|
IDŐPONTHOZ KÖTÖTT ÜNNEPEKA hagyományos néprajzi kézikönyvek, áttekintések az év ünnepei vagy kalendáris ünnepek, naptári ünnepek, dramatikus népszokások, címszavak alatt tekintik át az év forgására felfűzhető valamilyen szempontból kitüntetett, jeles napok at. Az időponthoz való kötöttség hangsúlyozása mellett az áttekintések rendszerint még egy nézőpontot is kiválasztanak, amely a tájékozódáshoz fogódzót adhat. Magától értetődőnek tűnik, hogy a dramatikus népszokások felsorolásánál a vallási aspektusokat (azaz a liturgikus év menetét) is figyelembe vegyük, jóllehet ez eltér a „polgári év” beosztásától. 45 A népszokáskutatás még nem tudta kielégítő módon megmagyarázni a „jeles napok” kutatásánál szembetűnő azon sajátosságot, miszerint vannak napok, amelyekhez csupán hiedelmek fűződnek és vannak olyanok, amelyek ünnepi kisugárzása rendkívül széleskörű, rétegzett. Vannak megint más jeles napok, amelyek egyházi szempontból nem, a népi gyakorlatban azonban igen jelentősek. A kérdést még csak bonyolítja az, hogy a jeles napok kitüntetettsége még helyenként is változhat, hiszen egy-egy búcsújáró körzet, akár mikro-éghajlati sajátosság, a piaci és vásári körzetek megléte stb. is befolyással van egy adott nap megválasztására, illetve jelentéssel való felruházására. Egy jeles napi szokás aurája azután a hiedelem alapú szokáscselekvéstől az ünneplés bonyolult rendszeréig különféle szerveződési fokozatokat mutathat. Az egymás mellé rendelő, felsorolásszerű tárgyalás viszont egysíkúvá teszi az áttekintést, és kevéssé képes egy-egy jeles nap valódi dimenzióinak az érzékeltetésére. 46 A jeles napok bemutatásával kapcsolatos másik probléma az, hogy az egyes napokhoz fűződő ünnepi gyakorlat hosszú történeti idő alatt végbemenő folyamat, amely során egyes összetevő elemek eltűnhetnek, hangsúlyosabbá válhatnak, újabb és újabb kapcsolati rendszerbe illeszkednek, miközben az eredeti jelentésekből valamit megőriznek, valamit elvesztenek, majd újabb és újabb jelentésárnyalatokkal telítődnek. Az időpontokhoz kapcsolódó szokásoknak az egyik alapvető funkciója az, hogy szervezze, tagolja, kijelölje az idő parttalan folyását. Az idő linearitása és körforgás jellege egyszerre van jelen az időpontokhoz kapcsolódó ünnepekben. Állandóság – ismétlődés - változás (ez utóbbi persze a hagyomány által megengedett mértékben) az időponthoz kötött ünnepek tartományában is érvényesülő vonások. A magyar paraszti kultúrában a jeles napok jelentését és megjelenési formáit is alapvetően két rendszer határozza meg. Az egyik a munka : földművelés és állattartás. A másik a keresztény vallás(ok) liturgiája. A munka menetét a földrajzi-természeti környezet alakította ki és tartotta fent évezredes állandósággal. A munka szabályos ismétlődése adja meg az egyes évszakokhoz kapcsolódó gondolkodás, következésképpen a szokásvilág alapelemeit. Ezek a képzetek ötvöződnek, rétegződnek, kapcsolódnak azokkal az eszmékkel, amelyek Európában a keresztény vallás liturgiájából származnak. Másfelől a keresztény vallás középpontjában álló agrár jellegű, meghaló és feltámadó Isten (Jézus Krisztus) alakja, valamint a köré szerveződő tiszteleti formák is évezredek óta használnak agrár jellegű jelképeket. A paraszti hagyományban kitüntetett napok tehát nem véletlenül vonatkoznak a mezőgazdasági munka, illetve a gyűjtögetés, halászat, vadászat, földművelés és állattartás egyes szakaszaira , és közvetítenek a különféle mértékben meghódított és birtokba vett természet és a vallás formájában megélt kultúra között.47 E kettősség, mint tartalom megragadásához úgy juthatunk el a paraszti ünnepek kapcsán, ha nem csak egy adott nap szokásait vizsgáljuk, hanem valamely nagyobb egység, periódus ünnepi eseményeinek irányultságait mérlegeljük. A ciklusokká tömörülő szokások tehát követik az évszakok változásait, amelyeket a Magyarországon az adott éghajlati övben markánsan meg lehet különböztetni egymástól. A négy évszak szabályos felosztása hónapokra , hetekre és napokra számítások végzésére alkalmas, de nem felel meg sem az agrár-munka rendjének, sem a liturgikus év ünnepei ritmusának. Az év munkával és ünnepléssel töltött napjainak dinamikája, azaz eloszlása az év folyamán nem mechanikus, hanem sajátos ütemet követ. Külön említésre méltó kérdés egy – egy sajátos szempontot szem előtt tartó számítási rendszer kezdőpontjának a meghatározása és e különféle kezdetű év-ciklusok egymásra való rétegződése. Utalunk itt arra , hogy a liturgikus év az adventtel illetve karácsonnyal kezdődik, a gazdasági év tavasszal, az iskola év szeptemberben, az állami adminisztráció éve január elsején, az egyéni élet évköre a születés emléknapján. Azt már szinte felesleges is említeni, hogy a különféle szempontból rendezett évkörök kitüntetett napokkal való fel- és megosztása is mennyire különféle lehet. A mezőgazdasági munkák ritmusa inkább hármas tagolást mutat: az előkészítő szakaszt követi az érlelődés szakasza, majd következik a betakarítás és feldolgozás periódusa. A karácsony – húsvét - pünkösd köré szerveződő liturgikus események is aszimmetrikusan töltik ki az évszakokat, s ez a három fő ünnepkör nem esik egybe a mezőgazdasági tevékenység praktikus tagolódásával sem.48 Az időszámítási rendszerek történetileg is alakultak, miközben kölcsönhatások révén egymásra is hatottak. A hiedelmek, cselekvések és események sűrűsödésének és ritkulásának a dinamikája nehezen mérhető: nem igen lehet elválasztani a szóhagyományban élő, nem egyszer nagy múltú és nemzetközi elterjedtségű időjósló rigmusokat, szólásokat, hiedelmeket, tanácsokat, bizonyos munkák elvégzésére vonatkozó utasításokat és vagy tilalmakat a gyakorlatban is megvalósuló szokáshagyománytól. Az un. parasztregulák nagy területeken való egyöntetűségének hátterében a kalendáriumok kiadásának több száz éves múltja áll. Az írott, rögzített bölcsességek és a gyakorlati tapasztalat a kalendáriumi tudást illetően legalább Ovidius Római naptár /Fasti/ című munkájának megszületése óta összefonódik. Olyan európai tudásanyagról van szó, amelynek változatai nemcsak szóban , nemcsak a gyakorlatban , hanem a késő római mozaikok elkészítése óta a hónapképek formájában is a szó valódi értelmébe véve közkincsnek számítanak. 49 Nagy tudománytörténeti múltja van annak a felfogásnak, miszerint a néphagyomány a kereszténység előtti illetve alatti mitikus-mágikus gondolkodás elemeit őrzi, alakítja transzformálja át a történeti korok változó szellemiségével is kölcsönhatásban. E szerint a felfogás szerint a népi ünnepek egy része az évszakok váltakozását jelző napfordulókhoz/is/ kapcsolódik. Ez az oka annak, hogy Jézus születésének ünnepét niceai zsinat határozata a Mithras kultusz nagy ünnepének a Nap születésének a napjára tette, ami a téli napfordulóhoz oly közel van. Miután az év négy évszakra bontása mélyen beleivódott az európai gondolkodásba, ezért tűnik olyan kézenfekvőnek, hogy a naptárhoz kötődő eseményeket mi is ebben a felosztásban tekintsük át. A naptári ünnepek áttekintése általában a téli ünnepkörrel kezdődik a liturgikus mintákat követve, ahol az egyházi év kezdete nem január elseje, hanem advent.. A téli ünnepkört is tovább bonthatjuk két nagyobb időszakra: a karácsonyi ünnepkörre és a farsangra. A karácsonyi ünnepkör tartalmi szempontból több nagyobb nyalábra választható szét. Amennyiben az egyházi (liturgikus) év az áttekintés kiindulópontja, úgy Jézus születésének emlékünnepe a karácsony áll a szokások középpontjában. A karácsonyt megelőző négy hét az advent , a várakozás ideje. Jézus megszületése egy új korszak kezdetét jelenti, és ez, mint minden kezdés, egyszersmind a jövő felé való irányultságot is sugallja. A vízkereszt /jan.6./ azaz a háromkirályok napja a z ünnepkör utolsó eseményekkel megjelölt napja. Az egykori vízszentelés, a mai is szokásos házszentelés és a háromkirályjárás mint köszöntő szokás különféle szinteken ismétlik meg a pozitív tartalmú, jövőre irányuló „varázsló” cselekvéseket. A liturgiai periódus irányultsága is ilyen. A Katalin napjától (november 25.) sorakozó jósló napok - legyen az szerelmi- vagy időjárásjóslás vagy termékenységvarázslás - valamennyien a jövőre irányulnak. A hiedelmek, hiedelem alapú cselekvések, mágikus cselekedetek a kezdet jelentésében összegeződnek. A karácsonyi ünnepkör jelentéstartományának egyik-másik rétege viszont a befejezés , a tág értelemben vett betakarítás körébe tartozik. November végétől országszerte megkezdődtek a disznóvágások, kiforrt az új bor, advent előtt már volt mód a lakodalmak tartására, és helyenként december elejétől a nők körében rendszeres foglalatossággá vált a fonás, szövés, varrás. 50 Az idő szemléletének az a kettősége, amelyet Janus személyesít meg a rómaiak hiedelemvilágában, ha nem is olyan intenzíven mint a téli periódusban, szinte az egész évben kimutatható a földműveléssel foglalkozó népeknél. „Mindent én nyitok és én zárok,akárhova nézel, Az egyszerre vissza és előre tekintő istenség egyszersmind az „elemi gondolatot” is kifejezi, hogy a kezdet mintegy megidézi a befejezést, illetve a befejezés hatással van a rá következő kezdetre is. Az idő ciklikus kezelésénél szinte magától értetődik, hogy ez a kettősség jelen van a gondolkodásban és ki is fejeződik a cselekvések szintjén. A befejezés mozzanata lényegében az aratás elvégzésétől húshagyó keddig sorjázik, hol csupán a hála, az áldomás, az ajándékozás, adományozás gesztusaiban és a szokásokat kísérő szövegekben, hol pedig olyan módón, hogy a befejezéshez egyszersmind a jövőre irányultság is társul. Az ünnepkör szokásai - mint más ünnepkör esetében is - rendkívül változatosak. A hétköznapi cselekvések, hiedelemalapú cselekvések dramatikus szokások és a színjátszás egyszerűbb formáinak tekinthető szokások szinte egymástól elválaszthatatlanul valósulnak meg a gyakorlatban. A leírások, típusok és kategóriák megállapítása révén óhatatlanul egy-egy vizsgálati sík kiemelését vonja maga után, miközben más vonatkozások háttérbe kerülnek. Csupán az áttekintés és a valamelyest való rendszerezés elősegítése céljából az időrendiséget bizonyos mértékben követve a szokásokra összepontosítva figyelmünket nézzük át a periódus szokás-strukturáját. A gyakorlati sík A novemberben és decemberben végzett munkálkodásra általában jellemző az, hogy a mezőkről, legelőkről vissza kell húzódni a falvakba. Az őszi vetésnek be kellett már fejeződni. A szűkebben vagy tágabban értelmezett kint- ről haza kell térni. A távolban vagy a szabadban végezhető munkák befejeződnek. A pásztorok, gulyások ez idő táj befejezték a nyájak kinti legeltetését, a halászok a fagyok előtt visszavonultak a vizekről. Az olyan, például a Katalin naphoz rendelt dologtiltások – nem szabad szántani,kocsiba fogni,nem szabad a malmot hajtani- úgy is értelmezhetők, mint a munkafolyamatok forgásának egy kis időre való felfüggesztése, mintegy berekesztése. A tevékenységek jellemzésére betakarítás azért is jó kifejezés, mert az alapjelentésen kívül a befelé irányultságot és a rendrakást is sugallja. Tamás napja (december 21.) és egyáltalán a disznóölés és az úgynevezett disznótor a betakarítás, az áldomás ünnepének is vehető—a mindennapok szférájában. A disznóölés estéjén a disznótoros vacsora maga is alkalmat adott egy kis előfarsangolásra, hiszen hívatlan maskarás látogatók számtalan tréfát eszelhettek ki a disznóvágás helyszínén. 
