Schramm Ferenc: Reggeltől estig

E fejezetbe azok az archaikus szokások tartoznak, melyek az év folyamán mindig azonos napszakban történnek, pl. az ebéddel kapcsolatos szokások, vagy akár a bakter feladatai. Idevettük továbbá azokat a hiedelmeket és gazdasági szokásokat is, melyek nem meghatározott naphoz (esetleg cselekvéshez), hanem bármely - többnyire - hétköznaphoz, de annak bizonyos órájához fűződnek, pl. egyes férgektől való szabadulás, vagy a tojásnak kotló alá való rakása. Végezetül ide soroltuk a holdújuláshoz, -fogyáshoz kapcsolódó szokásokat is.
Nyáron, pontosabban szent Györgytől szent Mihályig reggel 4-kor harangoznak, általában ez az ébresztő, a turaiak ennek hangjára ébrednek, ha nem is kelnek fel mindjárt. Hallatára elimádkozzák magukban az Úrangyalát, s utána lassan-lassan kezdődik a napi munka. Nyáron azonban, amikor világos van, a harangszó már munkában találja őket. „Mikor felütt az asszony az ágyba imádkozni, még fel se kelt, már nyomta fejbe a féketőt, az volt az első. Némelyiknek hátul már alig volt haja, úgy kikoptatta a kapocs. Mindig köllött hordani, még a határba se lehetett letenni, mert elverte a jég a határt.”
Amikor a szobából kilépnek, sokan szenteltvízzel hintik meg magukat.
Hitük szerint sötétben, napkelte előtt lehet a bolhákat a háztól eltávolítani; bal kézzel szótalanba kell hamuval beszórni, amit csak elleptek, pl. a káposztát. A hernyóktól ugyanígy lehet megszabadulni: erős paprikát szórnak rájuk zacskóból.
Reggel már az időjárásra is lehet következtetni: ha reggel veres a napkelet, esső lesz, ha nyugat veres, akkor szél lessz.
Ha a gazda kocsival megy ki a mezőre, a lovak befogása után az ostor nyelével keresztet rajzol eléjük. Jézus segéjj fohászkodással ül fel a kocsira.
A gyerekek felébredés után az asztalhoz térdelve mondják el az Úrangyalát; ma ez már csak este, lefekvés előtt szokás. Misére hétköznap ma már nagyon kevesen járnak, csak a rorátéra korlátozódik a hétköznapi misehallgatás. Jobbára csak gyászmisék vannak, ritka, ha nem halottért mondják: Margit-, József-, Antal-, Erzsébet-napokon szoktak az illető szent tiszteletére misét mondatni. A mise - nemcsak a szó valódi értelmében - annál fényesebb, minél több gyertya ég; ma ez már csak az árszabásban jelent különbözetet, régen valóban vittek gyertyát, s azt égették az oltáron. Gyertyáért járt a harangozó is tojást gyűjteni adventben, a roráték világítását ebből fedezték. A villanyvilágítás bevezetése óta ez a szokás is megszűnt; de azért még mindig nem számít kivételes jelenségnek; ha valaki saját gyertyáit égeti az általa mondatott misén, ez esetben beviszik a sekrestyébe, vagy csak leteszik az oltárra, a harangozó azután berakja a gyertyatartókba. A mise befizetőin kívül csak néhány idős asszony és ember jár el misére, akik mán érzik, hogy nem sok idejük van. Az is eljön misére, akinek hóttetem (szemölcs) nőtt a kezén, vagy egyéb testrésén; mise után háromszor megkerüli a főoltárt, mert volt ott egy koponya, és ahhoz hozzádörzsölte; bisztos elmút neki.
Aki déli harangszókor az utcán jár, leveszi kalapját, elimádkozza az Úrangyalát. a harangozó közben kétszer megszakítja a harangozást; összesen háromszor harmincat húz a kötélen, régen háromszor ötvenet húzott, de ezt az emberek nagyon sokallták, fele idő alatt elvégezték az imát, félidőt meg úgy köllött menni, hogy az ember vitte a kalapját, nem tette a fejére.
