KÍNA
A SUI-KORTÓL NAPJAINKIG

Bibliográfia

Az általános és összefoglaló művekre l. AZ ÓKORI KÍNA c. részt.

b) Egyes korszakok

Tang- és Song-kor

Backus, Charles: The Nan-chao Kingdom and T’ang China’s Southwestern Frontier. 1981, Cambridge University Press.

Bingham, Woodbridge: The Founding of the T’ang Dynasty: The Fall of Sui and Rise of T’ang, a Preliminary Survey. 1941; rpt. New York, 1975, Octagon Books.

Ebrey, Patricia Buck and Peter Gregory (eds.): Religion and Society in Tang and Sung China. Honolulu, 1993, University of Hawaii Press.

Fitzgerald, C. P.: Son of Heaven, a Biography of Li Shih-min. 1933, Cambridge University Press.

Gernet, Jacques (trans. Franciscus Verellen): Buddhism in Chinese Society: An Economic History from the Fifth to the Tenth Centuries. New York, 1995, Columbia University Press.

Guisso, R. W. L.: Wu Tse-t’ien and the Politics of Legitimation in T’ang China. Bellingham, 1978, Western Washington University.

Levy, Howard S. (trans.): Biography of An Lu-shan. Berkeley, 1961, University of California Press.

Perry, John Curtus and Bardwell L. Smith (eds.): Essays on T’ang Society: The Interplay of Social, Political and Economic Forces. Leiden, 1976, Brill.

Pulleyblank, Edwin G.: The Background of the Rebellion of An Lu-shan. London, 1955, Oxford University Press.

Twitchett, Denis: Financial Admininstration under the T’ang Dynasty. 1970 (2nd ed), Cambridge University Press.

Twitchett, Denis and Arthur F. Wright (eds.): Perspectives on the T’ang. New Haven, 1973, Yale University Press.

Wang Gung-wu: The Sturcture of Power in North China during the Five Dynasties. Stanford Calif., 1967 (rpt.), Stanford University Press.

Weinstein, Stanley: Buddhism under the T’ang. 1987, Cambridge University Press.

Wright, Arthur F.: The Sui Dynasty. New York, 1978, Knopf.

Song- és Yuan-kor

Allsen, Thomas T.: Mongol Imperialism: The Policies of the Grand Qan Möngke in China, Russia, and the Islamic Lands. 1987, Berkeley: University of California Press.

Bol, Peter K.: ’This Culture of Ours’: Intellectual Transitions in T’ang and Sung China. Stanford, Calif., 1992, Stanford University Press.

Chaffee, John William: The Thorny Gates of Learning in Sung China: A Social History of Examinations, 1985, Cambridge University Press.

Chan Hok-lam and Wm. Theodore de Bary (eds.): Yüan Thought: Chinese Thought and Religion under the Mongols. New York, 1982, Columbia University Press.

Farquhar, David: Chinese Government under Mongolian Rule: A Research Guide. Wiesbaden, 1990, Steiner.

Franke, Herbert (ed.): Sung Biographies, 4 vols. Wiesbaden, 1976, Steiner.

Franke, Herbert: China under Mongol Rule. Aldershot, 1994, Variorum.

Franke, Herbert: From Tribal Chieftain to Universal God: The Legitimation of the Yüan Dynasty. Munich, 1978, Bayariche Akademie der Wissenschaften.

Haeger, John W. (ed.): Crisis and Prosperity in Sung China. Tucson, 1975, University of Arizona Press.

Hsiao, Ch’i-ch’ing: The Military Establishment of the Yüan Dynasty. Cambridge, Mass., 1978, Harvard University Press.

Jay, Jennifer W.: A Change in Dynasties: Loyalism in Thirteenth Century China. Bellingham: Center for Asian Studies, Western Washington University, 1991.

Kessler, Adam T.: Empires Beyond the Great Wall: The Heritage of Genghis Khan. Los Angeles, 1993, Natural History Museum of Los Angeles Country.

Kinugawa, Tsuyoshi (ed.): Collected Studies on Sung History Dedicated to Professor James T. C. Liu in Celebration of His Seventieth Birtday. Kyoto, 1989, Dohosha.

Kracke, Edward A.: Civil Service in Sung China: 960-1067. Cambridge, Mass., 1953, Harvard University Press.

Langois, John D. (ed.): China under Mongol Rule. Princeton, 1981, Princeton University Press.

Lee, Thomas H. C.: Government Education and Examinations in Sung China. Hong Kong, 1985, Chinese University of Hong Kong.

Liu, James T. C.: China Turning Inward: Intellectual – Political Changes in Early Twelfth Century. Cambridge, Mass., 1988, Harvard University Press.

Liu, James T. C.: Reform in Sung China: Wang An-shih and His New Policies. Cambridge, Mass., 1959, Harvard University Press.

Ma, Lawrence J. C.: Commercial Development and Urban Change in Sung China. Ann Arbor, 1971, Department of Geography, University of Michigan.

McKnight, Brian E.: Law and Order in Sung China. 1992, Cambridge University Press.

McKnight, Brian E.: Village and Bureacracy in Southern Sung China. Chicago, 1971, University of Chicago Press.

Meskill, John (ed.): Wang An-shih: Practical Reformer? Boston, 1963, Heath.

Schirokauer, Conrad and Robert B. Hymes (eds.): Ordering the World: Approaches to State and Society in Sung Dynasty China. Berkeley, 1993, University of California Press.

Tao Jing-shen: Two Sons of Heaven: Studies in Sung-Liao Relations. Tucson, 1988, University of Arizona Press.

Williamson, Henry Raymond: Wang An-shih: A Chinese Statesman and Educationalist of the Sung Dynasty, 2 vols. London, 1935, Probsthain.

Ming és korai Qing-kor

Chan, Albert: The Glory and Fall of the Ming Dynasty. Norman, 1982, University of Oklahoma Press.

Chang Chun-shu: The Making of China: Main Themes in Pre-Modern Chinese History. Englewood Cliffs, N.J., 1975, Pentice Hall.

Dardess, John W.: Confucianism and Autocracy: Professional Elites in the Founding of the Ming Dynasty. Berkeley, 1983, University of California Press.

Dreyer, Edward L.: Early Ming China: A Political History, 1355-1435. Stanford, Calif.., 1982, Stanford University Press.

Dunne, George H. S. J.: Generation of Giants: The Story of the Jesuits in China in the Last Decades of the Ming. Notre Dame, Ind., 1962, University of Notre Dame Press.

Duyvendak, J. J. L.: China’s Disvovery of Africa. London, 1949, Probsthain.

Farmer, Edward L.: Early Ming Government: The Evolution of Dual Capitals. Cambridge, Mass., 1976, Harvard University Press.

Feuerwerker, Albert: State and Society in Eighteent Century China: The Ch’ing Empire in Its Glory. Ann Arbor, 1976, Center for Chinese Studies, University of Michigan.

Franke, Wolfgang: An Introduction to the Sources of Ming History. New York, 1969, Oxford University Press.

Gimm, Martin: Kaiser Qianlong (1711-1799) als Poet: Ammerkungen zu seinem schriftstellerischen Werk. Stuttgart, 1993, Steiner.

Ho Ping-ti: The Ladder of Success in Imerial China. New York, 1962, Columbia University Press.

Huang Pei: Autocracy at Work: A Study of the Yung-cheng Period, 1723-1735. Bloomington, 1974, Indiana University Press.

Hucker, Charles O. (ed.): Chinese Goverment in Ming Times: Seven Studies. New York, 1969, Columbia University Press.

Hucker, Charles O.: The Ming Dynasty: Its Origins and Evolving Institutions. Ann Arbor, 1978, University of Michigan.

Hucker, Charles O.: The Traditonal Chinese State in Ming Times (1368-1644). Tucson, 1961, University of Arizona Press. Levathes, Louise: When China Ruled the Seas: The Treasure Fleet of the Dragon Throne, 1405-1433. New York, 1994, Simon & Schuster.

Johnson, David, Andrew Nathan and Evelyn S. Rawski (eds.): Popular Culture in Late Imperial China. 1985, Berkeley of California Press.