A bőséges étkezés,az együtt evés mint önálló szokás-elem egyszerre tartalmaz a hálaadásra és jövő megbűvölésére vonatkozó vonásokat. /Hasonlók az őszi pásztorünnepeknél, a dömötörözésnél is nyilvánvalóak./ A gyakorlati teendők mellett a viselkedésre vonatkozó szabályok is jellemezhetők a kint/bent ellentétpárral. A táncra, a bálak tartására vonatkozó tilalmak jelzik, egyfelől hogy a kifelé irányuló kapcsolatkeresést fel kell egy időre függeszteni, hogy a társas együttlétek színhelye megváltozik. A karácsonyi időszak „szent idő”, ami azt jelenti, hogy a legegyszerűbb tevékenységeknek, a gazdaságban, a háztartásban, a falusi ház portáján végzett munkáknak jelentése is „megemelkedik”, s minden konkrétságuk mellett jelképszerű tartalmakra is szert tesznek. Karácsonyra például illik kitakarítani a házat, udvart, istállókat, ólakat. Rendbe teszik a környezetet, csakúgy mint például húsvétkor vagy a falubúcsúk idején. Hasonlóképpen megtisztítják a felnőttek és gyerekek a testüket, ruházatukat és a lelküket is. A fürdésnek, mosakodásnak, tisztálkodásnak, a víznek - csakúgy, mint tavasszal - egészségvarázsló, sőt szakrális vonatkozása is lehet. Az aranyosvíz, élet vize, szerencsevíz, a Vízkereszt napja stb. kifejezések maguk is árulkodnak e tartalmakról. Karácsonykor, ritkábban Szilveszterkor ,újévkor vagy vízkereszt estéjén, éjszakáján vagy hajnalán kútból, folyóból,patakból friss vizet kell meríteni és ebben kell megmosdani, ebből kell inni vagy az állatokat megitatni. Az újjászületés, megújulás és a vízben való megmerítkezés összekapcsolása olyan elemi gondolat, amely a mágikus/vallási vélekedésekben szinte mindenütt jelen van. A tűz, gyertyaláng szimbolikája könnyen összefüggésbe hozható Jézus megszületésével, a sötétség elriasztásának a szándékával és az ünnepélyesség kifejezésére vonatkozó óhajjal. Az ünneplés elemi tartozéka az, hogy a hétköznapokkal szemben megváltozik a munkavégzés intenzitása és irányultsága munkafajták szerint. A gazdaságban csak a legszükségesebbeket végzik el a gazdák ebben a periódusban, míg az ünnep előkészítésére vonatkozó tevékenységek megsokszorozódnak. Az ünnep csúcspontján, december 24-e estéjén és december 25-e délelőttjén azonban már ezek is szünetelnek, sok helyen még főzni sem illett ilyenkor. Az ünnep a táplálkozás rendjét és módját, az ünnepi ételek sorát, az ételfajtákat is befolyásolta. A karácsonyi asztal , a karácsonyi vacsora/ kalács, dió, méz, alma, fokhagyma , mákos tészta / , az asztal alá helyezett tárgyak/ vetőmagok, sarló / egyszerre fejezik ki az ünnepi étkezés áldomás jellegét, a ház és lakóinak megáldását és tevékenységük, egészségük, egész életük megszentelését, e megszenteltség jövőre vonatkozó biztosítását. 51
A hiedelmek
A téli szokáskör kétségtelenül tartalmaz olyan vonásokat is, amelyek Magyarország földrajzi helyén, az északi félteke középső részén jól érzékelhető téli sötétséggel, a sötétséghez kapcsolódó rontó természeti démonokkal hozhatók összefüggésbe és az ellenük való védekezésként értelmezhetők.52 A télközépi fehér alakoskodó asszonyok közül nálunk Borbála (horvát lakta területeken) és Luca (országosan) ismertek. 53
A nemzetközi kutatás úgy értelmezi ezeket a figurákat, mint a tél démonikus erőinek megszemélyesítőit. A falu házaiba belépő fehér lepelbe burkolt női alakok elsősorban ijesztők, nem is igen szólalnak meg. Mind december 4-éhez, még inkább december 13-ához kapcsolódnak még hiedelmek és szokások, amelyek nem mind dramatikus jellegűek. Ilyen például a Luca-napi kotyolás , amely a termékenységvarázslást kapcsolja össze az adománygyűjtéssel E kategóriába tartozik a Luca-székről karácsony éjjelén, az éjféli misén az úrfelmutatáskor megpillantható boszorkány ; vagy a játékosabb, gyermeknevelési célokat is szolgáló újabb kori, a december 6-án a gyermekeket megajándékozó Szent Miklós püspök(a Mikulás) kísérője, az ördögszerű krampusz . 54 A természeti erőkkel szembeni kiszolgáltatottság, az emberek mindennapi életét fenyegető veszélyek, a rossz , gonosz , valamint a sötétség és az ezektől való félelem az említett hiedelemalakokon kívül már nem jelenik meg megtestesítve a közelmúltban megfigyelt hagyományokban , de mintegy háttérképzetként jelen van az úgynevezett elhárító-védekező gesztusokban, hiedelemalapú cselekvésekben vagy a cselekvéseket kísérő hang- és fényeffektusokban. Az aprószentek -napi (december 28.) vesszőzés , a karácsony napján z öldággal való díszítés (ideértve magát a karácsonyfát is), a szilveszter (december 31.) estéjén ostorral, kolomppal való zajütés , vagy a karácsonyi tűz- (tuskó-), illetve gyertyagyújtás az ember védelmét szolgáló szokás-elemként is felfoghatók. A hiedelem alapú cselekvések, és cselekvés- elemek a kereszténység felvétele óta messze sodródtak attól, hogy valódi rítusokként kezeljük őket. Ez azt jelenti, hogy maguk bizonyos cselekvésformák, a végrehajtásuk feltételeiként meghatározott körülmények telítődnek meg a végrehajtás során olyan személytelen varázserővel, amely a kívánt cél elérését elősegíti. Természetesen csak akkor, ha a cselekvők és a résztvevő közösség akár aktívan, akár passzívan – de elfogadja a mágikus cselekvést . Szokáselemként azután ezek a tartalmi-formai egységek különféle időpontokhoz kapcsolódhatnak, és beilleszkedhetnek, összefonódnak más társadalmilag elfogadott viselkedési és kifejezési formákkal A Luca napi szokásokhoz visszatérve említsük meg, hogy a félelmet megszemélyesítő alakoskodáson kívül ezen a napon kerül sor a tyúkok fenekének a megpiszkálására kotyoló szövegek azaz termékenységvarázsló szövegek elmondása közepette. Itt is a gyerekek egy csoportja a kezdeményező, ők járnak el a házakhoz, mondják el szövegeket, kergetik a tyúkokat és kapnak majd tojást ajándékba. Luca napja jósló nap is. A Lucától Karácsonyig eltelő napok időjárásából lehet következtetni a következő év 12 hónapjának az időjárására. Luca napján kell elkezdeni az un. Luca szék készítését, amelyet karácsony estig kell befejezni. A nap eseményeinek kevés köze van Szent Lucia vértanúhoz, akinek a szemét hite megvallásáért kiszúrták – a legenda szerint . Miért válhatott ez a nap mégis oly kitüntetetté a néphagyományban? Európa szerte megtaláljuk a karácsonytól /vagy karácsony környékétől / számított 12 napot olyan önálló egységként, amelyet különféle tilalmak jelölnek meg, és amelyek különösen veszélyesek a holtak lelkeinek, fenyegető démonoknak az emberek világában való megjelenése miatt. A karácsonyi tizenkettedet néhol, például Sziléziában, Luca napjától, máshol Tamás naptól, megint máshol Újévtől számítják. A szokás és hiedelem adatokat figyelembe véve nálunk a Luca napot tekinthetjük a karácsonyi tizenketted kezdőnapjának /még akkor is, ha magukban a népi elbeszélésekben a kifejezés nem szerepel./ A Luca nap csak a karácsonyhoz mint ünnephez való meghatározott távolság miatt válhatott hangsúlyossá, a hiedelmek és szokások nem a vallási hanem a gyakorlati élet mezejéhez kapcsolódnak. Hasonló „hatásmehanizmus” mutatható ki a pásztorok karácsonyi vesszőhordásánál is. Itt még tovább mehetünk az elemzésben. Az egykori szentelmények - tűz, víz, vessző- a népi gyakorlatban mágikus eszközként mintegy másodlagos felhasználásra kerülnek és olyan módon hasonulnak a varázslás/mágikus eljárás gondolati sémájába, hogy attól nehezen választhatók el. A keresztény vallás tanítás szerint a karácsony, Jézus a világ megváltója születésének emlékünnepe. Az advent a megváltóra való várakozás idejét jelképezi. Az ünnep, az ünnepet megelőző periódus mintegy előképe az év legnagyobb ünnepének a Húsvétnak. A paraszti kultúra tovább őrizte a karácsony mint ünnep e féle felfogását, mint a városok lakói. Mára Európa szerte egyre határozottabban mutatkozik meg az ünnepek jelentésének átrendeződése. Ez a karácsony esetében azt jelenti, hogy a vallási vonatkozás mellett a karácsony a család, a családi élet, és a gyerekek ünnepévé , a köztudatban az év legnagyobb ünnepévé vált. Vallási szempontból az ünnep tartalmi vonatkozásai, az ünnepi miserend és az azokon való részvétel adják az ünnep összetevőit. Mindehhez hozzá tartozik a rákészülés, az ünnep megtartásának, az események lebonyolításának a rendezettsége, amelyeknek mint formának összhangban kell lenni a szakrális mondanivalóval. A hagyományos falusi életben a karácsonyi ünnepkör szokásainak a közösséget kifejező és a közösséget leginkább érintő része a vallási ünnephez szorosan kapcsolódott. Ez a karácsonyt, az újévet, és a három-királyokat köszöntő szokásokban mutatható ki leginkább. Azt a kérdést, hogy a karácsonyi köszöntő szokásokban a vallási érzés, a társadalmi kapcsolatok megerősítése és a mágikus tartalom milyen arányban van jelen, lehetetlen eldönteni. Annyi bizonyos, hogy valamennyi beleépül a mindennapokba, annyiban, amennyiben az egészség, a bőség, a munka eredményességének a biztosítása a hétköznapok célja. A mágikus vonatkozások a vallási ünnephez kapcsolódva növelik a cselekedetek hatékonyságát. A dramatizált megjelenési forma, az abban való részvétel a társadalmiság megerősítéseként is értelmezhető. Vallási-társadalami szokások A Mikulás napja a 4. században a kis-ázsiai Myra városában élt szent püspök emlékének szentelt nap.
A szent alakjához fűződő mondai hagyomány szerint a püspök egy alkalommal megsegített egy szegény családot,amelynél három leányt kellett megmenteni a szégyenteljes élettől. A pénzadomány lehetővé tette, hogy a lányok tisztességesen mehessenek férjhez. Ez az alapja annak, hogy az ajándékozó püspök a gyermekek jótevőjeként szerepeljen. Valószínű, hogy iskolai, didaktikai alapja van annak, hogy a Mikulás napján püspöknek öltözött figura otthonukban meglátogatja a gyerekeket és kikérdezi őket arról, jók és engedelmesek voltak- e, imádkoznak- e eleget. A felelet szerint jutalmat oszt vagy a kíséretében lévő fekete , ördögszerű figura, a Krampusz vesszővel megveri őket. A magyar paraszti hagyományokban inkább a katolikus vidékeken és nem is olyan régen ismert. Napjainkra leginkább a kereskedelmi propaganda terjeszti a Mikulás napján való ajándékozás szokását. A püspök alakja mellett a piros ruhás, csizmás amerikai eredetű Mikulás és a szovjet eredetű köpenyes, szakállas Télapó is megjelenik a mai kínálatban. A miklósolás keretében Láncos Miklós és legénykísérői is feltűnnek az országban itt-ott, például Vas megyében, vagy Észak-Magyarországon, ők azonban nem a gyerekeket, hanem a lányokat, asszonyokat, némelykor még felnőtt férfiakat is igyekeztek megijeszteni, megverni vagy csupán csak megtréfálni.55 Itt is felhívhatjuk a figyelmet arra, hogy a népi kultúra karneváli jellegű mozzanatai, illetve vidám, tréfás szórakoztató elemei mennyire jelen vannak abban az eszközkészletben, amelyből a legkülönfélébb alkalomkor és időpontban hívhatók elő változatok. A karácsonyi ünnepkörben ezek az elemek démonikus-mágikus (Luca) vagy szakrális elemekkel együtt is (betlehemezés) előfordulhatnak. A karácsonyt köszöntő falufeljáró szokások tartalmilag egyszerűen leírhatók. Adott faluban különböző korcsoportokból verbuválódott csapatok az ünnep közeledtével és/vagy alkalmával házról házra járva köszöntőt mondanak. Ezért a tevékenységért jobbára adományokat kapnak. A hangsúly azonban az áldás kívánás szokás-elemén van, ami az egészség biztosításától, a baj elhárításán át a termékenység varázslásáig sok mindenre kiterjed. E valóban dramatikus szokások eredete, történeti múltja különböző, közös bennük az alkalom, azaz a karácsonyi időszak. A jó kívánása, a hozzá kapcsolódó ajándékozással és viszontajándékozással önmagában is varázsló jellegű. A szokások aktív szereplőinek kora, társadalmi helyzete, a helyi hagyományok a nemzetiségi hovatartozás, a vallás mind olyan tényezők, amelyek az ünnepköszöntők jelentésrétegeit módosíthatják. Karácsony ünnepét köszöntő szokások (betlehemezés, szálláskeresés, bölcsőcske stb.) középpontjában Jézus születésének története, vagy az eseményt feldolgozó legendakör egy-egy mozzanata áll. E szokások hátterében nyilvánvalóan jelen van a keresztény vallás tanítása, liturgiája és az évszázadokon át egyházi irányítás alatt álló iskolai hagyomány. A hagyományok még élő változatainak megformálásában, gyakorlásában még a közelmúltban, sőt a jelenben is gyakran kimutatható papok, tanítók keze nyoma. Mindezek ellenére a karácsonyi dramatikus szokások többsége nagy múlttal rendelkezik, tágabb európai összefüggésekbe is beilleszthető.
