A KALIFÁTUS A MONGOL HÓDÍTÁSIG
Irodalom:
I. Általános munkák
- Az Iszlám Enciklopédia angol (The Encyclopedia of Islam. Ed. J. H. Kramers et al. Lieden 1960-), német (Enzyklopaedie des Islam. I–IV.), francia (Encyclopédie de l'Islam. I-IV. Leiden 1913–1942, 19542-) kiadásainak vonatkozó címszavai.
- Index Islamicus. Ed. J.D. Pearson. 1906–1955. Cambridge 1958; Supplementum.
- Abstracta Islamica. 1927- .
II. Összefoglaló művek
Cahen, Cl.: Az iszlám a kezdetektől az Oszmán birodalom létrejöttéig. Budapest, 1989 (1970)
Mazahéri, A.: A muszlimok mindennapi élete a középkorban a 10-től a 13. századig. Budapest, 1989.
Robinson, Fr.: Az iszlám világ atlasza. Budapest, 1996.
Goldschmidt Jr., A.: A Közel-Kelet rövid története. Budapest. 1997.
Armstrong, K.: Mohamed. Az iszlám nyugati szemmel. Budapest, 1998.
Watt, W.M.: Az iszlám rövid története. Budapest: Akkord Kiadó, 2000.
Daftary, F.: Aszaszin legendák. Budapest, 2000.
Spuler, B.: Geschichte der islamischen Länder. Handbuch der Orientalistik. 1953.
Saunders, J. J.: A history of medieval Islam. London 1965.
The Cambridge History of Islam. Ed. P. M. Holt, A. K.S. Lambton, B. Lewis. Cambridge, 1970.
The Cambridge History of Iran. IV. Cambridge 1975.
The Cambridge History of Early Inner Asia. Ed. D. Sinor. Cambridge 1990.
Ashtor, E.: A social and economic history of the Near East in the Middle Ages. Los Angeles: Berkeley, 1976.
Lapidus, I. M.: A History of Islamic Societies. New York: Cambridge University Press, 1988.
Nagel, T.: Die islamische Welt bis 1500. München, 1998.
Cahen, Cl.: Pre-Ottoman Turkey. A general survey of the material and spiritual culture and history c. 1071–1330. London: Sidgwick & Jackson, 1968.
Hugh, K.: The Prophet and the Age of the Caliphates. London–New York: Longman, 20042.
III. A magyar kutatásokból
Goldziher I.: Az iszlám kultúrája. Budapest, 1981.
Goldziher I.: Az iszlám. Budapest, 1980.
Goldziher I.: Előadások az Iszlámról. Budapest, 1912.
Goldziher I.: Az arabok és az iszlám. I–II. Budapest, 1995.
Goldziher I.: Napló. Budapest, 1984.
Simon R.: Goldziher Ignác. Budapest, 2000.
Kmoskó M.: Mohamedán írók a steppe népeiről. Földrajzi irodalom. I/1. MŐK 10. Budapest: Balassi Kiadó 1997; I/2. MŐK 13. Budapest: Balassi Kiadó 2000.
Germanus Gy.: Az arab irodalom története. Budapest, 1979.
Fehérvári G.: Az iszlám művészet története. Budapest, 1987.
Czeglédy K.: Magyar őstörténeti tanulmányok. Budapest, 1985.
Simon R.: A mekkai kereskedelem kialakulása és jellege. Budapest, 1975.
Simon R.: A Korán világa. Budapest, 1987.
Ibn Khaldún: Bevezetés a történelembe. Ford. Simon R. Budapest: Osiris Kiadó, 1995.
Abú-Hámid al-Garnáti utazása Kelet- és Közép-Európában. Közzétette: O. G. Bolsakov és A. L. Mongajt. Budapest, 1985.
Dévényi K. – Iványi T.: Az arab írás. I. Budapest. 1986; II. Budapest, 1987.
Maróth M.: A görög logika Keleten. Budapest, 1980.
Fodor S.: Arab legendák a piramisokról. Budapest.
Vásáry I.: A régi Belső-Ázsia története. MŐK 19. Budapest: Balassi Kiadó, 20032.
Benke J.: Az arabok története. Budapest, 1987.
J. Nagy L.: Az arab országok története. Szeged, 1994.
Muszlim források (gondozta Zimonyi I.) In: A honfoglalás korának írott forrásai. Olajos T., H. Tóth I. és Zimonyi I. közreműködésével szerkesztette Kristó Gy. Szeged 1995, pp. 17–91.
Zimonyi I.: Muszlim források a honfoglalás előtti magyarokról A Ğayhānī-hagyomány magyar fejezete. Magyar Őstörténeti Könyvtár 22. Budapest: Balassi Kiadó, 2005.
I. A Próféta és kora
570 k. A Banu Hásim nemzetségbeli Mohamed születése Mekkában.
Jemen abesszin kormányzója Abraha sikertelen támadása Mekka ellen.
602 A hírai Lahmida-dinasztia vége, amely Perzsa vazallusállam lévén biztosította az uralmat az arab törzsek felett.
603–628 A Bizánci és a Szászánida Birodalom közötti évszázados háborús korszak utolsó szakasza, amely az Arab-félszigetet északról határoló két nagyhatalom meggyengüléséhez vezetett.
610 Az első kinyilatkoztatás Mohamednek.
613 Mohamed nyilvánosan hirdetni kezdi tanait. Kezdetben a hátrányos helyzetű emberek csatlakoznak hozzá.
615 A muszlimok egy csoportja kivándorol Abesszíniába. Mohamed prófétai küldetése és tanainak hirdetése ellen a gazdag mekkai kereskedők fellépnek.
616–619 Mohamed nemzetsége elleni bojkott.
619 k. Meghal Abú-Tálib, Mohamed nagybátyja és gyámja. Ugyanebben az évben meghal Mohamed első felesége, Hadídzsa, aki végig a legfőbb és leglelkesebb támogatója volt. Az ő lánya volt Fatima.
620 Mohamed sikertelen áttelepülési kísérlete Táifba.
622 Mohamed korábban megegyezett Jatrib város két arab törzsével, hogy áttelepül és az ellenségeskedő pártok között döntőbíróként fenntartja a békét, majd követőivel együtt elhagyja szülővárosát, Mekkát. Ezt az kivándorlást (emigrációt) nevezik hidzsrának. Jatrib városába költözik, amely később a Madínat al-nabi, azaz a ’Próféta városa’ nevet kapta (későbbi nevén Medina). A kivándorlókból és helybeli támogatókból itt hozza létre Mohamed a muszlim közösséget, az ummát. A muszlim időszámítás kezdete 622. július 16., amely nem a Próféta Medinába érkezését jelzi, hanem annak a holdévnek az első napját, amelyben az esemény történt. Az időpont meghatározása Omar kalifa idején történt. Medinában születik meg az iszlám vallás és állam.
624 A Mohamed vezette muszlimok a kivándorlást követően kisebb portyákkal és rablásokkal zaklatják a mekkai kereskedők karavánjait. Badr mellett jelentős győzelmet aratnak a mekkaiak karavánja felett. Ez a győzelmük a mekkai kereskedelem létét fenyegeti.
625 A későbbi első omajjád kalifa apja, Abú-Samsz 3000 mekkai élén az Uhud-hegy melletti csatában legyőzi a Próféta nagybátyja, Hamza által vezetett muszlimok seregét, de nem sikerült Mohamedet térdre kényszeríteni.
Mohamed kivándorlásra kényszeríti az egyik zsidó nemzetséget.
627 Abú-Samsz vezetésével mintegy 10 000 fős mekkai sereg vonul Medina ellen, amelyet egy muszlim perzsa tanácsára a síkság felől árokkal vesznek körül („az árok csatája”). A harcok elhúzódása és a rossz idő következtében a mekkaiak elvonulnak.
Mohamed parancsára a megmaradt zsidó nemzetséget megsemmisítik.
628 Hudajbíja szerződés, amely lehetővé teszi a muszlimok számára a következő évi mekkai zarándoklatot. Tízéves békét kötnek a mekkaiak és medinaiak, amelyet azonban a mekkaiak hamarosan megszegnek.
628–629 Mohamed sikeres hadjárata Hajbar oázisa ellen, amelyet zsidók laktak. A hagyomány szerint Mohamed haláláig tizenkilenc hadjáratot vezet személyesen az Arab-félsziget különböző területeinek meghódítására.
629 Mohamed 3000 embert indít Szíria ellen, amely a Bizánci Birodalom része volt; azonban Múta mellett (a Belka tartományban) kudarcot vallanak Hérakleiosz seregével szemben. Mohamed több hadjáratot is vezet a transzjordániai bizánci területek meghódítása érdekében.
630 Mohamed harc nélkül elfoglalja Mekka városát.
Mohamed és követői meghódítják Mekka szövetségesét, az erődített Táif városát.
631 Tabúk meghódítása, aminek következtében Táif lakói elfogadják az iszlámot.
630–631 folyamán számos arab törzs küldi követeit Mekkába, és hódol meg Mohamednek.
632 Mohamed utoljára elzarándokol Mekkába.
632. június 8. Medinában meghal a Próféta. Haláláig az Arab-félsziget egyharmadát sikerült iszlamizálnia.
II. A négy ortodox kalifa kora
632–634 Az első kalifa, a Próféta apósa és barátja, Abú-Bakr lesz. Uralkodásának két évét a beduin törzsek lázadásának (ridda) leverése jellemzi. Ezek a harcok vallási és politikai jellegűek. A ridda hőse Kálid ibn al-Válid. Medina lesz Abú-Bakr és az őt követő két kalifa uralma alatt az arab világ központja.
633. május Az egyik legfontosabb, az ún. hitehagyottak elleni akrabai csatában Abú-Bakr győz. Ennek következtében az Arab-félsziget központi részei is a muszlimok ellenőrzése alá kerülnek.
634 Kálid ibn al-Válid serege másik három arab hadtesttel legyőzi a bizánciakat a Jeruzsálem és Gáza között levő Adzsnádainnál, így gyakorlatilag nyitva áll az út Palesztina felé. Ezek az első muszlim hódítások Arábián kívül.
Ebben az évben meghal Abú-Bakr, halálos ágyán kinevezi utódát, a Próféta egy másik társát, Omárt.
634–644 I. Omár kalifa uralma a nagy hódítások első hullámának a kezdete, melynek során az arabok kiterjesztik uralmukat Szíriára, Egyiptomra, Perzsia távoli területeire és más országokra.
