 |
|||||||||||||
|
Jenaplan házidolgozat
Hegyi Zita Budapest, 2006. január 7. Kapcsolódó kurzus: ELTE-PPK, Alternatív- és reformpedagógia, Kopp Erika
Pfeiffer Norbert : A Peter Petersen (1884-1952) nevéhez kapcsolódó Jenaplan mozgalom és reformpedagógiai irányzat a korabeli reformpedagógiai irányzatok szintéziseként jött létre.
Kiss Eszter:
Koncz Gabriella: A Jenaplan előnyei és hátrányai Az első, amit tapasztaltam perbáli iskolalátogatásom során, az a tanulók jó hangulata volt. Az órát vidáman, jó kedéllyel várták. Ez többek között annak is köszönhető, hogy bár nem negyvenöt perces órák vannak, hanem másfél órás blokkok, az idő gyorsan telik. Ez azért lehetséges, mert nem kell végig egy helyben ülniük és folyamatosan figyelniük. Aktívan részt vesznek az oktatásban, a feladatokat érdekes, játékos formában végzik el, és közben szabadon mozoghatnak, idejüket saját maguk osztják be. Ez az tanítási forma rendkívül alkalmas a differenciált oktatásra. A gyerekek olyan feladatokat kapnak, melyeket önállóan el tudnak végezni és ellenőrizni is tudják magukat, így nincs szükség a tanár állandó felügyeletére, aki ezalatt nyugodtan foglalkozhat azokkal a tanulókkal akiknek valamilyen területen segítségre van szükségük, le vannak maradva társaiktól. Lehet, hogy valakinek például a nyelvtannal, másnak meg esetleg a matematikával vannak gondjai, de mindenki megkapja a szükséges segítséget. Az osztályban, ahol jártam, volt egy diák, aki kisegítő iskolából jött át, de ezt egyáltalán nem lehetett észrevenni, teljesen jól fel tudott zárkózni társaihoz. A bukás is kiküszöbölhető ezzel a módszerrel, hiszen aki le van maradva az több segítséget kap. Ez a segítség azonban nem csak a tanártól, a társak részéről is érkezhet. A másik fontos dolog, hogy dolgozatot csak akkor írnak, ha már mindenki tényleg elsajátította az adott anyagot. A hangsúly nem a számonkérésen van, hanem a tényleges tudáson. Nagyon előnyösnek tartom még a tantárgyak integrált oktatását is. Ennek köszönhetően a diákok az egymással összefüggő, de külön tárgyban szereplő anyagokat párhuzamosan, egymást kiegészítve tanulják. Így könnyen átláthatják az ezek között fennálló kapcsolatokat. Például ha valamit tanulnak történelemből, akkor az ahhoz kapcsolódó irodalmat akkor olvassák és nem két hónappal később, esetleg földrajzból is az adott területet tanulmányozzák, és nyelvtanból az adott témához kapcsolódó szavak, mondatok segítségével sajátítják el az ismereteket. Új anyagrészek átadására azonban jobbnak tűnik a frontális oktatás, hiszen ekkor a diákok új, még ismeretlen dologgal találkoznak, mindegyiküknek szükségük van a tanárra, feladatokat végezni, gyakorolni csak akkor tudnak akár csoportosan, párokban vagy egyénileg, ha van már valami alap tudásuk ami alapján dolgozhatnak. Mint minden más, reformpedagógiai irányzat esetében, itt is felmerülhet a kérdés, hogy mi van akkor, ha valaki egy hagyományos rendszerű iskolából megy jénaplán iskolába, vagy esetleg jénaplán iskolából megy másik helyre. Tekintettel arra, hogy Perbálon csak alsó tagozaton használják ezt a módszert, a felsőbb évfolyamokon hagyományos oktatás folyik, rendkívül jól lehet látni, hogy a gyerekeknek nincs gondjuk az alkalmazkodással, hiszen alsó tagozaton megtanultak figyelni, viselkedni, tudják, hogy új környezetbe kerültek, és képesek ebbe beleilleszkedni. Az sem okoz problémát, ha valaki más iskolából érkezik és csak a hagyományos módszereket ismeri, hiszen a jénaplán módszert könnyen meg lehet szokni, és segíti is az új diákot, hogy könnyen beilleszkedjen, hiszen egy kellemes, barátságos környezetbe érkezik. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha olyan tanuló érkezik az osztályba aki régi iskoláját nem szerette, állandóan szorongott miatta, itt az is gyorsan megtalálja helyét az új környezetben. Mielőtt még bárki azon kezdene gondolkodni, hogy vajon milyen költségekkel járhat egy ilyen iskola megvalósítása, mennyi lehet a tandíj, és, hogy biztos csak gazdag szülők gyerekei részesülhetnek ilyen oktatásban, szeretném leszögezni, hogy ez egyáltalán nem így van. A jénaplán megvalósításához csupán szervezés, valamint megfelelő hozzáállás is elegendő (persze ha van lehetőség, bármennyit lehet rá fordítani). Nem kell más ahhoz, hogy a jénaplán módszereivel taníthassunk, mint egy megfelelő lakószoba kialakítása (amit meg lehet valósítani a hagyományos tanterem bútoraival is), valamint azok a didaktikai játékok, melyeknek többségét saját kezűleg is el lehet készíteni. A jénaplán előnye még, hogy szemben más reformpedagógiai irányzatokkal, ez nem egy olyan zárt, előre megszabott koncepció amit csak egy az egyben úgy lehet alkalmazni ahogy le van írva. Mindenki azt vehet át belőle amit jónak tart anélkül, hogy kudarcot vallana, hiszen minden kis eleme már külön-külön alkalmas arra, hogy emelje az oktatás színvonalát. Természetesen mindez csak akkor valósítható meg, ha a tanár hajlandó arra, hogy szakítson a hagyományos oktatásra jellemző tudás centrikus hozzáálláson. Fontos, hogy a gyerekek legyenek a középpontban, mindenki a haladási tempójának és tudásszintjének megfelelő feladatot kapjon, és a tanító pontosan figyelemmel kövesse és tisztában legyen vele, hogy ki hogyan halad, ki milyen képességekkel, illetve tulajdonságokkal rendelkezik. Ez az oktatási forma megköveteli a tanártól, hogy mindig naprakész legyen, folyamatosan odafigyeljen tanítványaira, és alkalmazkodjon hozzájuk.
Bibliográfia: Freudenthal, Susan J.: Ritmus és szabadság a gyerek tanulásában In: Tantusz, 1992.8.sz. (20-23.old.) Gebri Ildikó: Egy hét hospitálás Jénában a Jenaplan iskolában Klaben, Theodor F.: A Jenaplan-iskolák. In: Kapcsolat, 3.2.1995.(16-17.old) Micklné Dévényi Mária – Keményné Forró Andrea: Próbáld meg te is!: A Jenaplan alkalmazása az általános iskola alsó tagozatában: Projektek, didaktikai játékok. Bp., Eötvös J. kiadó, 2001. Németh András (szerk.): A Jenaplan pedagógia alapjai. Bp., M. Reformped. Egyes. Jenaplan M.csoport: ELTE TFK, 1996. Petersen, Peter: A kis Jena-Plan. Bp., Osiris kiadó, 1998. Petersen, Peter: Jéna-terv-iskolája. In: Új Pedagógiai Szemle, 1991. 9. sz. (47-61. old.) P.K.I.: A Jena-plan iskola. In: Köznevelés, 1992. 17. sz. Suhajda Edit: A Jena-Plan alkalmazása a Perbáli Általános Iskolában. In: Csengőszó, 11.4.2003. (14-17.old.)
