A Montessori - pedagógia áttekintése

Szempontok	Fogalmi ill. tartalmi meghatározások
Az alapító	Maria Montessori (1870 - 1952)
Életútja	Olaszország első orvosnője,1898-tól gyógypedagógiai intézetet vezet, majd további egyetemi tanulányok; 1907 január Róma az első "casa dei bambinit" (gyermekház) megnyitása 3-6 éves gyermekek számára; ennek nyomán kialakuló módszere hamarosan világszerte elterjedt; 1916-ban Barcelonába költözött; 1929 - a máig működő Nemzetközi Montessori Szövetség (Association Montessori Internationale) megalapítása Amszterdamban; 1936-ban a a hollan­diai Laren városában telepedett le; rendszerét folyamatosan továbbfejlesztette, a harmincas években kialakította békére nevelési és kozmikus nevelési koncepcióját.
Világnézeti, politikai nézetek	Holisztikus "kozmikus elmélet": az ökológiai szemléletmódon, az evolúciós elméleten, a pozitivizmus tudományfelfogásán és a keresztény tanításokon alapuló szintézisre törekvés; az univerzum dinamikus bonyolult kölcsönhatás rendszer, amely Isten teremtő munkálkodása következtében jött létre, ez nem egyszeri teremtő aktus, hanem hosszú folyamat eredménye. Az isteni vezérlettel megvalósuló evolúció különleges szereplője az ember, aki kultúrát teremtő és a kultúrától függő élőlény, akinek fontos földi feladatai vannak.
Hatások	Rousseau, Pestalozzi és Fröbel  pedagógiai felfogása, a korszak orvostudománya és pozitivista természettudományos eredményei, valamint gyermekgyógyászati, ér­telmi fogyatékos gyermekek nevelésére irányuló gyógypedagógiai törekvések; francia orvos Jean-Marc Itard (1774-1834) és tanítványa, Edouard Seguin (1812-1880) művei.
Nevelési cél	A gyermeki öntevékenységhez nyújtott optimális segítségnyújtás, az akadályok elhárítása gyermek fejlődése elől, a gyermeki szükségletek és szellemi élete spontán kibontakozásának feltételeinek bizosítása, hogy a gyermek mindent, amire képes önállóan is elvégezhesse: "Segíts nekem, hogy egyedül dolgozhassak!"
Gyermekantropológia és pszichológia	A gyermek rendelkezik azzal a képességgel, hogy személyiségét belső fejlődésén alapuló terv alapján önmaga építse fel (önmaga építőmestere) - a fejlődés ún. szenzibilis fázisok – intenzív, irreverzibilis időszakok – során valósul meg, főbb szakaszai: 1.  0-6 év: a) 0-3 év az érzékszervi tapasztalatok ösztönös befogadása (abszorbeálása) b) 4 - 6. éves kor: A tudat fejlődése, az én és az akaraterő megjelenése; 2.  7-12 éves kor: "szociális embrió"- "extrovertáló intelligencia" időszaka ( tudományos ismeretek alapjai, közösségi és erkölcsi fogékonyság); 3. 12-18. év: "szociális újszülöttkor": (önálló döntések, védelem és biztonság szükséglete, fogékonyság a felnőttkor társadalmi szerepe, az igazság és az emberi méltóság iránt)
Tanulás- és nevelésfogalom	A nevelés a gyermeki személyiség  önművelődés útján történő felépítéséhez szükséges feltételek megteremtése. A tanulás az előkészített környezetben, öntevékenysége során jelentkező erőteljesebb koncentráció keretében megvalósuló figyelem polarizáció, amely abszorbeáló értelem segítségével elvezet a belső rendhez.
A tanár	Nem kizárólagos  "tudásközvetítő", hanem a tanulók önművelődési folyamatának háttérben tevé­kenykedő indirekt "szervező-irányítója": előkészíti a taneszközöket, újakat tervez, készít, ellenőrző fela­datlapokat szerkeszt, megfigyeli növendékeit, és ennek alapján személyre szabott segítsé­get nyújt, tanácsokat ad a témaválasztáshoz. anélkül, hogy osztályozna, ellenőriz, figyelmeztet, és korrigálja a tévedéseket.
Tanterv	A gyermek fejlődésének szenzibilis szakaszaira alapozott "univerzális tanterv", amelynek műveltségtartalmai magukba foglalják a földi élet és az emberi kultúra evolúciójára, valamint a kozmikus tervre vonatkozó fontos ismereteket.
Didaktikai-metodikai, szervezeti mozzanatok	A nevelés-oktatás legfőbb formája az önművelő jellegű szabad munka; a nevelő indirekt módon, tudatosan előkészített környezetet segítségével kíván hatni a gyermekre - olyan pedagógiai tér kialakítása, amelyben a gyermekhez méretezett környezet és eszközök biztosítják a mindenkori fejlődési sajátosságoknak (szenzibilis szakaszoknak) megfelelő gyermeki szükségletek alapján kibontakozó aktív gyermeki tanulás feltételeit. A kibontakozó tevékenység célja, hogy gyermeket saját fáradozásai útján segítse hozzá az egyre nagyobb mértékű önállósághoz és tökéletesedéshez.
Új fejlesztések	1930-as évektől békére nevelés és kozmikus nevelés koncepciójának és eszközeinek kidolgozása; 1960-as évek további eszközök kifejlesztése, a középiskolai tagozat továbbfejlesztése