635 Damaszkusz meghódítása.
636 A Jordán folyó egyik keleti mellékágánál, a Jarmúk völgyi csatában a bizánciak vereséget szenvednek az araboktól. Ennek következtében arab fennhatóság alá kerül Szíria, amelyet négy katonai tartományra osztanak.
637 A kádiszíjai csatában az arabok legyőzik a perzsákat, és azután megszerzik központjukat, Ktésziphónt és Nyugat-Perzsiát a szászánidáktól.
638 Jeruzsálem meghódítása.
639 I. Omar kalifa testvérének, Szíria helytartójának halála után unokatestvérét, a későbbi I. Muávija kalifát teszi helytartóvá.
639-642 Az arabok meghódítják Egyiptomot.
640 Az arabok elfoglalják az örmény fővárost, Dvínt.
641 Az arabok elfoglalják Moszul városát.
A nihávendi csata a perzsák ellen, amelyben III. Jazdagird szászánida uralkodó megmaradt seregei végzetes vereséget szenvednek.
642 Amr meghódítja Pentapoliszt.
642 Habíb ibn Maszlama és Szalmán ibn Rabía hadjáratai Örményország északkeleti területei ellen. Al-Báb elfoglalása.
643 Amr elfoglalja Tripolisz városát.
644 I. Omár kalifát meggyilkolják; utóda a súra választása következtében Mohamed egy másik társa, Oszmán lesz.
644–56 I. Oszmán kalifa uralkodása.
645 Amr hadvezért az új kalifa, I. Oszmán visszahívja; ezt kihasználva a bizánciak visszafoglalják Alexandriát. Amrot azonban visszarendelik Egyiptomba, és Nikiunál megveri a bizánciakat.
646 Amr újból bevonul Alexandriába, ezzel Egyiptom végleg muszlim uralom alá kerül.
647 Muávija behatol Kappadókiába, és adófizetésre kötelezi Kajszaríja (Caesarea) városát. Innen Frügiába indul, ahol sikertelenül ostromolja Amorion városát, majd végigrabolva a tartományt visszatér Damaszkuszba.
649 Muávija megtámadja Ciprust, és elfoglalja fővárosát. Bizánc hároméves fegyverszünetet kér, és adófizetésre kötelezi magát.
649–650 Az arabok elfoglalják Perszepoliszt, Irán déli fővárosát, a zoroasztriánusok központját.
650 Az arabok harmadik hadjárata Örményország ellen.
652 Az arabok elfoglalják Örményországot, és támadást intéznek a Kaukázuson keresztül a Kazár Birodalom ellen, de vereséget mérnek rájuk.
Az első arab támadás Szicília ellen.
653 I. Oszmán kalifa meghatározza a Korán elfogadott változatát.
654 Az arabok rövid időre megszerzik Anküra (ma Ankara) városát.
655 Sor kerül az első arab–bizánci tengeri ütközetre a lükiai tengerparton, ahol a bizánciak megsemmisítő vereséget szenvednek.
656. június 17. I. Oszmán kalifát medinai palotájában meggyilkolják. Medinában Alit választják meg kalifának.
656–661 Ali kalifátusa. Ő a Próféta unokatestvére és veje volt. Uralmát kétségbe vonja Muávija, aki Szíria kormányzója, ami az első polgárháború (fitna) kirobbanásához vezet.
656. december Az Ali és Aisa közötti csatából, a bászrai „tevecsatából” Ali kerül ki győztesen.
657 Muávija és Ali közötti csata Sziffinnél, amiben Ali volt fölényben. Azonban Ali elfogadja a békés ajánlatot, hogy a vita tisztázására semleges döntőbírákat kérjenek fel. A háridzsiták elhagyják Alit.
658 Az adruhi döntőbíráskodás Ali ellen dönt. A szíriai csapatok kikiáltják Muáviját kalifának.
658. július A nahraváni csatában Ali legyőzi a szembeszegülő háridzsitákat.
661 Alit egy háridzsita merénylő meggyilkolja. Ali fia, Haszan lemond a kalifátusról Muávija javára.
III. Az Omajjád-dinasztia (661–750)
661–680 I. Muávija kalifa uralkodása. Az Omajjád-dinasztia alapítója székhelyét Medinából Damaszkuszba helyezi át. Ez a város marad a dinasztia központja 750-ig.
661 Muávija felszólítja Arménia lakosságát, hogy térjenek vissza az arab uralom alá, ui. 657 és 661 között a bizánci fennhatóságot elismerő örmény uralkodó állt az élén.
663 Muávija seregei ismét betörnek Kis-Ázsiába. Az Omajjád-dinasztia hatalma alá kerül Egyiptom és Líbia.
667 Az arabok elfoglalják Khalkedónt és Konstantinápolyhoz érnek, ettől számítható Konstantinápoly hétéves ostroma.
Az arabok elfoglalják Szicíliát.
670 Az arabok megkezdik É-Afrika nyugati részének meghódítását. Kairouán megalapításával lehetővé válik a berberek meghódítása és iszlamizálása.
Küzikosz félszigete arab kézre kerül, ez lehetővé teszi egy bázis kiépítését a bizánci főváros ostromához.
672 Szmürna, a lükiai és kilikiai partvonal elfoglalása. Rhódosz szigetének elfoglalása.
672–673 Konstantinápoly tengeri ostroma.
674 Kréta szigetének elfoglalása.
678 A Bizánc ostromáról visszavonuló arab flotta a pamfüliai partok melletti viharban jelentős veszteségeket szenved. Kis-Ázsiában is vereségek érik, így az idős Muávija harminc évre szóló békét kényszerül kötni a Bizánci Birodalommal.
680. október 10. Huszejn, Ali fia, Kerbelánál vereséget szenved a kalifa seregétől. Ez a síiták gyásznapja, az ásúra.
683–692 A második polgárháború (fitna) kora. Abdalláh ibn al-Zubajr ellenkalifátusa Mekkában. Muhtár az alida uralom helyreállítására tesz kísérletet Kúfában. Az Omajjádok pedig először Szíriában konszolidálják hatalmukat, majd fokozatosan helyreállítják a kalifátus politikai egységét.
684 Mardzs-Ráhit mellett a déli arabok legyőzik az északiakat. Ezzel az Omajjádok visszaszerzik a Szíria feletti uralmat.
685–687 A Muhtár vezette bűnbánó síiták (ui. megbánták, hogy Huszejnt cserbenhagyták Kerbelánál) lázadása Kúfában.
685–705 Abdalmalik a „királyok atyja”, ui. négy fia követte a trónon. Ő és fiainak uralkodása a damaszkuszi dinasztia fénykorának számít. Abdalmalik uralma második felére helyreállítja a rendet, amely lehetővé teszi a további hódítások megindítását. Emellett a közigazgatás hivatalos nyelvévé az arabot teszi, valamint arany és ezüstpénzt vezet be.
688 A bizánciak visszafoglalják Antiochiát.
689 Abdalmalik tíz évre szóló fegyverszünetet köt a bizánciakkal, hogy a fitnára tudjon koncentrálni.
691 Miután visszafoglalja Felső-Mezopotámiát, az iraki területekre vonul, amelyeket szintén visszaszerez, majd bevonul Kúfába.
Abdalmalik megbízásából felépül a jeruzsálemi Szikla-mecset.
692 Abdalmalik kalifa seregei hat és fél hónapos ostrom után visszafoglalják Mekkát, ezzel véget ér al-Zubajr ellenkalifátusa.
692 Abdalmalik újból Bizánc ellen fordul. A kezdeti anatóliai és arméniai sikerek ellenére csupán kis területeket sikerül a muszlimoknak szerezniük, de ezzel előkészítik a későbbi hódításokat.
695 Damaszkuszban elkészülnek az első arab arany dinárok és ezüst dirhemek.
698 Karthágóból és más tengerparti városokból az arab hódítók kiűzik a bizánciakat.
Az arabok Tuniszban hajóépítő műhelyt hoznak létre.
700 Az iszlám miszticizmus, a szúfizmus megjelenése.
705–709 A korszak egyik legnagyobb hadvezére, Haddzsádzs meghódítja a szogd Buharát.
705–715 I. Válid kalifa uralkodása.
710 Az arabok meghódítják Mukránt (Beludzsisztánt).
711 Az arabok átkelnek Hispániába, és a Jerez melletti csatában legyőzik a Roderik király vezette nyugati gótokat; ezzel megszűnik a Nyugati Gót Királyság. 718-ra a Hispániai-félsziget nagy része arab uralom alá kerül.
711–712 Az arabok elfoglalják az afganisztáni Szindet, majd az Indus alsó folyásának és deltájának vidékét. A hódítás 713-ban ér véget, északon Multánig terjed, Pandzsáb tartomány déli részéig, ahol az iszlám tartósan megveti a lábát. India többi része azonban a 10. századi hódításig érintetlen marad.
712 A buharai és hvárezmi arab kontingensek megostromolják és elfoglalják Szamarkandot. Ezzel stabilizálódik az arab uralom az Oxus (Amu-darja) mentén és Hvárezmben.
713–715 További hódítások Transoxiana (Mávaráannahr) térségében. Az arabok megszerzik Iszfidzsábot és Fergánát is.
716. augusztus – 717. szeptember Bizánc sikertelen arab ostroma.
719 Cordóba lesz az andalúziai arab kormányzók székhelye.
724–743 Hisám kalifa uralkodása. Az általa bevezetett adórendszer hosszú évszázadokra érvényes marad: a muszlimok zakátot fizettek, minden ingatlantulajdonos földjei és épületei után harácsot, a keresztények és zsidók pedig fejadót, dzsizját.
728–729 Buharát elfoglalják a törökök.
730 Az arabok megostromolják és visszaszerzik Buhara városát.
732 Tours és Poitiers között Martell Károly legyőzi az arabokat, és ezzel megállítja Európa területén való előnyomulásukat.
74 Kúfában Zajd ibn Ali lázadása. A marokkói berbereket egy háridzsita fellázítja.
742 Algír lerázza az Omajjádok uralmát. A területen több kisebb állam jön létre.
745 Pestisjárvány Irakban, Felső-Mezopotámiában és Szíriában.
745–750 II. Marván kalifa uralma. A harmadik polgárháború kora
746 A Kalb törzs felemelkedése Szíriában és a háridzsitáké Irakban.
747 Abú Muszlim kibontja az Abbászidák fekete zászlóját Horászánban, ami az általa vezetett Omajjád-ellenes felkelés kezdetét jelenti.