Alternatív oktatás, pedagógiai alternatívák
NEILL ÉLETÚTJA, AZ ISKOLAALAPÍTÁS KEZDETEI (Thiess Ágnes) Alexander Sutherland Neill 1884-1973-ig élt. Egy skót faluban nőtt fel, egy helyi tanító gyermekeként. A szülei 14 évesen kivették a helyi iskolából, és dolgozni küldték, mert nem tartották érdemesnek a továbbtanulásra. Később azonban mégis segédtanító lett, majd 25 évesen egyetemen folytatta tanulmányait. Itt válik belőle társadalomkritikus, a női emancipáció, és a szabad szerelem híve. Az egyetem elvégzése után a háború eltérítette az újságírói pályáról, egy skót falusi iskolában lett vezető tanító. Itt írja meg első könyvét, melyben azzal kritizálta az oktatási rendszert, hogy nem készíti fel az embereket az önálló gondolkodásra. Ekkor már szakít a hagyományos iskolai fegyelemmel, és tanítványainak egyre nagyobb szabadságot ad. Bevonult katonának, és a katonai kiképzése idején látogatott el fiatal bűnözőknek létrehozott gyerekköztársaságba, ahol azt tapasztalta, hogy a gyerekek felszabadultan érvelnek, élni tudnak a nekik felkínált szabadsággal. Ez a tapasztalat adta számára a döntő lökést Summerhill létrehozására. A gyermeki szabadság biztosítása mellett itt hagyja a gyerekeket játszani, közös gyűléseken vehetnek részt, és megengedett számukra az agresszív reakció is. A háború után, 1924-ben alapította meg első iskoláját Angliában. Az 1930-as években vált ismertté Angliában az iskola, majd később, az 1960-as években az USA-ban, az 1980-as évektől pedig Japánban is egyre nagyobb sikere lett. Úgy tűnik azonban, hogy az oktatásra gyakorolt siker nem áll arányban az ide járó gyerekek létszámával, eddigi története során csupán 800 diákja volt az iskolának. Neill hatása elsősorban a szülő-gyerek viszony alakulásában érhető tetten.
MUNKA (Kovács Ágota) „Egy egészséges civilizációban a gyerekeket nem szabadna dolgoztatni legalább tizennyolc éves korukig.” A kisgyerekek egészen másképp viszonyulnak a munkához, mint a tinédzserek. Summerhill legfiatalabb korosztálya, a három-nyolc évesek lelkesen dolgoznak, nem várnak érte jutalmat, hiszen azonosulnak a felnőttel. Nyolcéves kortól tizenkilencig vagy húszig a fizikai munka cseppet sem vonzó számukra. Neill szerint szociális felelősségérzetük csak tizennyolc éves koruk körül vagy még később fejlődik csak ki. A jelen érdekli őket, a jövő nem létezik számukra. Ugyanakkor kifejti, hogy nincs lusta gyerek, csak olyan, akinél az érdeklődés vagy az egészség hiányát lehet megfigyelni. A summerhilli diákok azért teljesítenek jól, mikor már felelősségteljes munkát végeznek, mert már kiélték az én-központú fantáziálás korszakát; fiatal felnőttként képesek szembenézni az élet realitásaival anélkül, hogy tudat alatt a gyermekkori játékokba vágynának vissza. Épp ezért a játéknak kitüntetett szerepe van a Summerhillben. JÁTÉK (Kovács Ágota) „Azok a szülők, akik elfelejtették gyerekkori vágyakozásaikat, fantáziájuk szabadon engedését, rossz szülők lesznek. Ám ha egy gyerek elveszti képességét a játékra, akkor lélekben meghalt, és a többi gyerekre is veszélyt jelent, akivel érintkezik.” Neill szerint a gyerekkor a játékra való, és ezt tudomásul kell venni; minden közösségi rendszer, amelyik ezt nem veszi figyelembe, rosszul nevel. A gyerekek a Summerhillben annyit játszanak, amennyit szeretnének. Szabadságban nőnek fel, és ez Neill szerint megóvja őket attól, hogy csordaszelleművé váljanak. A játékok szabadon választhatók. A gyerekeknek nem szabad azonban megmutatni, hogy egy játék hogyan működik; segíteni is csak akkor lehet Neill szerint, ha képtelen egyedül megbirkózni a problémával. Az önszabályzó gyerekek hosszú ideig képesek játszani játékszereikkel, és nem törik össze őket úgy, mint a sokat nevelt gyerekek gyakorta. Neill szerint egy gyerek csak akkor tud egészségesen fejlődni, ha eleget játszhat hangosan. Neill írja, hogy a Summerhillben néhány gyerek egész nap játszik, általában hangosan. A legtöbb iskolában a zajt, hasonlóan a játékhoz, nem engedélyezik. Az egyik volt diák mesélte, hogy az egyetemen „A diákok pokoli lármát csapnak az osztályban, ami egy idő után elég idegesítő. Mi a Summerhillben tízéves korunkban már átmentünk ezen a szakaszon.” A kicsik még nem szervezetten játszanak, a csapatmunka tizenhét éves kortól könnyebben megy. A Summerhillben az úszás, a hoki és a tenisz a legnépszerűbb, tornaóra nincs. A sportnak megvan a maga helye. Nem nézik le azt a gyereket, aki soha nem vesz részt a játékokban. Az „Élni és élni hagyni” mottója áll, hagyják, hogy a gyerekek önmaguk lehessenek. Neill szerint csak ott alakul ki sportszerű magatartás, ahol a gyerekek maguk dönthetik el, hogy részt akarnak-e venni a játékokban vagy sem. SZÍNHÁZ (Takács Ádám) A Summerhillben rendkívül nagy szerepet kap a színházi nevelés, mint az önkifejezés eszköze. Ebben is a gyermeki spontaneitás dominál. Mivel Neill nem akarja az akadémikus ízlést a gyermekekre erőltetni, többnyire a saját darabjaikat adják elő. Ezekben minden korcsoport szerepel, és a gyerekek sosem közösítik ki a tehetségtelen, vagy szereplésmániás társaikat. Itt sokkal szélesebb a művészeti tolerancia. Nagyszerűen lehet látni a fejlődést a drámai érzékben. A kicsik darabjai meseszerűek, illogikusak, gyakoriak a nagyívű, de dramaturgiailag lényegtelen szereplők és történetek. A kamaszok általában kritikus momentumként élik meg a szerelmi jeleneteket, ezért ezek ritkán szerepelnek a darabokban, és az életben is tapasztaltabb társaikra bízzák. A lányok nagyon szívesen alakítanak tragikus alakokat. A klasszikus darabokat csakis egyéni érdeklődésből olvassák a nagyobbak. TANFELÜGYELŐI JELENTÉS (Bruckner Ágnes) “Az iskola bentlakásos, egy forradalmian új oktatási elméletnek a gyakorlati megvalósulását jelenti. Az iskola alapelve a szabadság, ami azonban nem korlátlan: van számos a testi épség biztonságára a gyermekek által hozott törvény, amelyeket az igazgató csak akkor fogad el, ha