Keene, Donald: The Battles of Coxinga. London, 1951, Taylors Foreign Press.

Kessler, Lawrence D.: Kang-hsi and the Consolidation of Ch’ing Rule, 1661-1684. Chicago, 1976, University of Chicago Press.

Liu, Adam Yuen-chung: Two Rulers in One Reign: Dorgon and Shun-chih, 1644-1660. Camberra, 1989, Australian National University.

Michael, Franz: The Origin of Manchu Rule in China. Baltimore, 1942, John Hopkins.

Naquin, Susan and Evelyn S. Rawski: Chinese Society in the Eigteenth Century. New Haven, 1987, Yale University Press.

Parsons, James B.: The Peasant Rebellions of the Late Ming Dynasty. Tucson, 1970, University of Arizona Press.

Spence, Jonathan D. and John E. Wills, Jr. (eds.): From Ming to Ch’ing: Conquest, Region, and Continuity in Seventeenth-Century China. New Haven, 1979, Yale University Press.

Spence, Jonathan D.: Emperor of China: Self-Portrait of K’ang Hsi. New York, 1974, Knopf.

Spence, Jonathan D.: The Search for Modern China. New York, 1990, W. W. Norton.

Struve, Lynn A.: The Southern Ming, 1644-1662. New Haven, 1984, Yale University Press.

Wakeman, Frederic Jr.: The Great Enterprise: The Manchu Reconstruction of Imperial Order in Seventeenth-Century China, 2 vols. Berkeley, 1985, University of California Press.

Waldon, Arthur: The Great Wall: From History to Myth. 1990, Cambridge University Press.

Wu, Silas H. L.: Passage to Power: K’ang-hsi and His Heir Apparent, 1661-1722. Cambridge, Mass., 1979, Harvard University Press.

19. század

Beeching, Jack: The Chinese Opium Wars. London, 1975, Hutchinson.

Bland, J. O. P. and Edmund Backhouse: China under the Empress Dowager, Being the History of the Life and Times of Tz’u hsi. Peking, 1939, Vetch.

Ch’ü T’ung-tsu: Local Goverment in China under the Ch’ing. Cambridge, Mass., 1962, Harvard University Press.

Chang Hao: Chinese Intellectuals in Crisis: A Search for Order and Meaning (1890-1911). Berkeley, 1987, University of California Press.

Chang Hsin-pao: Commissioner Lin and the Opium War. Cambridge, Mass., 1964, Harvard University Press.

Chiang Siang-tseh: The Nien Rebellion. Seattle, 1954, University of Washington Press.

Esherick, Joseph: The Origins of the Boxer Uprising. Berkeley, 1987, University of California Press.

Fairbank, John K.: The Great Chinese Revolution, 1800-1985, New York, Harper & Row, 1986.

Fairbank, John K.: Trade and Diplomacy on the China Coast: The Opening of the Treaty Ports, 1842-1854. Cambridge, Mass., 1964, Harvard University Press.

Fay, Peter Ward: The Opium War, 1840-1842. Chapel Hill, 1975, University of North Carolina Press.

Feuerwerker, Albert: Rebellion in Nineteenth-Century China. Ann Arbor, 1975, University of Michigan.

Graham, Gerald Stanford: The China Station: War and Diplomacy 1830-1860. New York, 1978, Oxford University Press.

Gray, Jack: Rebellions and Revolutions: China from the 1800s to the 1980s, New York, Oxford University Press, 1990.

Hibbert, Christopher: The Dragon Wakes: China and the West, 1793-1911. London, 1970, Longman.

Kuhn, Philip A.: Rebellion and Its Enemies in Late Imperial China: Militarization and Social Structure, 1796-1864. Cambridge, Mass., 1970, Harvard University Press.

Li Chien-nung (trans. Ssu-yu Teng and Jeremy Iingalls): The Political History of China, 1840-1928. Princeton, 1956, Van Nostrand Co.

Mackerras, Colin: Modern China: A Chronology from 1842 to the Present. New York, 1982, W. H. Freeman & Co.

Michael, Franz: The Taiping Rebellion. Seattle, 1966, University of Washington Press.

Perry, Elizabeth J.: Rebnels and Revolutionaries in North China, 1845-1945. Stanford, Calif., 1980, Stanford University Press.

Scalapino, Robert A.: Modern China and its Revolutionary Process: Recurrent Challenges to the Traditional Order, 1850-1920. Berkeley, 1985, University of California Press.

Schrecker, John E.: The Chinese Revolution in Historical Perspective. New York, 1991, Grenwood Press.

Teng Ssu-yü: New Light on the History of the T’ai-p’ing Rebellion. Cambridge, Mass.: Harvard University Press, (1950; rpt.). New York, 1966, Russel & Russel.

Teng Ssu-yü: The Taiping Rebellion and the Western Powers: A Comprehensive Survey. Oxford, 1971, Clarendon Press.

Wakeman, Frederic: Strangers at the Gate: Social Disorder in South China, 1839-1861. Berkeley, 1966, University of California Press.

Waley, Arthur: The Opium War Through Chinese Eyes. London, 1958, Allen & Unwin.

A 20. század első fele

Bailey, Paul, China in the Twentieth Century. Oxford: Blackwell, 1988.

Bedeski, Robert E., State-Building in Modern China: The Kuomintang in the Prewar Period. Berkeley: Center for Chinese Studies, 1981.

Bergere, Marie-Claire, The Golden Age of the Chinese Bourgeoisie, 1911-1937. Cambridge University Press, 1989.

Bianco, Lucien, Origins of the Chinese Revolution, 1915-1949. Stanford, Calif.: Stanford University Press, 1971.

Ch’en Yung-fa, Making Revolution: The Communist Movement in Eastern and Central China, 1937-1945. Berkeley: University od California Press, 1986.

Chen, Jerome, Mao and the Chinese Revolution. New York: Oxford University Press, 1967.

Chow Tse-tsung, The May Fourth Movement, Intellectual Revolution in Modern China. Stanford. Calif.: Stanford University Press, 1960; rpt, 1967.

Clubb, O. Edmund, Twentieth Century China. New York: Columbia University Press, 1978.

De Crespigny, Rafe, China This Century. New York: Oxford University Press, 1992.

Eastman, Lloyd E., Seeds of Destruction: Nationalist China in War and Revolution, 1937-1949. Stanford, Calif.: Stanford University Press, 1984.

Fei Hsiao-tung, From the Soil: The Foundations of Chinese Society. Berkeley: University of California Press, 1992.

Franke, Wolfgang, A Century of Chinese Revolution, 1851-1949. Columbia: University of South Carolina Press, 1970.

Guillermaz, Jacques, History of the Chinese Communist Party. New York: Random House, 1972.

Harrison, James P., The Long March to Power: A History of the Chinese Communist Party, 1921-1972. New York: Praeger, 1972.

Hoyt, Edwin Palmer, The Rise of the Chinese Republic: From the Last Emperor to Deng Xiaoping. New York: McGraw-Hill, 1989.

Jordan, Donald A., The Northern Expedition: China’s National Revolution of 1926-1928. Honolulu: University of Hawaii Press, 1976.

Lee, Ta-ling, Foundations of the Chinese Revolution, 1905-1912. New York: St. John’s Martin, Bernard, Strange Vigor: A Biography of Sun Yat-sen. Port Washington, N.Y.: Kennikat Press, 1970.

Pepper, Suzanne, Civil War in China: The Political Struggle, 1945-49. Berkeley: University of California Press, 1978.

Powell, Ralph L., The Rise of Chinese Military Power, 1895-1912. Princeton: Princeton University Press, 1955.

Purcell, Victor, The Boxer Uprising: A Background Study. Cambridge University Press, 1963.

Salisbury, Harrison Evans, The Long March: The Untold Story. New York: Harper & Row, 1985.

Sheridan, James E., China in Disintegration: The Republican Era in Chinese History, 1919-1949. New York: Free Press, 1975.

Snow, Edgar, Red Star Over China. 1938; rpt. New York: Grove Press, 1993.