749 Az Abbászidák megszerzik a Perzsia feletti ellenőrzést, és elfoglalják Kúfát.
750 A Zábnál vívott csatában az Omajjádok vereséget szenvednek. Az Abbászidák megbuktatják az Omajjádokat, és megalapítják az Abbászida-dinasztiát. Az Abbászidák uralmának kezdete É-Afrikában. A győztesek lemészárolják az Omajjád család tagjait és főtisztviselőit.
IV. Az Abbászida-dinasztia (750–1258)
750–850 Az Abbászida-dinasztia uralkodásának ideje a birodalom konszolidációja és fénykora.
750–754 Abú al-Abbász, az első Abbászida kalifa uralkodása.
750–850 A négy ortodox jogi iskola (madzhab) létrejötte.
751 A Talasz folyónál a kínaiak vereséget szenvednek az araboktól. A fogságba került kínai foglyoktól az arabok megtanulják a papírkészítést. Szamarkandban kezdődik el az arab papírkészítés.
754–775 Al-Manszúr kalifa uralkodása. Az ő idejében hozzák létre a postamesteri és tájékoztatási hivatalt, ami lényegében a kormány ellenőrző szerve lett.
756 Az egyetlen életben maradt Omajjád, Abdalrahmán megalapítja a spanyol Omajjád dinasztiát, amelynek uralkodója 929-ig az emír címmel rendelkezik, majd ezt követően 1031-ig a kalifa címmel.
Kivégzik Abdalláh ibn Mukaffát, aki a perzsa irodalom arabra fordításában játszott úttörő szerepet.
757 Az arabok elfoglalják al-Sás (Táskend) városát, így az iszlám végleg megveti lábát Közép-Ázsiában.
760 Iszmáil, a hetedik imám halála. Követői mozgalmakat indítanak. A kínaiak több ezer arab és perzsa kereskedőt mészárolnak le Jangcsouban.
762 Al-Manszúr megalapítja Bagdadot, ami az iszlám világ kereskedelmi és kulturális központja lesz. A kalifák Damaszkuszból ide helyezik át székhelyüket.
765 A hatodik imám, Dzsafar al-Szádik halála után kettészakadnak a síiták: az imámíja vagy „tizenkettesek” és az iszmaílita vagy „hetesek” szektájára.
Bagdadban orvostudománnyal kapcsolatos iskolát alapítanak.
767 Abú Hanífa, az Irakban elterjedt hanafita jogi iskola alapítójának halála.
Ibn Iszhák, Mohamed klasszikus életrajzát megíró szerző halála.
775–785 Al-Mahdi kalifa uralkodása, kinek idejében a korábban a Türk, majd az Ujgur Kaganátushoz tartozó oguzok a Kirgiz-steppéről az Aral-tó és a Szir-darja vidékére költöznek. Az oguzok egyik törzse, a szeldzsukok, akik később az Abbászidák, majd a Számánidák gázijai lesznek, fokozatosan iszlamizálódnak.
776–779 Al-Mukanná, ’a Fátyolos Próféta’ működése Horászánban.
777–909 A Rusztamidák háridzsita állama Táharban (Ny-Algériában).
778 Nagy Károly hadjárata É-Hispánia területén, ahol a kezdeti sikerek után a muszlimok által támogatott baszkoktól vereséget szenved.
782 Az arabok utoljára jelennek meg Bizánc környékén, Krüszopolisznál. A későbbi Hárún kalifának Iréné császárnő a béke fejében adófizetésre kötelezi magát.
785–786 I. Abdalrahmán felépítteti a cordóbai nagy mecsetet.
786 Al-Halíl ibn Ahmad, nyelvész, szótáríró és prozodista halála. Az ő tanítványa, Síbavajh állítja össze az első rendszeres arab nyelvtant.
786–809 Hárún al-Rasíd kalifa uralkodása. Ebben a korszakban hozzák létre a legfelső bíró (kádi) funkcióját.
787 Jazíd b. Hátim, az utolsó észak-afrikai abbászida kormányzó halála. Ezután önálló dinasztiák jelennek meg Marokkóban, majd Tuniszban. Ezt követően a bagdadi udvar soha többé nem tudja hatalmát Egyiptomtól nyugatra kiterjeszteni.
789 A helyi eredetű síita Idriszida-dinasztia váltja fel az Abbászidákat Marokkóban (921-ig). Idrísz ibn Abdalláh megalapítja Fez városát.
795 Málik ibn Anasz, a málikita madzhab alapítójának halála Medinában.
800 Tunisz és Líbia az Abbászidák nevében uralkodó Ibn Aglab kormányzó Ifrikijjában (Tunézia, fővárosa Kairouán) önálló dinasztiát alapít Aglabida-dinasztia néven. Uralmuk a térségben 909-ig tart.
Megjelennek az első arab kereskedők Kínában. Papírgyártó műhelyt alapítanak Bagdadban.
803 Az iráni származású Barmakidák, akik korábban jelentős pozíciókat töltöttek be az Abbászida udvarban, kegyvesztetté válnak.
805 Bizánc elleni hadjárat. Rhódosz és Ciprus elfoglalása.
806 Az arabok meghódítják Tianát. A Hárún al-Rasíd vezette arabok megostromolják és kirabolják Ankarát.
809–813 Hárún al-Rasíd halála után két fia, al-Amín és al-Mámún között harc tör ki a kalifátusért.
810 k. Sáfi, a sáfiita jogi iskola alapítója Bagdadban elkezdi az iszlám jog (saría) forrásainak szisztematikus rendszerezését.
813 Az al-Mámunt támogató horászániak Táhir ibn Huszejn vezetésével megostromolják és elfoglalják Bagdadot. A Hárún al-Rasíd fiai közötti polgárháború véget ér al-Amin halálával. Al-Mámun lesz a kalifa.
813–833 Al-Mámun kalifa uralkodása. A klasszikus arab tudomány és kultúra fénykora.
814/5 Abú-Nuvasznak, az Abbászida korszak leghíresebb költőjének halála. Legszebb versei a borról és vadászatról szólnak.
815 Ibn Tabátabának, Haszan egyik leszármazottjának vezetésével síita lázadás tör ki Kúfában. Azonban Ibn Tabátabá a harcban szerzett sebeiben meghal.
816 A mekkai síiták lázadását elfojtják. A hispániai Omajjádok elfoglalják Korzika szigetét. Az azerbajdzsáni helytartó fellázad, mivel apját, aki a mekkai lázadást elfojtotta, hamis vádak miatt a kalifa kivégezette.
817–837 A hurramita szektahívő Bábak vezette felkelés Azerbajdzsánban a földbirtokosok és az arabok ellen, ami 827-ben átterjed Ny-Perzsia területére is.
Al-Mámún kalifa Mervben a nyolcadik síita imámot, Ali al-Ridát nevezi ki utódának, az Alidákkal kötött rövid ideig tartó béketörekvések következtében.
817–819 Ibráhim ibn al-Mahdi ellenkalifátusa Bagdadban.
818 A hispániai Omajjádok elfoglalják Mallorca és Szardínia szigetét. Meghal a nyolcadik síita imám, Ali al-Ridá, akit al-Mámún kalifa utódának nevezett ki.
819 Al-Mámún kalifa a Számánidák egyik ősét, Núhot Szamarkand kormányzójává nevezi ki.
Al-Mámún Mervből visszahelyezi Bagdadba székhelyét, Ibráhim ibn al-Mahdi legyőzése után.
820 Sáfi, a sáfiita madzhab alapítójának halála.
821 Al-Mámún kalifa Táhir ibn al-Huszejnt nevezi ki Perzsia kormányzójává. Ettől kezdve a Táhiridák gyakorolják a tényleges hatalmat 873-ig.
822 Meghalt a Táhirida-dinasztia alapítója, helyét fia, Talha vette át.
822–852 II. Abdalrahmán uralkodása Hispániában.
827 Az Aglabida Abú Muhammad seregei meghódítják Szicíliát.
Al-Mámún kalifa a mu’tazila teológiát államvallássá teszi.
831 Palermót megostromolják és elfoglalják az Aglabidák. A város 1072-ig muszlim uralom alatt marad.
832 A bagdadi Bajt al-Hikma létrehozása. Al-Mámún célja az alapítással az ókori görög filozófiai és tudományos munkák fordítása.
833 • A mu’tazila teológia érdekében a kalifa létrehozza a mihnát. Ettől kezdve üldözik a racionalista mu’tazila teológiával szembenállókat, köztük a tradicionalista Ahmad ibn Hanbalt (780–855) is.
• Ebben az évben egy bizánciak ellen vezetett hadjárat során Tarsusnál meghal al-Mámún kalifa.
833–842 Al-Mu’taszim kalifa uralkodása. Az ő uralkodásának idején jelennek meg nagy tömegben a közép-ázsiai törökök a kalifátus hadseregében. Hamarosan a hadsereg magját alkotják, ezáltal döntő befolyásra tesznek szert az udvar politikájában
833 Az Iszfahán és Fársz környéki hurramí szekta követőinek felkelése és leverése.
834 Az észak-indiai Dzsát törzs lázadásának leverése, majd a bizánci határ mellé telepítése.
836 Al-Mu’taszim kalifa Szamarrába helyezi át székhelyét. Ez marad a birodalom fővárosa 892-ig.
837 Az azerbajdzsáni hurramí szektahívő Bábak húsz éve tartó megmozdulásának leverése.
838 Egy bizánci támadásra válaszként a kalifa vezette arab sereg sikeres hadjárata Anatólia területén. Ankara és Amorium kirablása.
839 A muszlimok elfoglalják D-Itáliát.
839–841 A tabarisztáni kárinida fejedelem, Mázjár fellázad. Célja a Táhiridák kizárásával hatalmának kiterjesztése a Kaszpi-tenger vidéki és más kisebb iráni tartományokra. A Táhiridák azonban elfojtják a megmozdulást.
841–842 A magát Omajjád-leszármazottnak tartó al-Mubarka lázadása Palesztina területén.
842–847 Al-Vászik kalifa uralma. Ő az utolsó Abbászida kalifa, aki ténylegesen kezében tartja a hatalmat.
843 A szicíliai Messina városának elfoglalása, ezzel a sziget nyugati része is az Aglabidák uralma alá kerül.
844 A normannok támadása Hispániában, kifosztják Sevillát (Iszbílija).
846 Az arabok kirabolják Rómát.
847–861 Al-Mutavakkil kalifa uralkodása. Ő az első kalifa, akit török testőrei ölnek meg.
