szomszédai, Keleti művelődéstörténeti tanulmányok, Eötvös József Könyvkiadó, Bp., 1997

Ecsedy, Ildikó: Kínai császárok és alattvalók, A világtörténelem nagy alakjai, Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1992

Elvin, Mark: Fejlődés és stagnálás a kínai történelemben, Kossuth Kiadó, Bp., 1977

Ferenczy Mária (szerk.): Kína kultúrája Magyarországon, Történelem és kultúra 2., MTA Orientalisztikai Munkaközösség, Bp., 1985

Fitzgerald, Patrick:Az ősi Kína, A múlt születése, Helikon Kiadó, Bp., 1989

Galla, Endre: Világjáró magyar irodalom, A magyar irodalom Kínában, Kőrösi Csoma Kiskönyvtár 5., Akadémiai Kiadó, Bp., 1968

Gernet, Jacques: A kínai civilizáció története, Bp., Osiris, 2001

Gernet, Jacques: Kína hétköznapjai a mongol hódítás előestéjén, Gondolat, Bp., 1980

Hatvany, Bertalan: Ázsia lelke, Franklin Kiadó, Bp., 1935

Józsa Sándor: Kína és az Osztrák-Magyar Monarchia, Kőrösi Csoma Kiskönyvtár 2., Akadémiai Kiadó, Bp., 1966

Kína rövid története, Gondolat Kiadó, Bp., 1960

Ligeti Lajos: Kína, múlt és jelen, Kincsestár 20., Magyar Szemle Társaság, Bp., 1935

Lóczy Lajos: A Mennyei Birodalom (Khina) története, A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára 2., Lampel Kiadó, Bp., 1901

Lóczy, Lajos: A khinai birodalom természeti viszonyainak és országainak leírása, Bp., 1886

Magyar Lajos: A kínai mezőgazdaság hagyományos szerkezete. Kossuth, Bp., 1981

Magyar Lajos: Kína gazdasága. Magyar Lajos Alapítvány, 1989

Magyar Lajos: Kína gazdaságának vázlata. Magyar Lajos Alapítvány, 1991

Maspero, Henri: Az ókori Kína, Gondolat Kiadó, Bp., 1978

Őstársadalom és ázsiai termelési mód (Szerk.: Tőkei F.). Magvető, 1976

Polonyi Péter: Kína története, Kozmosz könyvek, Bp., 1988; Maecenas, 1994

Salát Gergely: Kínai országismeret (Földrajz - Történelem - Nyelv). Szerk. Hidasi Judit. Külkereskedelmi Főiskola Keleti Kommunikációs és Továbbképző Intézet, Bp., 1999

Tokaji Zsolt: A régi Kína fegyverei, Zrínyi Könyvkiadó - Terebess Collection, Bp., 1997

Tőkei Ferenc (szerk.): Őstársadalom és ázsiai termelési mód, Elvek és utak, Magvető Kiadó, Bp., 1976, 1976, 1982

Tőkei Ferenc: Az „ázsiai termelési mód” kérdéséhez. Kossuth, Bp., 1965

Tőkei Ferenc: Az ázsiai termelési mód kérdéseihez, Kossuth Kiadó, Bp., 1965, 1975

II. Nyugati nyelvű könyvek

a) Általános összefoglalók

Balazs, Étienne: Chinese Civilization and Bureaucracy, New Haven, Yale University Press, 1964.

Ch’ü T’ung-tsu: Law and Society in Traditional China, Paris, Mouton, 1961.

Charles O. Hucker: China to 1850: A Short History, Stanford, Calif., Stanford University Press, 1978.

Eberhard, Wolfram: History of China,4th ed., London, Routledge & Kegan Paul, 1977

Ebrey, Patricia B. (ed.) Chinese Civilization and Society: A Suercebook, New York, Free Press, 1993

Fairbank, John K.: Chinese Thought and Institutions, Chicago, University of Chicago Press, 1957.

Fairbank, John K.–Edwin O. Reischauer: East Asia: Tradition and Transformation. Boston, Houghton Mifflin, 1989.

Loewe, Michael: The Pride that was China, New York, St. Martin’s Press, 1990.

Needham, Joseph: Science and Civilization in China, Cambridge, University Press, 1954–.

Ropp, Paul S. (ed): Heritage of China: Contemporary Perspectives on Chinese Civilization, Berkeley, University of California Press, 1990.