 Ha zivatar van nyáron keletkezőben és sötét felhők látszanak az égen, szintén harangoznak a felyhő elé. Ilyenkor minden harangot meghúz a harangozó; régen a kötelességei közt külön is fel volt sorolva az „eső eleibe harangozás”, búzát kapott ezért. Egyébként vihar ellen a harangozáson kívül foganatos az elkeresztelés is: oszlasson el az Atya, oszlasson el a Fiú, oszlasson el a Szentlélek; rontson meg az Atya, rontson meg a Fiú, rontson meg a Szentlélek; környékezzen meg az Atya, környékezzen meg a Fiú, környékezzen meg a Szentlélek. Az Atya oszlasson, a Fiú oszlasson, a Szentlélek oszlasson, a Szentháromság egy Isten millió darabra szaggasson. Ujjukkal körülkerítik a felhőt, majd keresztet vetnek rá. Ugyanez a formula kelés, daganat ellen is jó, de azért még beleszövik a végére: én téged megfoglak, öt ujjammal elnyomlak, négyfelé szétszakítlak.
Ha tűz üt ki, bárki félreverheti a harangokat, aki éppen észreveszi. Ha villám okozta volna a tüzet, tejet kell odaönteni, attól alszik csak el. Mikor tűz akar lenni, a kutya főfelé tartya a fejit, mikor vonyít. Ezek azonban már rendkívüli esetek.
A szokásos napirendhez tartozik, hogy evés előtt és után imádkoznak; ahol gyerek van, ott fennhangon, ha csak felnőttek vannak magukban, ajkukat mozgatva: „Édes Jézus légy vendégünk, áldd meg amit adtál nékünk”, illetve: „aki ételt italt adott, annak neve legyen áldott.” Nyáron első gyümölcs fogyasztásakor ezt szokás mondani: újdonság a hasamba, hideglelés pokolba.
Ha valaki tüsszent: adj Isten egészségére, vgy adja Isten egésségére kendnek, mondják, amit illik megköszönni. Kisgyereknek: adj jót Jézuska formula járja.
Azt tartják: déli (vagy esti) harangszókor kell vetni a zöldségfélét, akkor jobban kikel. Mindig asszonyok vetik.
Köszönés helyett azt mondja - ha valaki éppen akkor nyit be egy házba, mikor ebédnél ülnek -, jó étvágyat kívánok.
- Köszönöm, gyere velünk, a válasz rá.
- Nem kérek, volt már, hárítja el a kínálást.
Amikor a csordát hazafelé hajtják, estefelé kell a tojást tyúk alá rakni, hogy majd gyorsan keljen ki. Ha a csecsemőnek hasmenése van, ugyancsak a csorda hazahajtásakor kell megfüröszteni, ez elmulasztja.
Mikor lámpát gyújtanak, dicsérnek: így vót ez mán az öregekné is, pedig azok még mécsest és petroliom lámpát égettek. A mécsesben egy kis rongy sipákót (pislákolt), üveg nem volt rajta. (Csak a nagyon öregek emlékeznek már rá.) A régi házaknál a kemencénél mindenütt volt egy oszlop, azon ki volt vágva egy kis mélyedés a kis pókos számára, ott fontak, dolgoztak. Az öregek között van, aki a villany felgyújtásakor még ma is dicsér. (Régen még ezt is hozzátették: Aggyon Isten jó estét.) A lámpagyújtáshoz hasonlóan elfúváskor, eloltáskor is dicsérnek.
Alkonyatkor már nem szabad tejet kiadni a házból, mert elvinnék a tehén hasznát, ha mégis elkerülhetetlen, egy kis sót tesznek bele, hogy el ne menjen a haszon. Aki ilyenkor estefelé már nagyon ásítozik, a szája elé teszi a kezét, amint mondják: illendőségből, de az öregektől gyűjtött szórványadatok szerint azért, hogy a rossz szájukon keresztül beléjük ne menjen.
Régen a gazda a szobát lefekvés előtt megszentűte: szenteltvízzel meghintette, hogy a boszorkányok be ne mehessenek. Leginkább oda szoktak menni, ahol nem volt kereszt a házban, ezért fontosnak tartották, hogy minden házban ott lógjon. A feszület aránylag újabb fejlemény, a századforduló óta kezd meghonosodni, szentkép azonban mindenütt volt és jelenleg is van. A szobában a két ablak közt függ a feszület, mellette kétoldalt két, de inkább több szentkép: Jézus szíve, Mária képei a leggyakoribbak. A képek giccsesek, de csak ilyennek van sikere, s az újabban ugyanazért az árért kapható művészi lenyomatokat nem vásárolják, nem tetszenek. A feszületre rózsafüzér van tekerve, ritkábban a szenteltvíztartón lóg.
