|
SZOKÁSCSELEKVÉSEKA néprajztudomány sok ága foglalkozik a parasztok életével, munkájával, e munka eredményeivel és hasonlókkal. A hétköznapi élet, a mindennapi viselkedésformák, az emberek között egyszerű helyzetekben létrejövő közlésformák vizsgálata is elkezdődött már évtizedekkel korábban. A néprajz, illetve folklorisztika egyebek között jobbára a paraszti illem fogalmával foglalta össze azokat a jelenségeket, amelyekre felfigyelt.23 Jávor Kata – Morva Judit a Magyar Néprajzi Lexikonban (1982) viselkedési szokások címszó alatt említik meg azt, hogy e területen a magyar szakirodalomban mi fogalmazódott meg.
A társadalomtudományokban az interdiszciplináris kutatásoknak, a történelem szemlélete változásának, a művelődéstörténet előretörténésének és a kultúraelméletek kiteljesedésének köszönhető az, hogy a hétköznapiság ne kuriózumok gyűjteményeként, hanem tudományos problémaként mutatkozzék meg. A hatvanas évektől a népszokáskutatásban is egyre határozottabban fogalmazódott meg az igény arra, hogy a hétköznapi érintkezési és viselkedési formák, a cselekvéseket irányító mentalitások és értékrendszerek is feltárásra kerüljenek.24 Ez az igény természetesen a hagyomány fogalmának kiterjesztéséhez és a korábbinál átfogóbb megfogalmazásához is elvezetett. Másfelől pedig az egyes részkérdések például a táplálkozás vagy a viselet kutatása is átfogó rendszerként: - a kultúra meghatározott alrendszereként - igyekezett bemutatni a maga anyagát.25 Ez a szemléletváltozás is hozzájárult a hétköznapokra vonatkozó kutatási témák növekedéséhez. E témák jobbára a hétköznapi-ünnepi, hagyományos-divatos, hagyomány-változás ellentétpárokba rendezve jelentek meg a vizsgálati tükörben. A történeti-társadalmi kötöttségek által meghatározott vonások elmélyültebb szemlélete, a paraszti kultúrán kívüli kulturális elemek bevonása az összevetésbe járultak hozzá ahhoz, hogy a hétköznapi szokások, szokáscselekvések működési rendszeréhez a kutatás megtalálja a magyarázatot. A történetiség, a hagyományápolás, a hagyományoknak - ideértve a mindennapi szokásokat is - adott társadalmi gyakorlatból történő megközelítése jelzik azokat a szempontokat, amelyek a hétköznapiság megértéséhez és vizsgálatához vezettek a népszokáskutatásban is. Az úgynevezett néprajzi jelen-kutatás, a városi folklór felfedezése, az etnoszemiotika és hozzájárultak a tereprendezéshez.26 Annak a belátása, hogy a megszokott, a magától értetődő cselekvések formái is társadalmi-kulturális keretbe illeszkednek, nem járt azonban együtt a magyar szokáskutatásban azzal, hogy az elméleti alapvetések és a szükséges kutatási módszerek is megfogalmazódjanak. A magyar néprajzi-folklorisztikai szakirodalomban is számon tarthatunk azonban már néhány olyan tanulmányt, amely a hétköznapok egyik-másik jelenségével foglalkozunk. Az ember és a teste közötti viszony tűnik olyan kérdésnek, amely - egyebek között - jól körülhatárolható témák vizsgálatát és leírását teszi lehetővé. A tisztálkodási szokások, a nemi viselkedés, a hétköznapi térhasználat, a táplálkozás kutatásában - mondhatni már - vannak előmunkálatok.27 Gondolatilag a test felfogásának sajátos vetületét találhatjuk meg a népi gyógyítás eljárásaiban, bizonyos értelembe véve a viseletek alakításában, de a szégyen érzet kialakulásában, következésképpen bizonyos erkölcsi értékek megítélésében, de még az erőszak megnyilvánulásaiban is. A néprajzi szakirodalomban számtalan apró adatot gyűjtöttek össze hétköznapokat és az életmódot illetően, mivel azonban a leírások nem a hétköznapiság megragadására törekedtek, ezért ezek az adatok mintegy mellékesen kerülnek említésre. Magától értetődőnek tűnik, hogy a parasztok is járnak, esznek alusznak, mosakodnak stb., ezért ezeknek a cselekvéseknek a végrehajtási módjára legfeljebb utalnak a tanulmányírók. Mivel a film és videó alkalmazása is évtizedek óta a néprajzi leírás egyik eszköze, így láthatunk filmet például arról, hogy a sióagárdi ünnepi viseletet hogyan (igen hagyományos mozdulatokkal) adják rá a nagylányra, de e mellett sem filmes, sem írásos leírás nem szól arról, hogy ugyanaz a nagylány hogyan öltötte fel a ruháit egy munkanapon, pedig ugyanúgy ez is hagyományos mintákat követő cselekvés. A hétköznapiságba tartoznának az érzékszervek használatának, az érzékelésnek a módjai is : látás, hallás, szaglás, ízlés, tapintás.
Az emberi cselekvések elemi szintjéhez képest valamivel szervezettebb már a viselkedés szintje, amelynek nemcsak érték vonatkozásai vannak, nemcsak az illem keretében jelenik meg, hanem sorozatokká szerveződve az egyén és egyén, egyén és kisebb közösség, egyén és nagyobb közösség, egyén és társadalom közötti kapcsolattartás eszköze és kifejezője is. A munkavégzéshez, eszközhasználathoz kapcsolódó mozgáselemek kinetikus rendszereken alapulnak, csakúgy, mint az embernek a saját és mások testével való bánásmódja. A sztereotip, szokásszerű cselekvések sorozatai mintegy köztes réteget alkotnak az elemi formák és a szokás már tartalmakkal telített rétegei között. A hagyományszerűség megnyilvánulása nemcsak a komatál hordásában nyilvánul meg például (amit a szakirodalom számtalanszor bemutatott), hanem abban is, ahogyan az ételajándékot megfőzik, tálalják, kosárba rakják, az elvitelhez felkészülnek, felöltöznek, a kosarat vagy tálat megfogják, kézbe vagy fejre teszik, kilépnek a házból vele, végigviszik az utcán, belépnek vele a látogatás színhelyére, köszönnek, a köszönést fogadják stb. Már rendelkezünk annak a belátásával, hogy a szokás-cselekvések, viselkedési szokások elemei maguk is, egymással való kapcsolódásaik különféle bonyolultságot mutató rendszere is a kultúra igen hosszú életű összetevői. Ezzel megteremtődött az az igény és lehetőség, hogy a további célirányos gyűjtéssel a cselekvés-tartományokat pontosan és kimerítően írjuk le, illetve, hogy a leírások alapján az elméleti kategóriákat kidolgozzuk. Jegyzetek 23Greverus, I. M. 1978; Heller A. 1970; Luby M. 1935; Nagy O. 1989.
|
||||||||||||