Twitchett, Denis–John K. Fairbank (eds.): The Cambridge History of China. Cambridge University Press, 1978–. Eddig megjelent kötetek: Vol. 1, The Ch’in and Han empires, 221 B.C.-A.D.220; Vol. 3, Sui and T’ang China, 589-906, Part 1; Vol. 6, Alien regimes and border states, 907-1368; Vol. 7, The Ming dynasty, 1368-1644, Part 1; Vol. 10, Late Ch’ing, 1800-1911, Part 1; Vol. 11, Nationalist China during the Sino-Japanese War, 1937-1945, Part 2; Vol 12, The Chinese Communist movement during the Sino-Japanese War, 1937-1945, Part 1; Vol. 13, Republican China 1912-1942, Part 2; Vol. 14, The People’s Republic, Part 1: The emergence of Revolutionary China, 1949-1965; Vol. 15, The People’s Republic, Part 2.

b) Egyes korszakok

A kezdetektől a Han-korig

Chang Kwang-chih: Art, Myth, and Ritual: The Path to Political Authority in Ancient China. Cambridge Mass, Harvard University Press, 1983.

Chang Kwang-chih: Shang Civilization. New Haven, Yale University Press, 1980.

Chang Kwang-chih: The Archaeology of Ancient China. 4th. ed., New Haven, Yale University Press, 1986.

Creel, Herrlee G.: The Origins of Statecraft in China. Chicago, University of Chicago Press, 1970.

Gernet, Jacques: Ancient China from the Beginnings to the Empire, Berkeley, University of California Press, 1968.

Hsü Cho-yun–Katheryn M. Linduff: Western Chou Civilization. New Haven, Yale University Press, 1988.

Hsü Cho-yun: Ancient China in Transition. Stanford, Stanford University Press, 1965.

Keightley, David N.: The Origins of Chinese Civilization. Berkeley, University of California Press, 1983.

Loewe, Michael (ed.): Early Chinese Texts: A Bibliographical Guide. Berkeley, Society for the Study of Early China and Institute for East Asian Studies, University of California, 1993.

Saughnessy, Edward L.: Sources of Western Zhou History: Inscribed Bronze Vessels. Berkeley, University of California Press, 1991.

A Qin- és Han-kor, valamint a széttagoltság kora

Bielenstein, Hans: The Bureaucracy of Han Times. Cambridge University Press, 1980.

Ch’ü T’ung-tsu–Jack Dull (eds.): Han Social Structure. Seattle, University of Washington Press, 1972.

Dien, Albert E. (ed.): State and Society in Early Medieval China. Stanford, Stanford University Press, 1990.

Eberhard, Wolfram: Conquerors and Rulers: Social Forces in Medieval China. 2nd ed., Leiden, Brill, 1965.

Hsü Cho-yun: Han Agriculture: The Formation of Early Chinese Agrarian Economy. Seattle, University of Washington Press, 1980.

Johnson, David: The Medieval Chinese Oligarchy. Boulder, Westview Press, 1977.

Loewe, Michael: Everyday Life in Early Imperial China During the Han Period. London, Carousel Books, 1973.

Pirazzoli-t’Serstevens, Michele: The Han Dynasty. New York, Rizzoli, 1982.

Swann, Nancy L.: Food and Money in Ancient China. Princeton, Princeton University Press, 1950.

Wang Zhongshu: Han Civilization. New Haven, Yale University Press, 1982.

Yü Ying-shih: Trade and Expansion in Han China: A Study in the Structure of Sino-Barbarian Economic Relations. Berkeley, University of California Press, 1967.

Zürcher, Erik: The Buddhist Conquest of China: The Spread and Adaptation of Buddhism in Early Medieval China, 2 vols. Leiden, 1959, Brill.

Kronológia

Neolit kor

Kr. e.

8000 k.   A mezőgazdaság kezdetei mind Észak-, mind Dél-Kínában.

6000–5000 k.   A köles elterjedése Észak-Kínában; sertés- és kutyatartás Dél-Kínában.

5000–3000 k.   Yangshao kultúra a Sárga-folyó mentén.

4700–2900 k.   Hongshan kultúra északkelet-Kínában.

4100-2600 k. Dawenkou kultúra Shandongban.

3000–2000 k. Longshan kultúra a Sárga-folyó középső és alsó folyása mentén.

2207-1766   A legendás Xia-dinasztia uralkodásának hagyományos évszámai. A dinasztia léte nem bizonyított, bár a kínai tudósok a régészetileg feltárt Erlitou kultúrát a Xia-dinasztiával azonosítják..

17. sz.   A Shang-dinasztia megalapítása. A bronzkor kezdete a Sárga-folyó medencéjében.

1384   Az utolsó Shang főváros megalapítása Anyang közelében.

14-11. sz.   Feliratos jóslócsontok használata Anyangban; ezek az első kínai nyelvemlékek.