A Waldorf-pedagógia áttekintése

Szempontok	Fogalmi ill.  tartalmi meghatározások
Az alapító	Rudolf Steiner (1861-1925)
Életútja	Osztrák vasutas család gyermeke, szegényes körülmények között eltöltött gyermekkor, tanulmányok Bécsben: matematika, fizika, irodalom, a Goethe-kiadás munkatársa, szerkesztő, házitanító, tanár egy munkás-iskolában, 1902-1913: a Teozófiai Társaság német szekciójának  elnöke,  folyamatos írói és előadói munkásság a  szellemi és  kulturális élet megújítása szolgálatában,  az 1919-ben alapított Waldorf-iskola  és az önálló antropozófiai  mozgalom szellemi atyja.
Világnézet / antropológia	Antropozófia: az ember a kozmosz tükörképe és ebben előre meghatározott fejlődési fokokon keresztül halad a szellemi lét irányába; a “szellemivé válás” útján közvetlen lehetősége van a “magasabb” “érzékek feletti világba” való belépésre. A karma (sorstörvény) és a reinkarnáció (az újjászületés) elfogadása. A társadalom hármas tagoltságának eszméje: a jogi-politikai, a gazdasági, és kulturális élet függetlensége.
Hatások	Német idealizmus, klasszikusok, különösen Goethe, antik filozófia, teozófia, gnózisz, német misztika, rózsakeresztesek, stb. a pedagógiában: német reformpedagógia, munkaiskola, művészetpedagógiai mozgalom, életközösségi iskolák.
Nevelési cél	Kezdetben a tanár irányításával, majd később egyre erőteljesebb betagolódás a kozmikus fejlődésbe és az azon való munkálkodás; konkrét ismeretek, készségek elsajátítása a “külső” világban való érvényesüléshez
Gyermekantro-pológia és fejlődéstan	Az ember négy “testből” áll, amelyek hétéves szakaszokból álló ritmus keretében fejlődnek ki. A testeken keresztül összeköttetésben van minden létezővel: az ásványvilággal, a növényekkel, az állatokkal, és szellemi létezőkkel: a 1. fizikai- 2. éter- 3. asztrál 4,’én’- testeken keresztül. A gyermekek individualitását a négy temperamentum: kolerikus, szangvinikus, melankolikus, flegmatikus “keveredése” adja.
Tanulás-fogalom	A tanulás a “testek” kifejlődése során történik:  1. utánzás; 2. követés; 3. tényszerű gondolkodás;    4. az ‘én’ segítségével történő önnevelés útján.
Nevelés-fogalom	A mindenkori magasabb rendű “lényegi rész” hatása az alacsonyabb rendűre, cél és a temperamentum figyelembe vétele, ezek harmonizálása
Tanár / nevelő	A saját személyisége és a környezet alakítása által hat, valamint a temperamentumok művészi-szuverén kezelése által. Feladatai életkori szakaszonként:  1. Példakép; 2. Tekintély; 3. szakszerű oktatás; 4. a szakképzés ideje.
Tanterv	Minden hagyományos tárgy megmarad, de specifikus antropozófiai orientációval; az oktatás  művészeti  jellegű alakítása; az idegen  nyelvek és a  hangszeres zene tanulásának korai kezdete  (1. osztálytól) a kézműves tevékenység és a praktikus ismeretek fontossága,  többek között különböző gyakorlatok a felsőbb osztályokban; euritmia mind a 12 osztályban. Alapelvek: kultúrtörténeti fokozatok; tanterv, mint fejlesztési terv; koncentráció, azaz összefüggő tanítás és tanulás az osztály-tanító és a főtárgyak epochális oktatásán keresztül.
Didaktikai- metodikai, szervezeti mozzanatok	Főtárgyi oktatás:  a főtárgyak tanítása kb. négy hetes epochákban;  a tankönyvek (majdnem) teljes hiánya, a tanulók maguk írják epocha-füzeteiket; A szerves-genetikus tanulás hangsúlyozása: pl.  a magtól a kenyérig, a fától a fából készült szerszámig stb. osztálytanító - rendszer 8. osztályig, azután szaktanárok. Az oktatás és az iskolai élet ritmikus tagolása: az év meghatározott ritmusa, ünnepségek havonta, számos az oktatást strukturáló rituálé, iskolai énekkar és zenekar. Intenzív szülői együttműködés. Az osztályozás hiánya, helyette: szöveges értékelés, többek között a személyre szóló verssel, nincs bukás, szoros együttműködés az iskolaorvossal.
Új fejlesztések	Képzési koncepciók az általános és a szakképzés integrációja érdekében, az ökológiai nevelés koncepciója stb.