elég szigorúak. Mégsem anarchisztikus a szerkezete (92.o., Neill, 2004).” A gyerekek szívesen és érdeklődve tanulnak, de ateljesítményük meglehetősen gyenge. Ez nem a rendszer elkerülhetetlen következménye, hanem inkább annak a jele, hogy a rendszer rosszul működik. Ennek okai: nincs jó tanító, aki felügyelné a gyerekek munkáját / a tanítás minőségével általában vanak problémák / a gyerekeknek hiányzik az irányítás / a privát szféra hiánya (“A Summerhillben nem könnyű olyan helyet találni, ahol nyugodtan lehet tanulni.”) Ellenben azokon a területeken, ahol a tanítás minősége jó, lenyűgöző eredményeket láthatunk pl.:művészeti elkotások, színdarabok. Az iskola területe kitűnő pihenési lehetőséget biztosít. Vannak építmények, melyek első ránézésre szokatlanul nyitottnak és egyszerűnek látszanak, de tökéletesen idézik egy nyári tábor hangulatát, ami az iskola fontos jegye. A jelenlegi tanári kar helyenként erősítésre szorul, de nem mondható gyengének. A gyermekek életerősek és vidámak. MEGJEGYZÉSEK A TANFELÜGYELŐI JELENTÉSSEL KAPCSOLATBAN Az iskola szerncsésnek mondható, mivel két nagyon nyitott gondolkodású tanfelügyelő látogatta meg az iskolát, bár a jelentés néhány helyen nem teljesen pontos adatiokat közöl, de pozitív színben tünteti fel az iskolát. A SUMMERHILL JÖVŐJE (Bruckner Ágnes) “A gyerekek fejlődésének zavartalan biztosítása és a gyerekekre gyakorolt bármiféle nyomás hiánya teszi az iskolát azzá, ami (107.o., Neill, 2004).” Hivatalosan semmilyen fórumon nem ismerte el a szakma Neill munkásságát, ennek ellenére ő több előadást tartott, ahol érdeklődők százai hallgatták meg elméleti elképzeléseit, illetve annak gyakorlati vonatkozásait. Szerényen beszél mindarról, amit véghezvitt, tudja, hogy a Summerhill nem örvend nagy népszerűségnek, kevesen hallottak a koncepcióról, de szeretettel beszél mindarról, amivel foglalkozik. Nem magának az iskoának a jövője a lényeges, hanem, hogy mi lesz a Summerhill eszméjével. “Nem hiszem, hogy a summerhilli oktatási módszer hosszú utat fog bejárni a világon – ha egyáltalán bárhol is használni fogják. Lehet, hogy találnak majd jobb módszert.” GYERMEKNEVELÉS A szabad és a nem szabad gyermek (Thiess Ágnes) „Nem könnyű a gyereknek szabadságot adni. Azt jelenti, hogy nem tanítunk neki sem vallást, sem politikát, sem osztályöntudatot.” Neill szerint amelyik gyereket megfosztották a szabadságtól az idomított, kondicionált, fegyelmezett és elnyomott. Ül az unalmas iskola unalmas padjában, engedelmes, szó nélkül elfogadja a tekintélyt, fél a kritikától, és vágyik arra, hogy normális, konvencionális és hibátlan legyen. Fenntartás nélkül elfogadja, amit tanítanak neki, később pedig komplexusait, félelmeit, frusztrációit átadja gyerekeinek. A szabadságkorlátozó nevelés eredménye, hogy az egyén nem tud teljes életet élni, mert az ilyen nevelés teljesen figyelmen kívül hagyja az érzelmeket. Az érzelmek pedig dinamikusak, így ha nem kerülhetnek kifejezésre, az gyűlöletet, rossz közérzetet, utálatosságot eredményez. Az ilyen nevelés csak a fejet táplálja. De ha az érzelmeket valóban szabadon ki lehetne fejezni, az intellektus gondoskodna magáról. Neill elgondolása szerint ez így egy beteg és boldogtalan civilizáció, és mindennek gyökere a család, amely nem szabad, hiszen problémás gyerek nincsen, csak problémás szülő. A szabad gyermek jellemzője az önszabályozás: „ez azt jelenti, hogy a csecsemőnek joga van szabadon élni bármilyen külső tekintély nélkül, mind lelki, mind testi vonatkozásban”. Az önszabályozás azt a hitet sugallja, hogy az emberi természet jó, és az eredendő bűn nem létezik, soha nem is létezett. Nagyon fontos azonban kiemelni, hogy a szabadság nem féktelenséget és elkényeztetést jelent. Pl. ha egy 3 éves gyerek keresztül akar gyalogolni az ebédlőasztalon, akkor meg kell mondani neki, hogy ezt nem szabad. Azok a gyerekek, akik hagyományos iskolából jöttek, érdekesen reagálnak a szabadságra: udvariasak, gondosan mosakodnak, tisztelettel tekintenek a tanárokra. Néhány hét elteltével szemtelenek, modortalanok és mosdatlanok lesznek, mindent gyakorolnak, amit a múltban megtiltottak nekik, emellett teljesen őszintétlenek. Kb.6 hónap múlva megszabadulnak az őszintétlenségtől, újra természetes és egészséges gyerekek lesznek, azt mondják, amit gondolnak minden zavar és gyűlölet nélkül. Ebben az iskolában az egyik legszembeötlőbb dolog a gyerekek őszintesége. Neill szerint az életben és az élethez való őszinteség az egyik legfontosabb dolog a világon, hiszen ha az emberben megvan az őszinteség, minden egyéb hozzáadódik ehhez. A gyerekek alapvetően őszinte lénynek születnek, és ha a környezete békén hagyja őket, akkor fel tudják fedezni, hogy milyenek is ők valójában. Szabadságot adni a gyereknek annyit tesz, mint hogy engedjük, hogy élje a saját életét. Summerhill lényege, hogy hagyja, hogy a gyerek kiélje természetes érdeklődését, a dolga pedig az, hogy a gyerek életét játékossá tegye. A szabadság lassan működik, és egy gyereknek hosszú idő kell ahhoz, hogy megértse, ez pontosan mit is jelent. A szabadságban a gyerekek csak játszanak, de ha eljön az ideje, akkor az okosok leülnek, és elkezdenek tanulni, megtanulják a szükséges dolgokat, melyek az állami vizsgákhoz kellenek. Szeretet és elfogadás, félelem (Thiess Ágnes) A gyerek boldogsága attól függ, hogy mennyi szeretetet és elfogadást kap a szüleitől. Csak a valóban erős és szerető szülők képesek megadni gyermeküknek azt a szabadságot, amelyre neki szüksége van ahhoz, hogy jó lehessen. Az olyan szülők, akik a gyerek oldalára állnak, nem várnak el cserébe semmit, mégis rengeteget kapnak. A gyerek őszintesége az elfogadás eredménye lesz. Ugyanakkor a félelem minden formáját meg kellene szüntetni egy gyerek életében, hiszen ebből fakad a gyűlölet. Az egészséges, szabad gyerekek nem félnek a jövőtől, hanem boldogan tekintenek elébe. Vannak olyan félelmi reakciók (ajtó becsapódása), melyeket