A karácsonyt köszöntő, verselő, éneklő, rigmust mondó csoportok egy faluban kor, szomszédság, barátság, nem, vagyoni helyzet szerint tagolódtak, formálódtak ki. A karácsonyt megelőző napokban kezdték el a falut bejárni, és ez a bejárás akár szomszédos falvakra is átterjedhetett s háromkirályokig (január 6.) eltarthatott. A köszöntő, kántáló szövegek tartalmazhatnak az ünnepre utaló részleteket, jó termést, bőséget, egészséget kívánó formulákat és adománykérő sorokat. A karácsonyi ünnepkör elemzése kitűnő alkalmat ad arra, hogy megfigyeljük a szokások ismétlődő jellegét, aminek következtében a tartalmak ismétlődése - ha árnyalatnyi jelentés-eltolódással is - de a fokozást szolgálja. December 24-ét, december 25-ét és 26-át nem az adott napok eseményei emelik a többi ünnep fölé, hanem az ünnepkör alapgondolatainak változatos formákban történő megismétlődése. A betlehemezés templomi eredetű játék , amelynek során a születés témáját idézik fel a résztvevők . A szövegek Jézus születésének körülményeit, a pásztorok köszöntését mondják el, miközben tréfás betétekre, zenére , táncra is sor kerül. Ismert az eljátszott formán kívül a bábokkal való előadás is. Az előadók legények vagy fiatal férfiak, akik kifordított bundában , enyhén maszkírozva jelennek meg. A XVII. század második felétől adatolt az ország egész területén ismert szokás-játék, amelynek több típusát tartja számon a kutatás. A többszereplős, hosszabb párbeszédben előadott szöveges játék fő kelléke a templom vagy istálló alakú betlehem, illetve jászol.56 A betlehemezés egyik változata a bábtáncoltató betlehemezés.
(Esztergom környékén, Balaton-felvidék és a Felső-Tisza mellékén). A játék előadását illett meghálálni. A szentcsalád-járás szokása a XX. század elejétől adatolható. A Szent Család képét a Karácsonyt megelőző 9 nappal elviszik a hívők egyikéhez a templomból, akihez azután a szomszédok, ismerősök minden este eljárnak közös imádkozás végett. A bölcsőcske A dunántúl elsosorban németek lakta községeiben ismert szokás. Kislányok bölcsővel ,babával járnak a karácsony előtti napokban a házakhoz és eléneklik elmondják Jézus születésének történetét. Az adományokat a háziak a bölcsőbe teszik. A regölés december 26-tól újévig tartott, elsősorban a Dél- és Nyugat-Dunántúlon.
Újabban a szokásnak a Dunántúlon kívüli, szélesebb elterjedését tárta fel a kutatás. A legények csoportjai kifordított bundába öltözve,csörgős botokkal,köcsögdudával felszerelve varázserejű mondókát mondtak elsősorban a lányos házaknál. Erdélyben,Udvarhely megyében karácsony estéjén külön a legények és külön a házas férfiak jártak köszönteni. XVI. századtól adatolt szokás a XX. századot is megérte. A termékenységvarázsló szöveg előadásáért ajándék járt.57 A köszöntők szövegében a kutatás régi varázsló formulák fennmaradását mutatta ki. Az ostyahordás a köszöntőknek abba az újabb kori rétegébe tartozik, amely a foglalkozási csoportokhoz kapcsolhatók. Tanítók az iskolás gyerekekkel ostyát küldtek szét a szülők házaihoz viszontadomány gyűjtése céljából karácsony táján.
Karácsony bőjtjén, azaz december 24.-én szinte minden magyar faluban kántálni jártak gyerekek és felnőttek. Nem egy helyen kialakult annak a rendje, hogy kiknek illett köszönteni kiket. A kisebb gyerekek rendszerint a szomszédokat, utcabelieket köszöntötték karácsonyi énekekkel a házba bekérezkedve ,a felnőtt férfiaknak a rokonságot illett körbejárni. A Karácsonnyal nem áll közvetlen összefüggésben, mégis itt említjük meg az István és János napi köszöntőket. Az egyházi és iskolai eredetű szövegek számtalan változatban élnek az ország területén. Jóllehet a névnapozás szokása sem télen,sem az év más szakaszaiban nem túl régi, mégis elgondolkodtató az, hogy a karácsonyi ünnepkor keretében sorra kerülő jánosköszöntés és istvánolás mennyire megformáltak. Nagyon valószínűnek tűnik az, hogy a az említett névnapok köszöntő szokásainak liturgikus gyökerei lehettek, amelyek ugyan mára már feledésbe merültek, de a szokás egyfelől az egész periódus köszöntései közé illeszkednek másfelől a évnapozás terjedésével a profán jelentés miatt is fenn- maradtak. A köszöntés—szöveg és gesztus—célja a jókívánság lényegében az áldás/kérés.
A karácsonyi ünnepkör eseményei közé tartozik az aprószentek napi /dec.28./ vesszőzé s /suprikálás,korbácsolás, ódericsolás, mustározás /. A szokás előzménye a vessző megszentelése volt, amiről a magyar egyházi források is hírt adnak a XIV. század óta. A következő századokban egymással rokon de változatos formájú népszokások származtak, ágaztak ki a közös gyökérből, amelyeket még a XX. században is jól meg lehetett figyelni. Általában férfiak/ apák,vagy legények vagy gyerekek/ korbáccsá font és feldíszített vesszőkkel megveregetik a kisgyerekeket, lányokat, asszonyokat miközben egészségvarázsló szövegeket mondanak. A vesszőzés változatának tekinthetjük a pásztorok karácsonyi vesszőhordását. A pásztorok a karácsonyt követő napokon, akár aprószentek napján is , egy köteg vesszőt vittek a gazda házához, ahol a gazdasszony betakart kézzel egyet kihúzott abból. Evvel a vesszővel a pásztor azután megveregette a gyerekeket, lányokat, helyenként az állatokat ugyancsak jókívánságok közepette.A mozdulatok, a szövegek a bajelhárító, egészségvarázsló eszközök tárházából merítenek és a karácsonyi periódusnak a jövőre irányuló szokás-rétegébe tartoznak. A viszonzás ajándék formájában természetesen kijárt a vesszőzőknek.
Csillagjárásnak nevezik azt a karácsonytól vízkeresztig előforduló szokást, amelynek keretében csoportok-legények többnyire és egészen kivételes módón a Kalocsa környéki falvakban eladó lányok- akik nagyméretű, papírból készült, egy kiugratható karra szerelt csillagot visznek magukkal és köszöntőt mondanak ,énekelnek. Gáspár, Menyhért és Boldizsár megszemélyesítőinek is jár adomány.
Ha arra gondolunk, hogy mindezek közül a szokás-változatok közül adott faluban több is megvalósult egy időszak alatt, akkor érzékelhetjük a téli ünnepkör mozgalmasságát. Mindehhez járulnak még karácsony napjától az ünnepi bálok (karácsony második napja, szilveszter, újév), amelyek legalábbis egy korosztály számára ugyancsak az ünnep tartozékai voltak. A rokoni,baráti látogatások, és a XX. században szinte kivétel nélkül minden faluban a műkedvelő színjátszók előadásának ideje is a karácsony utáni napokra esett. Összegezés A karácsonyi szokáskör Jézus születése emlékünnepe köré épült ki az évszázadok folyamán. A szokáskör rétegei a mágikus –szakrális vonatkozásokon kívül a társadalmi kapcsolatok kifejezéséig , a hétköznapi horizonttól az ünnepek magaslatáig a népélet szinte minden tartományát átfogják. Különösen jelentős szerepet kapnak a játékos-dramatikus elemek, amelyek a köszöntő szokásokban valósulnak meg, s amelyeknek a középkorig visszanyúló liturgikus gyökerei feltételezhetők sőt bizonyíthatók. Nem egy esetben az egyházhoz is kapcsolódó iskolai színjátszást tarthatjuk a közelmúlt néphagyománya előzményének: ilyen például a vízkereszti csillagozás A liturgikus játékok kikerülvén a templomból kezdetben a templomokkal kapcsolatban álló kántorok, tanítók körében váltak népszerűvé, akik a köszöntő látogatásokat az adománygyűjtéssel összekapcsolták. Talán éppen a háromkirályozás a legelterjedtebb olyan karácsonyi szokás, amely az ellenreformációt is túlélte és olyan protestáns országokban is megmaradt ,mint Anglia vagy a skandináv országok. Magyarországon a betlehem állítás változatlanul megmaradt a katolikus templomokban évszázadokon át, a betlehemezés mint karácsonyt köszöntő szokás pedig a hagyomány-ápolás keretében talált uj ösztönzésre az elmúlt másfél évtizedben.
A farsang időszaka Háromkirályok napjától (január 6.) hamvazószerdáig tart.59 Az ünnepi kalendáriumban ez olyan időszak, amelynek a középpontjában nem egyházi ünnep áll. A nemzetközi szakirodalomban az elmúlt évtizedben különös figyelmet szenteltek e periódus eseményeinek, mivel a farsang ünnepi formáiban az egykor teljesebb rendszert alkotó népi kultúra elementáris erejének megnyilvánulásait látták. A magyar nyelvben német eredetű farsang kifejezés egyaránt vonatkozik a teljes időszakra és a periódust lezáró háromnapos ünnepre is. Az ugyancsak használt, latin gyökerű karnevál kifejezés inkább a városi, álarcos, báli mulatságokra vonatkozik a hétköznapi szóhasználatban. A farsang - mint más ünnepek - erőteljesen fejezi ki az idő megjelölésében betöltött funkciót: nevezetesen azt, hogy a farsanggal a téli időszak befejeződik.