Spence, Jonathan D., The Gate of Heavenly Peace: The Chinese and Their Revolution, 1985-1990. New York: Viking Press, 1981.

Thornton, Ricard C., China: A Political History, 1917-1980. Boulder: Westview Press, 1982.

Yang, Benjamin, From Revolution to Politics: Chinese Communists on the Long March. Boulder: Westview, 1990.

1949-től napjainkig

Altschiller, Donald, ed., China at the Crossroads. New York: H. W. Wilson Co., 1994.

Barnett, A. Doak, China’s Far West: Four Decades of Change. Boulder: Westview Press, 1993.

Barnett, A. Doak, Communist China: The Early Years, 1845-1955. New York: Praeger, 1964.

Barnouin, Barbara, Ten Years of Turbulence: The Chinese Cultural Revolution. London: Kegan Paul, 1993.

Baun, Richard, Burying Mao: Chinese Politics in the Age of Deng Xiaoping. Princeton: Princeton University Press, 1994.

Brook, Tomothy, Quelling the People: The Military Suppression of the Beijing Democracy Movement. New York: Oxford University Press, 1992.

Copper, John Franklin, China Diplomaticy: The Washington-Taipei-Beijing Triangle. Boulder: Westview Press, 1992.

Daubier, Jean, A History of the Chinese Cultural Revolution. New York: Vintage Books, 1974.

Dietrich, Craig. People’s China: A Brief History. New York: Oxford University Press, 1994.

Domes, Jurgen, The Goverment and Politics of the PRC: A Time of Transition. Boulder. Westview Press, 1985.

Etheridge, James M., China’s Unfinished Revolution: Problems and Prospects since Mao. San Francisco: China Books and Periodicals, 1990.

Goldman, Merle, Sowing the Seeds of Democracy in China: Political Reform in the Deng Xiaoping Era. Cambridge, Mass.: Harvard University Press, 1994.

Guillermaz, Jacques, The Chinese Communist Party in Power, 1949-1974. Boulder: Westview Press, 1976.

Harding, Harry, China’s Second Revolution: Reform after Mao. Washington, D.C.: Brookings Institution, 1987.

Hinton, Harold C., ed., The People’s Republic of China, 1949-1979: A Documentary Survey, 5 vols. Wilmington, Del.: Scholarly Resources, 1980.

Hsü, Immanuel C. Y., China Without Mao: The Search for a New Order. New York: Oxford University Press, 1990.

Liebenthal, Kenneth, Policy Making in China: Leaders, Structures, and Processes, Princeton: Princeton University Press, 1988.

Liu Pin-yen, China’s Crisis: China’s Hope. Cambridge, Mass.: Harvard University Press, 1990.

MacFarquhar, Roderick, The Hudred Flowers Campaing and the Chinese Intellectuals. New York: Praeger, 1960.

MacFarquhar, Roderick, The Origins of the Cultural Revolution, 2 vols. New York: Columbia University Press, 1974.

Meisner, Maurice, Mao’s China: A History of the People’s Republic. New York: Free Press, 1977.

Onate, Andres D., Chairman Mao and the Communist Party. Chicago: Nelson-Hall, 1979.

Salisbury, Harrison Evans, The New Emperors: China in the Era of Mao and Deng. Boston: Little, Brown, 1992.

Schram, Stuart R., Mao Tse-tung. New York: Simon & Schuster, 1966.

Terrill, Ross, China in our Time: The Epic Saga of the People’s Republic from the Communist Victory to Tiananmen Square and Beyond. New York: Simon & Schuster, 1992.

Wang Hui, The Gradual Revolution: China’s Economic Reform Movement. New Brunswick, N.J.: Transaction, 1994.

KRONOLÓGIA

A Sui- és Tang-kor

589   A Sui csapatok bevonulnak Nanjingba, megbukik a Chen-dinasztia. Ezzel hosszú széttagoltság után Kína újra egyesül.

597   Meghal Zhiyi, a buddhista Tiantai iskola megalapítója.

604   A Sui-házi Yang császár (Sui Yangdi) trónra lépése.

605   Befejezik a Nagy-csatorna építését. Luoyang átépítése.

606   Luoyangban óriási gabonahombárok épülnek.

614   Yang császár harmadik koreai hadjárata.

617   Li Yuan, a Shanxi tartománybeli Taiyuan kormányzója szövetségre lép a türkökkel és bevonul Chang’anba.

618  Yang császárt meggyilkolják Yangzhouban. Li Yuan Chang’anban megalapítja a Tang-dinasztiát (618-907).

618–626   Tang Gaozu (Li Yuan) uralkodása.

619   A Tangok hármas adórendszert vezetnek be: gabonaadó, szövetadó és kötelező közmunka.

624   Az életre szóló parcellák rendszerének bevezetése.

626   Xuanwu kapui incidens: Li Shimin megöli két fivérét, ezzel ő válik trónörökössé.

626–649   Tang Taizong (Li Shimin) uralkodása.

629–645   Xuanzang, a híres szerzetes indiai zarándoklata Közép-Ázsián keresztül.

630   A Tangok döntő győzelmet aratnak a keleti türkök felett. Első ízben érkezik japán küldöttség a Tang udvarba.

630-645   A Tangok benyomulnak Közép-Ázsiába, s ellenőrzésük alá vonják a kereskedelmi útvonalakat.

631   Nesztoriánus szerzetesek Iránból Chang’anba hozzák az Evangéliumot.

638   Követség érkezik a Szászánida Birodalomból Chang’anba.

643   Bizánci követség érkezik Chang’anba.

644   A Tangok szárazföldi és tengeri offenzívát indítanak a koreai Kogurjó Királyság ellen.

645   Xuanzang utazása nyomán megszületik a Datang xiyu ji (Értekezés a nagy Tang Birodalom nyugati szomszédairól), a korabeli Közép-Ázsia viszonyainak fontos forrása.

655   Expedíciós hadsereget küldenek a Silla Királyság megsegítésére; Sillát Kogurjó és Pekcse Királyság hadai támadják.

656   Megjelenik a Suishu (A Sui-dinasztia története).

657   A Tangok és az ujgurok súlyos vereséget mérnek a nyugati türkökre.

661   A kínai kormányzóságokat létesítenek Kasmírban, az Amu-Darja völgyében, Buharában és Irán keleti határvidékén.

663   A kínai seregek legyőzik a Pekcse segítségére siető japán csapatokat.

664   A híres buddhista mester, Xuanzang halála.

666-668   A Kogurjó és Pekcse Királyság megdöntése. Mandzsúria és Korea kínai ellenőrzés alá kerül. Korea déli részét a Tang-dinasztia szövetségesének számító Silla Királyság egyesíti.

680   Egyre gyakoribbakká válnak a tibetiek betörései Északnyugat-Kínába és Közép-Ázsiába.

684   Wu Zetian császárné magához ragadja a hatalmat.

690   Wu császárné Zhou néven új dinasztiát alapít (690-705).

691   A Wei-folyó völgyéből több százezer családot költöztetnének át Luoyang környékére.

692   A hivatalnoki vizsgarendszer tökéletesítése. Kuqában ismét létrehozzák a közép-ázsiai főkormányzóságot.Megjelenik Yijing, a zarándokszerzetes beszámolója India és Délkelet-Ázsia buddhista államairól (Nanhai jigui neifa zhuan).

694   Kínai győzelem a tibetiek és a türkök felett.Wu Zetian császárnő engedélyezi a manicheus vallás gyakorlását.

705   A Tang-dinasztia restaurációja.

706   Az egyes katonai körzetek (jiedushi) irányítására császári megbízottakat neveznek ki.

712   Tang Xuanzong császár trónra lépése (712-756)

713   Meghal Huineng, a Chan szekta alapítója.

742   A határok védelmének feladatát tíz császári megbízott látja el. A Hebei, Shanxi és Shandong tartományokban, illetve a Dél-Mandzsúriában állomásozó seregek An Lushan parancsnoksága alá kerülnek.

745-751   A kínaiak ellentámadást indítanak az arabok ellen Transoxániában és a Balkas-tótól délre eső területeken.