nem tud senki sem kiiktatni, de az egészségtelen félelmet (büntetéstől, szülőtől való félelem) ki lehet küszöbölni. Rombolás (Takács Ádám) „... nem tudom elfogadni a fegyelmező ember érvét, aki azt mondja, hogy a gyereket kényszeríteni kell rá, hogy tisztelje a tulajdont, mert az óhatatlanul a játék rovására megy. Úgy vélem, hogy egy gyereknek önállóan kell eljutnia az érték megbecsüléséhez.” Neill nevelési koncepciójától távol áll a fegyelmezés, hiszen az erkölcsiség egy önszabályozó gyermeknél természetes folyamatként alakul ki. Mint a többi értéket, úgy a tekintély tiszteletét sem szabad erőltetni, és idő előtt kikényszeríteni. Ez persze súlyos terheket ró az iskolára. Maga Neill is kezdetben szörnyülködve szemlélte, mint pusztul az iskola és a drága felszerelés. Épp ezért a szemléletnek megfelelően nem a gyermekeket változtatták meg, hanem a környezetet. Vasúti kocsikat vásároltak, amik kiválóak voltak kastélynak, rablóbarlangnak vagy egyszerűen csak lakhelynek. Mindenki saját egyéniségének megfelelően rendezhette be ezeket. „Minden „Ne nyúlj hozzá!” azt sugallja a gyereknek, hogy ő kevésbé fontos, mint a tárgy.” Az a nevelés, mely múzeumi szabályokat ró a gyermek környezetére, súlyos hatással bír a gyermek önbecsülésére nézve, s ez megnehezíti a későbbi szülő-gyermek viszonyt. Hazugság (Takács Ádám) „Egy szabadságban felnevelt gyerek nem hazudik tudatosan, mert nem érzi szükségesnek. Nem fog a megtorlástól való félelmében önvédelemből hazudni. De fantáziahazugságokat kitalálhat…” A Summerhillben a megfelelő életkorban gyakran jelennek meg fantáziálások, nem tudatos hazugságok, de a magánórák rendszerében ezek könnyen kiküszöbölhetők. Általában apróbb problémák jelentették ennek okát. Azonban a szabad gyermek nem rendelkezik a hazugság szociális sémájával, így nem is alkalmazza azt. Felelősség (Takács Ádám) „A gyerekeknek szinte korlátlan felelősséget kellene biztosítani…A kötelességet nem szabad összetéveszteni a felelősséggel.” Neill szerint ha egy gyermeket partnernek tekintünk, és ennek megfelelően megbízunk benne, akkor kötelességünk biztosítani számára a felelősséget. Elsősorban ő maga felel tárgyaiért, egészségéért, tanulmányaiért, kapcsolataiért, végső soron a teljes életéért. Mivel önszabályozó, ezeknek a kihívásoknak eleget tud tenni, és nem kell gyámkodni fölötte. Azonban a felelősség szabad választással jár, és nem azt jelenti, hogy elvárhatjuk, gondoskodjon egy olyan dologról, melyet kötelező jelleggel rábíztunk. Engedelmesség (Takács Ádám) „Miért kéne a gyereknek engedelmeskednie? A válaszom pedig ez: Azért, hogy kielégítse a felnőtt hatalmi vágyát. Máskülönben minek?” Nehéz áttérni a társadalmilag elfogadott „szófogadó gyermek” képéről a szabad gyermekére. Senkinek nincs joga másokat utasítani, parancsokat osztogatni, különösen nem ebben a szellemben felnevelni egy embert. Egy demokratikus társadalomban nagyobb értéket kell tulajdonítani a valódi egyenjogúságnak, mely Neill szerint a gyermekeknél kezdődik. Ha érzi a partnerséget, akkor be fogja látni, mikor jobb elfogadni a felnőtt tapasztalaton alapuló tanácsát, és az engedelmesség ilyenkor szeretettel párosul. Persze tisztelni kell a másik individuumot. A tanár nem a gyerek játszóeszköze, fordítva sem működhet az utasítgatás. „Az önmagukkal elégedetlen szülők hisznek a szigorú fegyelemben.” Visszatérő probléma a Summerhillben, hogy itt gyakorlatilag a szülők tesznek felvételi vizsgát. Egy szülő, mely valójában nem hisz a Summerhillben, hatalmas terhet ró a gyermekre, aki kétféle világképet kap otthonról és az iskolából. Neill ennek a konfliktusnak nem hajlandó kitenni diákjait. Jutalom, büntetés (Takács Ádám) „A jutalom felesleges és rossz. Díjat ajánlani egy cselekedet végrehajtásáért, egyenértékű azzal a kijelentéssel, hogy a cselekedetet önmagáért nem érdemes végezni.” Ezt az alapvető elvet számos reformpedagógiai irányzatnál megtaláljuk. A spontán kíváncsiság, mely természetes körülmények között kifejlődik a gyermekben, a legerősebb intrinsic motiváció. Ha egy pedagógus képes ennek felhasználására, sokkal élvezetesebb tanulási utat mutathat a gyermeknek. A széklet és a vécéhasználatra való nevelés (Bruckner Ágnes) “Nem szabad túl nagy fontosságot tulajdonítani a székletnek, hacsak a gyerek nem büszke a produktumára. Ez esetben a csodálatnak helye van. Ha egy gyerek véletlenül csinál a nadrágjába, akkor nem szabad belőle faksznit csinálni (188.o., Neill, 2004).” A felnőttek ritkán ismerik fel, hogy egy gyerek nem talál semmi megrázót az ürülékben és a szagokban. A gyereknek csak azért rossz a lelkiismerete, mert látja a felnőtt felháborodását…A helyes az, ha megengedjük neki, hogy kimerítse a széklet iránti érdeklődését (pl. sarat vagy agyagot adunk neki, stb.). A gyerek számára a széklet rendkívül érdekes tanulmányoznivaló. Veszélyes ennek a természetes kíváncsiságnak az elfojtása. Ha engedjük a gyereknek ennek kielégítését, akkor egy hét alatt túl tud jutni ezen a korszakán, kivéve neurotikus gyerek esetében (akkor ez egészen sokáig eltarthat). „A széklet nemcsak a gyerekek számára alkotás, de sok felnőttnek is. A felnőttek gyakran örülnek és büszkék, ha sikerül egy szép produktumot üríteniük... Szimbolikusan van nagy értéke (188.o., Neill, 2004).” Neill számára ezért jelent ellentmondást ennek a témának a gyerekben való elfojtása, a szégyenkezésre való megtanítása. Étel (Bruckner Ágnes) “Ha hagyják, minden baba kifejlszti a saját órarendjét. Ez azt jelenti, hogy a baba képes lesz az önszabályozásra – nemcsak a szopásban, hanem később a szilárd ételekben is (191.o., Neill, 2004).” A gyermek táplálása a korai időszakban igencsak megosztja a szakembereket. Neill álláspontja az, hogy akkor kell a gyereknek ételt adni, amikor éhes, nem pedig gépszerűen meghatározott időközönként. Ezt nagyobb korában is meg kell tartani azzal kiegészítve, hogy a gyerek azt ehessen, amit a szervezete