Ennyiben téli ünnepről van szó a magyar farsang esetében, annak ellenére, hogy előre, mára tavaszra utaló mozzanatok is megjelennek az ünnepkörben. A karneváli periódus kezdetét a magyar falvakban némely helyen (de nem feltétlenül és nem mindenütt) jelzi valamely ünnepi mókás felvonulás: a kis farsang . A periódus egészét vizsgálva kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy annak jellege vidámabb, felszabadultabb, mint más ünnepi időszaké. Gyakorlati sík Ami a munka szféráját illeti, folytatódnak az ősszel-télen folytatott betakarító, feldolgozó jellegű tevékenységek. Itt a disznóvágásra, a len feldolgozására utalunk elsősorban. Ezekhez a társadalmi élet sajátos formái kapcsolódnak, az előbbihez a disznótor , az utóbbihoz a fonó . A lakodalmak ebben az időszakban ismét gyakoribbak. A disznótor, a fonó és a lakodalom, mint eseménytípusok a szigorúan szabályozott hétköznapok rendjével szemben olyan vonásokat tartalmaznak, amelyek az attól való ellendülés, a kötelékek fellazulása irányába mutatnak és stílusukban megegyeznek a periódust lezáró háromnapos farsang alaphangulatával. A farsangolás alapja az , hogy az előző évben megtermelt javak fogyasztására a téli hónapok került sor. A felhalmozott , összegyűjtött és feldolgozott termények tárolása a meleget hozó tavasztól kezdve nem volt biztonságos. Ez még akkor is érvényes megállapítás, ha figyelembe vesszük, hogy az következő „termő„ periódusáig is szükség volt lisztre, húsra, tojásra. A hideg, mint természetes konzerválási mód azonban a téli időszakban volt hatékony. A vendégeskedésre, vendéglátásra azonban ebben az időszakban volt idő .Az év olyan nagy ünnepeit mint a karácsony és a húsvét megelőző bőjt nem akadályozta január-februárban sem az evést, sem az ivást, sem a viselkedés „kilengéseit „. A népélet eseményei a farsang idején „a bőség „, „ a tobzódás „ jegyében fogantak,konkrét és átvitt értelemben is. A farsang a profán időszak az évben. E megállapítás a szent idővel való egybevetés révén nyer értelmet. Amint a karácsonyi időszakban jeleztük, a periódus szinte minden tevékenység a karácsony szakrális eseményére irányul. A farsangban az időszak végének profán ünnepe a tetőpont- ez hatja át a szokások különféle rétegeit. Hiedelmek Pusztán azért említjük meg itt az úgynevezett „parasztregulákat „ mert Vince /január 22/ ., Pál /január25/ Mátyás / február 24 / stb napokon, adott szent neve napján ország, sőt Európa szerte ismert időjárást jósló regulákat mondanak, vagy a termésre vonatkozó hiedelmeket emlegetnek. Ha fénylik a Vince, tellik a pince. Az ilyen és hasonló szólások megszámlálhatatlan táji változatban léteznek,az évnek szinte minden napjához hozzárendelődnek, minden bizonnyal jobbára kalendáriumi források nyomán. Tartalmilag alig különböznek azoktól a hiedelmektől, amelyeknek nem formula-szerű a megfogalmazása és ugyancsak az időjárásra vagy a tennivalókra vonatkoznak. Ezeknek a megfogalmazásoknak a valóságtartalma ugyancsak kétes és a szokásos kutatói megfogalmazások ellenére egyáltalán nem rejlik mögöttük „népi bölcsesség”. Skolasztika napjához/február 1o/. kapcsolódva írja Penavin Olga ,hogy a jugoszláviai magyarok azt tartják ,miszerint az e napon vetett mag jó termést hoz. A fagyos földbe nemcsak hogy nem ajánlott, hanem lehetetlen vetni. Az idézett vélekedés vagy olyan vidékről származik, ahol ez az időjárás miatt lehetséges, vagy csupán arra figyelmeztet, hogy közeleg az az időszak, amikor majd a tavaszi vetés időszerűvé válik. Vallási ünnepek Az eddig említett vonások nem jelentik azt, hogy a katolikus
egyháznak ne lennének olyan ünnepei, amelyeknek a népéletre gyakorolt kisugárzásával Vizkereszt vagy más néven Háromkirályok napja a ház megszentelésének az időpontja. Ilyenkor a pap a ministráns kiséretében felkeresi a házakat és a Gáspár Menyhárt Boldizsár azaz a három király nevének kezdőbetűit írja fel a ház gerendájára sőt még az istálló bejárati ajtaja fölé is. A szentelt gyertya mint a világ világosságának, azaz Jézusnak a szimbóluma is egyben. Még általánosabb értelembe véve is nevezhetjük az élet szimbólumának. Mint szentelmény mágikus eszközként hatékony használatára nagyon sok példa van a néphagyományban. Az ünnepet köszöntő versike Bácsszöllősről való: „ Itt a gyertyaszentelő Másnap , Balázs napján ,/ február 3/ a templomban a pap az elé járuló gyerekek nyakánál keresztbe tett gyertyákkal áldást oszt az egykor oly veszedelmes torokgyík elhárítása céljából. A Balázs-napi áldás szöveget a XVI. századi forrásokban is megtalálták. Ennek a napnak nevezetes szokása az un. Balázsjárás. Valamikor a tanítók is az egyház alkalmazásában álltak. Az iskolamesterek, tanítók munkájukról azzal /is/ bizonyságot tettek, ha tanítványaik vidám, színjáték szerű formában énekeket, verseket adtak elő. A házról –házra járó gyermekek adományokat gyűjtöttek a mester számára és egyszersmind új diákokat is toboroztak. Több faluból is van arra adatunk, hogy a diákok jelmezeket öltöttek: volt közöttük püspök, katona, diák,káplár,huszár, stb Az adományokból azután a tanító meg is vendégelhette a tanítványokat. A szokás más naphoz, például Gergely napjához is kapcsolódhatott hasonló tartalommal. A szokás-szövegek nyilvánvalóan az iskolaköltészet tartományába tartoztak és variánsaik csaknem napjainkig még el-el hangozhattak. Itt is megemlítjük,hogy a szokás az ország nem minden területén volt ismert és egyébként is azok közé tartozott, amely a XX. század második felére eltűnt. Ezzel szemben például a májusfa állítás vagy az úrnapi virágszőnyeg készítés mai is virágzik. Dramatikus népszokások A szó legszorosabb értelmébe vett dramatikus szokások és játékok ideje a farsang. Január 6 tól a húsvét előtti negyvenedik napig, húshagyó keddig tart .A farsang hossza nem befolyásolja a szokások megvalósítását mivel azokra általában a böjt kezdetét jelentő hamvazó szerda előtti három napra , a farsang farkára korlátozódik. A falusi farsangolás egyes elemei különböző eredetre utalnak, még akkor is, ha a genetikus kapcsolatokat nem mindig tudjuk az időben pontosan követni. A főúri karneválokra a késő-középkortól vannak adataink,a városi polgárok és diákok mulatozásinak nyomait a XVII-XVIII. századtól követhetjük. A falusi mulatságokra ugyan közvetve, főleg egyházi tilalmak nyomán korábbi századokból is következtethetünk, viszonylag teljesebb leírásokról azonban jobbára csak a XIX. századtól tudunk. A szokásoknak az egész évben való eloszlása minden bizonnyal a földművelés időhasználatának mondhatni archaikus struktúráját követi, ami azt jelenti, hogy az ősztől tavaszig terjedő időszak, mint a mulatságok szervezésének ideje, a farsangi illetve a karneváli jellegű szokások gyűjtőhelye is lehetett. A farsangolás kifejezés néhol a mulatozás, kellemes családi összejövetel, látogatás, a farsangi nagy mulatságra való adománygyűjtés megjelölésére is szolgált-. A szent és profán jelenségek, vonások összekapcsolódására jó példa éppen a Háromkirályok napja. A házszentelő pap körbejárja a falut és ugyanebben az időben az esti órákban a fiatalok is körbejárnak farsanghirdetés céljából,ami adománygyűjtéssel is együtt járt. Előkészítés -Köszöntés- adománygyüjtés A közös célra való adomány-gyűjtés a farsangolás idején többször, többféle formában is előfordult. Régen ismert az a szokás, hogy gyerekek és/vagy szegények farsangot köszöntő verseket mondanak a házaknál és ezért kapnak A gyűjtés alapvető célja azonban többnyire a fiatalok közös mulatozásához az alapok megteremtése volt. A gyűjtögető –köszöntő csoportok tagjai néhol maskarába öltöztek, néhol nem. A sajátos formák közé soroljuk a Nyitra környékén, a Zobor alján a farsang vasárnapját megelőző vasárnap lezajló kántálást. Iskolás lányok énekelve- Talalaj ,talalaj, Tót Lőrinc!....stb. járták körbe a falvakat . Ugyanezen a vidéken a farsang vasárnapi köszöntő gyűjtögető menetek sárdózni jártak. Nyitra megyéből kardozás, a nyitra megyei Ghymesen tőke- szedés néven, ismeri a kutatás az adomány- gyűjtést, utcai szórakozást. Közismert, hogy a szokások első és befejező szakaszát hangsúlyos némelykor akár szertartás jellegű mozzanatok, gesztusok kísérik. A szokások megszerveződése mutatja is ezt a törvényszerűséget, amely némelykor úgy fejeződik ki, hogy az egymáshoz kapcsolódó szokás- elemek három nagyobb szakaszra vagy tömbre tagolódnak, és az utolsó szakaszban megismétlődnek olyan mozzanatok, amelyek az elsőben is szerepeltek.A farsang esetében az előkészítő szakaszra jellemző köszöntés kéregetés a farsangi nagy mulatozás lezáró eseményeként megismétlődhet- helyenként nem a teljes, de valamilyen módósult formában. Példaként említsük meg a Heves megyéből kerülés, kódulás, remélés néven ismert farsangvégi maszkos felvonulást és a rá következő férfi mulatságot. Nagy játék A szakaszok össze is csúszhatnak, ismétlődhetnek,/ mint feljebb utaltunk rá,/ össze is csúszhatnak,vagy átfedik egymást vagy elkopnak. A meghatározó elem cselekvés-magja, kivitelezésének dramatikus formája hordozza az egész szokás-sor egyik, ha nem a legfontosabb jelentését is. Az alábbiakban felsorolunk ilyen karakterisztikus megnevezéseket –játék/szokás formákat.
ivó : /Palócföld ,Zemplén / a.borica tán Jellegzetes szokáselemek a farsangolásból Álöltözet
A falusi farsang színtere a kocsma, az utca, ritkábban a falusi ház portája, vagy szobája.
A meghatározó mozzanatok a nyilvános szférában játszódnak. Adott időszakban a privát szféra is kinyílik és nyilvánossá válik, abban a pillanatban, amikor a farsangi események „színpadaként” szolgál. A nyilvános-privát széfrák oppozíciójával a kint-bent oppozíciót állíthatjuk párhuzamba, ami azután megfeleltethető a ház-udvar, udvar-utca, falu központi tere-falun kívüli tréség térbeli ellentétpárokkal. A farsangi mulatság formája a falun végigvonuló álarcos (álöltözetes) menet és a falu kocsmájában megrendezett bál . Az események, amelyek tarkítják a felvonulást, a színjátszás elemi formáitól a kidolgozottabb jelenetek előadásáig terjedhetnek. Tartalmi-funkcionális szempontból nélkülözhetetlen szokáselemekről beszélhetünk itt, ilyenekből épül fel a farsang. A szokáselemek sokféle eredetűek, és sokféleképpen kapcsolódhatnak egymáshoz. Egyfelől találunk a farsangban a paraszti életmódhoz illő, a földművelő-állattartó tevékenységre, illetve az elemi emberi kapcsolatokra utaló mágikus és imitatív vonásokat. Ilyenek például az ekehúzás és változatai. Másfelől megmutatkoznak a társadalmi együttélés normáinak, íratlan szabályainak megsértőire vonatkozó, közösségi kritikát kifejező elemek is: például az év folyamán a faluban elkövetett bűnök felsorolása, ítélkezés és büntetés kiszabása, a büntetés végrehajtása ilyenek. A primitívebb rétegek mellett feltűnnek újabb keletű elemek is, amelyek a nemzetközi városi, polgári karneváli kultúra lokális változatainak tűnnek, mint amilyenek például maguk a szórakoztató táncmulatságok, vagy a farsangi bőséget és a következő böjti időszak táplálkozását megszabó mértékletességét is bemutató Konc király és Cibere vajda küzdelme. Ugyancsak imitatív vonások mutathatók ki a temetés motívumát utánzó szokáselemeknél, amelyek keretében a telet vagy a farsangot jelképező tárgyakat (szalmababa, borosüveg, nagybőgő, döglött varjú stb.) temetnek el, vagy elégetnek, vagy esetleg vízbe hánynak. (Ezt a szokást a kutatás a tél vagy a farsang temetésének nevezi.) Az ellentétekre épülő ügyességi játékokat, viadalokat - amelyeket a szakkutatás egykori avatási szertartások maradványának is szokott értelmezni -, megint csak e hagyomány egy másik rétegeként tárgyalhatjuk. A farsang par exellence kifejezési formája a hétköznapokban megszokott rend megfordítása, az úgynevezett fordított világ megjelenítése. A húshagyó kedden a falu kocsmájában a férfiak kizárásával sorra kerülő asszonymulatság a fordított világ ismert formája. Ebbe a körbe sorolhatjuk végső soron a farsangi paródiák számtalan változatát, ideértve az álesküvőket és temetésparódiákat de az egyházi ünnepi körmenetek parafrázisaként a farsangi felvonulásokat magukat is.. A farsangi mulatozás fő formájaként említett álarcos felvonulás külön elemzést is érdemelne, hiszen olyan meghatározó eleme a szokásnak, amely talán a legállandóbb. A maszkok utalhatnak állatokra (ló, kecske, medve). Az állatmaszkok termékenységvarázsló jelentése mára már elmosódottá vált, ám abból - agrárjellegű szimbolikájának révén - mégis biztosan megőrződött valami. A farsangkor megjelenő zsánerfigurák (orvos, bíró, cigány, betyár, menyasszony, vőlegény, pap stb.) a szokáskör újabb elemeit jelentik, s nem választhatók el a népi vagy népies színjátszási hagyományoktól. Olyan jelképesnek is tekinthető figurák, mint a Dunántúlon ismert úgynevezett szalmatörök vagy a halál ugyancsak többféleképpen magyarázhatók. A szalma elégetése, a szalmatörök, a szalma- medve, majd a virágvasárnap vízbe vetendő szalma-baba anyaga, azaz maga a szalma az elmúlást, a magunk mögött hagyó idő jelenti .Az elégetése, megsemmisítése a múlt lezárását és új időszakaszba való átmenetet teszi szemléletessé a szó eredeti értelmébe véve.