751   A koreai tábornok, Gao Xianzhi parancsnoksága alatt álló kínai seregek a Talasz menti csatában vereséget szenvednek az araboktól. Yunnanban a Nanzhao seregek is legyőzik a Tang csapatokat.

755-763   Az An Lushan-féle felkelés.

756   An Lushan császárnak nyilvánítja magát. Xuanzong császár Sichuan tartományba menekül.

757   An Lushan halála. Shi Siming áll a felkelés élére.

758   A sómonopólium bevezetése.

761   Wang Wei, a költő és festő halála.

762   Az ujgurok feldúlják Chang’ant és lemészárolják a lakosságot. A költő, Li Bai halála.

763   Az An Lushan féle felkelés vége. Suzong császár visszatér Chang’anba.

768-tól   A katonai körzetek egyre nagyobb önállóságra tesznek szert, s egyre inkább önhatalmúlag cselekednek.

770   A költő, Du Fu halála.

780   Yang Yan megreformálja az adórendszert: a parasztcsaládokra kivetett adó helyébe a föld- és terményadó lép.

781   Kínai és szír nyelvű nesztoriánus sztélét emelnek Chang’anban.

787   A Tang udvar békét köt a tibetiekkel. A Tangok szövetségre lépnek az ujgurokkal és a Nanzhao Királysággal a tibetiek ellen.

790   A Yumenguantól (Nyugat-Gansu) nyugatra a Tang-dinasztia elveszti minden korábbi hódítását.

797   Vallási hitvita Lhasában kínai és indiai buddhista szerzetesek között.

806-820   A kormányzás az eunuchok kezébe kerül. Megjelenik az első banki váltó (feiqian, „repülő pénz”), a papírpénz elődje.

819   Han Yu támadása a buddhizmus ellen. Meghal Liu Zongyuan, aki Han Yuvel együtt a „régi szövegek” mozgalom (guwen yundong) elindítója volt.

821   Kínai-tibeti egyezményt írnak alá Chang’anban, amelyet a következő évben Lhasában is ratifikálnak: az egyezmény elismeri Tibet függetlenségét, s Gansu tartomány tibeti megszállását.

826   Eunuchok egy csoportja Wenzong császárt ülteti a trónra.

829   Nanzhao elfoglalja Chengdut és Sichuan egy részét.

840   Az ujgurok törzsszövetsége felbomlik.

842-845   Az idegen vallások és a buddhizmus üldözése. betiltása. Az buddhista egyháztól nagy mennyiségű réztárgyat, földterületeket koboznak el, és az egyház kötelékéhez tartozó szolgákat visszakényszerítik a világi életbe.

846   A költő Bai Juyi halála.

862-866   + A japán buddhista szerzetes Shúei utazása Kínában.

863   A Nanzhao állam elfoglalja Hanoit.

866   A kínai támadások hatására Nanzhao állam kiüríti Észak-Vietnámot.

868   Az első ismert, fa nyomódúcos eljárással készült nyomtatott könyv, egy Dunhuangból előkerült buddhista munka (Gyémánt szútra) keletkezésének dátuma.

873   A kínaiak visszaveszik Sichuant Nanzhaótól.

874–884   Huang Chao és Wang Xianzhi „vándorló felkelése”

879   Huang Chao csapatai feldúlják Kantont.

880   Huang Chao visszavonul Henan tartományba. Luoyangot felégetik, a lakosságot pedig lemészárolják.

884   Huang Chao felkelésének vége.

893   A Sárga-folyó áttöri gátjait, s megváltoztatja medrét.

894   A Tang udvarba érkezik a tizenkilencedik, s egyben utolsó japán követség.

895   Chang’anban anarchia dúl.

902-909   A Tang Birodalom számos független államokra hullik szét.

907   Zhu Quanzhong Kaifengben megalapítja a Liang-dinasztiát. Ezzel hivatalosan is megszünik a Tang-dinasztia, s megkezdődik az Öt dinasztia korszaka.

Az Öt dinasztia korszaka és a Song-kor; nomád államalakulatok kínai területen

916   A kitajok a Yelü nemzetség vezetésével államot alapítanak Kelet-Mongólia és Mandzsúria területén.

920 k.   A kitajok a kínai íráson alapuló írásrendszert vezetnek be.

923   A Kései Tang-dinasztia megalapítása.

936   A Kései Jin-dinasztia megalapítása Kaifengben. A dinasztia uralkodója a mai Peking környékén 16 járást átad a kitajoknak, akik így megvetik a lábukat a kínai területeken.

939   Vietnam függetlenné válik.

947   A kitajok óriási támadást indítanak, amely során elfoglalják Kaifenget és megdöntik a Kései Yin-dinasztiát. A kitajok felveszik a Liao-dinasztia nevet. Kaifengben megalakul a Kései Han-dinasztia.

951   A Kései Zhou-dinasztia megalapítása Kaifengben.

960   Kaifengben Zhao Kuangyin megalapítja a Song-dinasztiát.

971-983   Chengduban kinyomtatják a buddhista kánont.

971   A Song seregek bevonulnak Kantonba. A Déli Han Királyság bukása.

973   Megrendezik az első Song-kori hivatalnoki vizsgákat.

975   A Song seregek elfoglalják Nanjingot. A Déli Tang Királyság bukása.

978   A Songok elfoglalják a Wu-Yue Királyságot.

979   A Song-dinasztia egyesítik Kínát.

983   A három gazdasági hivatal létrehozása (sansi): állami monopóliumok, mezőgazdasági adók, állami költségvetés.

986   A kitajok győzelmet aratnak a Song seregek felett, s elfoglalják az északkeleti területeket (Mandzsúria).

990 k.   Egy földjóslással foglalkozó műben először említik meg az iránytűt.

993   A Song Birodalom fontosabb területein sóval és teával foglalkozó gazdasági hivatalokat állítanak fel.

1004   Shanyuani békeszerződés a Song-ház és a kitajok között, amelyben a Song Birodalom kötelezettséget vállal arra, hogy selyemben és ezüstben jelentős éves hadisarcot fizet a kitajoknak.

1012   A Champa Királyságból első ízben importálnak nagy mennyiségben korán érő rizsfajtákat a Song Birodalomra.

1038   A tangutok megalapítják a Nyugati Xia (Xixia) Birodalmat.

1041-1048   Az első kísérletek a cserélhető nyomódúcokkal történő nyomtatásra.

1044   A Song udvar békeszerződést köt a Nyugati Xia Birodalommal, amelyben a Songok kötelezettséget vállalnak arra, hogy selyemben, ezüstben és teában jelentős, éves hadisarcot fizetnek a tangutoknak.

1053   A reformer, Fan Zhongyan halála.

1068   Wang Anshi új adózási, közigazgatási és katonai törvényeket vezet be.

1073   A filozófus Zhou Dunyi halála.

1077   A Sárga-folyó Kaifeng alatt áttöri gátjait.

1084   Megszületik Sima Guang híres műve, a Zizhi tongjian (A kormányzást segítő átfogó tükör), amely általános összefoglalás Kína Kr. e. 403 és Kr. u. 959 közötti történelméről.

1085   A konzervatív Sima Guang kerül a kormányzat élére, s eltörli Wang Anshi „új törvényeit”.

1086   Wang Anshi és Sima Guang halála.

1087   Kereskedelmi hajózási hivatalt hoznak létre Quanzhouban.

1090   Ebben az évben használják először bizonyítottan az iránytűt a kínai hajókon.

1094   Wang Anshi „új törvényeit” részben újra bevezetik, és a reformereket visszahívják a száműzetésből.

1101   A költő, Su Dongpo (Su Shi) halála.

1115   A dzsürcsik Mandzsúriában megalapítják a Jin-dinasztiát (nem összetévesztendő a korábbi Jin-dinasztiával, melyet más írásjeggyel írnak).