A Zhou-kor

Kr. e.

11. sz.   Mu mezei csata.A Zhouk megdöntik a Shang-ház uralmát, a Nyugati Zhou-kor kezdete. A dinasztia első uralkodója Zhou Wuwang (Wu király), aki apjának posztumusz királyi címet adományozott (Zhou Wenwang, Wen király). Wu király után fivére, Zhou hercege (Zhou gong) uralkodott régensként.

10-9. sz.   Az első bronzedény-feliratok. A Shijing (Dalok könyve) legrégebbi himnuszai.

841   Az első azonosítható csillagászati megfigyelés, a pontos kínai kronológia kezdete.

827-782   A Zhou-házi Xuan király uralkodása, alatta megindulnak az északi népek betörései.

771   A barbárok betörnek Shaanxi területére, a Zhou udvar elhagyja a Wei-folyó völgyében fekvő fővárost, s székhelyét keletebbre, Luoyangba helyezi át. A Keleti Zhou-kor kezdete.

722   A Tavaszok és őszök korszak (Chunqiu) kezdete, a hasonló című Lu-beli évkönyv első éve.

688   Először használják a xian (kerület, körzet) kifejezést egy meghódított területtel kapcsolatban, ami az új típusú centralizált közigazgatás megjelenésének első jele.

685–643   Qi Huangong uralkodása Qiben.

685–645   Guan Zhong főminisztersége Qiben. Különböző reformok a fejedelmi hatalom erősítésére, a hadsereg erejének növelésére, az arisztokrácia visszaszorítására.

667   Qi fejedelemség lesz a barbár betörések ellen létrejött szövetség vezetője, ezzel megkezdődik Qi hegemóniája.

632   Jin fejedelemség lesz a hegemón.

597   A Chu fejedelemségbeli Zhuang királyt elismerik a szövetség vezetőjeként, Chu lesz a hegemón.

589   Nagy csata a Qi és Jin, a korszak két legnagyobb versengő fejedelemsége között.

562   Lu fejedelmét elmozdítják a hatalomból, s csupán vallási kiváltságait tarthatja meg.

506   Wu fejedelemség hadjárata Chu ellen, amely során elfoglalják Yinget, Chu fővárosát.

494   Yue állam elismeri Wu fennhatóságát.

486-482   Wuban csatornát építenek a Jangce és Shandong tartomány déli része között.

481   A Tavaszok és őszök korszak vége.

479   Konfuciusz, a konfucianizmus alapítójának halála.

473   Yue fejedelemség megsemmisíti Wut.

453   Jin három kisebb fejedelemségre hullik szét (Han, Wei, Zhao). A Hadakozó fejedelemségek korának (Zhanguo) kezdete.

381 k.   Mozi, a motizmus alapítójának halála.

367   A Zhou királyi házat két részre osztják: Keleti és Nyugati Zhoura.

361   Shang Yang, a legista reformer Qin fejedelemségbe érkezik.

356-348 k.   Shang Yang nagyszabású reformokat vezet be Qin fejedelemségben.

338   Shang Yang kivégzése.

335 k. Az „egoista” filozófus, Yang Zhu halála.

334   Chu fejedelemség elfoglalja a Yue Királyságot.

325   Qin fejedelme felveszi a wang (király) címet.

318-316   Qin területeket szerez Sichuanban.

307   Zhao fejedelemség lovas egységeket állít fel a nomádok ellen.

300 k.   Qin, Zhao és Yan fejedelemségekben falakat építenek az északi nomádok ellen. A szofista Hui Shi és a taoista filozófus, Zhuangzi halála.

289 k.   Konfuciusz követőjének, Menciusznak (Mengzi) a halála.

286   Qi felszámolja a kelet-henani Song fejedelemséget.

278-277   Qin terjeszkedni kezd Hebei és Hunan tartományokban, Chu rovására.

277 k.   A nagy költő, Qu Yuan halála.

260   changpingi csata: Qin elsöprő győzelme Zhao felett.

259-257   Qin csapatai megostromolják Handant, Zhao fejedelemség fővárosát.

256   Qin felszámolja a Zhou királyi házat, ezzel hivatalosan is véget ér a Zhou-dinasztia.

250 k.   A szofista Gongsun Long halála.

249-237   Lü Buwei a főminiszter Qin fejedelemségben.

246   Qinben Ying Zheng, a későbbi Qin Shi Huangdi kerül a trónra. Qin 150 kilométer hosszú csatornát épít Shaanxi tartományban.