847 k. A matematikus és geográfus al-Hvárazmi halála. Az ő nevéhez kötődik az algoritmus kidolgozása.
848 Al-Mutavakkil kalifa beszünteti a mihna intézményét. Visszaállítja az ortodox teológiát.
855 Ahmad ibn Hanbalnak, a hadísz és saría tudósának és a hanbalita jogi iskola megalapítójának halála.
856 Az észak-indiai területeken Omár ibn Abdul Aziz megalapítja a Habbáridák uralmát, így a kalifátus ellenőrzése e területek fölött is látszólagossá válik.
857 A híres muszlim misztikus, al-Muhaszibín halála. Tanításaiban az erkölcsi értékekre hívja fel a figyelmet.
858 I. Ahmed számánida emír Szamarkandban saját rézpénzt (fulúsz) veret.
859–860 Al-Mutavakkil kalifa megalapítja Dzsafaríja városát.
860-as évek A középkor egyik legnagyobb orvosának tartott al-Rází felismeri a kanyaró és a himlő közötti különbséget.
861–862 Al-Muntaszir kalifa uralkodása. Kezdetét veszi a török testőrség uralmának kora. A kilenc évig tartó periódusban egyik kalifa követte a másikat, de mindegyik a török testőrség tehetetlen bábja.
861 Al-Mutavakkil kalifa meggyilkolása után kilenc évig tartó anarchikus korszak következik. Miután megszerzi a Szísztán feletti hatalmat, a rézműves ’szaffár’ Jákub ibn Lajt megalapítja a Szaffáridák dinasztiáját (1003).
861 k.–945 Az Abbászidák uralmának hanyatlása. A birodalom részfejedelemségekre bomlik. Muszlim dinasztiák sora szerzi meg a hatalmat Észak-Afrika, Szíria, Perzsia különböző területein.
862 Al-Musztanszir kalifát megmérgezik, al-Musztaín kalifa követi a trónon. Az Alidák lázadása Kúfában.
862–866 Al-Musztaín kalifa uralma, aki, akárcsak az őt követő két másik kalifa, a török testőrség irányítása alatt áll.
864 Az Alida leszármazott Haszan ibn Zajd Tabarisztánban zajdita államot hoz létre. Alida lázadás Kazvínban.
865 Az Alidák lázadása Kúfában. A testőrség török hadvezérei között pártharc tör ki. Bagdad népe a kalifa vezetésével megvédi a várost az al-Mutazzt támogató szamarrai török seregek támadásával szemben. Ebben az évben al-Musztaín elrendeli a város falainak megerősítését és meghosszabbítását.
866 Al-Musztaín elmenekül Szamarrából, megfosztják hatalmától, meggyilkolják és al-Mutazz lesz a kalifa 869-ig.
868 • Az Aglabidák meghódítják Máltát.
• A Túlúnidák szerzik meg a hatalmat Egyiptomban 905-ig. Egyiptom leszakad a kalifátusról.
869 Al-Mutazz kalifát lemondásra kényszerítik a török katonái. Halála után al-Muhtadi követi a trónon.
869–883 A dél-iraki Baszra melletti sós mocsaraknál dolgozó fekete rabszolgák (zandzs) lázadása egy alida vezetésével, aki független államot hoz létre. Legyőznek néhány birodalmi sereget, és átveszik a D-Irak, valamint a DNy-Perzsia feletti ellenőrzést.
870 • Al-Muhtadit is lemondatják és meggyilkolják a törökök. Al-Mu’tamid kalifa követi. Al-Mu’tamid testvére, a tehetséges al-Muvaffak helyreállítja a kalifátus hatalmát Szíria és Horászán területén.
• Az egyik legfontosabb hagyománygyűjteményt kiadó Buhárí halála.
870 k. Al-Kindi, az első nagy arab filozófus és tudós halála. 260 művet tulajdonítnak neki, amelyeknek legtöbbje azonban elveszett.
873 • A Táhiridák iráni uralmának a Szaffáridák véget vetnek.
• Meghal a nesztoriánus Hunajn ibn Iszhák, aki az ókori görög orvosi, természettudományos és filozófiai munkák arabra fordítását vezette.
875 • A számánida Naszr ibn Ahmad megkapja Transzoxánia tartományait (Buhara, Szamarkand) a kalifától. A szunnita Számánidák udvara a felvirágzó újperzsa irodalom és a perzsa nemzeti öntudat ébredésének fellegvára lesz.
• Meghal Muszlim ibn al-Hadzsdzsázs a korai iszlám teológia kiemelkedő alakja, akinek nevéhez kötődik az egyik kanonizált hadíszgyűjtemény.
876 Miután a kalifa jogtalannak tekintette a Szaffáridák horászáni foglalásait, Jákúb ibn Szaffár Irak területére vonul, ahol azonban vereséget szenved a kalifától.
877 Ahmad ibn Túlún, Egyiptom kormányzója elfoglalja Szíriát. Elkezdődik az Ibn Túlún mecsetjének építése az akkor al-Katajnak nevezett helyőrségi városban (ez ma Kairó része).
878 • Az Aglabidák meghódítják Szürakuzát, ezzel Szicília csaknem egész területe arab fennhatóság alá kerül.
• Muhammad al-Muntazar, a tizenkettedik imám eltűnése. A síiták hite szerint az eltűnt imám rejtőzködik, majd mahdiként az idők végén visszatér.
879 A kínai idegengyűlölet fellobbanása következtében elpusztítják a fontos muszlim kereskedőtelepet Kanton kikötővárosában.
882 Al-Mutamid kalifa testvére, Al-Mutavakkil kiszorítja a zandzs lázadókat a korábban meghódított területekről.
883 A zandzs lázadás végleges leverése.
889 A nyelvész, történész és teológus Ibn Kutajba halála.
892 • Al-Mu’tamid kalifa Szamarrából visszahelyezi Bagdadba a kalifátus központját.
• Iszmáil ibn Ahmad számánida emír saját nevével dinárokat és dirhemeket veret. Ő tekinthető a Számánida Emirátus alapítójának.
• Muhammad al-Tirmidzí, az egyik legjelentősebb hadíszkutató halála. Ő egyike volt azoknak, akik elsőként kritikai szempontból vizsgálták az isznádot.
892–902 Al-Mutadid kalifa uralkodása nagy politikai és vallási elégedetlenségek kora.
893 Iszmáil ibn Ahmad számánida emír győzelme a karahanida Ogulcsak Kádir Hán felett. A hadjárat során Tarazt (Talaszt) is elfoglalta, ezért a Karahanidák áthelyezik székhelyüket Kásgárba. A számánida hódítással veszi kezdetét a Karahanidák iszlamizációja.
897 A zajditák megalapítják államukat Jemenben.
899 A síita iszmáilita mozgalom kettéválása. Karmatiak államot alapítanak Bahrajnban és erős pozícióval rendelkeznek Irakban. Míg a jemeni, egyiptomi és észak-afrikai iszmáiliták Abdalláh/Ubajdalláh mellé álltak, aki majd kikiáltja a Fátimida Kalifátust
900 A számánida Iszmáil ibn Ahmad legyőzte az ellene küldött Szaffárida horászáni kormányzó seregeit. Ezzel megerősítette a Számánidák hatalmát. A bagdadi kalifa fennhatóságát formálisan továbbra is elismerik, megemlítik nevét a pénteki hutbán, és feltüntetik az általuk veretett pénzeken. A számánida uralkodók címe pedig az emír marad.
902 Taorminát, a bizánciak utolsó szicíliai támaszpontját elfoglalják az arabok. Ezzel véget ért a félsziget meghódítására irányuló több mint hetven éve tartó harc. Az arabok kiterjesztik hatalmukat a Földközi- és az Égei-tenger vidékére.
902–908 Al-Muktafi kalifa uralkodása, aki stabilizálja a kalifátus fennhatóságát az Egyiptom és É-Irán közötti területen.
9. század Az arab kereskedők birtokba veszik Afrika vörös-tengeri partvidékét.
904 Háromnapos ostromzár után az arabok elfoglalják a Bizánci Birodalom második legfontosabb városát, Thesszalonikét.
905 Az Abbászidák rövid ideig visszaszerzik a hatalmat Egyiptomban (935).
909 Az iszmáilita mozgalom vezetője, Ubajdalláh al-Mahdi (909–934) legyőzi az Aglabidákat Ifrikijjában (Tunézia), és megalapítja a Fátimida-kalifátust. Egyiptom kivételével egész Észak-Afrika az uralmuk alá kerül.
911–912/3 II. Ahmad emír hadjáratai során visszaállítja a Számánidák fennhatóságát a Kaszpi-tenger térségében, de egy török rabszolgája meggyilkolja (914), így halála után a nyolc éves fia, II. Naszr kerül hatalomra, akinek udvarában járt Ibn Fadlán (922). Az emír vezírje pedig al-Dzsajháni, akinek munkájában először szerepel a magyarok neve.
912–961 III. Abdarlrahmán uralkodása Hispániában. Uralkodása az arab világ fénykorának számít a félszigeten. Ugyanakkor a hispániai Omajjádok támadásokat intéznek a magrebi Fátimidák és berberek ellen.
912 k. Meghal Ibn Hurdádzbih a médiai posta- és futárszolgálat élén álló postamester, akinek nevéhez fűződik a legrégibb arab földrajzi könyv ’Az utak és országok könyve’.
914–943 II. Naszr emír uralkodása a Számánida Emirátus fénykora. Az emír birodalmát az arab és perzsa kultúra központjává emelte. Az emirátus központja, Buhara magasan fejlett adminisztrációval rendelkezett.
921–922 Al-Muktadir kalifa követsége a volgai bolgároknál. A követség útjáról Ibn Fadlán számol be.
922 A bagdadi szúfik vezetőjét, al-Halládzsot, aki magas rangú pénzügyi tisztséget is betöltött, megkorbácsolták, majd felakasztották, aztán lefejezték, és végül megégették. Halála után szentként tisztelik.
923 A híres történész, jogász és Korán-kommentátor, al-Tabarí halála (szül. 839). A sokkötetes Próféták és királyok könyve c. munkája, ami tulajdonképpen világtörténet, töredékeiben is monumentális, és a korai iszlám történet egyik legfontosabb forrása.
926 II. Naszr számánida emír fennhatósága alá vonja Rajj térségét É-Perzsiában. Az a tény, hogy ekkor al-Muktadir kalifa kinevezi Naszr-t kormányzóvá puszta formalitás. 932-ig és utána is néhány évben már ebben a térségben is számánida érméket vernek.