1122   A Jin- és a Song Birodalom bekerítik a kitajok államát. A dzsürcsik elfoglalják Pekinget.

1125   A Liao Birodalom bukása. Nagy dzsürcsi invázió indul Észak-Kína ellen.

1127   A Song udvar a Jangcétől délre menekül a dzsürcsik támadásai elől. Az Északi Song-kor vége, a Déli Song-dinasztia kezdete.

1132   Song Gaozong császár Hangzhout teszi meg a Déli Song-dinasztia székhelyévé.

1138   Békeszerződés a Song és a Jin Birodalom között.

1141 k.   A költőnő, Li Qingzhao halála.

1148   A Sárga-folyó megváltoztatja a medrét.

1151   A Jin Birodalom Pekingbe (Yanjing) teszi át a székhelyét.

1154   A Jin Birodalomban papírpénzt bocsátanak ki.

1162   Az Anhui tartománybeli Caishi mellett vívott híres csatában a kínaiak vereséget mértek a dzsürcsikre.

1194   A Sárga-folyó megváltoztatja a medrét; a Bohai-öböl helyett a Shandong-félszigettől délre ömlik a tengerbe.

1196   Zhu Xi klasszikusokról szóló szövegértelmezéseit a Song udvar „téveszmének” nyilvánítja.

1200   Zhu Xi halála.

1206   Dzsingisz kán uralmának kezdete Mongóliában.

1214   A mongol támadások miatt a dzsürcsik Kaifengbe teszik át a székhelyüket.

1227   A Nyugati Xia (Xixia) Birodalom bukása, Dzsingisz kán halála.

1229   A mongolok Yelü Chucait bízzák meg Észak-Kína közigazgatásának irányításával.

1233   A mongolok elfoglalják Kaifenget.

1234   A mongolok és a kínaiak összehangolt támadásainak hatására összeomlik a Jin Birodalom.

1236   A mongolok első ízben bocsátanak ki papírpénzt.

1239   A mongolok közép-ázsiai muzulmánokat bíznak meg az adók beszedésével Észak-Kínában.

1251   Liu Bingzhong reformokat vezet be a Mongol Birodalomban.

1253   A mongol seregek elérik Sichuan és Yunnan tartományt.

1257   A mongolok betörnek Vietnamba.

1260   Kubiláj kán (1260-1294) trónra kerülése. A mongolok erőszakos eszközökkel kötelezővé teszik a váltók használatát, hogy ezáltal minden más fizető eszközt kiküszöböljenek. A tibeti Phags-pa lámát bízzák meg az észak-kínai vallási közösségek irányításával.

1264   A Kambaliknak nevezett Peking lesz a mongol világbirodalom fővárosa.

1269   A mongolok bevezetik azt az írásrendszert, amelyet a tibeti Phags-pa láma fejlesztett ki a mongol nyelv lejegyzésére.

1271   A mongol hódítók felveszik a Yuan-dinasztia nevet.

1274   A mongolok első sikertelen hadjárata Japán ellen.

1275-1791   Marco Polo Kubláj kán szolgálatában.

1276   A mongol csapatok elfoglalják Hangzhout.

A Yuan- és Ming-kor

1279   A Déli Song-dinasztia utolsó császára öngyilkosságot követ el, ezzel a Song-kor véget ér. Egész Kína mongol uralom alá kerül.

1279–1294   A Nagy-csatorna északi szakaszának megépítése.

1281   A mongolok második sikertelen hadjárata Japán ellen. Az „isteni szél” (kamikaze) lerombolja a mongol parancsnokság alatt álló kínai-koreai flottát.

1285   A Csampa Királyság és Kambodzsa elismeri a mongolok fennhatóságát.

1287   Újabb mongol invázió Vietnam ellen.

1288   Vietnam elismeri a mongolok fennhatóságát.

1289   A Sárga-folyó megváltoztatja a medrét.

1292–1293   Mongol hadjárat Jáva ellen.

1294   Kubiláj kán halála.

1300 k.   Meghal a pekingi drámaíró, Wang Shifu, a Xixiangji (Nyugati szoba) szerzője.

1303   A Yuan-dinasztia hivatalossá teszi a neokonfuciánus tantételeket és a klasszikusok Zhu Xi-féle értelmezését.

1307   Giovanni di Monte Corvinót Peking (Kanbalik) érsekévé nevezik ki.

1315   A Yuan-dinasztia idején először rendeznek hivatalnoki vizsgákat.

1324   A Sárga-folyó megváltoztatja a medrét.

1336   A Sárga-folyó visszatér a régi medrébe.

1346   Az éhínség sújtotta tartományokban parasztfelkelések törnek ki.

1351   A mongolellenes felkelések kiterjedése. Először említik meg a vörösturbánosok (hongjin) nevét.

1364   Zhu Yuanzhang Wu királyának nyilvánítja magát.

1368   Zhu Yuanzhang (Hongwu, 1368-1398) megalapítja a Ming-dinasztiát. Pekinget felszabadítják.

1369   A mongol seregeket bekerítik Kelet-Mongóliában.

1380   Nagy politikai tisztogatások kezdődnek. Hu Weiyongnak, Zhu Yuanzhang egykori fegyvertársának a pere.

1387   Kína egész területe felszabadul a mongol uralom alól. Részletes nyilvántartás készül a birodalom földterületeiről.A hivatalnoki vizsgákon bevezetik a nyolc részből álló vizsgadolgozatot (baguwen).

1398   Meghal Zhu Yuanzhang, a Ming-dinasztia alapítója. (A Hongwu uralkodói ciklus vége.)

1402   Zhu Di, Yan hercege elfoglalja Nanjingot és császárnak kiáltja ki magát. A Yongle uralkodói ciklus kezdete (1403-1424).

1403-1435   Észak-Kínában építeni kezdik a ma is látható Nagy Falat.

1405-1433   A Ming-dinasztia nagyszabású tengeri expedíciókat indít Délkelet-Ázsiába, az Indiai-óceán térségébe, a Perzsa-öbölbe, a Vörös-tengerhez és Afrika keleti partvidékére az eunuch Zheng He parancsnoksága alatt.

1406   A Ming csapatok elfoglalják Vietnámot.

1407   Megjelenik a Yongle dadian, a hatalmas Ming-kori szöveggyűjtemény.

1411-1415   Helyreállítják a mongol korban épített Nagy-csatornát.

1421   A fővárost Nanjingból Pekingbe költöztetik.

1426   A Titkos Tanács („Belső Pavilon”, neige) befolyásának megnövekedése. Felerősödnek az abszolutista tendenciák.

1427   Vietnam ismét kivívja függetlenségét.

1433   Zheng He visszatér utolsó tengeri expedíciójáról, a Vörös-tengerről és az Indiai-óceánról.

1440–1441   Pekingben császári palotákat építenek.

1449   A Shanxi tartománybeli Tumunál a kínaiak súlyos vereséget szenvednek, a császár a mongolok fogságába esik.

1470–1480   Észak-Kínában folytatódik a Nagy Fal építése.

1505   Az eunuch, Lin Jin teljhatalomra tesz szert a kormányzatban.

1514   Nyugat-Yunnanban ezüstbányákat nyitnak.

1520   A Ming seregek első ízben vetik be a portugáloktól vásárolt európai ágyúkat.

1529   A filozófus Wang Yangming halála.

1530–1581   Az ezüstben fizetett pénzadó rendszerének kiterjesztése.

1540-től   A japán kalóztevékenység felerősödése a kínai partvidéken.

1550   Pekinget egy hétig mongol seregek ostromolják.

1555   A japán kalózok megtámadják Hangzhout, és Nanjingot fenyegetik. Északnyugat-Kínában földrengés pusztít: 830 000 áldozat.

1570   Megjelenik a híres regény, a Xiyouji (Nyugati utazás).

1570 k.   Kínába megérkeznek az első újvilági ezüstpénzek.

1570-1580   Az ezüstben fizetett pénzadó rendszerének elterjedése.

1573-1619   Wanli császár uralkodása, a kínai könyvnyomtatás fénykora.

1583   Matteo Ricci jezsuita misszionárius partra száll Guangdong tartományban.

1584-1590   Wanli császár síremlékének építése.

1590-1605   „Bányaláz” Kínában.