240 k.   Zou Yan, az „öt elem” (wuxing) iskola alapítójának halála; megjelenik a Lüshi Chunqiu, a kor tudásának összefoglaló műve.

239-235   Qinben áttelepítik a lakosságot, hogy benépesítsék a Wei-folyó völgyét.

237   Lü Buwei főminiszterségének vége, Ying Zheng leszámol belső ellenfeleivel.

234   A konfuciánus filozófus, Xunzi halála.

233   Han Feizi, a legista filozófus halála.

230-221   Qin sorban elfoglalja Han, Zhao, Wei, Chu, Yan és Qi fejedelemséget.

227   Sikertelen kísérlet Ying Zheng meggyilkolására.

A Qin- és a Han-kor

Kr. e.

221    Kína Qin uralma alatt egyesül, létrejön a Kínai Császárság, Ying Zheng felveszi a császár (huangdi) címet, illetve a „Qin Első Császára” (Qin Shi Huangdi) nevet. A következő években egyesítő intézkedések sora születik (mértékegységek, pénz, írás stb.).

221-214   Hadjáratok Fujian, Guangdong, Guangxi tartományokba és Észak-Vietnámba.

220   A császári úthálózat kiépítése, az északi védműrendszer (a későbbi Nagy Fal) újjáépítése és meghosszabbítása.

215   Meng Tian hadjárata Mongóliába a xiongnuk (ázsiai hunok) ellen.

214   Hadjárat Nanyuébe (Kanton és Hanoi környéke). 500 ezer bűnöző áttelepítése Nanyuébe.

213   A „könyvégetés”.

212   A császári paloták építése.

210   Az Első Császár váratlan halála.

209   A felkelések és a belháború kezdete Qinben; a xiongnu törzsszövetség feje, Maodun létrehozza az első sztyeppei birodalmat.

208   Chen She felkelése Qin ellen.

206   A Qin-dinasztia bukása, Xianyangot, a fővárost elpusztítja Xiang Yu. Liu Bang felveszi a Han államnevet (ekkor még csak egy részterületen)

206-202   „Chu és Han háborúja”, vagyis Xiang Yu és Liu Bang harca a hatalomért.

202   Liu Bang legyőzi Xiang Yut, ezzel megalakul a Han-dinasztia.

201   Liu Bang birodalma egyes területeit adománybirtokként szétosztja fegyvertársai között.

200   Liu Bang Chang’anban (a mai Shaanxi tartománybeli Xi’annál) építi fel fővárosát. 200 körül a kínai védvonalakat a Qin-beli Nagy Faltól délre vonják vissza.

198   Az egykori Qi és Chu fejedelemségbeli gazdag családokat Chang’an környékére telepítik át.

191   Eltörlik a Qin-dinasztia legkegyetlenebb törvényeit.

188   Enyhítik a kereskedőkre vonatkozó szigorú törvényeket.

180   Meghal Lü császárné, nemzetségének tagjait kiirtják.

179   Nanyue elismeri a Hanok fennhatóságát.

175   Központi ellenőrzés alá vonják a pénzérmék öntését.

174   Meghal Maodun, a shanyu, a Xiongnu Birodalom megalapítója.

167   Eltörlik megcsonkító büntetéseket.

165   Az első hivatalos vizsgák a hivatalnoki tisztségekért.

158   Az első említés az északi határvidéken létrehozott katonai kolóniákról (tuntian).

144   A xiongnuk betörnek Shanxi tartományba és elhajtják a császári ménesek lóállományát.

141-87   A Han-házi Wu császár (Han Wudi) uralkodása.

138   Zhang Qian útnak indul Közép-Ázsiába, hogy felkutassa a yuezhi népet, s szövetséget kössön velük a xiongnuk ellen.

129   A xiongnuk elleni hadjáratok kezdete.

128   Az első hadjáratok Mandzsúriába és Koreába.

127   Törvény születéik a birtokoknak a fiúörökösök közötti felosztásról.

126   Zhang Qian visszatér Ferganából és Baktriából.

124   Liu An, Huainan hercege sikertelen felkelést indít Han Wudi ellen. Hivatalt hoznak létre, ahol ötven tudós tanulmányozza az új írásjegyekkel írt Klasszikusokat.

122   Liu An, Huainan hercege öngyilkos lesz. Az ő udvarában állították össze a taoista filozófiáról szóló Huainanzi című művet.

122-109   A Han-dinasztia déli irányú terjeszkedésének időszaka.

120   Egy természeti csapást követően több mint 700 ezer embert telepítenek át Shandongból Shaanxi tartományba. Létrehozzák a Zenei Hivatalt (Yuefu), amelynek feladata a népdalok összegyűjtése.