A Dalton-terv pedagógiai rendszere

Szempontok	Fogalmak illetve tartalmi meghatározások
Az alapító	Helen Parkhurst (1886-1973)
Életútja	Amerikai tanítónő, reformpedagógus, vidéki vendéglős család gyermeke, 1904: osztatlan vidéki iskola tanítőnőjeként "tanuló-sarkok" létesítése, később tanári diplomát szerez, tanítóképzőben tanít, 1914-ben M. Montessori hallgatója Rómában, 1915-18-ig Montessori munkatársa és képviselője, a "Dalton-laboratóriumi-terv" kialakítója, amely nevét az 1920-ban Dalton városában létrehozott középiskoláról kapta, 1918-42 között a "Dalton School New York" vezetője.
Világnézeti, politikai és pedagógiai nézetek	Demokratikus-liberális alapvetés, a szabadság és az öntevékenység hangsúlyozása az egyének és a csoport interakciójának keretében.
Hatások	E. J. Swift "Mind in Making", Swift "educational invironment", amerikai pragmatizmus (Dewey), különböző kísérleti iskolák individualizálási koncepciói, "Progressive Education", M. Montessori.
Nevelési cél	"Alkalmasság az élet küzdelmeire" (fit for the struggle of life), "félelem nélküli emberi lét" (fearlass human being), a társadalom öntevékeny-önvezérelt tagja; céltudatos racionális életvezetés, önállóság a cselekvésben és a véleményalkotásban.
Gyermekantropológia és pszichológia	A gyermek alapvető szükséglete az önállóság, az elismerés, a pozitív szociális kapcsolatok és tapasztalatok megszerzése, a konkrét célok alapján történő természetes tanulási készenlét; három fejlődési szakasz: gyermekkor, korai serdülőkor, serdülőkor.
Nevelésfogalom	Demokratikus orientáció, a társadalom "egységeként" való tevékenységre történő felkészítés, a morális és szociális képességek elsajátítása a másokkal való érintkezés során, Alapelvek: szabadság és felelősség, együttműködés, a saját tanulási idő feletti önrendelkezés.
Tanulásfogalom	Kognitív szempont: individuális, szabad, kooperatív tanulás pontosan megfogalmazott, képességhez szabott feladatok alapján. Fontos: az "eszközhasználat" elsajátítása. Szociális szempont: a tevékenységet kísérő szociális tanulás.
A tanár	A nevelő hatású környezet és a feladatok létrehozója, az önállóan tevékenykedő és magukat szabadnak érző tanulók kísérője-tanácsadója, bátorítója, a szaktanteremben: a tantárgy szakembere
Tanterv	Tájékozódás az előre megadott tanterv alapján
Didaktikai-metodikai  mozzanatok	"Tanuló-sarkok" (szaktárgyi sarkok, műtermek) laboratóriumok (szaktantermek), "assignments", "graph" (feladat- és ellenőrzőlap), taneszközök, "conferences" (a tanulás eredményének megbeszélésére), "oral lessons" (tanítási órák), "bulletin" (a teljesítményeket bemutató faliújság), szabad tanulási fázisok
Újabb eredmények	Hollandiában: a Dalton-terv kiterjesztése az óvodai szintre és az alapfokú oktatásra (a 4. évtől), felhasználása a tanárképzésben is