kíván. A Summerhillben is van lehetőségük több étel közül választani (de zöldség mindig van – ezt a gyerekek előbb-utóbb megszeretik), sosem kényszerítik őket semmire. Hiszen úgy lehetnek a gyerekek igazán egészségesek, ha szervezetük szükségleteit megfelelően kielégítő táplálékot fogyasztanak. Egészség és alvás (Bruckner Ágnes) “Mi itt az életfolyamat pártján állumk, mivel elfogadjuk a testet. Mi a boldogságot előbbre helyezzük az étrendnél (194.o., Neill, 2004).” Nem csupán az étkezéssel kapcsolatban tartják ezt a szemléletet, hanem ez vonatkozik az alvásra is: fontosabb, hogy a gyerek jól érezze magát, akár olyan formában is, hogy sokáig ébren marad esténként hétköznapokon is. Az alváshiányt a summerhilli gyerekek vasárnap délelőtt szokták pótolni, és ha szükséges, akár az ebédet is kihagyják. A szabadság, a finom étel és a friss levegő az a három tényező, amely miatt a Summerhillben mindenki jó egészségnek örvend. Tisztaság és öltözködés (Bruckner Ágnes) “Azok, akik büszkék a rendszeretetükre, általában másodvonalbeli emeberek, akik a második legjobbat értékelik az életben. Gyakran a legrendmániásabb embernek van a legrendetlenebb elméje (197.o., Neill, 2004).” Nem szabad rákényszeríteni a gyerekre, hogy mindig makulátlan legyen a külseje, sosem legyen piszkos a ruhája, mindig megfelelően öltözködjék. Nem szabad egy gyereket úgy öltöztetni, hogy kiríjon a barátai közül. A lányokat is hagyni kell, hogy azt csináljanak a hajukkal, amit akarnak, ha gondolják, rúzsozzák ki a szájukat, stb. A gyerekeket alapvetően nem érdeklik a ruhák és az öltözködés mindaddig, amíg a szülő neurotikusan el nem kezd figyelni gyermeke ruházkodására, ezáltal hamarosan a gyerek is elkezd komplexusokkal bírkózni. Modor (Kovács Ágota) „Ha a gyerekek olyan világba kerülnek, ahol boldogok lehetnek, akkor automatikusan megszűnik a gyűlölet iránti igényük. Ezek a gyerekek a fogalom valódi, mély értelmében lesznek jó modorúak, azaz szeretettel és kedvességgel fognak másokhoz viszonyulni.” Neill elkülöníti a jó modort és a formális udvariasságot: míg előbbi tudattalan, nem tanítható, utóbbi tudatos, külsőleges viselkedés, melyet lehet tanítani, de értelmetlen viselkedés, mert őszintétlen. A jó modor annyit tesz, hogy az ember figyelembe veszi a másikat; egyfajta közösségi érzék, amelyben mások helyébe tudja képzelni magát. Neill írja, hogy a Summerhillben a jó modor az önkormányzásból fakad, ahol mindenki kényszerítve van, hogy szembesüljön a másik ember nézőpontjával. A jó modor tehát az őszinteség függvénye. „A civilizáció akkor fejlődik, ha a világ megszabadul a színleléstől és a hamisságtól. Hagynunk kell gyerekeinket, hogy egy lépéssel előbbre jussanak, mint a mi képmutató civilizációnk. Ha megszabadítjuk a gyerekeket a félelemtől és a gyűlölettől, lehetővé tesszük, hogy egy új, jó modorú civilizáció szülessék meg.” Pénz (Kovács Ágota) „A túl sok pénz gátolja a gyerek fantáziavilágának kialakulását.” Neill úgy véli, hogy jobb egy gyereknek túl kevés pénzt adni, mint túl sokat, hiszen a túl sok pénz aláássa a gyerek értékrendjét. A gyerek kap egy drága ajándékot, amire aztán nem vigyáz; amúgy jobban szeretik a kreatív játékokat, mint a drága bolti játékokat. A kisgyerekek nem értékelik a pénzt, ezért helytelen a gyerekeket takarékosságra nevelni. A takarékoskodás túl sokat követel a gyerektől; azt mondja neki, gondoljon a holnapra, mikor számára csak a ma számít. Humor (Kovács Ágota) „Ha az ember humorral viszonyul egy gyerekhez, akkor ő azt szeretetként érzékeli.” Neill szerint a gyerekek azért szeretik, ha humorral viszonyulnak hozzájuk, mert a humorhoz hozzátartozik a kedvesség és a nevetés; számukra a humor és a móka barátságosságot és bajtársiasságot jelent. Vigyázni kell azzal, hogy a humor ne legyen sose éles vagy kritikus. Nem szabad egy gyerekkel rosszkor humorizálni vagy a méltóságába tiporni. Ha őszinte fájdalma van, azt komolyan kell venni. A SZEXUALITÁS (Bruckner Ágnes) „Úgy vélem, hogy a gyerekkori heteroszexuális játékon keresztül lehet eljutni az egészséges, kiegyensúlyozott felnőtt szexuális élethez.” Neill álláspontja szerint a tanárok és a szülők feladata, hogy új hozzáállást alakítsanak ki a nemiséghez mégpedig azáltal, hogy nem erőszakolják rá a gyerekekre azokat a merev, erkölcsi nézeteket, amelyeket őrájuk is erőltettek gyermekkorukban. Erőteljesen hatott Neillre Freud elmélete a szexualitásról, annak minden emberi viselkedést meghatározó jellegéről, így ő is vallja, hogy a szexualitásból ered minden negatív szemlélet. Az egészséges gyermek neveléséhez első lépés, hogy a nevelők engedjék meg, „hogy ott érintse meg saját testét, ahol akarja”. Hiszen amennyiben ezt megakadályozandó ráütnek a gyerek kezére, akkor ez a tiltás arra kényszerítheti a gyereket, hogy a szülők felé fordítsa szexuális érdeklődését. A szülő nem maradhat semleges, „választania kell a bűntudatos-titkolódzó szexualitás és a nyitott-egészséges-boldog szexualitás között”. A szülők elfojtása tudattalanul a gyerekekben is ugyanolyan elfojtást eredményez. Szemléletét Neill nem tudta teljes mértékben megvalósítani a gyakorlatban, hiszen ha engedte volna, hogy mindenki ott aludjon, ahol szeretne, ha nyíltan biztosította volna a kamaszoknak a fogamzásgátlást, akkor betiltották volna az iskolát. ”… ha a gyerek őszinte és fesztelen válaszokat kap a kérdéseire, akkor a szexuális felvilágosítás a gyermekkor természetes részévé válhat (228.o., Neill, 2004)”. A gyermekek számára a legfontosabb kérdés, hogy mi miért történik. Ha erre megfelelő időben választ kapnak, akkor kíváncsiságuk kielégül, és hamarabb túljutnak a szexuális érdeklődés, a trágár viccek, a leskelődés korszakán. Ugyanakkor a túl korai felvilágosítás éppoly káros lehet, mint a fel nem világosítás. Az önszabályozó gyerek szülei elkerülik a szexuális felvilágosítás minden veszélyes és idióta hibáját, azokat, amelyek a szexualitást a rosszasággal