119   Zhang Qian ismét útnak indul Közép-Ázsiába, a wusunuk földjére (az Ili-folyó völgyébe).

117   A híres fu-költő, Sima Xiangru halála.

117-115   Gansuban tartományt alapítanak.

113   Hatalmas erőfeszítések az északnyugati területek öntözésére és művelés alá vonására.

108   A Hanok négy tartományt hoznak létre Koreában. Az első hadjáratok Közép-Ázsiába.

105   Han követség érkezik a Szeleukidák birodalmába a Tigris-folyóhoz.Meghal Dong Zhongshu, aki a Klasszikusokhoz írt kommentárokat. A közép-ázsiai királyságokat felkereső követségek behozzák Kínába a bort és a lucernát.

104   Naptárreform: a 20. századig érvényes hagyományos kínai naptár alapjainak kidolgozása.

102   Mongóliában megerősített ellenőrzőpontokat állítanak fel; a közkatonák és elítéltek tovább építik a Nagy Falat Lanzhoutól a Yumenguanig.

101   A Fergana ellen indított második hadjárat győzelemmel zárul.

99   Lázadások törnek ki a birodalom keleti részein

98   Állami monopólium lesz az alkohol.

93   Megtalálják a régi írásjegyekkel íródott Klasszikusokat.

92   Boszorkányperek a császári udvarban.

92 k.   Meghal a kiváló történetíró, Sima Qian, a Shiji (A történetíró feljegyzései) szerzője.

87   Han Wudi császár halála.

81   Viták a császári udvarban arról, hogy fenntartsák-e az állami só-, vas- és alkoholmonopóliumot. A viták szövegét néhány évvel később a Yantielun (Vita a sóról és vasról) című könyvben adták közre.

68   A helyőrségek elhagyják a Nagy Falon túli erődítményeket.

60   A xiongnuk hatalma hanyatlásnak indul.

41   A Császári Akadémia hallgatóinak létszámát 1 000 főre emelik.

18   Megvásárolhatóak lesznek a hivatali rangok.

15   Yang Xiong összeállítja a Fangyant, a kínai nyelvjárásokról szóló első munkát.

14   Parasztfelkelések.

8   A Császári Akadémia hallgatóinak a létszámát 3 000 főre emelik.

7   Megszüntetik a Zenei Hivatalt. Liu Xiang összeállítja a könyvkatalógusát, a Qilüét.

6   Meghal Liu Xiang, a Xinxu és a Shuoyuan szerzője.

1   Wang Mang felemelkedésének kezdete.

Kr. u.

2   Az első ismert népszámlálás: 12 366 470 család és 57 671 400 fő.

6   Ping császár halálát követően Wang Mang régensi hatalmat gyakorol.

7   Wang Mang pénzügyi reformja. Felkelések Wang Mang ellen.

8   Meghal a taoista, racionalista filozófus Yang Xiong, a régi írásjegyes iskola híve, a Fayan és Taixuanjing szerzője.

9   Wang Mang megalapítja a Xin-dinasztiát. Földreform.

10   A régi Han előkelőségeket a közemberek rangjára fokozzák le.

11   A Sárga-folyó áttöri a gátakat és új mederben folyik tovább.

17   A természeti csapások és a sorozások következtében egyre több helyen törnek ki parasztfelkelések.

23   A Wang Mang által alapított Xin-dinasztiát elsöprik a népfelkelések és régi császári    előkelőségek lázadásai. A vörösszemöldökűek betörnek Chang’anba.

23   Meghal a császári könyvtáros, Liu Xin, aki összeállította az első kínai bibliográfiát.

25   Liu Xiu császárnak kiáltja ki magát: a Kései- vagy más néven Keleti Han-kor kezdete. Luoyang lesz az új főváros.

27–28   Az új Han császár leszámol ellenlábasaival és leveri a vörösszemöldökűeket.

42–43   Ma Yuan tábornok sikeres hadjárata a Trung Thac és Trang Nhi vezette vietnami felkelők ellen.

50   A déli xiongnuk, a Hanok szövetségei betelepülnek Észak-Shaanxiba és Észak-Shanxiba.

57   Kjúsú északi részéről japán követség érkezik Kínába.

65 k.   Az első írásos emlék, amely buddhista közösségre utal (Pengcheng, Jiangsu tartomány).

73–94   Ban Chao hadvezér visszaszerzi az ellenőrzést az északnyugati oázisok felett.

77–91   Hotan lesz a Hanok közép-ázsiai kormányzati központja

79   Tanácskozás a császári udvarban a Klasszikusok értelmezéséről. A tanácskozás összefoglalása a Baihutongban jelenik meg.

