Viczén István: Májfaállítás

A néprajzkutatók írásaiban gyakran olvashatunk róla, hogy május elseje előestéjén szokásszerűen az a legény akinek már menyasszonyjelöltje van, májusfát állított a lányosház kapujába. A májusfa legtöbb vidéken a nyírfa volt, de egyes helyeken, főleg a hegyes vidéken, ahol csak fenyvesek vannak, ott fenyőfát állítottak a legények. Ma már ezzel nem bajoskodnak a vőlegényjelöltek, mert eléggé munkaigényes, hanem májusi virágkosárral kedveskednek a legények kedveseiknek. Ilyen virágkosár vált már szokássá pár évtizeddel ezelőtt és az emlékeztet a régi hagyományra, csak más változatban.
A Túróc-völgy két településén Deresken és Lévárton a „májfával” nem május elsejére lepték meg a legények a menyasszony valót, hanem Pünkösd ünnepére. A vőlegényjelölt és egy-két bizalmas barátja, már az ünnepek előtt terepszemlét tartottak az erdőben, hogy hol található szép sudár és magas nyírfa. Mert a Túróc-völgyet kétoldalról erdő övezi, csak nem minden helyen található megfelelő nyírfa. Tehát kiválasztották a megfelelő fát, mert azt a legényt kinevették a faluban, aki görbe törzsű, vagy alacsony fát hozott. A szép egyenes és magas nyírfákat csak völgykatlanokban lehetett találni az erdőn. Azt a helyet és a fákat jól megjegyezték, hogy majd az esti órákban az éj leple alatt a sötétben is könnyen megtalálják, mert egy legénynek két fát kellett vinnie, vagyis párjában. A fák hazaszállítására azonban fuvaros is kellett. Olyan legénynek, ahol a családban lovat is tartottak, nem volt probléma a fák hazahozatala, de akinek nem voltak lovai, annak a legénynek fuvarost kellett fogadnia. Azonban mindig volt a barátok között olyan, akinek a családban volt lova, s így az baráti alapon hazaszállította a fákat, a vőlegényjelölt barát pedig áldomást fizetett a fuvarért. A fák kivágásában, felrakásában és már otthon a felállításban a barátok segítettek.
A májfa kivágását, hazaszállítását és felállítását az ünnep szombatján éjszaka végezték. Este már sötétedés után a legények összegyülekeztek a kocsmában, majd elindultak a lovaskocsin az erdőbe. Sokszor négy-öt kilóméterre is elmentek, ahol szép magas nyírfákat előzőleg kiszemeltek. Az aki előre kiválasztotta a megfelelő fát, annak nagyobb szerencséje volt, mert nem kellett a sötétben keresnie, s így gyorsan ment a fa kitermelése és éjfél után, egy óra körül már állott a két májfa, mivel párosával kellett állítani, hogy szép pár legyen a fiatalokból is.
Adatközlőm olyan esetet is elmondott, hogy az illető vőlegényjelöltnek nem volt ideje korábban kimenni az erdőbe fát választani, bizony akkor a sötétben kellett megkeresniük megfelelő fát, s ez sok időt igényelt. Hiába volt kéznél villanylámpa, régebben még az sem volt, csak gyufa lángja mellett kellett megkeresni a fát, így aztán a fa sem lett a legmegfelelőbb. A májfa keresőket még egy-egy záporeső, zivatar is megzavarta, mivel ilyentájt elég gyakoriak a nyári zivatarok, s átázva, sokszor a hajnali órákban tértek haza csuromvizesen és még akkor kellett a fát felállítani, azonban ha az időjárás kedvezett, akkor a májfát színes papírszalagokkal is feldíszítették. A májfát a két kapuoszlophoz erősítették lánccal, vagy kötéllel, hogy a szél el ne döntse.
Az erdőn való tartózkodásuk ideje alatt a vőlegényjelölt tartotta erősítő energiával a májfa kitermelőket, gondolva, hogy ez majd gyorsabban megy, de sokszor pontosan fordítva sikerült, mert a favágók a gyakori erősítő szedésben úgy eláztak, hogy a fákat már alig bírták felrakni a szekérre, s mire hazaértek, egyesek két májfa helyett négyet is láttak. Többen csak azért mentek segíteni, hogy ingyen, portyán jussanak italhoz. Az is előfordult, hogy ketten-hárman is társultak a vőlegényjelöltek és egy fuvaros szállította haza a kitermelt fájukat.
Mikor a májfa már a rendeltetési helyén állott, a házigazda és a lánya behívták a májfa állító legényeket és itallal, kaláccsal, esetleg kolbásszal és szalonnával vendégelték meg őket, s a mulatás pedig reggelig tartott a lányos háznál. Mikor kivilágosodott, a lány és szülei jól körülnézték a fát, s ha tetszett a családnak, büszkék voltak a májfára, de a vőlegényjelöltnek is nagy büszkeség töltötte meg a szívét. A májfa pedig addig állott, míg teljesen el nem száradt.
Ez a hagyomány nemcsak a szerelmesek között volt szokásban, hanem a kisebb gyerekek között is. Régi hagyomány volt és még a mai napig is él a faluban, hogy a kisfiúk az apjuk segítségével a rokon kislánynak vittek és állítottak zöldellő nyírfát, de még Pünkösd vasárnapján ma is állnak több kislány kapujában a fehértörzsű zöldellő májfák.
Ma is szokásban maradt még, hogy a falu fiatal férfi tagjai vasárnap kora hajnalban elmennek az erdőbe, régebben lovasszekéren, legújabban traktorral és a templom részére is hoznak nyírfát, nem olyan hatalmasakat, csak 2-3 métereseket és azzal díszítik ki a templom belsejét a bejárattól kezdve a főoltárig, sőt még a templom kaputól a bejárati ajtóig. Így sokszor a gyerekeknek is marad hozott nyírfából, melynek nagyon megörülnek, mert a kislányok szülei pénzt fizetnek a májfáért.
A falu lakói is Pünkösd ünnepére zöld juharfa gallyakkal díszítik, jobban mondva díszítették fel lakásuk belsejét. A régi öregek így emlékeztek Jézus zöldellő olajágakkal való bevonulására Jeruzsálembe, s ezzel tették szebbé és díszesebbé Pünkösd ünnepét a Szentlélek eljövetelének napját, de ez a szokás mára már teljesen eltűnt.

GÖMÖR NÉPRAJZA LII. Fejezetek két Túróc-völgyi falu – Deresk és Lévárt – néprajzához. Debrecen, 1998