929 III. Abdalrahmán Omajjád fejedelem felveszi a kalifa címet.
930 A bahrajni Karmatiak megtámadják Mekkát, legyilkolják a zarándokokat és elszállítják a Kábát, a fekete követ. Omán meghódítása.
932 A perzsa eredetű síita Bújidák a Kaszpi-tenger melletti Dajlamból kiterjesztik hatalmukat Ny-Irán nagy részére, majd Iszfahán, Kuzisztán, Dzsibál és Kermán területére.
929–991 Az arab Hamdánida dinasztia uralma Felső-Mezopotámiában, fővárosuk Moszul.
934–940 Al-Rádí kalifa uralma. A gyenge kezű kalifa helyett az amír al-umará gyakorolja a hatalmat.
935–969 Az fergánai török eredetű Ihsídidák dinasztiájának uralma Egyiptomban. A 940-es évek elején hatalmukat Szíriára is kiterjesztik, majd Mekkát és Medinát is elfoglalják.
941-től Irakban pestisjárvány dúl.
941 Al-Máturidí az egyik legnagyobb szunnita teológus halála, kinek tanításai képezik a kalám két ortodox szunnita irányzata közül az egyiknek az alapját.
944/5 Szajf ad-Daula (a dinasztia kardja) al-Hamdáni vezetésével a Hamdánidák (945–1003) az Ihsídidáktól meghódítják Szíriát. Fővárosuk Aleppó lesz.
944–947 Az észak-afrikai berber törzsek lázadása a Fátimidák ellen.
V. A kalifátus politikai széttagolódása (945-1258)
945 A Bújidák síita perzsa dinasztiája kerül uralomra Irakban és Iránban (1055). Al-Musztakfí kalifa a Bújida Muizz ad-Daulát kinevezi amír al-umarának, a hatalmától megfosztott Abbászida uralkodó ettől kezdve a szunnita iszlám hívőknek csak vallási vezetője (1258). A Bújidák mindvégig őrizték a kalifátus fikcióját, vagyis annak látszatát, hogy az Abbászida kalifák a dár al-iszlám vezetői.
949–983 Adud al-Daula a Bújidák Irán területén hatalmat gyakorló ágának legjelentősebb uralkodója 977-ben megszerzi Irakot is, egy hatalmas birodalmat hoz létre, és felveszi a sáhansáh (királyok királya) címet.
950 Al-Fárábi halála. Arisztotelész és Platón munkáit kommentálta. Nagy mértékben támaszkodott Platón Állam-ára és Arisztotelész Politiká-jára filozófiai és teológiai munkáiban.
961–976 II. Al-Hakam uralkodása az arabok andalúziai történetének fénykora. Halála után meggyengül a hispániai Omajjád Kalifátus.
962–1186 Az első török eredetű uralkodóház, a Gaznavida-dinasztia uralma Afganisztánban.
967 Abú al-Faradzs al-Iszfaháni híres történész, irodalmár halála. Az Énekek könyve c. kötete értékes kincsestára a régi és klasszikus arab költészetnek.
968 A bizánciak visszahódítják Szicíliát és É-Szíriát.
969 A Fátimidák, miután legyőzik az Ihsídidákat, kiterjesztik uralmukat Egyiptomra is. Így a Mediterráneum legnagyobb hatalma lesznek.
972–1152 A berber eredetű Zíridák uralma Ifrikíjjában és K-Algériában (1049-ig a Fátimidák alattvalói).
973 A Fátimidák székhelyüket áthelyezik Kairóba, ahol felépítik al-Azhar mecsetét, amelyet 970-ben alapítottak. Ez lesz az iszmáilita síiták szellemi központja.
977–997 • Szebük-tigin, aki a Számánidák gázijaként (hitharcos) az afganisztáni Gazna vidékét kapta iktáként (katonai javadalombirtok), megalapítja a Gaznavidák dinasztiáját, amely kiterjeszti hatalmát Afganisztán mellett a mai Pakisztán és É-India területére.
• A Számánidák buharai mauzóleumának építése.
977–1002 Al-Manszúr Omajjád kalifa, visszahódítja az egész Hispániai félszigetet.
985 Az utolsó Idríszida uralkodó veresége a hispániai Omajjádoktól.
985–1005 A Számánida Emirátus hanyatlása. Az emírek hatalmát a hadseregükben harcoló török hadvezérek fenyegették.
991 Velence követeket küld a Mediterráneum arab fejedelemségeibe a kereskedelmi kapcsolatok érdekébe.
992-ig A török oguz törzsek a kirgiz steppéről Transzoxánia és Horászán vidékére nyomulnak. Az oguzok egy része felveszi az iszlámot
992 II. Núh számánida emír a későbbi Gaznavida-dinasztia alapítójának, Szebük-tiginnek segítségét kéri, míg az emír ellenfelei a karahanida uralkodót hívják be Buharába. A Karahanidák rövid időre el is foglalják Buharát. A karahanida seregben ott harcol az oguz származású Szeldzsuk fia Arszlán.
992–1124 A török Karahanidák (ilekhánok, karlukok), akik a 10. században iszlamizálódnak kiterjesztik hatalmukat Transzoxániára és Kelet-Turkesztánra. Az oguzok egy része ekkor a Karahanidák szolgálatában áll.
993 Delhi alapítása.
995–1017 A Mámúnida-dinasztia uralma Hvárezmben. Székhelyük, Ürgencs ebben a korban a keleti iszlám világ jelentős kulturális központjának számít.
996 Újabb karahanida támadás éri a Számánidákat. Ekkor a gaznevida Szebük-tigin és fia, Mahmúd, valamint a karahanida Ilig a Számánidáktól már elhódított területeken elosztoznak. Szebük-tiginé Horászán, Iligé a Szir-darja völgye.
996–1021 A fátimida al-Hákim uralma, akit követői az isteni szellem megtestesülésének tartottak. Keresztények és zsidók elleni intézkedései valamint a bor tilalma és halálának körülményei következtében ismert.
998–1030 Szebük-tigin fiának, Mahmúd Gaznavinak uralkodása, aki ez idő alatt megszerzi É-Indiát (Pandzsábot 1001–1021), és ezt az abbászida kalifa nevében az iszlám fennhatóság alá vonja, majd tovább terjeszkedik Horászán, Hvárezm és Nyugat-Perzsia területeire.
999 Mahmúd ebben az évben megszerzi az Amu-darjától délre fekvő korábbi területeket, míg a Karahanidák Ilig Naszr vezetésével elfoglalják Buharát.
1001 A gaznavida Mahmúd legyőzi a hindu sáhokat.
1002 A nyelvész Ibn Dzsinni, az arab nyelv egyik rendszerezőjének, halála.
1003 A szíriai Hamdánidák uralmának egyik miniszterük vet véget.
1004 Mahmúd elfoglalja Batiját.
1005 A Gaznavidák elfoglalják az indiai Multánt és Gúrt. A kezdeti gaznavida kudarcok ellenére az utolsó számánida emír halála után a Számánida Emirátus megszűnt.
1008 A balhi csatában Mahmúd Gaznavi legyőzi a karahanida sereget, így Horászán a Gaznavidák kezén marad. Ugyanebben az évben a rajputi konfederáció felett is győzelmet arat.
1010 k. Firdauszí elkészül a Sáhnámé-val, a Királyok Könyvével, a perzsák nagy nemzeti eposzával, amelyet Mahmúd Gaznavinak dedikál.
1015 A Hammádidák, miután a Zírídák megbízásából pacifikálták a közép-magribi területet, fellázadtak uraik ellen és a bagdadi Abbászidákat ismerték el.
1016 Pisa és Genova egy tengeri csatában legyőzi a muszlimokat és elfoglalja Szardíniát. Ezzel kiszorítja a muszlimokat a Türén-tengerről. Hispániában az Omajjádoktól rövid időre a Hammúdidák szerzik meg a hatalmat.
1017–1034 Miután Mahmúd legyőzi a mámúnida hvárezmi sáhokat a Gaznavidák uralma Hvárezmben.
1018 IV. Abdalrahmánnal az Omajjádok visszaszerzik a hatalmat Hispániában.
1019 Pandzsáb területe Lahorral gaznavida fennhatóság alá kerül.
1021–1023 Ismét a Hammúdidák szerzik meg a hatalmat Hispániában.
1025 A szeldzsuk Arszlán és unokatestvérei Togril és Csagri a nyugati karahanida uralkodó, Ali-tigin szolgálatába állnak.
1026 után Mahmúd Gaznavi legyőzi a karahanida Ali-tigint. A karahanida szolgálatban álló Arszlán embereit Mahmúd Horászánba telepíti le. Togril és Csagri a Gaznavidák vazallusának, a hvárezmi sáhnak a területére menekülnek.
1029 Mahmúd meghódítja Rajj (a mai Teherán déli része) és Dzsibál vidékét, ezzel kiterjeszti a Gaznavidák hatalmát Ny-Perzsiára. A horászáni oguzok Azerbajdzsán területére vonulnak, helyükre Csagri és Togril szeldzsukjai költöznek Hvárezmből.
1030 A Gaznavidák legjelentősebb uralkodójának, Mahmúd Gaznavinak halála.
1031 III. Hiszám halálával véget ért az Omajjádok uralmának kora Hispániában. Andalúzia részfejedelemségekre szakad szét.
1034 Rövid időre a Gaznavidák hvárezmi kormányzója, Iszmáil Kandán függetlenedik.
1036 Togril bég lett a szeldzsukok vezetője.
1036 Togril bég testvére Csagri, aki a szeldzsuk dinasztia másik alapítója előtt Merv városa megnyitotta kapuit. Ez marad a Horászántól kelet fele terjeszkedő Csagri központja.
1036–1094 A fátimida kalifa, al-Musztanszir uralma. Uralkodása a Fátimida-dinasztia csúcspontját jelenti, utána mutatkoznak a politikai és vallási egyenetlenségek jelei.
1037 Ibn Sziná (Avicenna), az egyik legjelentősebb perzsa származású arab filozófus és orvos halála, aki az iszlám filozófiával megismertette a görög gondolkodást. Ő illesztette be a görög analitikát a muszlim gondolkodásmód körébe.
1038 Togril bég rövid időre megszerzi Horászán fővárosát, Nísápúrt, ahol az ő nevében mondták a pénmteki imát (hutba).
1040 A dandanakáni csatában a szeldzsuk Togril bég testvére Csagri legyőzi Maszúdot, a gaznavida szultánt és elfoglalja a Gaznavida Szultanátus nyugati felét. Horászán nagy része, központjával Nísápúrrral együtt ekkor kerül végleg szeldzsuk uralom alá. A Gaznavidák visszaszorulnak Szisztán és É-India területére.