A paraszti farsang lényeges eleme a bőséges evés-ivás. A farsangi felvonulásnak egyik funkciója az ételadományok összegyűjtése. A bőség, tobzódás, mértéktelenség jellemezte lakoma többféle jelentéssel is bírhat. Amennyiben a paraszti farsang agrárünnep, úgy a téli ünnepsort zárva az ételekben-italokban való tobzódás egyszerre áldomás jellegű, és egyszersmind termékenységvarázsló vonatkozásokkal is rendelkezik. A farsangi mulatság elengedhetetlen összetevője a tánc. Itt nemcsak a bál alkalmával előadott táncokra gondolunk, amelyek egy adott község adott időszakában élő tánchagyományt tükrözik, hanem azokra a táncokra, amelyek sajátos módon, csak (vagy majdnem csupán) a farsang alkalmával kerülnek előadásra (pl. vornyiktánc , lapáttánc stb.) Ami a zenét illeti, erre vonatkozóan a kutatás nem mutatott ki sajátos farsangi vonásokat. Ám ha a hang tartományban a harmónia/zene---disharmónia/zaj közötti regisztert soroljuk, úgy megállapíthatjuk, hogy a farsangban kifejezetten használják a a kolompolást ,a pattogtatást, lövöldözést és egyéb fülsiketítő zajokat keltő eljárásokat, mintegy a zene „megfordításá”ként.A farsangi tréfákban gyakran és hangsúlyosan használt kellék- a maszk. Figyelmet érdemelnek az állat- maszkok, mivel azok minden valószínűséggel a szokások archaikus rétegébe tartoznak. A ló, a medve, a gólya és a kecske mint maszkos figurák Európában nagyon sok népnél megtalálhatók a farsangban. A zoomorf jelleg miatt valamilyen természeti erő, elemi vegetációs jelenség vagy jellemző vonás megjelenítésére gondolhatunk, noha a XX. században leírt formákban már inkább a játékosság fedi el a feltételezett rituális hátteret. Az olyan zsáner-maszkos alakok mint az orvos, a cigány, a borbély, a katona,a házaló kereskedő,menyasszony, vőlegény és hasonlók a szokások újabb rétegére utalnak. Ide számíthatjuk az un. betyár-járékok szereplőit is: betyár, pásztor, gazda,pandúr, stb. Esetenként a népszínművek, sőt a több mint száz éve a falvakban is általánosan elterjedt műkedvelő színjátszás is hathatott ezeknek az alakoknak a megjelenésére és megjelenítésére. Megint más művelődéstörténeti rétegbe tartoznak az ördögök, a halott vagy kisértet- maszkok valamint az átöltözés spontán formái. Ez utóbbiakat a maskarába öltözött személyek valósítják meg, akik rongyokba öltözve,a felismerhetetlenséget és rémisztést szolgáló álarcot viselve ijesztgették és nevetették meg a közönséget. A disznóölés alkalmával megjelenő maskarások megnevezése igen változatos az országban :pacurka,murmio,bobák,cserbulya,maszka stb. A farsangi menetben, a kocsmában vagy a disznóölések alkalmával sorra kerülő jelenetek nem mindig érik el a színjáték tartalmi és formai követelményeit, a szó valódi értelmében, inkább a tréfás helyzetek szóban, énekben, gesztusban történő megjelenítéséről van szó a legtöbb esetben. A farsangi színjátékok - mindenekelőtt Ujváry Zoltán kutatásai nyomán - megkülönböztetendők a farsangi dramatikus népszokásoktól. A dramatikus szokás tágabb kerete a betétként előforduló színjátéknak. A kidolgozottabb farsangi színjátékok már állandósult, de nem túl terjedelmes szöveggel is bíró, általában a helyzetkomikumra épülő ,5-10 szereplővel előadott úgynevezett szobajátékok. A farsangi jelleget maga az alkalom biztosítja. A farsangi szokásokban gyakran előforduló anyagok/kellékek a hamu , korom és a szalma . Ezek jelként való értelmezése azért nem egyértelmű, mivel használatuk a paraszti környezetet adottságai révén kézenfekvő, másrészt elemi voltuk miatt tetszés szerinti szimbolikus tartalommal ruházhatók fel. Például a hamu jelentése lehet az elmúlás, a halál, de a piszok vagy a tél is. A farsang legaktívabb szervezői, szereplői a nem házas legények csoportjából kerülnek ki. Melléjük sorakozhatnak fel - inkább a résztvevőként mint szereplőként - az e korcsoporthoz tartozó lányok is. Ugyanakkor (változó intenzitással) lényegében a falu teljes közössége részt vesz a mulatságokban. Ismert a farsang nem, kor, foglalkozás szerint megoszló csoportokban való megünneplése is. Egy-egy adott csoport farsangja beleilleszkedik az általános eseménysorba, sajátos dinamikát adva így az ünnepnek, például oly módon, hogy farsang vasárnapján a legények és lányok mulatnak, hétfőn a fiatal házasok, kedden azután a falu apraja-nagyja. Másutt másféle tagolás a hagyomány. A kiemelkedő események húshagyó kedden kerülnek sorra általában. Az utóbbi évek vizsgálatai felhívták a figyelmet arra, hogy az úgynevezett karneváli jellegű vonások nemcsak az időponthoz kötött szokásokban, hanem máskor is előfordulhatnak. Első magyarországi adataink ilyen elemek előfordulására nem is népi, hanem udvari-nemesi környezetből valók. Majd további adatok bizonyítják ilyen karneváli elemek meglétét polgári, később paraszti környezetben is. A karneváli vonások közé sorolhatók általában a következők: A magyar paraszti farsang olyan különböző korokból és művelődési rétegből származó elemek együttese, amelyek önmagukban is gyakran igen széles jelentéstartománnyal rendelkeznek. A szokáselemek összekapcsolódása jobbára lokálisan jellemző, hiszen valamennyi elem egy helyen, egy időben soha nem fordul elő. (Pl. szalmatörök inkább a Dunántúlon, a betyár inkább a Tisza vidékén fordul elő—szalma pedig a szokások nagy részében meg van valamilyen formában.) A farsangnak vannak olyam elemei, amelyek általában az ünnep tartozékai, s jelentésük a farsangi kontextusban válik kifejezetté. Ilyen például az ételben-italban való tobzódás, a sajátos öltözék, a mozgással kifejezett effektusok,a tűzgyújtás,a népi színjátékok előadása. Vannak viszont olyan elemek is, amelyek csupán a farsang alkalmával kerülnek bemutatásra (pl. szalmababa elégetése, bőgőtemetés stb.) Összefoglalás A farsang nélkülöz minden szakrális vonatkozást, és ezért az év legnagyobb ünnepei - a karácsony és húsvét - ellenképének is felfogható. A nem szakrális jelleg fokozása, túlhajtása jelenik meg azokban a gesztusokban, cselekvésekben, melyek a hétköznapok célszerűségeivel szemben a céltalanságot, a szabályozottsággal szemben az anarchiát, a társadalmi kötöttségekkel szemben a szabadságot fejezik ki. A kontrollált viselkedéssel szemben a farsangban megengedettek a durva, erőszakos, az illem határait átlépő,némelykor obszcén gesztusok, kommunikációs formák és szövegek. A magyar paraszti farsang egyik alaprétege felismerhetően kapcsolatban áll termékenységi rítusokkal : a szántás, a vénlánycsúfolás,az obszcén szövegek és mozdulatok , a nemiségre való utalások ebbe az irányba mutatnak. A farsang strukturális jegyeként említhetjük meg a többértelműséget. Az elemi megnyilatkozás és kidolgozottabb cselekvésformák jelentése nem szilárd, hanem az állítás-tagadás pólusai között szüntelen mozgásban van. A halál mellett megjelenhet a feltámadás is az ítélkező játékokban, a lakodalom- és temetésparódiák pedig eleve tartalmazzák a kicsúfolt jelenséget magát is. A paraszti farsang kritikai elemeinek fontos szerepe a felszabadítás. E társadalompszichológiai aspektus mellett a farsangnak is megvan a maga jelentősége az egyén szocializációjában, illetve mind az egyén, mind az adott közösség identitásának kialakításában, megerősítésében. Ez utóbbi funkció más szokások esetében is megállapítható, a különös itt az elfordított, illetve megfordított mód, ahogyan ez történik. Sajátosságként könyvelhetjük el a magyar paraszti farsanggal kapcsolatban azt is, hogy a szerveződés, a testületi jelleget nélkülözi, viszont a különféle kulturális rétegekből származó elemek ötvöződnek benne régiesebb, a mágikus gondolkodással összefüggésbe hozható vonásokkal. Az így kiformálódott farsang funkciói és formái zártabb paraszti közösségekben máig megőrződtek és megújulni is képesek. Erdélyből tudunk olyan példákról, amelyek szerint a farsangi szalmabábuk a Cauşescu- házaspárt jelképezték a menetben. Ugyanakkor a paraszti környezetben nélkülözhetetlennek mutatkozó elemek nem váltak egy polgári, városi farsangi kultúra összetevőivé, hanem mára már a szórakozás és a szórakoztatás eszközeivé váltak. A rituális gyökerektől elszakadva a paraszti farsang mind funkcióit, mind tartalmait illetően egyszerűsödött és mértékletesebbé vált. A megőrzött formák már nem az „ellenvilágot” mutatják, hanem játékká váltak. A játék szabadsága azonban minden társadalmi és kulturális változás ellenére megmaradt és ez biztosítja a magyar paraszti farsang jövőjét, legalábbis még egy belátható időszakra. 60
A tavaszi ünnepkört is sokféleképpen lehet felosztani attól függően, hogy az áttekintéshez milyen szempontot választunk. Az egyházi év menetét követve a húsvét köré csoportosíthatjuk az első, és pünkösd köré a második szakasz eseményeit.61 A tavaszi ünnepkör „jeles napjaival” kapcsolatban is jól megfigyelhetjük azt a jelenséget, miszerint vannak egyházi ünnepek, amelyeket a népszokások gazdag változatai vesznek körül és vannak olyan időpontok, amelyek liturgiai szempontból nem különösen kitüntetettek, de a szokásokat illetően azok. A tavaszi ünnepkör jórészt „mozgó ünnepekből” áll, mivel húsvét az ünnepeket előre (farsang, böjt, virágvasárnap) és a következő időszakra vonatkozóan is meghatározza. A húsvét napjának helye évente változik a naptárban, mivel az első tavaszi holdtölte utáni vasárnapra kell, hogy essen. Ilyen módon gyakorlatilag négy hét különbség is adódhat a húsvét legkorábbi és legkésőbbi időpontjai között. Ez a változó hely a naptárban az ünneplés módját némileg befolyásolhatja, mivel az élelmiszertartalékok, az időjárás, a tavaszi munkák menete és hasonlók is színezik, árnyalják azt. A hamvazószerdától húsvétig, illetve pünkösdig terjedő periódusok ünnepeinek tartalmát - a karácsonyi ünnepköréhez hasonlóan - sajátos többrétegűség jellemzi. Az egyházi fogantatású ünnepek keretében a vallási vonatkozások mellett, azokat át meg átszőve a tavaszi mezőgazdasági tevékenység eredményességének biztosítására, mintegy megszentelésére vonatkozó szokások jelennek meg .A tavaszi periódusban a gazdasági tevékenység ünnepszerű eseményeire is sor kerül, a társas életet illetően pedig ugyancsak beszélhetünk némely szokás kezdeményező jellegéről. A húsvét előtti hat hetet nagyböjtnek nevezzük, amely időszak a keresztény egyház legnagyobb ünnepére való felkészülés jegyében zajlik. is, ami az újrakezdésre, megújulásra vonatkozó mozzanatokat is tartalmazza. A nagyböjt ideje a kikelet idejével esik egybe. Az utóbbi kifejezés 1575 óta adatolt a magyar nyelvben, minden bizonnyal a jószág kihajtásával, a mezei munkák megkezdésével áll összefüggésben. Egyszersmind azt is sugallja, hogy az események színtere többé nem a zárt, hanem a szabad, kinti tér. E népszokás-hagyományok, jóllehet a 19-20. századi falusi életben - ennek megfelelően a tudományos leírásokban - egymás mellett jelenhettek meg, köztudottan különféle történeti rétegből származnak. Sok esetben sem a szokás eredete, sem a pontos jelentése nem vagy alig rekonstruálható már. A tavaszi ünnepkör eseményeinek bemutatásakor is hangsúlyozni kell, hogy sem a szokás gyakorlásának időpontja, sem a formai leírás önmagában nem elegendő a jelenség értelmezéséhez. Hiedelmek A nagyböjt idejére több szempontból jelentős határnapok esnek, amelyek nincsenek közvetlen kapcsolatban a húsvéttal, vagy a pünkösddel. Az időjárást jósló napok közül példaként itt a közmondásba is foglalt Sándor (március 19.), József (március 20.), Benedek (március 21.) napokat említjük, mivel köztudottan „Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget”. 