82 k.   Megjelenik a Hanshu (A Han-dinasztia története), az első hivatalos dinasztikus történeti munka, Ban Gu és nővére, Ban Zhao munkája.

83   Wang Chong megírja a Lunhenget (Mérlegelések), amelyben elítéli a babonákat és az általánosan elfogadott, elavult nézeteket, s a természetből vett magyarázatokat ad a fizikai jelenségekre.

87   Kusáni küldöttség érkezik Luoyangba.

87   Az állami só- és vasmonopóliumok eltörlése.

89–105   Indiai küldöttségek Luoyangban.

92   A börtönben meghal Ban Gu, a Hanshu szerzője.

97   Gan Yinget, akit Ban Chao küldött a Római Birodalom keleti tartományaiba,

       feltartják a Parthus Birodalom nyugati határánál.

100   Kiadják a Shuowen jiezit, az első írásjegyszótárt (9 353 írásjegy). Az indiai buddhista szövegek első kínai fordításai.

101   Küldöttség a parthusoktól.

105   Egy Cai Lun nevű eunuch bemutatja a császárnak az első papírt; ezután a papírhasználat villámgyorsan terjedni kezd.

106   Az udvar kiadásainak és egyes köztisztviselők fizetésének csökkentése.

107   Küldöttség az egyik japán fejedelemségből.

120   Küldöttség érkezik Luoyangba a burmai Shan Királyságból. A küldöttek a Római     Birodalom keleti részéről származó táncosokat és akrobatákat ajánlanak fel az udvarnak.

125 k.   Az eunuchok hatalma növekedni kezd.

125–150 k.   A Hanok helyreállítják a hatalmukat Közép-Ázsiában.

132   Az első említés a Kína és Jáva közötti hivatalos kapcsolatfelvételről.

135   Az eunuchoknak engedélyezik, hogy fiúgyermeket fogadjanak örökbe.

139   Meghal Zhang Heng, a híres csillagász, matematikus és költő.

140   Xianbei előrenyomulás, a Hanok nagy területeket adnak át nekik.

147   Luoyangba érkezik An Shigao, a nagyhatású párthus szerzetes, az indiai buddhista szövegek első ismert kínai fordítója.

157   Népszámlálást tartanak: 56 486 856 lakos.

161   Délkelet-Ázsián keresztül Indiai küldöttség érkezik Kínába.

165 k. Meghal Wang Fu, a Qianfulun című politika- és társadalomkritika szerzője.

166   A Római Birodalom keleti határvidékéről kereskedők érkeznek Kínába; az első említés a luoyangi császári udvarban tartott buddhista szertartásról.

169   Nagy győzelem a qiangok felett.

170 k. Nőni kezd a parasztok közötti elégedetlenség

175   A fővárosban háromféle írásmóddal kőbe vésik a Klasszikusokat.

175-től   Az eunuchok hatalmának növekedése.

178   Árusítani kezdik a hivataokat.

184   A sárgaturbánosok hatalmas felkelése; létszámuk rövidesen 300 000 fő fölé emelkedik.

189   Az eunuchok lemészárlása; Luoyangot, a fővárost kifosztják Dong Zhuo csapatai, ezzel a gyakorlatban megszűnik a Han-ház hatalma. A zűrzavarban eltűnnek a Han-dinasztia gyűjteményei és levéltári anyagai.

190 k.   Cao Cao megerősödésének kezdete. A taoista Wudoumidao szekta Dél-Shaanxi és Sichuan tartomány területén független államot hoz létre. Megszűnik az összeköttetés Közép-Ázsiával.

194   Éhínség Chang’anban.

194   Sun Ce elfoglalja a Jangce alsó folyását.

200   Sun Ce halála. Örökébe öccse, Sun Quan lép.

200   Cao Cao gyakorlatilag egész Észak-Kínát uralma alá hajtja.

208   Liu Bei és Sun Quan szövetséget köt Cao Cao ellen. Cao Cao csapatainak veresége a Yangcénál a vörössziklai csatában.

211   Liu Bei megerősíti hatalmát Sichuan tartományban.

211   Sun Quan Nanjingba teszi a székhelyét, amelyet megerősítenek és a nevét Jiankangra változtatják.

A széttagoltság kora

220   Cao Cao meghal, fia, Cao Pi (220-226) felveszi a „Wei császára” címet; Liu Bei Sichuan tartományban megalapítja a Shu-Han államot, fővárosa Chengdu; Sun Quan felveszi a „Wu császára” címet. Ezzel véget ér a Han-dinasztia, megkezdődik a Három királyság (Sanguo) kora.