1042 Hvárezm a szeldzsukok fennhatósága alá kerül, akik kormányzóikkal irányítják a területet. A kormányzók a század utolsó negyedében felveszik a hvárezmi sáh címet.
1043 Togril meghódítja a Kaszpi-tenger vidékén levő Tabarisztánt és a perzsa Rajj városát. Szíria kicsúszik a Fátimidák ellenőrzése alól.
1044–1055 A szeldzsukok K-Anatólia és Arménia területén történő portyázásai a Bizánci Birodalom K-i határait fenyegetik.
1046 A Bújida-dinasztia egyik török parancsnoka, al-Baszászírí szerzi meg a hatalmat Bagdadban.
1047 Az É-afrikai Zírídák megtagadják a Fátimidák hatalmát, helyette a bagdadi Abbászidák fennhatóságát fogadják el.
1048–1186 A szeldzsuk emírek uralma Kermánban.
1050 k. • Az iráni csillagász és polihisztor al-Bírúni halála.
• Banu Hilál és Szulajm beduin törzsek É-Ny Afrika felé törnek és elpusztítják Magribot, amelynek következtében egy évszázados anarchia következik.
1051 Togril meghódítja Dzsibált és fővárosát Iszfahánt. A különböző török törzsek a szeldzsukok vezetésével Azerbajdzsán és Felső-Mezopotámia területére nyomulnak
1055 A szunnita iszlámot követő szeldzsukok vezetője, Togril Bég megfosztja hatalmuktól a Bagdadban székelő síita Bújidákat. Ez a szeldzsuk protektorátus kezdete Bagdadban.
1055–1250 Az iszlám terjeszkedése a szeldzsukok alatt.
1058. december Al-Baszászírí visszatér Bagdadba, az abbászida al-Káim kalifát eltávolítja, és ideiglenesen a fátimida Musztanszir kalifa hatalmát fogadja el.
1059 Togril bég visszaszerzi a Bagdad feletti hatalmat, és visszahelyezi az abbászida al-Káim kalifát.
1060 Az almoravida Júszuf ibn Taszfin megalapítja Marrákes városát. A Zíridák központjukat Asírból (ma Achir) a tengerparti Bidzsájába (Bougie) helyezik.
1061–1091 A normannok meghódítják Szicíliát.
1061–1163 Észak-Afrika és Spanyolország az Almoravidák uralma alá kerül.
1063–1072 Togrilt halála után testvérének, Csagrinak fia Alp-Arszlán követte, kinek szultánsága idején a szeldzsukok számos hadjáratot indítanak a szomszédos keresztény azerbajdzsáni, bizánci, örmény és grúz területek ellen.
1063–1092 Nizám al-Mulk a híres szeldzsuk fővezír tevékenysége. Perzsa mintákat követve központosítja a birodalom vezetését, konszolidálja a kereskedelmet.
1064/5 A szeldzsukok elfoglalják az örmény fővárost Anit, és a Grúz Királyság ellen is hadjáratot vezetnek.
1067 Nizám al-Mulk szeldzsuk fővezír megalapítja Bagdadban a Nizámijja főiskolát (madrasza). A Hammádidák elfoglalják Bidzsája vidékét, és fővárosukat Bougieba helyezték, ahol megépítették a híres Kaszr al-Lulut, a Gyöngy Kastélyt.
1068 A szeldzsukok újabb hadjáratot vezetnek a Grúz Királyság ellen. A hadjárat eredményeképpen megerősítik az azerbajdzsáni határokat, és a szeldzsukok megjelennek az Arasz folyó (Araxesz) vidékén, valamint a kis-ázsiai bizánci területeken (1067: Caesarea=Kayseri; 1068: Iconium=Konya).
1068–1069 A szeldzsuk hódítások visszaszorítása érdekében a bizánciak ellentámadásokat intéznek a szíriai és az örmény muszlim határok ellen.
1069/70 Kásgár városában a balaszagúni Júszuf keleti török nyelven ír egy allegorikus költeményt, ami a muszlim török költészet kezdete.
1071 •A manzikerti csatában a bizánciak vereséget szenvednek a szeldzsukoktól. Rhómanosz Diogenész bizánci császár is fogságba esik. A szeldzsukok a győzelem következtében kiterjesztik hatalmukat Kis-Ázsiára.
• A szeldzsuk Dánismendida Emirátus felemelkedése É- és K-Anatóliában.
1072 A normannok meghódítják Palermót az araboktól.
1072–1092 Alp-Arszlán halála után fia, Maliksáh követi a trónon. Kettőjük uralkodásának idejét tartják a Nagy Szeldzsuk Szultanátus virágkorának.
1073–1074 Alp-Arszlán halálának hírére a Karahanidák toharisztáni szeldzsuk területeket támadnak. Maliksáh válaszul Transzoxániát foglalja el.
1076 A szíriai Fátimidák uralmának vége. A török hadvezér Atsziz megostromolja Damaszkuszt, és segítséget kér a szeldzsukoktól.
1078 I. Maliksáh testvére Tutus kiszorítja a Fátimidákat Szíria és Palesztina területéről, majd Atszizt is.
1078–1117 A szeldzsukok uralma Szíriában. Emirátusuk központja Aleppó lett.
1081 Két szeldzsuk herceg Szulejmán és Manszúr a szultanátustól független hadjáratuk során Iznik városáig és a Márvány-tenger vidékéig jutottak el. Szulejmán Iznikben (Nikaia/Nicaea) telepszik meg, ez az anatóliai szeldzsuk uralom kezdete.
1081 k. – 1307 A Rúm-Szeldzsuk Szultanátus kora.
1082 Az Almoravidák elfoglalják Algéria területét.
1083 A kasztíliai és leoni király, VI. Alfonz elfoglalja Toledót.
1085/6 Az Almoravidák visszafoglalják a hispániai Toledót. A reconquista mozgalom kezdete Hispániában.
1086 Az almoravida Júszuf ibn Tászfín legyőzi VI. Alfonzot a Zallaka-i csatában.
1086–1148 Az Almoravidák uralma Andalúzia fölött.
1088 A Fátimidák elfoglalják Akkon, Türosz és más a palesztinai tengerparton levő kikötő városokat.
1090/1 • Baszra városát kirabolják a karmatiak.
• Ugyanebben az évben az asszaszinok vezetője, al-Haszan ibn al-Szabbáh megszerzi az Alburz hegységben levő Alamútot, ami az észak-perzsiai nizárita állam székhelye lesz.
1091 A normannok teljesen meghódítják Szicíliát, ezzel véget ér a sziget feletti muszlim uralom. A szeldzsukok Bagdadba helyezik székhelyüket.
1091/2 A Nizám al-Mulk szeldzsuk fővezírnek tulajdonított perzsa nyelvű Szijászat-náme ’A politika könyve” c. munka összeállítása.
1092 • A Nizám al-Mulk szeldzsuk fővezírt meggyilkolják. Egyes hagyományok szerint a nizárita iszmáiliták, az asszaszinok a tettesek.
• A szeldzsuk nagy szultán, I. Maliksáh halála után megszűnik az egységes ellenőrzés a Szeldzsuk Birodalom fölött, a különböző szeldzsuk vezetők osztoznak a hatalmon.
1092–1107 I. Kilidzs Arszlán uralma, aki az Iznikben (Nikaia) megtelepült Szulejmán fia volt. I. Maliksáh halála után önállósul. Székhelyét, miután a keresztesek elfoglalták Nikaiát (1097), a Konstantinápolyból Szíriába vezető fő útvonal mentén levő Konyába (Ikonion) helyezte át.
1096–1099 Az első keresztes hadjárat.
1097–1231 A Hvárezmi Birodalom kora. Hvárezm ebben az időben az iszlám keleti részein a legjelentősebb hatalomnak számít.
1097–1127 Kutbaddín Muhammad az első hvárezmi sáh még hűséges vazallusa a szeldzsuk Szandzsár szultánnak. Fia, Atsziz több alkalommal megpróbálja lerázni a szeldzsuk hatalmat.
1097 A keresztesek győzelme I. Kilics Arszlán seregei felett a dorülaoni csatában (ÉNy-Anatólia), majd elfoglalják Nicaeát, megostromolják Antiochiát. Az anatóliai szeldzsukok Konyába (Ikónion/Iconium) helyezik székhelyüket.
1097–1302 Az Iconiumi Szultanátus.
1098 A keresztesek elfoglalják a szeldzsukoktól Antiochiát.
1099 A keresztesek elfoglalják Jeruzsálemet. A Fátimidák veresége a keresztesektől Akkon kikötőjénél.
1105–1118 A Szeldzsuk Szultanátus újra egyesül I. Muhammad ibn Maliksáh uralma alatt.
1109 Tripolit megostromolják, majd elfoglalják a keresztesek.
1111 Al-Gazálí, a muszlim miszticizmus legkiemelkedőbb alakjának halála.
1113 Zaragoza a keresztény Aragónia fennhatósága alá kerül.
1117 A szeldzsukok a Gaznavidák afganisztáni és észak-indiai területére is kiterjesztik fennhatóságukat és kulturális befolyásukat, amikor a szultán által támogatott ember, Bahrámsáh kerül trónra.
1118 Muhammad ibn Maliksáh szultán halála után testvére Szandzsár, mint a család legidősebb tagja örökli a szultán címet, és É-Perzsia valamint Horászán felett uralkodik 1157-ig. Míg Muhammad fia II. Mahmúd Ny-Perzsia és Irak szultánja lesz. Emellett a szíriai, a felső mezopotámiai és azerbajdzsáni atabégek is önállósulnak.
1118–1194 A szeldzsukok uralma Nyugat-Perzsiában és Irakban. A korszak jellemzői a testvérháborúk a hatalomért, valamint a török eredetű kormányzóik, az atabégek függetlenedési törekvései, valamint harc a hamarosan nagyhatalmi státusra szertevő Grúz Királysággal.
1121 IV. Dávid Agmasanabeli grúz király a kipcsakok segítségével győzelmet arat a szeldzsukok felett a didgori csatában.
1123/4 Omar Hajjám a híres perzsa költő, valamint csillagász és matematikus halála. Az ő és társai nevéhez kötődik egy a gregorián naptárnál jóval pontosabb kalendárium létrehozása.