és a bűnnel hozzák összefüggésbe. „ A jól felnevelt kisgyerek úgy megy óvodába, hogy nincs bűntudata a maszturbálás miatt… Számukra a szexualitásnak nincs semmi rejtélyes vonzereje (235.o., Neill, 2004).” Neill szerint ha a gyerek szabadon élheti az életét, mindenféle büntetés, kioktatás és tabuk nélkül, akkor sokkal érdekesebbnek fogja találni az életet annál, hogy a figyelmét kizárólag a nemi szervére koncentrálná. Ha egy gyermek bűntudatát eloszlatjuk, akkor sokkal nagyobb annak a valósínűsége, hogy az addig problémás gyerek boldog gyerekké váljon. „A meztelenséget soha nem szabad ellenezni. A kisbabának kezdetektől fogva látnia kellene a szüleit meztelenül… Már a puszta tény, hogy a törvény nem engedi a nemi szervek fedetlenségét, elferdítheti a gyerek hozzáállását az emberi testhez (239.o., Neill, 2004).” Ezért fontos a nyíltság és a nyitottság a nevelők részéről (legyen szó a meztelenségről, a szexualitásról vagy a pornográfiáról), ezzel a gyerekek érdeklődése hamar abbamarad ezen területek felé, megfelelő időben tisztázzák előttük ezeket a dolgokat, így nem alakul ki bennük elfojtás, szégyenérzet, trágárság, stb. A Summerhillben levő gyerekek kevésbé mutatnak hajlandóságot a promiszkuitásra a vágyaikban, mint hasonló életkorú társaik. VALLÁS ÉS ERKÖLCS (Kovács Ágota) Vallás „Eljön az a nap, amikor egy új generáció már nem fogja elfogadni a ma elavult vallását és mítoszait. Az új vallás, ha eljön, megcáfolja azt az elképzelést, hogy az ember bűnben fogan. Az új vallás úgy fogja istent dicsőíteni, hogy boldoggá teszi az emberiséget.” Neill szerint a szervezett, hagyományos vallás sok ember számára könnyű kiutat jelent az egyéni problémákból. Ha egy római katolikus vétkezik, meggyónja a papnak és az feloldozza bűnei alól. A vallás , írja Neill, alapjában véve fél az élettől. Az evilági életet a túlvilági élet egyszerű előjátékává alacsonyítja le. A miszticizmus és a vallás azt mondja, hogy az élet kudarcra van ítélve ezen a földön, hogy a független ember nem elég jó ahhoz, hogy üdvözüljön. A szabad gyerekek viszont nem érzik kudarcnak az életet, mert senki nem tanította őket arra, hogy nemet mondjanak az életre. Neill arra kérte a szülőket, hogy ne ismerjék el, hogy szükség van a megváltásra, és hogy a gyermekeiknek azt mondják, hogy jónak, s ne azt, hogy rossznak születtek. Arra is kérte őket, hogy mondják el a gyerekeknek, hogy ezt a világot lehet és kell jobbá tenniük, és hogy energiáikat a földre és a jelenre irányítsák, ne pedig az eljövendő, mitikus, örök életre. Neill harcos képviselője volt a gyermeki szabadságnak, ezért a vallás kérdésében is azt szerette volna elérni, hogy amikor elég idős lesz a gyerek, hogy egyedül dönthessen ebben a kérdésben, megtehesse. Neill szerint egy gyerek számára a vallás szinte mindig a félelemmel, az örömtelenséggel azonos, és neurotikus szorongáshoz vezethet. Az általa leírt új vallás szerinte az én ismeretén és elfogadásán fog alapulni, hiszen mások szeretetének előfeltétele, hogy magunkat is igazán szeressük. Ez teljesen más, mint mikor az eredendő bűn bélyegével nevelnek fel valakit, ami szükségképpen öngyűlölethez vezet, következésképpen pedig mások gyűlöletéhez. Erkölcs „…az erkölcsi nevelés teszi rosszá a gyereket. Tapasztalatom szerint, ha érvénytelenítem azt az erkölcsi nevelést, amelyet egy rossz gyerek kapott, akkor jó gyerek lesz belőle.” „…egyáltalán nincs szükség arra, hogy megtanítsuk a gyerekeknek azt, hogy hogyan viselkedjenek. Egy gyerek idővel megtanulja, hogy mi helyes és mi helytelen, feltéve, hogy nem kényszerítik erre.” Neill úgy véli, hogy egy gyerek erkölcsi érzékének kifejlődését nem szabad siettetni. A szülőnek türelmesnek kellene lennie, és biztosan hinnie abban, hogy a gyerek jónak született, és elkerülhetetlenül jó emberré válik, ha nem nyomorítják meg és nem gáncsolják természetes fejlődését a beavatkozásukkal. Egy gyereket arra tanítani, hogy átvegyen olyan értékeket, amelyeknek az elfogadására még nem elég érett, az nemcsak azt eredményezi, hogy bizonyos idő után elhalnak ezek az értékek, hanem ráadásul neurózist is előidéz. Neill szerint a gyerek a természet szándékának megfelelően cselekszik, úgy, ahogy cselekednie kell. Gyakorlatilag azonban minden szülő azt gondolja, hogy javítania kell a gyerek természetén. Ezért kezdi el minden szülő tanítani a gyermekét, hogy hogyan éljen. A gyerek hamar tiltások egész rendszerébe ütközik: ez csúnya, piszkos, önző. Neill írja, hogy „A gyerek természetes életerejének tiszta hangja találkozik a nevelés hangjával. Az egyház a Természet hangját az ördög hangjának tartja, az erkölcsi oktatás hangját pedig Isten hangjának. Meggyőződéssel vallom, hogy a neveket fel kellene cserélni.” Neill úgy véli, hogy az erkölcsi tanítás saját célját lövi ki; hiszen az a gyerek, akit önzetlenségre tanítottak, eleget tesz az elvárásnak, hogy örömet szerezzen az anyjának. A tudatalattijába temeti valódi vágyait-az önző vágyait-, és mivel ez az elfojtás rögzíti az infantilis vágyakat, örökre önző marad. Ugyanezt a folyamatot írja le a szexualitás esetében is: a gyerekkori szexuális tiltások rögzítik a szexualitás iránti infantilis érdeklődést. Ezért Neill úgy véli, hogy nem szabad tiltani, korlátozni, nevelni, ha a gyerek kiéli gyermekkorában vágyait, egészséges, érett ember válik belőle. Befolyásolás „Bűn a gyerekre erőltetni bármilyen véleményt. A gyerek nem egy kis felnőtt, és nyilvánvalóan képtelen felvenni a felnőtt nézőpontját.” „Mikor egy anya arra tanítja a gyerekét, hogy jó legyen, elnyomja a gyerek természetes ösztöneit. Azt mondja a gyereknek: „Amit te akarsz, az rossz.” Ez azt jelenti, hogy megtanítja a gyerekét arra, hogy utálja magát. Lehetetlen dolog másokat szeretni, miközben magunkat gyűlöljük. Csak akkor szerethetünk másokat, ha magunkat is szeretjük.” Neill szerint tehát a legfontosabb érték a gyermeki szabadság és az eredendő jóság. Nem szabad