A Jenaplan - pedagógia áttekintése

Szempontok	Fogalmi ill. tartalmi meghatározások
Az alapító	Peter Petersen (1884-1952) német egyetemi tanár, reformpedagógus (b) kb. 1960-tól jelentős: Susan Freudenthal-Lutter (1908-1986), holland reformpedagógus, a holland Jenaplan mozgalom már életében nagy tekintélynek örvendő kezdeményezője
Életútja	Petersen északnémet evangélikus parasztcsalád gyermeke, gimnáziumi tanár, 1923-tól a jénai egyetem pedagógia professzora, az egyetemi gyakorló iskolában 1924 és 1950 között kidolgozta és folyamatosan továbbfejlesztette a Jena-Plan koncepciót.
Világnézeti-politikai nézetek	(a) Társadalom versus közösség; a közösség tartalmazza a “szellemi erények”:  jóság, szeretet, állhatatosság, alázat stb. útján megvalósuló ősi kapcsolatokat; a közösség “természetes” formái: a család, nép orientáló hatással van az iskolai közösség alakulására. Megnyilvánulásai: egységgondolat, individualizmus, racionalizmus ellenesség (b) Az iskola és társadalom humanizálása és demokratizálása
Hatások	(a) Hamburgi életközösségi iskolák, munkaiskola eszméi, Landerziehungsheim-mozglom, a reformpedagógia nemzetközi irányzatai, egységes iskola mozgalom (b) Freinet pedagógia, humanisztikus pszichológia, ökológiai gondolkodás, gyermekantropológia (Lamgeveld, Goodlad és mások)
Gyermekantropológia és pszichológia	(a) A gyermek alapvető erői: mozgásvágy, tevékenységvágy, társas ösztön, tanulási ösztön; (b) A gyermeki szükségletek: biztonság, a másokhoz való tartozás és szeretet, az elismerés és megbecsültség, a tudás és megértés, az esztétikai élmény, az önmegvalósítás szükséglete.
Nevelésfogalom	(a) A nevelés a közösségben és a közösség számára történik. Célja: a gyermeki individualitás közösségi személyiséggé formálása. (b) alapjában megegyezik az (a) törekvéseivel, azonban “mitológizálás” nélküli, szociálpedagógiai és társadalomtudományos szempontok alapján megfogalmazott közösség és csoportfogalom, és emancipációs törekvések jellemzik.
Tanulásfogalom	Művelődési alapformák: beszélgetés, játék, munka és ünnep; amelyek megvalósítása sokféle pedagógiai helyzetek keretében történik.  A természetes, öntevékeny tanulás alapelvként történő hangsúlyozása
A tanár	Szervező (előzetes elvek szellemében), és a gyermeki tanulási folyamatok vezetője. Személyiségének, pedagógiailag meggondolt viselkedésének fontossága, a folyamatok követésének képessége elengedhetetlen
Tanterv	A tantárgyi kereteket meghaladó tanulás hangsúlyozása (a) a tantárgyi tartalmakat az emberi élet főbb területei: Isten, természet, emberi világ alapján csoportosítja (b) orientáció a kapcsolódó tantervekre
Didaktikai-metodikai, szervezeti mozzanatok	Alapcsoportok (több évfolyamot magába foglaló gyermekcsoportok); az iskolai élet és az oktatómunka rendjének (pedagógiai helyzetek) kialakítása a “ritmikus heti terv” alapján, amely a művelődési alapformákra; beszélgetés: körbeszélgetés, beszámolókör, előadás (...) játék: szabad játék, tanulójáték (...), munka: csoportmunka, kurzus (...), ünnep: reggeli, hétzáró, születésnapi, iskolai ünnepek stb. alapozódik. A tanterem iskolai lakószoba és munkaterem különböző tevékenységterekkel. Sokfajta munkaeszköz használata. (b) Tantárgyi kereteken túllépő projektorientált oktatás, Hollandiában “tájékozódás a világban”, projektoktatás, heti munkaterv alapján folyó oktatás (tanulás individuális, ill. az egyéni fejlődési szempontok alapján differenciált formája) Freinet-technikák, Montessori eszközök használata, (c) Fogyatékos gyermekek integrációja, multikulturális iskolák