230   A Wu Királyság tengeri expedíciói; meghal a korszak legnagyobb költője, Cao Zhi, Cao Cao fia; meghal a Xuanxue iskola (Titokzatos tanítás) két filozófusa, He Yan és Wang Bi.

234   Meghal Zhu Geliang, a Shu-Han Királyság tanácsadója.

249   Weiben Sima Yi államcsínyt hajt végre.

262   A taoista költő és zenész Xi Kang halála.

263   A Shu-Han államot elfoglalja Wei; meghal a költő, Ruan Ji.

265   Sima Yan Luoyangban megalapítja a Jin-dinasztiát.

268   A Jin-dinasztia kiadja a Taishi korszak törvénykönyvét, amely 2926 paragrafusból áll.

279   Értékes Hadakozó fejedelemségek kori kéziratok kerülnek elő egy Henan tartománybeli sírból (Mu Tianzi zhuan, Zhushu jinian).

280   A Jin Birodalom hadserege beveszi Nanjingot, és elfoglalja a Wu Királyságot. Ezzel véget ér a Három királyság korszaka. Kína újra egyesül a Jin-dinasztia alatt, de csupán igen rövid időre. A 265-316 között uralkodott dinasztia utólag a Nyugati Jin nevet kapja.

285 k.   Megjelenik a Sanguozhi (A Három királyság története).

304   Li Xiong Chengdu királyának nyilvánítja magát; Sichuan és Yunnan egy része független királyság lesz. Liu Yuan, a sinizálódott xiongnu törzsek egyik törzsfőnöke Shanxi tartományban megalapítja a független Han királyságot.

310-től   A kínai társadalom felső rétegei tömegesen menekülnek dél felé.

310   Luoyangot xiongnu harcosok fosztják ki.

313   Megszűnik a koreai Lelang tartomány.

316   A xiongnu származású Lin Yao megostromolja és beveszi Chang’ant. A Nyugati Jin Birodalom összeomlik. Birodalom-szerte fellázadnak a sinizálódott barbárok.

317   Sima Rui Nanjingban császárrá kiáltja ki magát: a Keleti Jin-dinasztia kezdete. A délen uralkodó Keleti Jinnel párhuzamosan az északi területek felett idegen eredetű uralkodóházak osztoznak.

317 k.   Megjelenik a Baopuzi című mű;szerzője Ge Hong, a korszak legjelentősebb polihisztora.

351   Chang’anban megalakul a Korai Qin Királyság.

354   Gansu tartományban megalakul a Korai Liang Királyság.

357   Trónra lép a Korai Qin Királyság harmadik, legjelentősebb uralkodója, Fu Jian.

365 k.   A híres kalligráfus Wang Xizhi halála. Dunhuangban elkezdik kifaragni az Ezer Buddha-barlangtemplomokat.

373   Fu Jian elfoglalja Sichuan és Yunnan tartományt és Guizhou tartomány egyes részeit.

374   Dao’an katalógust készít a kínaira fordított buddhista művekből. (kb. 600 cím)

376   Fu Jian megszállja a Korai Liang Királyságot. Hatalmát kiterjeszti Közép-Ázsia felé. Egész Észak-Kína egyesül.

383   Feishui csata: Fu Jian vereséget szenved Keleti Jintől.

385   Fu Jian halála és birodalmának összeomlása.

386   A tuoba törzs megalakítja az Északi Wei-dinasztiát (386-534). Fővárosuk 398-tól Datong.

389   A Kései Liang Királyság megalakulása.

398   Az Északi Wei Királyság elfoglalja Észak-Kína nagy részét.

399–412   Faxian, a híres szerzetes zarándoklata Közép-Ázsián keresztül Indiába.

402   Chang’anba érkezik a kiváló kuqai fordító, Kumáradzsíva.

402-404   Huan Xuan, a Keleti Jin Birodalom központi tartományának ura fellázad, elfoglalja Nanjingot, de lázadását leverik, s restaurálják a Keleti Jin-dinasztiát.

406   Az Északi Wei Királyságban bevezetik a közigazgatás centralizációját célzó első intézkedéseket.

411   Meghal Gu Kaizhi, az első ismert kínai festő.

414   Megjelenik a Foguoji (más néven Faxianzhuan) Faxian értekezése a buddhista országokról, a korabeli közép-ázsiai viszonyok fontos forrása.