befolyásolni a gyereket, hiszen ő meg tudja találni a saját útját. Káromkodás, szitkozódás „A gyerekek a káromkodást természetes nyelvnek fogadják el.” Neill szerint a szülőknek két lehetőségük van: vagy engedik gyermekeiknek, hogy nyíltan káromkodjanak, vagy titokban fognak obszcén módon viselkedni. A nyílt módszer szerinte az élethez való tiszta, világos hozzáálláshoz vezet, ezért természetesen ezt támogatja. Cenzúrázás „A cenzúra gyenge eszköz, hiszen senkit sem véd meg.” Neill ellenzője a cenzúrázásnak, mivel úgy véli, hogy a szabadságban felnőtt gyerekek gondolkodása tiszta, így egyetlen könyv vagy film sem lehet veszélyes számukra. GYEREKPROBLÉMÁK (Takács Ádám) SZERETET „A kegyetlenség perverzzé vált szeretet; ezért van az, hogy a szélsőséges szadizmus mindig perverzzé vált szexualitás. A kegyetlen ember nem képes adni, mert az adás szeretetből fakadó cselekedet.” A szeretet nélkül felnevelt emberek Neill szerint csak nagy nehézségek árán tudják kifejezni saját szeretetüket, ha az fel is támad egyáltalán. Ezért olyan fontos az iskola elfogadó, szeretetteli légköre. Az így felnevelt emberek maguk körül is valószínűleg szeretetet fognak gerjeszteni, s így nevelik majd gyermeküket is. „A szokásos forgatókönyv: Ha nem kaphatok szeretetet, kaphatok gyűlöletet. Egy gyerekben mindenféle bűnös magatartás a szeretet hiányából ered.” Ezt a megállapítást Neill a magánórák tapasztalatának birtokában teszi. Rendkívül sok szeretethiányos gyermekkel találkozott, akik rövid idő után, megtapasztalva az iskolai közeg elfogadásra irányuló hangulatát megváltoztak. Maga a szeretet számos magatartászavarra egyszerű gyógyír. Nem csupán a gyűlölet és az agresszió bír ördögi körrel, a szeretet is képes önmagát gerjeszteni. A bűnözés „A normális, egészséges gyerek lop. Ez a gyerek pusztán ki akarja elégíteni a nyereségvágy kényszerét, vagy kalandra vágyik. Még nem választotta el egymástól az enyémet és a tiédet. Sok summerhilli gyerek lop egy bizonyos korig. Adva van számukra a szabadság, hogy kiéljék ezt a korszakukat.” A Summerhill lehetőséget biztosít arra, hogy az erkölcsi értékrend lassanként épüljön ki, s arra is, hogy bizonyos ösztönös késztetések kielégüljenek. Ilyen a lopás is. Sokszor maga Neill kísérte el a gyerekeket lopni a közeli üzletbe, ahol ő maga is elemelt egy-egy apróságot. Természetesen ezeket a „tanulmányi kirándulásokat” előtte egyeztette a bolt tulajdonosával. „A szabadság önmagában, mindenféle terápia nélkül is kigyógyítja a gyereket a bűnözések nagy részéből.” Neill határtalanul optimista az emberi természetet illetően. Egész életének tapasztalatával támasztja alá azt, hogy a gyermeki szabadság boldog, másoknak ártani nem akaró felnőtti léthez vezet, s ez nem csupán egy pedagógiai elefántcsonttoronyban működhet. Boldogság „Hogyan tudjuk elérni, hogy a gyerekek boldogok legyenek? Az én válaszom erre: szüntessük meg a tekintélyt. Hadd legyen a gyerek önmaga. Ne erőszakoskodjunk vele. Ne tanítsuk. Ne leckéztessük. Ne magasztaljuk. Semmire se kényszerítsük. Lehet, hogy az Ön válasza más. De ha elutasítja az én válaszomat, akkor érezze kötelességének, hogy találjon egy jobbat.” A. S. Neill életművének egyik leghatásosabb vonatkozása hihetetlen elköteleződése a gyermekek és az emberiség nevelése iránt. Legfőbb mozgatórugója a társadalmi felelősségtudat, hogy kötelessége jobbat alkotni. A SZÜLŐ PROBLÉMÁI (Thiess Ágnes) Szeretet és gyűlölet A gyerek a környezetében lévő felnőttektől kapja a lelkiismeretét. A boldogtalansága a lelkiismeret és az emberi természet vagyis a felettes-én és az ösztönén közötti konfliktusnak eredménye. Érdekes megállapítás, hogy a szeretet és a gyűlölet nem ellentétes egymással, hiszen a szeretet ellentéte a közönyösség. Neill szerint a gyűlölet szeretet, mely akadályba ütközött, ezért az ellentétes oldalára fordult. A gyűlöletben van félelem is. Egy gyerek, aki utálja kisöccsét fél, hogy elveszíti anya szeretetét, emiatt gyűlöli őt, és bosszúszomjas gondolatai támadnak az öccsével kapcsolatban. Neill úgy gondolja, hogy ha egy szülő megbünteti a gyerekét, akkor a gyerek a szülő iránt érzett szeretetét gyűlöletté fordítja. Ezt a gyűlöletet azonban nagyon nehéz észrevenni, mert szinte azonnal elfojtás alá kerül, nem tűnik el, hanem szunnyad. Szerinte a szülő zsörtölődése, dührohama, fenekelése, leckéztetése mind gyűlöletreakció a gyerek felé. Azok a szülők, akik nem szeretik egymást, minden dühüket a gyereken fogják kitölteni, így viszonylag kevés esély lesz rá, hogy egészséges gyerekük legyen. Minden gyerek érzi, hogy a büntetés gyűlölet, és minden büntetés csak fokozza a gyerek gyűlöletét. Neill szerint a gyűlölet gyűlöletet szül, a szeretet pedig szeretetet, és a gyűlöletet kizárólag szeretettel lehet gyógyítani. A hatalom és a tekintély, féltékenység A gyerekben nincs semmi statikus, hanem késztetések dinamikus halmaza, célja, hogy tettekben fejezze ki vágyait. Önérdekű, aki mindig a saját erejét próbálgatja. Szinte mindenben jelen van a szexualitás, és a hatalomra való törekvés is. A gyereknek az a vágya, hogy felnőtt legyen, hatalmi vágy. A meghiusított hatalomvágy pedig rosszasághoz vezet, mert az ember eredendően jó, jól akarja csinálni a dolgokat, szeretni akar, és azt akarja, hogy szeressék. A gyűlölet és lázadás csak meghiusított szeretet és meghiusított hatalom. Neill szerint a féltékenység is a birtoklási vágyból, a szeretett tárgy iránti szeretet és kisajátítás ötvözetéből fakad, elsősorban a hatalomhoz van köze. A féltékenységben jelen van a veszteségtől való félelem is. Summerhillben is létező jelenség az újonnan bekerültek iránti féltékenység, mely egy idő után elmúlik. Válás Egy gyerek sok esetben attól lesz neurotikus, hogy a szülei nem szeretik egymást. Sóvárog a szeretetre, de az otthonában nincs szeretet. A gyereknek sokszor jobb lenne, ha a szülei, akik már nem szeretik egymást, elválnának, mert a boldogtalan légkör