62 A különféle munkák elvégzésére, megkezdésére megjelölt napok közül az országosan ismertek közül választunk példát. Ezért említjük itt március 25-ét, Gyümölcsoltó Boldogasszony napját, amely napon általános hiedelem szerint érdemes a gyümölcsfákat, a szőlőt oltani, metszeni. Április 24. Szent György napja, különösen az állattartó pásztorok számára nevezetes nap, mivel ezen a napon kell az állatokat a legelőre kihajtani.63 Időszaki munkára való cselédszegődés határnapja is lehet ez a nap. Más szempontból határnapnak tekinthető március 12. Gergely napja. Az ország egyes vidékein február 3-án, Balázs napján, másutt, különösen református területeken, Gergely-napon a falvakban iskolás gyermekek jártak házról házra énekelve és tanítójuk számára adományt gyűjtve úgy, ahogyan azt Balázs napjánál említettük. 64 A határnapok helyi változatainak kialakulásában szerepet játszattak például a cselédszegődtetés vagy a tavaszi nagy vásárok időpontjai is. A gyakorlat síkja
A tavaszi szokások minden rétegében megtaláljuk a megtisztulás, kezdés, előre való irányultság gondolatát. A nagyböjt heteinek az országban szinte mindenütt külön nevet is adtak. A farsangvasárnaptól, pontosabban hamvazó szerdától a következő vasárnapig tartó hét neve csonka hét, ami nem is szorul magyarázatra. A következő hét a sükethét. A megnevezés utal arra, hogy a nagyböjtben nemcsak a bőséges táplálkozástól, hanem mindenféle testi örömtől való megtartózkodásra intett az egyház. A zajos farsang után tilos volt ebben az időszakban mulatságok rendezése. A guzsahét arra figyelmeztetett, hogy ekkora már illett befejezni a téli szövést, fonást és le kellett tenni a guzsalyt. A böjt felére eső hét neve félbüt hét, erre következetett a fekete hét, amikor a kerti munkákat kellett elkezdeni. A virághét .a tavaszi nagymosás ideje ,nevét virágvasárnaptól nyerte, ami a Húsvét előtti vasárnap neve. Nagyhéten a határban , a gazdasági udvarban és a házban is tisztogattak,takarítottak, rendbe tettek mindent. A figyelem a sírokra is kiterjedt. A tavaszi megújulás kifejezése mellett az a vallási gondolat , hogy a Megváltó eljövetele előtt a várakozás heteiben a bűnbánat, gyász, önmegtartóztatás, vezekelés kell jellemezze az emberek viselkedését, különféle tilalmakban nyilvánult meg. A már említettek- táplálkozás, mulatság- mellett a viseletekre is kiterjedt. Az asszonyok és a lányok még vasárnap sem öltöztek tarkán, hanem félgyászt viseltek. A Szent György napja nemcsak a hiedelmek hanem a gazdasági év számításának a szempontjából is jelentős hiedelem háttere van az esővarázsló szokásoknak amelyeket jobbára a peremvidékekről tud a kutatás adatolni/ Délszlávok körében ismert a dodola, a románoknál a go,toi, amely a mezőségi magyarok szokás rendjének alakulására is hatással volt .A változatok összefoglalóan azzal jellemezhetők, hogy egy meztelen fiú zöld lombokba öltözve járja körül a falut,miközben vízzel vagy tejjel öntik le,hogy a szárazságot elkerüljék. A tavaszi határkerülésnek - az időponttól függetlenül – van hiedelem-háttere,van mágikus jelentése, de századokkal ezelőtt jogi vonatkozással is bírt. Ugyanis a földet birtoklók vagy képviselőik a határjárás alkalmával ellenőrizték, megújították a határokat átvitt és konkrét értelemben is. A XVIII. századtól kezdve a jogi vonatkozások elmosódtak, helyükbe ünnepi vonások léptek. / tavaszi csurgó újítás , Jézus keresés / A Szentgyörgy naphoz kapcsolódó szokások közül külön említésre méltó az állatok első kihajtása, amelyhez számos rituális mozzanat is kapcsolódott. Különösen Székelyföldön kiemelkedő jelentőségű a pásztorok és a juhokat átadó gazdák közös ünnepe a juhbemérés,esztena kiállás, amely Pozsony Ferenc kutatásai szerint Az elveszett juhait kereső és sirató pásztor ballada dramatikus táncjátékos formában való előadására is alkalmat ad. Magyar nyelvterületen a harmincas évek végéig például a cselédszerződés, pásztorok fogadásának a napja is Szent György napja. Nemcsak a hiedelmek, a mágikus- rituális cselekvések , a gazdasági tevékenységek ünneppé emelt alkalmait sorolhatjuk fel a tavaszi ünnepkörben , hanem az olyan ünnepét is , amely agrár vonatkozású és egyúttal vallási ünnep is. Ilyen a Márk napi búzaszentelés. Vallási ünnepek A tavaszi ünnepkörben megkülönböztetett jelentősége van a nagyhét nek. A nagyhét folyamán sűrítve jelennek meg azok a szokáselemek, amelyek a húsvéti periódus egészére is jellemzőek. A húsvéti s egyben a tavaszi ünnepkör bevezetője a húsvét előtt egy héttel lévő virágvasárnap : Jézus diadalmas jeruzsálemi bevonulásának emléknapja. A templomban ekkor megszentelt barkát, mint szentelményt országszerte sokféle céllal használták fel (vihar ellen, állatgyógyításra stb.). A szentelt barka egyébként csak egyik változata azoknak a zöld ágaknak, virágoknak, sarjadó növényeknek, amelyek a tavaszi ünnepkör során a népszokásokban jelentést hordozó kellékként előfordulnak. Az utóbbi 150-200 évben már valódi növénykultusszal, a vegetációra vonatkozó kidolgozott szokásformákkal alig találkozhatunk a magyar hagyományban.65 A zöldellő ág, hajtás, virág adott időszakban az időponttól és alkalomtól függően gazdag és sokrétű jelentést képes szemléletessé tenni virágvasárnap, pünkösdkor, Úrnapján, vagy május elsején is. 66
Az ország északi és északkeleti részének több községében virágvasárnap zajlott a kiszebaba (szalmából készült antropomorf figura) égetése, amivel a téli időszak végérvényesen lezárul. A száraz növény (szalma) szimbolikája beleillik a népszokások alkalmával használt, „növénynyelvezetbe”. Magát a kiszebaba-égetést a tavaszi időpontja ellenére inkább a farsangi szokások egyik változataként értelmezi a szakirodalom. 67 A nagyhét munkanapjai a húsvét ünnepére való gyakorlati és lelki előkészületek jegyében zajlottak párhuzamosan. A megtisztulás (gyónási kötelezettség) formájában fogalmazódott meg egyfelől, másfelől a hétköznapi tennivalókra is vonatkozott. Általánosan elterjedt szokás volt az országban, hogy a házakat kimeszelték, a házat díszítő textíliákat, a télen használt ágyneműket, ruhákat kimosták, kicserélték. Megtisztították a ház udvarát, az istállókat, ólakat, mezei ösvényeket, kutakat. A nagyhéten az ünnepi étkek elkészítése is megkezdődik (leölik a bárányt, megfőzik a füstölt sonkát, megsütik a kalácsot, megfestik a piros tojást stb.). Húsvét ünnepének dramaturgiájában kiemelkedik a Nagycsütörtök : Krisztus elfogásának, megkínzásának kezdetére emlékeznek ilyenkor a hívők. A paraliturgikus elemek közül említsük meg itt azt az általánosan elterjedt szokást, miszerint nagycsütörtöktől nagyszombatig tilos harangozni, mert a „harangok Rómába mentek”. A harang helyett kereplő jelzi az időt, illetve az istentiszteletek kezdetét ilyenkor. A bűnbánat, vezeklés és gyász jelei - noha ezek helyenként más és más formában fejeződhetnek ki - sűrűsödnek. A szakkutatás szerint a nagycsütörtöki lábmosás, Pilátus-verés liturgiai eredetű szokásainak elnépiesedett formái még több helyen megmaradtak a 20. századig. Az ájtatosság virrasztással egybekötött formái a halottvirrasztásokkal állíthatók párhuzamba. A megtisztulás gondolata a nagycsütörtök, illetve nagypéntek hajnali szertartásjellegű mosakodásban, vízhordásban, vízmerítésben közvetlenül is megmutatkozik.68 / Itt felhívjuk a figyelmet arra, hogy a karácsonyi ünnepkor számos eleme megismétlődik a húsvéti ünnepkörben is./ Nagypéntek Krisztus halálának, nagyszombat a gyásznak az emléknapja. Ekkor a munkajellegű tevékenységek intenzitása csökken, a paraliturgikus cselekvések száma pedig nő. Stációjárás, virrasztás a szent sírnál, Jeremiás siralmainak eléneklése tartoznak e napok programjába. Történetileg igazolt, hogy egykor ebben a periódusban került sor paraszti környezetben is kidolgozott passiójátékok előadására, amelyeknek azonban falvainkban már régen nincs nyoma. A feltámadás ünnepe Húsvét vasárnapja . Az ünnep már az előző este a feltámadási körmenettel megkezdődik. A különféle szintű cselekvések egyetlen csomópontban futnak össze: A húsvét Krisztus, a Megváltó feltámadásának ünnepe, amelyre ember és környezete felkészült. A hagyományos faluban a vallásnak megfelelően az év legnagyobb ünnepe a Húsvét . Ez kifejeződik az előkészítés periódusának hosszában és szokásaiban, az ünnep napjainak a számában, az ünneplés módjának összetett voltában. Az újrakezdést hangsúlyozza a tűz és az ételek megszentelése, a harangszó újbóli felcsendülése, a határ megkerülése.69 A határkerülés változatának tekinti a kutatás húsvét vasárnapjának hajnalán a palócoknál ismert Krisztus-keresést. A Jézus-keresés néven is ismert szokást Székelyföldön is ismerik és gyakorolják még a 20. században is, míg másutt, például Szegeden már a múlt század végén eltűnt a szokásrendszerből. A húsvéti ételszentelésre vagy a nagyszombati körmenet után, vagy húsvét vasárnapján kerül sor. A megszentelt ételek közé tartozott a bárány vagy sonka mellett a kalács és a tojás, esetleg a bor is. A húsvét vasárnapja megnyitja ismét a mulatságok rendezésének lehetőségét. A húsvétvasárnapi és húsvét hétfői bálok jelentőségét csak növelte az, hogy a szórakozás mellett egyszersmind a húsvétra szinte kötelező új viseletek bemutatására is alkalmat adtak, mind az idősebb, mind a fiatalabb generációk számára. Húsvéthétfő , az ünnep másnapja már a profán ünneplés alkalma. Falun és városon egyaránt a legények (fiúk) húsvét hétfőn vízzel (kölnivel) meglocsolják a lányokat. A locsolásnál használt víz itt nem tisztító jellegű, hanem a kutatás szerint inkább erotikus vonatkozású. A rituális értelmezés mellett - különösen az utóbbi évtizedekben - a húsvéthétfői locsolást a társadalmi kapcsolatok megerősítése egy játékos formájának tarthatjuk. A locsolók ajándékként piros tojást kaptak ajándékba. A tojás díszítése helyenként nagy kézügyességről tett tanúbizonyságot locsolni járó fiuk az utóbbi évtizedekben locsoló versikéket mondanak.