417   A Keleti Jin Birodalom elfoglalja Chang’ant, s megdönti a Kései Qin Királyságot.

420   Liu Yu államcsínyt követ el, majd Nanjingban megalapítja a Liu-Song-dinasztiát. A Keleti-Jin-dinasztia uralma ezzel véget ér.Az Északi és déli dinasztiák korának (Nanbeichao) kezdete (420-589).

422   Az Északi Wei Királyság támadásokat indít a Liu-Song Birodalom ellen.

423   Az Északi Wei Királyság elfoglalja Luoyangot. A Liu-Song-dinasztia követséget küld a koreai Kogurjó Királyságba.

427   A híres költő, Tao Qian (Tao Yuanming) halála.

430 k.   Megjelenik a Houhanshu (A Keleti Han-dinasztia története).

433   A kiváló költő, a buddhista hatást tükröző Xie Lingyun halála.

444   Kou Qianzhi közbenjárására a taoizmust államvallássá teszik az Északi Wei Királyságban.

450   Meghal a híres miniszter, Cui Hao, aki Északi Weiben kínai mintájú közigazgatási és törvénykezési rendszert vezetett be.

478   Az Északi Wei Királyságban megtiltják az előkelőségek és a közemberek közötti házasságokat.

479   A Liu-Song-dinasztia véget ér, Nanjingban megalakul a Déli Qi-dinasztia.

485   Északi Weiben újféle földosztási politikát alkalmaznak, különbséget téve a gabonatermő területek és az eperfaültetvények között.

488   Megjelenik a Songshi (A Liu-Song-dinasztia története).

489   Datong közelében megkezdődnek a yungangi buddhista barlangtemplomok építésének munkálatai.

493   Az Északi Wei Királyság Luoyangba teszi át székhelyét.

495   Az Északi Wei Királyság új fővárosának, Luoyangnak a közelében elkezdődnek a longmeni buddhista barlangtemplomok építésének munkálatai.

496   A híres buddhista Shaolin kolostor megalapítása a Henan tartománybeli Songshanon. A kolostor a Tang-korban a Chan szekta híres központjává vált.

502   Megbukik a Déli Qi-dinasztia, Nanjingban megalakul a Liang-dinasztia.

502–557   Délen a Liang-dinasztia uralkodik.

502–549   Liang Wudi uralkodása Liangban.

502-549   A Liang-dinasztia Wu császárának uralkodása, akit a buddhizmus pártfogolása miatt „bódhiszattva császárnak” is neveztek.

513  Meghal a hangtannal foglalkozó tudós Shen Yue, a Liang-dinasztia Wu császárának tanácsadója, aki először figyelte meg a kínai nyelv zenei hangsúlyait.

525-527   Katonák és egykori nomádok felkelései az Északi Wei Királyság északi határán.

530 k.   A Liang Birodalomban élő buddhista szerzetes, Huijiao megírja a kiváló szerzetesek életrajzait összefoglaló művét, a Gaoseng zhuant. Megjelenik a Wenxuan, a később rendkívül népszerűvé váló irodalmi antológia, amely a Han-dinasztiától a Liang-dinasztiáig tartó korszakot öleli fel.

534   Északi Wei kettészakad: Ye székhellyel megalakul a Keleti Wei-dinasztia.

535   Chang’an székhellyel megalakul a Nyugati Wei-dinasztia.

544   Vietnamban megalakul a Dai Viet állam.

550   Államcsíny Keleti Weiben, megalapul az Északi Qi-dinasztia.

552-555   A türkök létrehozzák új sztyeppei birodalmukat.

553   Nyugati Wei elfoglalja Sichuan tartományt.

554   Az Északi QiBirodalomban élő Wei Shoumegírja a Weishut (Az Északi Wei-dinasztia történetét).

555-556   Az Északi Qi-dinasztia északi határa mentén 1500 kilométer hosszú falrendszer épül, 1 800 000 embert munkájával.

557   Államcsíny Nyugati Weiben: Chang’anban megalakul az Északi Zhou-dinasztia; délen megbukik a Liang-dinasztia, Nanjingban megalakul a Chen-dinasztia.

564   Az Északi Qi Birodalomban büntető törvénykönyvet állítanak össze. Ez szolgál alapul a Sui- és a Tang-kori törvénykönyvekhez.

574   Buddhista üldözés Északi Zhouban.

577   Északi Zhou elfoglalja Északi Qit, s ezzel egész Észak-Kína egyesül.

581   Yang Jian tábornok államcsínye Chang’anban; Északi Zhou helyén létrejön a Sui-dinasztia.

583   A Sui-dinasztia győzelmet arat a türkök és tuyuanok felett.

585-587   Északon falat emelnek, Yangzhou környékén pedig csatornát ásnak.