1592   A japánok, Hidejosi sógun vezetésével partra szállnak Koreában. A kínaiak veresége Fenjannál (Pyongyang).

1593   Kínai győzelem Koreában a japánok felett.

1596   A japánok második hadjárata Korea ellen. Kínában 1596-tól megszaporodnak a városokban a munkások és a kereskedők felkelései.

1598   A japánok kivonulnak Koreából.

1601   Matteo Ricci Pekingben telepedik le.

1604   Megújul a Song korban alapított magánintézmény, a Donglin Akadémia.

1615–1627   Belpolitikai küzdelmek az eunuchok klikkje és a Donglin Akadémia között.

1619 k.   Megjelenik a Jinpingmei (Szép asszonyok egy gazdag házban) című regény.

1621   A dzsürcsik (mandzsuk) elfoglalták Shenyangot (Mukden) és Liaoyangot.

1624–1627   Az eunuch, Wei Zhongxian rémuralma.

1624   A hollandok kereskedelmi bázist létesítenek Taiwanon.

1625   A Donglin Akadémia tagjainak kegyetlen üldöztetése.

1626   Meghal Nurhacsi, a mandzsu birodalom megalapítója.

1627   A Ming-dinasztia bukásához vezető nagy katonai és parasztfelkelések kezdete.

1635   A dzsürcsik felveszik a mandzsu nevet.

1644   Li Zicheng elfoglalja Pekinget, ahol az utolsó Ming császár öngyilkos lesz. A mandzsuk betörnek Kínába, s megalapítják a Qing-dinasztiát.

A Qing-kor

1645   A mandzsuk rákényszerítik a kínaiakra a copf és a mandzsu ruhák viselését.

1646   A mandzsuk elfoglalják Sichuan, Fujian és Zhejiang tartományokat.

1647   Kanton mandzsu kézre kerül.

1649–1662   Zheng Chenggong (Koxinga) uralma alatt tartja a fujiani partvidéket és Taiwant.

1650   Pekingben felépül az első katolikus templom, a Nantang.

1657   Ismét meghirdetik a hivatalnoki vizsgákat.

1661   Kangxi császár trónra lépése. Koxinga partra száll Taiwanon és kiveri onnan a hollandokat. Megtörik a Déli Ming-dinasztia ellenállását.

1662   A Qing kormányzat elrendeli a teljes partvidék kiürítését.

1668   Mandzsúriát lezárják a kínaiak előtt.

1670   Kangxi császár „szent tanácsai” (Shengyu).

1673–1681   A „három hűbérúr felkelése”: Wu Sangui tábornok fellázad a mandzsu uralom ellen, s a déli tartományok elszakadnak a birodalomtól. A felkelést a mandzsuk leverik.

1677   A mandzsuk visszafoglalják Fujiant és az északnyugati tartományokat.

1680   Sichuan tartomány visszafoglalása.

1681   Guizhou tartomány elfoglalása.

1683   A mandzsuk véglegesen megszállják Taiwant.

1685   A „zászlóknak” megtiltják, hogy új földterületeket sajátítsanak ki.

1689   A nyercsinszki szerződés megkötése a Qing és az Orosz Birodalom között.

1697   A Qing seregek elfoglalják Külső-Mongóliát.

1700 k.   Kiadják Pu Songlingklasszikus kínai meséket tartalmazó gyűjteményét, a Liaozhai zhiyit (Liaozhai furcsa történetei).

1703   Kiadják a Quan Tang shit, a Tang-kori költészet teljes antológiáját.

1716   Megjelenik a nagy rímszótár, a Peiwen yunfu és az írásjegytár, a Kangxi zidian.

1723   Yongzheng császár trónrakerülése.

1729   A Junjichu nevű kormányzati csúcsszerv létrehozása.

1735   Qianlong császár trónra lépése.

1745–1749 k. Megjelenik az első jelentős társadalomkritikai regény, a Rulin waishi (Írástudók).

1747   Qianlong császár nyári palotáját, a Yuanmingyuant, nyugati stílusban építik át.

1751   A Qing Birodalom elfoglalja Tibetet.

1756–1757   A Qing seregek megsemmisítik a dzsungárok törzsszövetségét. Az Ili-folyó völgyének meghódítása.

1758–1759   A Qing Birodalom elfoglalja a Tarim-medencét.

1762   A népszámlálási adatok szerint 200 millióan élnek Kínában.

1763   Meghal Cao Xueqin, s így befejezetlen marad nagyszabású romantikus, társadalmi és „pszichológiai” regénye, a Hongloumeng (A vörös szoba álma).

1767–1771   Kínai-burmai háború.

1774-1789   A nagy „irodalmi inkvizíció” Qianlong császár uralkodása alatt.

1775   Heshen, a „zászlók fiatal tábornoka” Qianlong császár kegyence lesz. A korrupció terjedése. A népszámlálási adatok 264 millió lakosról számolnak be.

1781–1784   Azt követően, hogy Ma Mingxin új szektát alapít, felkeléseket robbantanak ki a Gansu tartományban élő muzulmánok.

1782   A vietnamiak több mint 10 000 kínai telepest mészárolnak le.Befejeződik a kínai nyelven megjelent művek teljes gyűjteményének, a Siku quanshunak és a gyűjteményhez írt megjegyzéseknek az összeállítása.

1787–1788 A taiwani felkelés véres elfojtása.

1788–1789   A Qing-dinasztia hadjáratot indít Vietnamba.

1791–1792   A mandzsu hadseregek hadjáratot indítanak Nepálba a gurkhák ellen.

1793   Macartney sikertelen követsége Qianlong utvarában.

1795–1803   A Bailianjiao (Fehér Lótusz) nevű titkos társaság felkelései Észak-Kínában.

1796   Qianlong lemond a trónról Jiaqing javára, de valójában továbbra is ő uralkodik.

1799   Meghal Qianlong császár és kegyence, Heshen.

1811–1814   A Tianlijiao (Mennyei Rend társasága) nevű titkos szekta felkelései Shandong és Hebei tartományban.

1812   A népszámlálási adatok szerint Kína lakossága 361 millió fő.

1814   Megjelenik a Quan Tang wen, a Tang-kori prózaírók teljes antológiája (1 000 fejezet).

1816   A Kelet-indiai Társaság úgy dönt, hogy megszervezi a Kínába irányuló ópiumexportot.

1820–1825   Az ópiumbehozatal felborítja Kína kereskedelmi egyensúlyát, és az államháztartás deficitjéhez vezet.

1830   A népszámlálási adatok szerint Kína lakossága 394 780 000 fő. 1830-tól gyors növekedésnek indul az illegális ópiumkereskedelem.

1839   A Guangxi és Guangzhou tartományok kormányzójává kinevezett Lin Zexu radikális intézkedéseket vezet be Kantonban, az ópiumbehozatal ellen.

1839-1842   Első ópiumháború: Lin Zexu intézkedéseire válaszul a britek fosztogatni kezdik a partvidékeket, több várost feldúlnak, az elmaradott kínai flotta tehetetlen ellenük.

1842   A nanjingi szerződés aláírása, az első ópiumháború lezárása. (Hongkong brit kézre kerül; Kantont, Shanghait, Xiament, Fuzhout és Ningbót megnyitják az ópiumkereskedelem előtt.

1843   A külföldieknek első ízben biztosítanak területenkívüliséget. Hong Xiuquan megalapítja az Istenhívők Társaságát (Baishangdihui).

1846   A népszámlálási adatok szerint Kína lakossága 421 340 000 fő.

1850-1864   A taiping-felkelés: Kelet-Guangxiban robban ki Hong Xiuquan vezetésével, majd Dél-Kína nagy részét lángba borítja.

1851   A népszámlálási adatok szerint Kína lakossága 432 millió fő. Hong Xiuquan a Nagy Egyenlőség Mennyei Birodalma (Taiping Tianguo) császárának nyilvánítja magát. Észak-Kínában kirobban a „fáklyavivők” (nian) felkelése.