A húsvét ünnepe és szokásköre—csakúgy mint a többi népi ünnep zenekari partituraként lenne igazán leírható. Megkülönböztethetjük a szent – a mágikus –a gazdasági –társadalmi vonatkozásokat, amelyek áthatják egymást, amelyek közül hol az egyik, hol a másik jelenik meg az előtérben, míg a többi is jelen van a háttérben --némelykor már alig - alig közvetítve valamilyen jelentést. A húsvét esetében a húsvét hétfő szokáskörénél feltételezhetünk valamilyen tavaszi serkentő mágikus hátteret, amelynek a szent ünnephez vajmi kevés köze van. A vízzel való-leöntés vagy a tojás-ajándék értelmezéséhez számtalan analógiát lehet felsorolni a magyar és a környező népek, sőt még a tőlünk távolabb élő népek szokásaiból is. Az egybevetések segíthetnek, de nem feltétlenül és nem minden esetben a szokások vagy szokáselemek értelmezésében. Nagyon részletekbe menő társadalom és művelődéstörténeti vizsgálatok szükségesek például ahhoz, hogy mondjuk a húsvéti hímes tojás jelentését kibogozhassuk. Adományként, viszonzásként az egész évben előfordul a tojás. A húsvéti csak annyiban különbözik a többitől, hogy színes és helyenként még mintás is, tehát díszített. A tojás olyan régen hordoz jelképes tartalmakat az európai kultúrában, hogy könnyű a magyar szokásokban előforduló piros tojást valamilyen mágikus jelentéssel felruházni. Ám az is lehetséges, hogy az év legnagyobb ünnepe kifejezésének módja az, hogy még az ajándékba szánt tojást is kicifrázták. A húsvéti locsolást valamennyi változattal együtt olyan társadalmi szokásként értelmezhetjük, amelynek funkciója az, hogy a fiatalok kapcsolatfelvételét elősegítse a közösség előtt, játékos formában.Ilyen funkció más tavaszi szokásnál is érvényre jut. A húsvét vasárnapját követő vasárnap - fehérvasárnap - korábban töltött be fontos társadalmi funkciót, még nem házas, de már nem gyermek fiatalok körében. E napon ugyanis a nem vérrokon leányok vagy legények - ritkábban leányok és legények - komatálat küldtek egymásnak a célból, hogy a baráti kapcsolat megerősítését jelezzék. A komatálat illett hasonló küldeménnyel viszonozni. 70
Az első hazai adatunk májusfaállításra 1502-ből való, és spontán vagy felelevenített változataira ma is számos példát találunk. A májusfaállítás két típusa ismert nálunk. Az egyik esetben a még nem házas legény vagy legények csoportja állít májusfát ( májfát ) (vagy ellenkező előjellel szégyenfát ) a korcsoporthoz tartozó lány vagy lányok házai elé az udvarlás szándékának kifejezésére. A másik esetben a falu közössége mintegy önmaga identitásának kifejezésére középület, tisztelt személy háza, vagy a kocsma előtt állítja fel a feldíszített, magas fát. A májusfa-állításra helyenként pünkösdkor került sor. A fa állhatott néhány napig, de több hétig is. A májusfa fogadását, majd elbontását szinte falvanként eltérő szabályok irányították. A szokás fennmaradásában vélhetően az is közrejátszhatott, hogy az iskola 1oo éve május elején megünnepli a madarak és fák napját. Az utóbbi évtizedek ünnepeinek a sorában május 1 . a munkásosztály, a munka ünnepe volt. Az ünnep jelentésárnyalatai között a politikai-társadalmi mondanivaló mellett azonban nálunk megmaradtak a tavaszünnep mozzanatai is, és az 1970-es évektől éppen a tavaszi népünnepély-jelleg vált egyre erőteljesebbé. A Pünkösd napja a húsvétot követő ötvenedik nap - tehát ez is mozgó ünnep, a Szentlélek ünnepe. A magyar néphagyományban emellett e napon - a tiltások adatai alapján - történetileg is jól kimutathatóan a tavaszi játékok és mulatságok kerültek előtérbe. Magyarországon a pünkösdi játékoknak többféle fajtája volt ismert, mára azonban már csak itt-ott élnek felelevenített, az emlékezet alapján helyreállított formák. 72 A pünkösdi királyválasztásról a középkor óta vannak adataink. Valószínű, hogy már a 17. században és a 18. század elején huszárezredekben választották meg lovasversenyek győztesét meghatározott időre királynak. A későbbiekben falusi környezetben ugyancsak lovasjátékok, de más ügyességi játékok, vetélkedők győztese lett a „király”, akinek uralma a következő ilyen versenyig, azaz egy évig tartott és némi előjogokkal járt (pl. a kocsmában nem kellett fizetnie). A két háború közötti szakirodalom szívesen látta e játékos formákban az ősinek tartott ifjú-avatás maradványát. A mai kutatás a fiatal legények korcsportjai szerveződésének egyik változataként értelmezi a szokást, amely több hasonló vetélkedő játékkal rokon nemcsak Európában, hanem szerte a világon. A magyarországi szokás történeti alakulásának pontos menetét eddig még nem sikerült felvázolni. Ma már csak gyermekjátékok formulái emlékeztetnek az egykori vetélkedőkre. A nagylányok és legények csoportjából választották a falvakban a pünkösdi királyt és királynét is, még a múlt században, akik azután kíséretükkel együtt az ünnepet köszöntve és adományt gyűjtve járták végig a falvak utcáit. Századunkra e változatnak is már csak gyermekjáték változatait sikerült összegyűjteni szorgalmas kutatóknak. A 20. századra a pünkösdölés szokása töredezettebbé vált, és más formákkal tövöződött. Az Alföldön és Északkelet-Magyarországon a pünkösdi királyné lett a központi szereplő, aki olykor már menyasszonyi ruhában jelent meg. A pünkösdi királynő felvonulása sok helyen a lakodalmi menet formáját vette át, csupán a szöveg: „Mi van ma, mi van ma, piros pünkösd napja” emlékeztet az eredeti funkcióra, a pünkösdi ünnep köszöntésére.
Gyönyei Sándor a kép mellékleteként közölte A fiu féllábon az egymás háta mögé párosan felálló leánycsoportot körülugrálja. Az első a legszebbet a szoknyája alá bujtatja és kérdi a fiutól” Mit keres bácsi? „
Manga János megjegyzése: 8-1o éves kislányok összebeszélnek hatan-heten ,és akinek van közülük koszorúja, az lesz a menyasszony, aki fehér ruhába öltözik. Pünkösd vasárnapján ebéd után járnak leginkább a rokonokhoz. A dunántúli változatokat pünkösdi királyné-járásnak szokás nevezni. Itt a középpontban egy lefátyolozott, szótlanságra ítélt kislány áll, aki ugyancsak házról házra járt éneklő kíséretével. A házaknál meg-megállva felemelték a királylányt, és „Ekkora legyen a kendtek kendere!” mondást ismételték akár háromszor is. A köszöntőért természetesen adomány járt. A szövegekben nálunk előforduló András és Erzsébet nevek, valamint a pünkösdi rózsa emlegetése révén a kutatás történeti személyekkel ( II. Endre királlyal és Árpád-házi Szent Erzsébet tel) hozta összefüggésbe a szokásnak e változatát, amire, persze semmi bizonyíték sincs. Csak a 18. század legvégétől adatolt szokás elemeinek történeti kutatása eddig még nem hozott pontos eredményeket. A húsvét utáni időszakban olykor dramatikus szokássá sűrűsödő formáknál alapvetően két tendencia nyilvánul meg.A vegetációval kapcsolatos mágikus eljárások (pl. a kender növekedésének befolyásolása vagy esővarázslás) már alig-alig mutathatók ki a gesztus- és szövegtöredékekben. Amikor és ahol a szokás kerete egyházi gyakorlathoz (is) kötődött, ott az egykori (feltehetően változatos és kidolgozott) formák közül megmaradtak azok, amelyek alkalmasak voltak olyan mondanivaló kifejezésére, amely az adott közösség számára változatlanul fontos volt (pl. zöldággal való tavaszköszöntés, párkapcsolatok alakítása, a társadalmi kohézió megerősítése). A szokások gyakorlói elsősorban a még nem házas fiatalok, és egyre inkább gyerekek. Ez a tendencia más időszak szokásaiban is megnyilvánul, mintegy a szokások alakulásának általános irányát jelezve. A fiatalok játékainak, társas érintkezési formáinak a színtere a szabad tér, funkcióik pedig a felnőtté válás folyamatában értelmezhetők. Egészükben a fonó funkcióival állíthatók párhuzamba a szórakozás, társas együttlét sajátos formáit mutatva azok a szokások is, amelyeket a kutatás tavaszi leány-körjátékok, illetve a legények ügyességi próbái címen szokott emlegetni. 73
Gyakorlati sík Az évnek ebben a szakaszában kell a mezőgazdasági munkák zömét elvégezni. Az aratás, a betakarítás első szakaszának is nevezhetjük. A gabonafélék aratása, a cséplés megkezdése, a kertészeti kultúrákban is a termények egy része érésének az ideje /dohány, paprika, dinnye /.Más terményeket illetően az intenzív ápolás, például a kapálás is többször is esedékes a nyáron. / burgonya, kukorica, szőlő /.A parasztgazdaságban aprók és nagyok hajnaltól éjszakáig a földeken dolgoznak. Pihenésre ilyenkor nincs idő. Dramatikus szokások A hiedelmen alapuló cselekvések, a munkavégzés beidegződött mozdulatsorai és a szokások játékos formai sokszor nagyon szorosan tapadnak egymáshoz. Az aratás hetekig tartó folyamatában számtalan ilyen és hasonló elem együttes előfordulására tudunk példát mondani. A dramatikus játékok/szokások közé sorolhatjuk , Ujváry Zoltán kutatásai nyomán a Gömörből ismertetett tallókeresztelést. Az aratás megkezdésének napján azok a lányok és fiuk, akik először vettek részt a nagy munkában keresztapár illetve keresztanyát választottak maguknak. A keresztelő mulatsággal végződött. / Hasonló keresztelésről a bucsujárok körében is tudunk./ A gazdasági ünnepek közé sorolja a szakirodalom az, arató-ünnepet agy a cséplés végén rendezett cséplőt, kepebálat. Aratóünnepre csak nagybirtokon kerül sor a XIX. század vége óta felső kezdeményezésre. Az aratás befejezésével a szalmából koszorút vagy valamilyen más díszt fonnak az aratóbanda női tagjai. Ezt a díszt rúdra akasztják és menetbe rendeződve a z aratóbanda tagjai a falun végigvonulva mennek a földbirtokos házához. Egyes források megemlítik, hogy a falubeliek közül valaki egy vödör vízzel leönti az aratókoszorút hordó férfit. A földbirtokos vagy képviselője fogadja a menetet és a bandagazda köszöntését. Viszonzásként étellel –itallal vendégeli meg a gazda az aratókat. Ez a szokás-forgatókönyv helyenként különféle módón valósulhatott meg. Némely helyen az aratókoszorút a templomba is elvitték megszentelni., egy-egy darabjával pedig az útmeneti kereszteket is díszíthették.
Hiedelmek Június 24. Szent Iván napja, nálunk Keresztelő Szent János ünnepe. Az európai, így a magyar néphagyományban is a nyári napforduló ünnepének tartja a kutatás ezt a napot, amelyhez számos hiedelem és a Szent Iván-napi tűzgyújtás szokása kapcsolódik. A falu szélén gyújtott tüzet fiatalok ugorják át, miközben a tűz körül ülők a közmondásosan hosszú Szent Iván-napi éneket éneklik. Mind az éneknek, mind a szokásnak a szerelemvarázsló és párosító jellege a leghangsúlyosabb. A kutatás máig nem tudott kielégítő magyarázatot adni arra, miért Iván név szerepel a nap magyar megnevezésében, és miért olyan hosszú a recitált ének. A szokás alapeleme, a párosítás helyenként más bőségvarázsló mozzanattal is kiegészülhet. 74
A magyar szokáshagyományban a szent Iván napi tűz nem mindenütt volt egy formán jelentős. Ahol a szokást leírják, a szerzők a párosító szövegekkel foglalkoznak leginkább. Vallási ünnepek A nyár ünnepei közül - amelyek jelentőségükben nem vetekszenek a tél és a tavasz ünnepeivel augusztus huszadikát Nagyboldogasszony napját Barth Nagyboldogasszony Szűz Mária mennybemenetelének ünnepét kell megemlíteni. Ez az ünnep a középkor óta a nagy ünnepek közé számított, amit az is bizonyít, hogy számtalan Árpádkori alapítású monostor, minden cisztercita monostor Nagyboldogasszonynak van szentelve. A hitélet barokk kori fellendülését bizonyító templom-alapítások nagy része is patrociniumaik révén ezt az ünnepet hangsúlyozták. Ennek az a következménye, hogy augusztus l5.-e a katolikus falvakban vagy a falubúcsú vagy a zarándokbúcsú napja volt. Itt jegyezzük meg, hogy májustól októberig a búcsúk hozzátartoztak a népélethez. A pontos időpontot adott község temploma védőszentjének nevenapja illetve a közelebbi vagy távolabbi nagy vonzáskörzettel bíró búcsújáróhelyek ünnepei határozták meg. A búcsú nemcsak vallási ünnep, hanem , a bálak, a vidám időtöltések, búcsú-vásárok ideje is.