1124 A frank és velencei flotta elfoglalja Türoszt.
1127–1146 Moszul kormányzója, a szeldzsukok atabégje dzsihádot (szent háború) hirdet a keresztesek ellen, és megkezdi a keresztes államok elleni támadást is.
1141 A szeldzsukok és a Karahanidák veresége a pogány karakitajoktól a Szamarkandtól keletre levő Katván steppén. A vereség következtében a szeldzsuk befolyás megszűnik Transzoxániában, csökken Szandzsár tekintélye, és felemelkednek K-en a hvárezmi sáhok, valamint Közép-Afganisztánban a Gúridák.
1146 Az Almohádok elfoglalják Cadiz és Jerez városát Hispániában.
1147 Az Almohádok Sevillát is meghódítják. Ugyanebben az évben Maszúd szeldzsuk szultán csak nagy nehézségek árán tudott szembeszállni az I. Manuél Komnénosz vezette hadakkal, amelyek Konyát támadták. A bizánci császár végül a második keresztes hadjárat hírére fordult vissza.
1147–1149 A második keresztes hadjárat. Az Almohád-dinasztia uralmának kezdete Marokkóban és Líbiában (1269). Az Almohádok 11 hónapi ostrom után elfoglalják Marrákes városát, amit birodalmuk központjává tettek.
1149 Damaszkusz eredménytelen ostroma, véget ér a második keresztes hadjárat.
1150 A hispániai emírek elismerik az Almohádok fennhatóságát.
1152 Az Almohádok miután legyőzték a Hammádidákat kiterjesztik uralmukat Algírra (1235). II. Maszúd szeldzsuk szultán halálával a Nyugati Szeldzsuk Szultanátus hanyatlása visszafordíthatatlanná válik. Mivel nincs kinevezett, utóda testvére és unokaöccsei között trónharcok dúlnak.
1153–1159 II. Muhammad ibn Mahmúd uralkodása, aki megpróbálja helyreállítani a szeldzsukok hatalmát Irakban.
1157 II. Mohamed ibn Mahmúd nagybátyját és riválisát, Szulejmánt legyőzi, valamint megostromolja Bagdadot. Ebben az évben meghalt Szandzsár, a horászáni hadvezérei a szultán címet unokaöccsének a karahanida Mahmúd kánnak ajánlják fel. A Ny-Perzsiában és Irakban uralkodó II. Muhammad belegyezett ebbe, így a Nagy Szeldzsuk Szultanátus felbomlik.
1159 II. Muhammad szeldzsuk szultán halála után a török hadvezéreik különböző hercegeket támogattak, ennek következtében két évig nem sikerül szultánt választani.
1160 Az Almohádok megszerzik Tuniszt (1228).
1161–1176 A szeldzsuk Arszlán ibn II. Togril szultánsága, aki azonban megpróbál függetlenedni az őt trónra segítő atabégek gyámságától.
1170 Az Almohádok Marrákesből Sevillába helyezik központjukat.
1172–95 Felépül a Giralda és a nagy mecset Sevillában.
1171 A Fátimida-dinasztiát az Ajjúbidák váltják fel Egyiptomban (1250).
1172 Az Almohádok elfoglalják Hispánia keleti részét; Valencia, Jaen és Murcia megszerzése.
1172 Az Ajjúbida Szultánság uralma alá hajtja Hidzsászt, Palesztinát és Szíriát.
1172–1200 Tekes horezmi sáh a karakitajok segítségével hatalomra jut. Uralkodása a rövid életű Hvárezmi Birodalom virágkorának számít.
1176 A müriokefaloni csatában Manuél Komnénosz bizánci császár seregét bekerítik, és lemészárolják II. Kilics Arszlán szeldzsukjai. A győzelem egyik következményeként megnyílt az út a szeldzsukok előtt a Mediterráneum partvidéke felé.
1176–1194 Az utolsó szeldzsuk szultán, III. Togril ibn Arszlán uralkodása.
1179–1229 A görög eredetű Jákút, aki rabszolgaként került Bagdadba, a korszak legnagyobb földrajztudósa. Enciklopédiájában összefoglalja korának földrajzi ismeretét.
1181–122 Al-Nászir kalifa uralkodása, aki megpróbálta helyreállítani az Abbászida Kalifátus hatalmát.
1186 Az utolsó kermáni emír veresége az oguzoktól, Kermán oguz fennhatóság alá kerül.
1187 Szaladdin Hattinnál legyőzi Jeruzsálem királyát, és visszaszerzi Jeruzsálemet a keresztesektől.
1189–92 A harmadik keresztes hadjárat.
1190 Barbarossza Frigyes elfoglalja Konyát miután II. Kilics Arszlán visszavonul a túlerőben levő keresztes sereg elöl.
1192 • A harmadik keresztes háború vége, Szaladdin biztosítja a keresztényeknek a szent helyek látogatását.
• A muszlim Muhammad Gúri afgán uralkodó legyőzi Delhinél az észak-indiai hindu uralkodók koalícióját.
• II. Kilics Arszlán halála. Élete vége felé a régi hagyomány szerint felosztotta királyságát fiai és férfi rokonai között. Ennek következménye a következő húsz évet jellemző vita és gyengeség, ami a Rúm-Szeldzsuk Szultanátus végét jelzi.
1193 Anatólia legrégibb medreszéjének építése Kayseriben. Jeruzsálemben meghal Szaladdin, hadvezérei egymás között felosztják birodalmát.
1194 III. Togrilt az utolsó iráni és iraki szeldzsuk szultán vereséget szenved Tekes hvárezmi sáhtól, aki Iránt Hvárezmmel egyesíti. A szeldzsukok már csak Anatóliában uralkodnak.
1195 Az Almohádok győzelme Alarcosnál, melynek következtében hatalmuk alá kerül Kasztília.
1198 Az andalúziai Ibn Rusd muszlim filozófus halála Marrákesben.
13. század Az iszlám miszticizmus elterjedése Anatóliában.
1200–1220 Aláaddín Muhammad hvárezmi sáh uralma, ami a birodalom fénykora.
1201/2 Járvány dúl Egyiptomban, ami nagy pusztítást visz véghez a népességben.
1204 • A keresztesek elfoglalják Konstantinápolyt, amely 1261-ig a latinok kezében marad.
• A híres cordóbai zsidó-arab orvos, gondolkodó és teológus Maimonidész halála Fusztátban.
1204-5 A szeldzsukok Kayseriben kórházat építenek
1205 A sikeresen terjeszkedő grúzok miután megszerezték a szeldzsuk vazallus Arrán fővárosát, Gandzsát, majd Sirvánt, szembekerültek a rúm-szeldzsukokkal, akik azonban a basiani csatában vereséget szenvedtek Tamar grúz királynő seregeitől.
1206 Indiában a Gúridák egyik hadvezére megalapítja a Delhi (Mameluk) Szultanátust.
1207 A rúm-szeldzsuk szultán, Gijászaddín Kaihuszrau megostromolja és meghódítja az anatóliai kikötővárost, Antalyát.
1208 A velenceiek és az Ajjúbidák kereskedelmi egyezményt kötnek.
1212 Las Navas de Tolosa mellett a Pireneusi-félsziget keresztény államai legyőzik az Almohádokat. E vereség az Almohádok hanyatlásának kezdetét jelenti.
1213 Első alkalommal kötnek a szeldzsukok kereskedelmi szerződést a velenceiekkel, az Antalyán áthaladó mediterrán kereskedelem ellenőrzése érdekében.
1214 A rúm-szeldzsuk szultán, I. Izzaddín Kaikavusz elfoglalja a trapezunti (Trabzon) Komnénoszoktól Szinopét (Sinop). Ennek következtében az anatóliai szeldzsukok területét Nyugatról és Északról egyaránt tenger határolta, valamint ellenőrzésük alá kerültek az Anatólián áthaladó kereskedelmi útvonalak.
1217/8 Sivas városában a szeldzsukok kórházat építenek.
1218–1221 Az ötödik keresztes hadjárat. A keresztesek II. András magyar király vezetésével Egyiptom területét támadják.
1218 • Az ötödik keresztes hadjárat során, amelyet II. Frigyes német-római császár vezetett, a keresztesek számos szent hely, köztük Jeruzsálem feletti ellenőrzést is megszerzik. A Háfizidák önálló államot hoznak létre Tunisz és Líbia területén.
• A hvárezmi sáh Otrárban legyilkoltat egy csoport kereskedőt, akik Dzsingisz kán követei voltak.
1219–1220 A mongolok elözönlik a Hvárezmi Birodalmat, a menekülő sáh a Kaszpi-tenger egyik szigetén meghal.
1219 Az Ajjúbida szultán, al-Málik al-Kámil a keresztesek feletti győzelmének emlékére megalapítja Manszúra városát.
1229 Az Ajjúbida szultán, al-Kámil tíz évre békét köt a keresztesekkel. A béke értelmében a Jeruzsálemi Királyság része lett Jeruzsálem és Betlehem.
1232 Az utolsó jelentős hispániai muszlim dinasztia, a Naszridák uralmának kezdete (1492-ig).
1235 • Az Aragón Királyság elfoglalja a Baleár-szigeteket a móroktól.
• Az Abdelvidák uralmának kezdete Algírban (1554-ig).
1236 A Kasztíliai Királyság elfoglalja Cordóbát.
1237 A Naszridák kezébe kerül Granada, ami a dinasztia bukásáig a székhelyük marad.
1238 I. Jakab, az aragón király beveszi Valenciát.
1242/3 A mongolok megjelenése Anatóliában, miközben II. Izzaddín Kaihuszrau szultán éppen abban az időben vetett véget egy Anatólia K- és É-i részén 1240-ben kitört vallásos színezetű lázadásnak, amelyet a magát prófétának tartó Baba Iszhák vezetett.
1243 II. Izzaddín Kaihuszrau szultán seregét, amelyben örmény, görög és frank katonák is harcoltak, a mongol hadvezér Bajdzsu a Sivas városától keletre levő Kösedağ-nál megverte. Ezentúl a konyai szultánok a mongolok adót fizető vazallusai lettek.
1244 Jeruzsálem ismét a muszlimok kezébe kerül.
1246–1492 Granadai Emirátus fennállása.
1248 III. Szent Ferdinánd kasztíliai uralkodó elfoglalja Sevillát.
1248–1254 A hatodik keresztes hadjárat, amelynek során IX. (Szent) Lajos francia király az ajjúbida Egyiptomot, a kor legjelentősebb muszlim hatalmát akarja megsemmisíteni.