Az istállóban úgy védekeznek a boszorkányok ellen, hogy fokhagymát akasztanak ki az ajtóba, hitük szerint ettől nem tudnak bemenni. Néha azonban hiábavalónak bizonyult minden vigyázat, a boszorkány mégis megrontotta a tehenet, véres tejet adott. Ilyenkor fokozott óvatosságra volt szükség: kereszt alakban két seprűt tettek az ajtóba, az ablakokba olvasót, ezek már segíteni szoktak. (Nagy macskanyávogás hallatszik ilyenkor az udvaron, nagyon hancúroznak a boszorkányok, de kimenni csak akkor szabad közéjük, ha valamilyen szentelt tárgyat fog az ember a kezében, különben talán még szét is tépnék.)
Turán a bakter éjjel nem énekkel jelezte az órák múlását, hanem a kanászokéhoz hasonló kürttel. 10-11-1-2 órakor fújta, éjfélkor azonban nem. Négy bakter volt, mind a négynek volt kürtje. Később a század elején a kürtölést elhagyták, mert tülkölésükkel elárulták hollétüket a tolvajoknak. Ellenőrzésképpen az esküdtek figyelték a baktereket, hogy nem alusznak-e valahol? Amíg kürtöltek, minden órát ugyanazon a helyen fújtak minden éjjel, be kellett nekik a körletüket járniuk; a következő órában ugyanoda értek vissza, ahol jelezték az órát.
Az éjfél a boszorkányok, kísértetek órája, ilyenkor nem szívesen tartózkodnak kint. Néha mégis előfordul, hogy ki kell menniük a házból; rontás esetén egy fazék babot vagy kását kell főzni, a sebet megmosni benne, éjfélkor kivinni a keresztútra, ott kiborítani, aki belelép, arra ragad a seb. A templomban a lelkek éjfélkor istentiszteletre gyűlnek össze, nagy fényesség látszik, gyönyörű szép énekszó hallatszik, de bemenni nem tanácsos: holtnak holt a barátja, élőnek meg élő, szokták mondani.
Aki éjféltájban a temető felé kimerészkedik, láthatja, amint a holtak vonulnak a templomba. Néha pedig valami kényszerítő ok miatt mégis ki kell menni a temetőbe; szemverés ellen egyesek csak azt az orvosságot tartják hasznosnak, amit éjjel 12-kor a temetőből egy sírról visszakézből hozott három félmarék földből készítenek, szenteltvízbe  teszik, azzal mosogatják a megigézettet három napon át naponta háromszor, abban a reményben, hogy utána biztos jobban lesz.
Aki még éjfélkor is fent van, elmondja az Úrangyalát, mert akkor köszöntötte föl az angyal Máriát.
Az újhold vallásos vonatkozásait már említettük, most időjósló szerepét tekintsük: ha a holdnak udvara van, eső lesz; ha nyáron a hold körül veres, nagy melegség lesz.
Azt tartják, újholdkor nem szabad meszelni, mert sok bogár lesz, és vetni sem jó, mert a vetést kieszi a féreg;  építkezni ellenben szabad. Hódfottya mindig esőt hoz, a gazdasági munkát célszerű tehát ahhoz időzíteni. Holdfogytán jó palántolni, mert nincsen annyi féreg. Újságkor disznót vágni sem tanácsos, mert belejön a féreg. Kaszálni mindig fottyán célszerű, nem lepi el az egér.
Üres napnak tekintik, amikor a hold elfogy meg ujjul, ez ún. közte lévő nap, amikor nem jó vetni, palántolni, de még szántani sem.
Az újhold gyógyításra is alkalmas időpont: Ha meglátod a hódvilágot, hogy kezd újulni, térbetyű le. Dicsértessék a Jézus Krisztus. Új hold, új király neked térbetyülök. Amit látok ujjujjon, amit nem látok: foggyon! Azt tartják, el kell mondani három miatyánkot, akármije fáj is az embernek, elmúlik. Mások szerint ezzel a formulával kérni is lehet, elmondása után a kívánság teljesül.
Tyúksegget (szemölcs) is ilyenkor a legcélszerűbb elmulasztani, kilenc csomót kötnek rá fekete cérnával, utána a cérnát elássák az esztré csurgásba, mire elrohad, elmúlik a szemölcs is. (Ilyen szemölcsöt az kap, aki tyúkitatóban mossa meg a kezét.)
A nyári holdhoz hasonlóan a nyári szivárványnak is jós erőt tulajdonítanak, de nem időjárást, hanem termést jósol: ha a piros sáv széles, sok bor, ha a zöld, sok búza lesz; ha pedig a sárga szín dominál, jó kukoricatermés várható abban az évben.
Schram Ferenc: Turai népszokások. Szentendre. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1972., 93-97.