1853   A taipingok elfoglalják Nanjingot, amelyet Mennyei Fővárosnak neveznek el.

1854   A taiping seregek Pekinget fenyegetik. Zeng Guofan Hunan tartományban megszervezi a Xiang-hadsereget.

1855   A Sárga-folyó torkolata a Shandong-félsziget déli részéről a Bohai-öbölbe tevődik át. Yunnan tartományban fellázadnak a muzulmánok.

1856–1860   Második ópiumháború.

1858   Li Hongzhang megszervezi a Huai hadsereget. Az ajguni szerződés értelmében az Orosz Birodalom megkapja az Usszuritól keletre fekvő területeket. A tianjini szerződés megkötése.

1860   A francia és brit csapatok feldúlják Pekinget (harmadik ópiumháború).

1861   A Shaanxi és Gansu tartománybeli muzulmánok felkelése. Létrehozzák a Zongli yament, a külkapcsolatok hivatalát.

1862   A xinjiangi muzulmánok lakta területeket elszakadása. A belkereskedelmi áruforgalomra kivetett adó, a lijin kiterjesztése a kínai tartományokra.Pekingben nyugati nyelveket és tudományos ismereteket oktató iskolát hoznak létre (Tongwenguan).

1864   Zuo Zongtang visszafoglalja Hangzhout. Nanjing ostroma és bevétele. Hong Xiuquan és a taiping-felkelés legfőbb vezetőinek öngyilkossága.

1866   Fuzhou közelében létrehozzák a Mawei fegyvergyárat.

1867   A „fáklyavivők” csapatai Pekinget fenyegetik, de Li Hongzhang vereséget mér rájuk. Fujian tartományban tengerészeti akadémiát alapítanak.

1868   Zuo Zongtangot bízzák meg az északkeleti területeken kitört muzulmán lázadások leverésével.

1870   A tianjini incidens. A Jiangnan Fegyvergyár Shanghaiban az egyik legnagyobb korabeli beruházás a világon.

1872   Kínai diákok először utaznak az Amerikai Egyesült Államokba tanulni.

1873   Az importált ópium éves mennyisége eléri maximumát. A Yunnan tartományban élő muzulmánok felkelését tömeges mészárlások és óriási pusztítás közepette verik le. Xinjiang tartomány egész területén felkelések törnek ki.

1875–től   Cixi császárné egymaga irányítja az országot.

1876   A zhifui egyezmény.

1878   Xinjiangban helyreállítják a békét.

1880   Li Hongzhang irányításával új hadiflottát kezdenek építeni.

1883–1885   Kínai-francia háború: a kínaiak veresége.

1890 Hanyangban acélöntődét létesítenek.

1894   A Tonghak nevű titkos társaság felkelést robbant ki Koreában, ami a kínai-japán háború kitöréséhez vezet. Tianjin és Shanghai között vasútvonal épül.

1894-1895   Kínai-japán háború; a kínaiak súlyos vereséget szenvednek, flottájuk megsemmisül.

1895   A simonoszeki békeszerződés: Taiwan és a Penghu-szigetek Japán fennhatóság alá kerülnek; 200 millió liang ezüst jóvátétel fizetése Japánnak. Kang Youwei reformtervezete.Shanghaiban Kang megalapítja a Qiangxuehuit („Erősödés és Tanulás Társasága”).

1897   Németország megszállja Qingdaót és környékét a Shandong-félszigeten.

1898   A britek megszállják Weihait és környékét a Shandong-félszigeten. Az oroszok a Liaodong-félszigeten megszállják Dalian és Lüshun városát. A „száznapos reform” kudarca. A reformer Tan Sitong kivégzése.

1899   A franciák Nyugat-Guangdongban megszállják Zhanjiang környékét.Felfedezik a Kr. e. 2. évezred végéről származó feliratos jóslócsontokat.

1900   A bokszer-felkelés. A lázadók elfoglalják Pekinget és megostromolják a követségi negyedet. A nyugati hatalmak hadat üzennek Kínának és nemzetközi haderőt küldenek Pekingbe.Dunhuangban az 5-10. századból származó kézirattekercseket találnak.

1901   A bokszerjegyzőkönyv, melynek értelmében Kína 450 millió ezüstdollár jóvátételt fizet a nagyhatalmaknak. Li Hongzhang halála.

1904–1905   Az orosz-japán háborúban japán fényes győzelmet arat.

1905   Sun Wen (Sun Yat-sen) Tokióban megalapítja a „Szövetséges Ligát” (Tongmenghui). Megépül a Peking-Hangzhou vasútvonal.

1910   Északkelet-Kínát japán befolyási övezetekre osztják fel.

1911. október 10.   Wuchangi felkelés: a Jangce-parti városban köztársaságpárti felkelés tör ki, ami a Qing-dinasztia és a császárság bukásához vezet. Külső-Mongólia orosz fennhatóság alá kerül.

A köztársasági kor

1912. január 1.   Sun Yat-sen Nanjingban kikiáltja a Kínai Köztársaságot. Hatalmát rövidesen átadja Yuan Shikainak, aki a köztársasági kormány székhelyét Pekingbe teszi át.

1912. február 12.   Az utolsó Qing-házi császár, Puyi lemond a trónról. Ezzel hivatalosan is megszűnik a Kínai Császárság.

1912   Az oktatási rendszer általános reformja. A Peking Egyetem megalapítása.

1914   Yuan Shikai feloszlatja a parlamentet. A japánok elfoglalják az egykor német fennhatóság alatt álló shandongi területeket.

1915   A japánok „21 követelése”.Shanghaiban megalapítják a Xinqingnian (Új Ifjúság) című folyóiratot.

1916   Yuan Shikai halála és a hadurak országlásának kezdete.

1917   Rövid életű restaurációs kísérlet Pekingben, Puyi 12 napig császárként uralkodik.

1919   A párizsi békekonferencia Japánnak adja az egykor német fennhatóság alatt álló területeket.

1919. május 4.   Ifjúsági tüntetéssorozat a nagyhatalmak és a kormányzat ellen (ún. „május 4. mozgalom”).

1921   Shanghaiban néhány értelmiségi megalapítja a Kínai Kommunista Pártot. (Sun Yat-sen) Kantonban köztársasági kormányt alapít.

1923   A Szovjetunió támogatást nyújt a nemzeti kormányzatnak.

1925. március 12.   Pekingben meghal Sun Yat-sen, aki a hadurakkal folytatott tárgyalások miatt érkezett a fővárosba.

1926-27   Az északi hadjárat (Beifa).

1927   Chiang Kai-shek (Jiang Jieshi) leveri a shanghai forradalmat, és saját kormányt hoz létre Nanjingban, pártja, a Kuomintang vezetésével.

1927-1937   Ásatások Anyang közelében, a Shang-dinasztia utolsó fővárosának helyén.

1928   Chiang Kai-shek elindítja második hadjáratát északra.

1929   Jiangxi tartomány déli részén szovjet körzet alakul.

1930–1934   A Jiangxi tartománybeli központ bázisterület bekerítésére öt hadjáratot indítanak.

1931   A japánok megszállják Mandzsúriát.

1932   Japán támadás Shanghai ellen. A japánok Mandzsúriában bábállamot hoznak létre (Mandzsukuo) Puyi, az utolsó császár névleges vezetésével.

1933–1935   A japánok újabb területeket foglalnak el Észak-Kínában.

1934   A „hosszú menetelés” (Changzheng) kezdete. Chiang Kai-shek elindítja az „új élet mozgalmat”.

1935. január   A zunyi értekezlet, amelyen Mao Zedongot a Kínai Kommunista Párt vezetőjévé választják.

1936   Az író Lu Xun halála.

1936. december 6.   „Xi’ani incidens”: Chiang Kai-sheket Xi’anban fogságba ejtik, s arra kényszerítik, hogy japánellenes egységfrontot hozzon létre a kommunistákkal.

1937-45   Japán-kínai háború

1937. december–1938. február:   A nanjingi mészárlás.

1937   Yan’anban új bázisterületeket szerveznek. A japánok általános offenzívát indítanak Észak-Kínában, és elfoglalják az összes nagyvárost.