1249 IX. (Szent) Lajos elfoglalja Damiettát.
1250 Az Ajjúbida-dinasztia kihalása után a kipcsak és cserkesz eredetű rabszolgákból lett katonáik, a mamelukok ragadják magukhoz a hatalmat Egyiptomban, és uralkodnak 1517-ig.
1256 A mongolok betörése Perzsiába és az asszaszinok legyőzése.
1258 A mongolok lerombolják Bagdadot, megdől az Abbászida Kalifátus; az Abbászidák Kairóba teszik át székhelyüket, de kénytelenek elismerni a mameluk szultánok fennhatóságát. II. al-Musztanszir az első kairói árnyék kalifa. Utódai Egyiptomban az oszmán török hódításig (1517) viselték a kalifa címet.
DINASZTIÁK
A síita imámok
1. Ali (megh. 661)
2. Haszan (megh. 669)
3. Huszain (megh. 680)
4. Ali Zain al-Ábidín (megh. 712 k.)
[5. Zaid (tőle az ötös síiták vagy zaiditák)]
5. Muhammad al-Bákir (megh. 731)
6. Dzsa’far al-Szádik (megh. 765)
7. Iszmáil (megh. 760) (tőle a hetes síiták vagy iszmáiliták)
[7. Músza al-Kázim (megh. 799)]
8. Ali al-Ridá (megh. 818)
9. Muhammad al-Dzsavád (megh. 835)
10. Ali al-Hádi (megh. 868)
11. Haszan al-Aszkari (megh. 874)
12. Muhammad al-Muntazar (megh. 878) (tőle a tizenkettes síiták)
Az ortodox kalifák
632–634 Abú Bakr
654–644 I. Omár
644–656 I. Oszmán
656–661 Ali
Az Omajjád-kalifák (661–750)
41–60/661–680 I. Muávija ibn Abi Szúfján, a dinasztia alapító kalifa, aki 630 k. tért át az iszlámra; nővére a Próféta egyik felesége volt.
60–64/680–683 I. Jazíd ibn I. Muávija
64/683 II. Muávija ibn I. Jazíd
64–65/684–685 I. Marván ibn al-Hakam
65–86/685–705 Abd al-Málik ibn I. Marván
86–96/705–715 I. al-Valíd ibn Abdalmalik
96–99/715–717 Szulejmán ibn Abdalmalik
99–101/717–720 II. Omár ibn Abdalazíz
101–105/720–724 II. Jazíd ibn Abdalmalik
105–125/724–743 Hiszám ibn Abdalmalik
125–126/743–744 II. al-Valíd ibn Jazíd
126/744 III. Jazíd ibn II. al-Valíd
126/744 Ibráhim ibn I. al-Valíd
127–132/744–750 II. Marván ibn Muhammad ibn I. Marván
Az Omajjád-uralkodók Hispániában
138–172/756–788 I. Abdarrahman ibn Muávíja
172–180/788–796 I. Hiszám ibn I. Abdarrahman
180–206/796–822 I. Hakam ibn I. Hiszám
206–238/822–852 II. Abdarrahman ibn I. al-Hakam
238–273/852–886 I. Muhammad ibn II. Abdarrahman
273–275/886–888 I. al-Mundir ibn I. Muhammad
275–300/888–912 I. Abdalláh ibn I. Muhammad
300–350/912–961 III. Abdarrahman ibn Muhammad
350–366/961–976 II. al-Hakam ibn III. Abdarrahman
366–399/976–1009 II. Hiszám ibn II. al-Hakam (első uralk.)
399–400/1009 II. Muhammad ibn II. al-Hiszám (első uralk.)
400/1009 Szulejmán (első uralk.)
400/1010 II. Muhammad (második uralk.)
400–403/1010–1013 II. Hiszám (második uralk.)
403–407/1013–1016 Szulejmán (második uralk.)
407–408/1016–1018 Ali ibn Hammúd (Hammúdida)
408–412/1018–1021 IV. Abdarrahman
408/1018 al-Kászim ibn Hammúd (első uralk.)
412–413/1021–1023 Jahja ibn Ali (Hammúdida) (első uralk.)
413–414/1023 al-Kászim (második uralk.)
414/1023–1024 V. Abdarrahman
414–416/1024–1025 III. Muhammad
416–418/1025–1027 Jahja (második uralkodása)
418–422/1027–1031 III. Hiszám
Az Abbászida-kalifák (750–1258)
132–136/750–754 Abú’l-Abbász al-Szaffáh
136–158/754–775 al-Manszúr
158–169/775–785 al-Mahdi
169–170/785–786 al-Hádi
170–193/786–809 Hárún al-Rasíd
193–198/809–813 al-Amín
198–218/813–833 al-Ma’mún
218–227/833–842 al-Mu’taszím
227–232/842–847 al-Vászik
232–247/847–861 al-Mutavakkil
247–248/861–862 al-Muntaszir
248–252/862–866 al-Musztaín
252–255/866–869 al-Mutazz
255–256/869–870 al-Muhtadi
256–279/870–892 al-Mu’tamid
279–289/892–902 al-Mu’tadid
289–293/902–908 al-Muktaff
293–320/908–932 al-Muktadir
320–322/932–934 al-Káhir
322–329/934–940 al-Rádi
329–333/940–944 al-Muttakki
333–334/944–946 al-Musztakfi
334–363/946–974 al-Múti
363–381/974–991 al-Tái
381–422/991–1031 al-Kádir
422–467/1031–1075 al-Káim
467–487/1075–1094 al-Muktafi
487–512/1094–1118 al-Musztazhir
512–529/1118–1135 al-Musztarsid
529–530/1135–1136 al-Rasíd
530–555/1136–1160 al-Muktafi
555–566/1160–1170 al-Musztandzsid
566–575/1170–1180 al-Mustadi
575–622/1180–1225 al-Nászir
622–623/1225–1226 al-Záhir
623–640/1226–1242 I. al-Musztanszir
640–656/1242–1258 al-Muszta’szim
Fátimidák
(Észak-Afrikában, majd Egyiptomban 909–1171 között uralkodtak)
297–322/909–34 Ubajdalláh (al-Mahdí)
322–334/934–46 al-Káim
334–341/946–53 al-Manszúr
341–365/953–75 al-Muizz
365–386/975–96 al-Azíz
386–411/996–1021 al-Hákim
411–427/1021–1036 al-Záhir
427–87/1036–1094 al-Musztanszir
487–495/1094–1101 al-Mustalí
495–525/1101–1130 al-Ámir
525–544/1130–1149 al-Háfiz
544–549/1149–1154 al-Záfir
549–555/1154–1160 al-Fáiz
555-567/1160–1171 al-Ádid
Aglabidák
800–812 I. Ibráhim ibn al-Aglab
812–817 Abú’l-Abbász ibn I. Ibráhim
817–838 I. Zijádat Alláh ibn I. Ibráhim
838–641 Abu Ikál al-Aglab
841–856 I. Muhammad ibn al-Aglab
856–863 Abú Ibráhim Ahmad ibn Muhammad
863–864 II. Zijádat Alláh ibn Muhammad
864–875 II. Muhammad
875–902 II. Ibráhim
902–903 II. Abú’l-Abbász Abdalláh
903–909 III. Zijádat Alláh ibn Abdalláh
A Számánida emírek
892–907 I. Iszmáil ibn Ahmad
907–914 Abú Naszr Ahmad ibn Iszmáil
914–943 Naszr ibn Ahmad
943–954 I. Núh ibn Naszr
954–961 I. Abdalmalik ibn Núh
961–976 I. Manszúr ibn Núh
976–997 II. Núh ibn Manszúr
997–999 II. Manszúr ibn Núh
Gaznavidák
977–997 Abú Manszúr Szebüktigin
997–998 Iszmáil
998–1030 Mahmúd
1030 Muhammad
1030–1040 I. Maszúd
1040–1041 Muhammad II. uralkodása
1040–1048 Mavdúd
1048–1049 II. Maszúd
1049 Ali
1049–1052 Abdalrasíd
1052 Togril (trónbitorló)
1052–1059 Farruhzád
1059–1099 Ibráhim
1099–1115 III. Maszúd
1115–1116 Serzád
1116–1118 Malik Arszlán
1118–1157 (?) Bahrám Sáh
1157–1160 Huszrau Sáh
1160–1187 Huszrau Malik
A Nagy Szeldzsuk Szultanátus uralkodói
1038–1063 Togril Bég
1063–1073 Alp Arszlán
1073–1092 I. Maliksáh ibn Alp Arszlán
1092–1094 Mahmúd ibn Maliksáh
1095–1105 Berkijaruk ibn Maliksáh
1105 II. Maliksáh ibn Berkijaruk
1105–1118 Muhammad ibn Maliksáh
1118–1157 Szandzsár ibn Maliksáh
A nyugat-perzsiai és iraki szeldzsukok szultánjai (1118–1194)
1118–1131 II. Mahmúd ibn Muhammad
1132–1134 II. Togril
1134–1152 Maszúd
1153–1159 II. Muhammad ibn Mahmúd
1161–1176 Arszlán ibn II. Togril
1176–1194 III. Togril ibn Arszlán
A Rúm-szeldzsukok uralkodói
1077/8(81)–1086 I. Szulejmán ibn Kutlumis
1092–1107 Kilics Arszlán
1107–1116/7 Maliksáh
1116/7–1156 Ruknaddín Maszúd
1156–1192 II. Izzaddín Kilics Arszlán
1192–1196 Gijáthaddín Kaihuszrau (1. uralk.)
1196–1204 II. Ruknaddín Szulejmán
1204 III. Izzaddín Kilics Arszlán
1205–1211 Gijáthaddín Kaihuszrau (2. uralk.)
1211–1220 I. Izzaddín Kaikáúsz
1220–1237 I. Aláaddín Kaikubád
1237–1245 II. Izzaddín Kaihuszraui
1246–1257 II. Izzaddín Kaikáúsz
1248–1265 IV. Kilics Arszlán
1249–1257 II. Kaikubád
1265–1282 III. Gijáthaddín Kaihuszrau
1282–1304 II. Maszúd
1284–1307 III. Kaikubád
1307–1308 III. Maszúd
Hvárezmsáhok
1097–1127 Kutbaddín Muhammad
1127–1156 Aláaddín Atsziz
1156–1172 Tádzsaddunjá va-l Il-Arszlán
1172–1200 Aláaddín Tekes
1200–1220 Aláaddín Muhammad
1220–1231 Dzsaláladdín
| 