megnyomorítja a gyerek lelkét. Egy anya, aki boldogtalan házasságban él, azt a szeretetét, amit nem tud levezetni, a gyerekére fogja összpontosítani, de az arányt nem tudja eltalálni, így vagy túl sokat ad, vagy túl keveset. A szeretetre sóvárgó gyerekből antiszociális és túlzottan kritikus gyerek lesz; míg abból, akit túlhalmoz az anya szeretetével, félénk, feminin lélek, aki az anya biztonságára vágyik. Szülői aggodalmaskodás és tisztánlátás Neill szerint, az aggodalmaskodó szülő nem képes adni sem szeretetet, sem becsületet, sem tiszteletet, sem pedig bizalmat. A gyerekre jellemző, hogy mindig átveszi a szülő szorongását, ennek egyik leggyakoribb eredménye a hipochondria. A tisztánlátás azt jelenti, hogy az egyén mentes az előítéletektől, az infantitlis beállítódásoktól, a tisztánlátás, a felszínesség mögé látást jelenti. A szülőknek az nem könnyű, mivel érzelmileg kötődnek a gyerekhez, de a tanárt nem bénítja le az erős érzelmi kötődés, így sokkal nagyobb eséllyel tudja a gyereket a szabadság felé terelni. Az a jó szülő, aki képes tanulni azokból a hibákból, amit vele szemben elkövettek. A gyerekből akkor nem lesz neurotikus, ha a szülő együtt játszik vele úgy, mintha ő is gyerek volna, képes lesz belépni a gyerek életébe, és megosztani vele az érdeklődését. Az a szülő nem lesz képes ezt megcsinálni, akinek túl nagy a méltóságérzete. A tanár-szülő kapcsolatban mindig lesz bizonyos fokú ellentét, és a tanároknak azt kellene belátniuk, hogy mivel soha nem lesznek akkora befolyással a gyerekre, mint a szülő, ezért nem tudnak meggyógyítani egy problémás gyereket úgy, hogy otthon továbbra sem változik meg a légkör. A szülőknek pedig azzal a ténnyel kell szembesülniük, hogy egy idő után szükségessé válik a gyerek lelki elszakadása. Az emberiség csak abban reménykedhet, hogy a szülők a legjobbat fogják tenni gyerekeiknek, ehhez pedig szükség van tudatosságra, és támogatásra addig, míg a gyerek eljut odáig, hogy szabad legyen a munkájukban, a tudásukban és a szeretetükben. (Bruckner Ágnes) Neill halála után felesége vette át az iskola irányítását, aki kezdettől fogva osztozott Neill-el a terhekbe. Majd 1985-ben Neill lány, Zoe Readhead lett az iskola igazgatónője, és az mind a mai napig (Fóti, 2004). A világon van mintegy 150 iskola, amely Summerhill példáját követi, ezek az úgynevezett Sudbury-Valley iskolák Amerikában, Angliában, Új-Zélandon, Izraelben és másutt. Németországban, Ausztriában és Kelet-Európában érdekes módon nincsenek ilyen iskolák (talán a poroszos oktatási rendszerben keresendő ennek oka). „Neill pedagógiája nem laissez faire pedagógia. A gyerekek eredendő jóságába vetett hit naivnak tűnhet, mégis becsületesebb álláspont, mint a gyermekek megjavítását célzó hagyományos pedagógia, melynek célja, hogy az emberből az államot szolgáló, kötelességtudó eszközt formáljon (Majzik, 1997).” Neill iskolakoncepciójában a szabadságot hangsúlyozza, nem a szabadosságot. Az életigenlés egyenlő számára a vidámsággal, játékkal, szeretettel, érdekes munkával, hobbival, nevetéssel, mások figyelembevételével, az emberben való hittel (Neill, 1996). A summerhilli oktatás számos előnye csak az élet későbbi szakaszában vált nyilvánvalóvá a gyerekeknél. Neill maga későn érő volt, és Summerhill bizonyos szempontból a legtökéletesebb környezet a későn érők számára. „Vidám gyerekkorral a zsebedben a jövőbeni előrehaladás biztosított. Mi az iskolában hisszük, hogy a gyors technikai változások korában Summerhillnek van egy receptje, amely segít olyan nőket és férfiakat nevelni, akikre szükségünk lesz a jövőben (Fóti, 2004).” Kiegészítés: Summerhill és az ELTE hallgatói (Takács Ádám) A Summerhill pedagógiát 2005 őszén mutattuk be egy ELTE tanárképzési kurzuson, melynek címe Alternatív oktatás, pedagógiai alternatívák. Minthogy ez egy különleges téma, a szemináriumon csak egy-két hallgatónak voltak előzetese ismeretei; épp ezért hosszas elméleti bevezetéssel éltünk. Már a bemutatás kezdetén megpróbáltuk a legvelősebben vázolni, s némi provokatív jelzéseket is belevittünk, hogy facilitáljuk a vitát. Így egy szeletét kaptuk annak, hogy mit gondolhat egy mai ELTE-s tanárhallgató a Summerhillről. Mivel ez volt az utolsó foglalkozás a félévben, a vita során már érettebb megfontolások alapján csaphattak össze többek között Steiner, Petersen és Rogers érvei. A következőkben röviden, mintegy jegyzőkönyvként olvashatók a főbb megnyilvánulások. - a szabadsághoz, hogy a magad tempójában fejlődhess, nem lehet köze a politikának és vallásnak - felvetődik a probléma: ha vannak szülők által közvetített értékeid, te mihez képest vagy szabad? - magát a szabadságot nehéz definiálni, egymásba mosódik az egyenlőséggel, testvériséggel (kivéve a Waldorfban) - még a Summerhillben sem valósítható meg a valódi szabadság - van-e egyáltalán szabad ember? - ha akad egyetlen szülő, aki meg tudja adni mindazt a gyerekének, amit Neill elvár, akkor hiszek neki - a szabadság szabad értelmezése látható a szélsőségeseknél és a szurkolóknál - mi számít rombolásnak? - mikor lehet azt mondani a gyereknek, ne tedd ezt, mert veszélyes? - ha féltem, nem szerethetem? - másként parancsol Piton, és másképp Dumbledore - amit Neill ír, tökéletes és szép, mint a költészet – tehát nem érdemes róla vitázni IRODALOMJEGYZÉK Fóti P. (2004) Thomas Gordon viselkedési ablaka és A. S. Neill summerhilli iskolai demokratikus önkormányzata. In: www.email-center.at/summerhill Fóti P. (2005) Iskolapélda – egy interjú története. In: www.email-center.at/summerhill Fóti P. (2004) Summerhillrôl magyarul. In: www.email-center.at/summerhill Majzik V. (1997) Summerhill - mit kezdjünk vele?. Iskolakultúra, 1.7: 17-20. Neill, A.S.(1996) Summerhill. In: Celler Zsuzsanna (szerk.) Válogatás a XX. század külföldi pedagógiai irodalmából. Budapest: OPKM Neill, A. S. (2004) Summerhill : A pedagógia csendes forradalma. Piliscsaba: Kétezeregy Kiadó.
| | |||||||||||