1938   A Kuomintang-kormányzat Chongqingba menekül.

1940   Wang Jingwei Nanjingban japánbarát bábkormányt hoz létre.

1942–1943   Éhínség pusztít Henan tartományban (becslések szerint 2 millió ember hal meg).

1942   Mao Zedong Yan’anban lefekteti az irodalom és a művészet hivatalos irányelveit.

1945. augusztus 14.   Japán kapitulációja.

1946–1949   Polgárháború a Kuomintang és a Kínai Kommunista Párt között.

1947   A Kuomintang katonai sikerei: elfoglalják Yan’ant és Nanjingot. A kommunisták hadi sikereket aratnak Mandzsúriában.

1948   Észak-Kínában népi kormány jön létre. A Sárga-folyó ismét visszatér 1855-ös medrébe, s újra a Shandong-félszigettől északra ömlik a tengerbe.

1949   A kommunisták egész Észak-Kínát elfoglalják. A néphadsereg átkel a Jangcén, és elfoglalja Shanghait, illetve Nanjingot.

A Népköztársaság

1949. október 1.   Pekingben kikiáltják a Kínai Népköztársaságot. A Kuomintang-kormányzat Taiwanra menekül.

1950   A Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió kölcsönös baráti szerződést köt egymással.

1950–1953   A koreai háború, melyben Kína is aktívan részt vesz az USA ellen.

1951   Kampány indul az ellenforradalmi elemek kiszűrésére.

1951-1955   Kampány az „elhajló” értelmiségiek ellen.

1953   Az első ötéves terv. A koreai háború vége. A népszámlálási adatok szerint Kína lakossága 582 millió fő.

1954   Az Amerikai Egyesült Államok és Taiwan védelmi szerződést kötnek.

1955   A bandungi konferencia.

1956-1957   A „száz virág” kampány.

1958-1960   A „nagy ugrás” (dayuejin). A népi kommunák létrehozása. A magánélet és a magántulajdon teljes felszámolása.

1959   Felkelés Tibetben. A Dalai láma Indiába menekül. A lushani konferencián Mao Zedong félreállítja politikai ellenfeleit.

1960. augusztus   A Szovjetunió hazahívja szakembereit Kínából, és megvonja a kölcsönök folyósítását.

1960–1961   A nagy ugrás következtében éhínség tör ki, legalább 13 millióan halnak éhen. Mao Zedongot háttérbe szorítják.

1961   A himalájai határ miatt háború robban ki India és Kína között.

1964   Mao Zedong személyi kultuszának kezdete.

1965   Lin Biao eltávolítja politikai ellenfeleit a hadseregből.

1966–1976   A „nagy proletár kulturális forradalom”.

1967   Anarchia és polgárháború. A termelés drámai visszaesése. Kína hidrogénbombát állít elő.

1968   A vörös gárdák felszámolása, 20 millió fiatalt küldenek vidékre. A kulturális forradalom legaktívabb szakaszának vége. A kommunista párt újjászervezése a hadsereg hathatós támogatásával.

1969   Szovjet-kínai határincidens az Usszuri-folyónál.

1970   A születésszabályozási politika kezdete.

1971   Lin Biao halála. A Kínai Népköztársaságot felveszik az ENSZ-be.

1972   Nixon látogatása Pekingben.

1973   A kulturális forradalom idején félreállított vezetők visszatérnek a hatalomba.

1975   Taipeiben meghal Jiang Jieshi (Csang Kaj-sek). Utódja Jiang Jingguo lesz.

1976. január   meghal Zhou Enlai miniszterelnök.

1976. június   meghal Zhu De marsall

1976 szeptember   meghal Mao Zedong.

1976-1978   Neo-maoista időszak Hua Guofeng pártelnöksége alatt.

1978   A reformerek visszatérése a hatalomba Deng Xiaoping vezetésével.A „pekingi tavasz” néven ismertté vált demokratikus mozgalom elfojtása.

1979   Kínát megnyitják a külföldi vállalkozások előtt. Az USA-val történő párbeszéd felújítása. Költséges és eredménytelen kínai katonai akció Vietnam ellen.

1980   A „négyek bandájának” pere.

1981   A befektetések korlátozása.

1982   A maoista korszakból örökölt társadalmi kategorizáció megszüntetése.

1984   Maoista stílusú kampány indul a „szellemi szennyeződés” ellen. Visszatérés a nagyszabású gazdasági reformokhoz. A szovjet-kínai kapcsolatok újrafelvétele. Közös kínai-angol egyezmény születik Hongkong jövőjéről.

1985   Kína visszatér a mérsékelt külpolitikai irányvonalhoz. Az effektív haderő csökkentése és a hadsereg modernizációja.

1987   A liberális vezetőt, Hu Yaobangot eltávolítják a hatalomból. Taiwan és a szárazföldi Kína között kétoldalú kapcsolatok kezdődnek.

1987–1988   Zavargások Tibetben.

1989. június 4.   A diákmegmozdulás vérbefojtása a Tiananmen téren. A konzervatív vezetők visszatérése a hatalomba.

1992   Deng Xiaoping délre látogat, ahol ismét elindítja a gazdasági reformokat.

1993   Jiang Zemin az államelnök; a Három-szoros gát építésének kezdete

1997   Hongkong visszatér Kínához.

1999   Makao visszatér Kínához.

2001   Kína a Világkereskedelmi Szervezet tagjává válik

2003   Az első kínai űrhajós az űrben; Hu Jintaót államelnökké választják.

A fontosabb kínai dinasztiák

Xia                                                     Kr. e. 23–18. sz.

Shang                                                Kr. e. 17–11. sz.

Zhou                                                  Kr. e. 11. sz.–Kr. e. 256

        Nyugati (Korai) Zhou           Kr. e. 11. sz.–771

        Keleti (Késői) Zhou              Kr. e. 770–256

        Tavaszokok és őszök           Kr. e. 722–481

        Hadakozó fejedelemségek     Kr. e. 453–221

Qin                                                  Kr. e. 221–206

Han                                                 Kr. e. 206/202–Kr. u. 220

        Nyugati (Korai) Han           Kr. e. 206/202–Kr. u. 9

        Xin                                 Kr. u. 9–23

        Keleti (Késői) Han             25–220

Hat dinasztia kora      222–589

        Három királyság 222–265

                Wei                        220–265

                Shu                        221–263

                Wu                         222–280

        Nyugati Jin                       265–317

        Keleti Jin                          317–420    (Dél-Kínában)

                Tizenhat királyság     304–439 (Észak-Kínában, Keleti Jinnel egy                                                                    időben)

        Korai Qin                          351–391

        Északi és déli dinasztiák      420–589

                Liu-Song                   420–479 (Dél-Kínában)

                Qi                            479–502 (Dél-Kínában)

                Liang                        502–557 (Dél-Kínában)

                Chen                         557–589(Dél-Kínában)

                Északi Wei                386–534 (Észak-Kínában)

                Keleti Wei                 534–550 (Észak-Kínában; Északi Wei utódja)

                Nyugati Wei               535–556 (Észak-Kínában; Északi Wei utódja)

                Északi Qi                   550–577 (Észak-Kínában; Keleti Wei utódja)

                Északi Zhou                557–581 (Észak-Kínában; Nyugati Wei utódja)

Sui                                                      581–618

Tang                                                   618–907

Öt dinasztia és tíz királyság         907–960

                Késői Liang                907–923

                Késői Tang                923–936

                Késői Jin                   936–947

                Késői Han                  947–951

                Késői Zhou                951–960

Song                                                  960–1279

        Északi Song                       960–1127

        Déli Song                           1127–1279 (Dél-Kínában)

                Liao (kitajok)              907–1125 (Észak- Kínai északi részén)

                Nyugati Xia (tangutok) 1032–1127 (Északnyugat-Kínában)

                Jin(dzsürcsik)              1115–1234 (Észak-Kínában)

Yuan                                                   1271 – 1368

Ming                                                     1368 – 1644

Qing                                                     1644 – 1911

Köztársaság                                     1912–1949 (Taiwanon napjainkig)

Népköztársaság                           1949–