Matyó búcsú
Augusztus 20-át kell még megemlítenünk a nyári ünnepek sorában. Ez a nap 1949 óta az alkotmány ünnepe is. A magyarok első szent királya emlékének szentelt nap kultusza a két világháború közötti időszakban vált jelentőssé. Néhány emberöltő alatt jelentések sorával telítődött az ünnep. Az államalapító királyra való emlékezés a fennálló társadalmi rend legitimációját szolgálta. A nyár végi időpont miatt vált alkalmassá arra, hogy az aratás befejeztével mintegy hálaadó ünneppé, az új kenyér ünnepévé váljon. Így magába olvasztotta azt a mondanivalót, amit korábban csak a nagybirtokokon tartott úgynevezett aratóünnepek tartalmaztak. Újabban augusztus 20-a az alkotmány ünnepe, állami ünnep is. 75
Búcsú, búcsújárás A tavasztól kora őszig tartó periódus ünnepei között kell megemlítenünk a búcsú kat is . Itt egyfelől az adott falu temploma védőszentjének emlékünnepéről, másfelől a hosszabb-rövidebb zarándokúttal egybekötött úgynevezett szentbúcsúk ról van szó. A falu-búcsúk, az úgynevezett torkos búcsúk kiemelkedő társadalmi jelentőségűek ma is, hiszen ezek az ünnepek a falu lakosságát adó családok összetartozását fejezik ki és erősítik meg. A búcsúknak a népi vallásosságban betöltött szerepéről a tankönyv más fejezete számol be, itt csupán a szokások közötti jelentőségére utalunk. 76 Itt említhetjük meg az úgynevezett fogadott ünnepeket is. Ezeket akár történeti emlékünnepeknek is nevezhetjük, mivel egy- egy közösség annak az emlékére tart ünnepet, hogy a fennállása óta eltelt időben egyszer valamilyen nagy veszedelemtől isteni segítséggel megmenekült. Ilyen veszély a tűzvész, vihar, betegség, járvány, szárazság. Máskor valódi történeti esemény /pl. törököktől való megmenekülés / a megemlékezés alapja. Az ilyen fogadott ünnephez munkatilalom, búcsú, ájtatosság, istentisztelet, esetleg körmenet kapcsolódott. A fogadott búcsú eredetére vonatkozó ismeretek az úgynevezett ered mondákban fogalmazódott meg. Az 1717 –es tatárjárás és pusztítás emlékére augusztus 24-én Birtalan napján tartanak fogadott ünnepet Széken ma is. Gyulán az l95o-es évek végéig pünkösd harmadik napján minden felekezet tartott megemlékezést egy 18. századi pusztító vihar emlékére. A fogadott ünnep nem volt kivétel. Gyakorlatilag nagyon sok faluban tartottak ilyen emlékünnepet. A falu - búcsúk, fogadott ünnepek nyilvánvaló funkciója a közösség összetartozásának a kifejezése, megerősítése. A közös származás, az összetartozás tudata ebben a formában konkrét és átélhető a közösség tagjai számára. Az emlékezés helye és a szülőföld egybe esik. A „földhöz kötődő ember „ /Der territoriale Mensch /- hogy Ina Marija Greverus frankfurti antropológusnő egy könyvének címét használjuk, -nemcsak az aki földműveléssel foglalkozik. Ilyen kötődés nemcsak konkrét, hanem a nyelvre, a regionális, vagy nemzeti kultúrára kiterjesztve átvitt értelemben is létezik. A földhöz való kötődés érzése és ennek jelentéssel való feltöltődése évszázados folyamat :ami a XIX. századi nemzet-államok kialakulásával jogilag megformálódik, a közbeszédben pedig hazaszeretetként tematizálódik. Ebben a folyamatban egy állomás és egyszersmind kifejezési forma a fogadott ünnep. Az elmúlt évtizedekben Magyarországon is rohamosan terjedtek az úgynevezett falu-napok. A mai falunapok bizonyos értelemben folytatásai az egykori falu-búcsúknak. Az alapvető különbség a funkciókat illetően tűnik elő. Az új falunapok célja elsősorban hagyomány létrehozása,turisták vonzása. A legtöbb falunap valamilyen gasztronómiai élvezet emel az ünnep középpontjába—holott a tartalmas ünnep esetében a kulináris kód csak az ünnepiség kifejezésének az egyik eszköze. Példaként említsük a bajai halászléfőző versenyeket, a kolbászkészítő versenyeket, stb. Összefoglalás Nyár végétől az ünnepek elsősorban a betakarítás, hálaadás, befejezés jegyeit viselik magukon.77 Tavasszal a mezőgazdasági munkák kezdete válhatott hangsúlyossá a kidolgozott vagy kevésbé kidolgozott rituális mozzanatok révén. Hasonló módon a mezőgazdasági munkák befejezése is ölthetett ünnepi formát. Ezekben az esetekben általában a közösen végzett tevékenységek bevégzéséről van szó. Gyakorlati sík Paraszti szőlő-gazdaságokban a szüret társas munka, nagyobb gazdaságokban bérmunka. A XVIII-XIX. században a szüretelés kezdetét a városi vagy falusi tanács, a hegyközség vezetői határozták meg. A szüretelés megkezdését közhírré tették,az úgynevezett hegykapukat felnyitották és a szőlőhegyet felszabadították. A társas munkákra nemcsak a szüretkor , hanem egyéb olyan alkalmakkor is sor kerül, amikor egy család csupán a saját családtagjainak a munkaerejére számítva nem tud egy adott munkát elvégezni. Ilyen munka lehet például a már említett aratás,a szüret vagy a házépítés, vagy akár a disznóvágás. Az ősz kiváltképp az olyan társas munkákra ad alkalmat, ami társaságban is végezhető. Itt nem a segítségadásról van szó, hanem arról, hogy a társaságban végzett munka mellett alkalom van a szórakozásra, beszélgetésre, udvarlásra is. A tollfosztás, kukorica hántás, fonó, később még a hímzés is ilyen munkák. Az őszi társas munkák jellemzője az, hogy a betakarítás után kezdetét veszi a feldolgozás. E feldolgozó munka az őszi és téli munkabeosztás miatt nem követ olyan feszes ritmust , mint a nyári munkák, időben elhúzodhatnak,az alkalmak ismétlődhet. A munkavégzés mellett , abba szinte beleágyazódva jelenik meg az a szabadidő, amely játékkal is kitölthető. Némelykor a közösséget érintő veszélyek elhárítására közmunkára fognak össze az egyének: ilyen például az áradás elleni gátvédelem. A közösség vállalás munka formájában megtörténhet az egyén életében bekövetkező jelentős eseményeknél id.Pl. közös sír ásás, a lakodalomnál tészta-készítés több segítő asszony részvételével. Dramatikus szokások Szőlőtermő vidéken különösen a szüret végét jelző szüreti felvonulás és bál adott keretet a lakomázáshoz, tánchoz és maszkos jelentek , tréfák előadásához. A szüret , éppen úgy mint az őszi munka-alkalmak kitüntett időpontjai dramatikus népi játékoknak.
Október hónapban elsősorban Vendel és Dömötör napja a gazdasági ünnepek ideje. Ugyanis a pásztorok védőszentjeinek emléknapjai a pásztorok évi elszámolásának a határnapjai is. Novemberben a további kitüntetett napok például Márton, Katalin, András stb. határnapok ugyan és kettősséget mutatnak. Egyfelől a gazdasági év befejeztével az elszámolás ideje is elkövetkezik. Elszámolnak a gazdálkodás eredményével, a szegődött cselédek, pásztorok megkapják bérüket. A befejezést gyakran lakomával ünneplik. Az úgynevezett gazdasági evés - amelyet általában a gazda rendez adott munka elvégzésére fogadott alkalmazottak részére - áldomás jellegű, megerősíti a társadalmi kapcsolatokat, és mint minden lakoma, már a jövő eredményessége biztosításának gondolatát is magában foglalja. Az ősszel kapcsolatban emeljük ki a vásárokat, akár mint a gazdasági élet ünnepeit is , noha vásárokra minden évnegyedben sor került.78 A vásárok nemcsak a gazdasági javak cseréje szempontjából voltak jelentősek, hanem módot adtak arra , hogy különféle jellegű tájak lakói találkozzanak egymással, híreket, ismereteket,értesüléseket cseréljenek,és a szórakozás olyan ritkábban gyakorolt változataival is megismerkedhessenek mint a mutatványosok produkciói, a cirkuszok, a XX. század elején a vándormozi és hasonlók. Szakrális ünnepek November 1-jén Európában a 8. század óta emlékeznek meg a katolikus egyház szentjeiről /Mindenszentek napja /, november másodikán pedig A magyar népszokások között a halottak napja a család halottairól való megemlékezésnek van rendelve. Erre a napra nemcsak a katolikusok, hanem a protestánsok is rendbe teszik a sírokat, a család (lehetőleg együtt) kimegy a temetőbe és felkeresi a hozzátartozók sírjait. A síroknál gyertyát gyújtanak, virágot helyeznek el, és imával tisztelegnek a halottak emlékének. A magyar néphagyományban csak elvétve találni példát a halott-etetés szokására. A halottak napja tág értelemben véve a család ünnepe is, hiszen a szülőföldtől távolra szakadt rokonok ilyenkor hazalátogatnak, és a temetők, meg a még élő rokonok felkeresésével mintegy megújítják a családi összetartozást. Összefoglalás Az őszi szokások nagy része a betakarítást és feldolgozást szolgáló munkákhoz kapcsolódik. Elkezdődik a fonók, mint a szórakozással egybekötött társas munka prototipusa , és ebben megjelennek a dramatikus játékok.Világos hogy az ősz folyamán a munkával intenzíven töltött idő csökken,a felszabaduló idő-részben pedig szaporodnak a társas összejövetelek. Novemberben újra lakodalmakra kerül sor /adventig/, és elkezdődik a disznótorozás is. A halottak napja gyakorlatilag befejezi az év ünnepeinek sorát. Nem véletlen, hogy a jövőre irányuló jósló cselekedetek is sűrűsödni kezdenek e hónaptól . Katalin-nap időjárás jóslásról ismert országszerte, András napjától pedig a szerelmi jóslások napjai kezdenek sokasodni. Befejezés A szokások többszörösen rétegezett tartalmakat, mondanivalót hordoznak. Ennek alapja az évszakok körforgásának megfelelően beosztott mezőgazdasági munkák rendje, a parasztkalendárium és a keresztény egyház évezredek alatt kiformálódott liturgikus rendje. A táji sajátosságok, a helyileg kialakult kifejezési formák számtalan változatot hoztak létre, amelyek hagyományként szabják meg a tennivalókat. Az ünnepek mint kifejezési formák többsíkúak, hiszen átfogják a cselekvések és gesztusok számtalan fajtáját, kiegészülnek sajátos szövegekkel és tárgyi kellékekkel, olykor zenével és tánccal is.79 A kifejezés különféle aspektusai önállóan is leírhatók, ilyen értelemben beszélünk szokás-költészetről, a szokások tárgyairól, vagy énekes népszokásokról. Egy-egy kifejező eszköz más rendszer elemeként is értelmezhető, hiszen a regölés szövegét a népköltészet részeként, az aratókoszorút a népi díszítőművészet megnyilvánulásaként, a Szent Iván-napi éneket a népzene példájaként is értelmezhetjük. A kifejezés különféle aspektusai külön-külön önálló törvényeket követnek, miközben az adott ünnep egész tartalma beletartozik abba a jelentéstartományba, amely az ünnep gyakorlása révén aktualizálódik. A tartalmak sűrítése, azok sajátos eszközökkel való megjelenítése, a kifejező formák összekapcsolódása adja az ünnepek, az ünneplés teljességét. A kifejező elemek kapcsolatrendszerének alakulása adja a szokások rugalmasságát, és biztosítja azok évszázadokon át való fennmaradását. Másfelől a szokások esetében számolhatunk a hagyományozásban rejlő konzervatív vonásokkal, amelyek jobbára a szokások formai elemeinél figyelhetők meg jól. A viselkedési és ünneplési formák viszonylagos állandósága a tartalmi és funkcionális változások ellenére az adott kultúra folyamatosságának az egyik összetevője. A hagyományos paraszti kultúra eltérésével az egykori viselkedési formák, szokások és ünneplési módok eltűnnek, vagy más összefüggésbe kerülve esetleg még utalnak egykori kulturális környezetükre, vagy maguk is alig felismerhető módon megváltoznak. A szokások, népszokások tartományában a régiek mellett újak is megjelenhetnek, mint például a sportolás, a művelődés, szórakozás, a társas együttlét és hasonlók, amelyek számos vonatkozásban folklór jellegűekké váltak. A szokáskutatás egy újabb fejezetének már ezekre a jelenségekre is ki kell térnie. Jegyzetek
45 Bálint S. 1973. 1977; Kerényi Gy. 1953; Schram F. 1972. |