Jelmagyarázat:

(a) = eredeti koncepcióban szerepel
(b) = újabb fejlesztések
(c)= néhány mai iskola pedagógiai jellemzője; ezek a jellemzők nem egyetemes érvényűek

A Freinet - pedagógia áttekintése

Szempontok	Fogalmi ill. tartalmi meghatározások
Az alapító	Célestin Freinet (1896-1966)
Életútja	Francia reformpedagógus, egy Dél – Francia parasztcsalád gyermeke, a vidéki élet tapasztalatai, háborús események
Világnézeti politikai nézetek	A társadalom osztálytagoltsága, politikai ösztönzés, kommunizmus, szindikalizmus, küzdelem a világi iskolaügyért és a világi népoktatásért. A technikai és a szociális haladásba vetett hit.
Hatások	Ecole active (Adolph Ferrière), érdeklődési központok és az egész személyiségre történő ráhatás módszere (Ovide Decroly), a hamburgi életközösségi iskola,  a nemzetközi refompedagógiai mozgalom minden fontosabb irányának  ismerete.
Nevelési cél	Az önálló életvezetés feltételeinek megteremtése egy igazságos - (azaz Freinet számára: osztályok nélküli) társadalomban
Gyermekantropológia és pszichológia	A gyermek aktív organizmus, aki a saját aktivitásával határozza meg saját fejlődése ütemét; "Psychologie sensible" (Az érzékszervek és a kifejezés fejlődésének pszichológiája); a felnőtt és a gyermek között nincs semmilyen lényegi különbség
Tanulás- és nevelésfogalom	Természetes tanulás, kísérletező tapogatózás, funkcionális munka, lehetőség az önálló tanulásra és ennek támogatása, Mottó: "Pour la vie, par la vie, par le travail" (Tevekenységgel az életre az élet által)
A tanár	A pedagógiai kooperáció szervezője és vezetője, a gyermeki tanulási folyamat kísérője
Tanterv	Orientáció az "édeklődési komplexumok" alapján; az élet meghódítása, fenntartása és továbbadása ("Plan general du travail" a "funkcionális aktivitás" a "technikák" és az "ismeretek" fejlesztésének céljából)
Didaktikai-metodikai, szervezeti mozzanatok	Műhelyek a mezőgazdasági munkák, a kézműves foglalkozások és a háztartás, kereskedelem, a természettudomány, a művészet, a formázás, a kommunikáció;  munkakönyvtár; a feladatlapok a törzsanyaghoz; a feladatlap-rendszer (gyermek-enciklopédia); az írásvetítő, a magnetofon, a film; akusztikus tanulási programok; "classe promenade" (felfedező séták); a helyi környezet tanulmányozása szabad önkifejezés; előadások; tanúsítvány a készségekről; szakértői beszámolók; iskolai nyomda; osztályok közötti levelezés, az iskolai élet és munka megszervezése: az osztálytanács, az egyéni munkaterv és a faliújság segítségével.
Új fejlesztések	Modern technikai eszközök bevonása (computer, nyomtató, Internet), koncepcionális fejlesztések: "Groupe Techniques Educative" (a csoportdinamika, a pszichoanalízis és a humanisztikus pszichológia bevonása); az intézményi pedagógia (Frenand Oury)