A NÉPSZOKÁS FOGALMA

A népszokás fogalmának meghatározását nálunk a Magyar Néprajzi Lexikon címszavaként Németh Imre fogalmazta meg 1981-ben. A Világirodalmi Lexikon 1992-ben publikált XIV. kötetében a „szokás” fogalmát Dömötör Tekla és Voigt Vilmos írják le.

E megfogalmazások alapján a szokások olyan magatartások és cselekvések, amelyek a társadalmi együttélés során, hosszú idő alatt alakultak ki, az ismétlődés révén állandósultak, és egyöntetűvé vált formáik társadalmilag elfogadottá, a hagyomány részévé váltak. A szokások az emberi megnyilatkozásokat, az ember életének a menetét szabályozzák, rendezik és szervezik. E regulatív funkció az egyén és közösség identifikációját, önazonosságának megteremtését és kifejezését is biztosítja. A szokások normajellege erkölcsi és értékaspektusokat is magába foglal. Az elsajátítás, tanulás folyamán a szokás mint a jellege érvényesül. Rendszerint a szokások három rétegét különböztetjük meg: 1. a mindennapi élet sztereotip cselekvéseit, 2. alkalomhoz fűződő, összetettebb és tagoltabb cselekvésmintákat, ezek a voltaképpeni szokások, illetve a rítusok, a dramatikus népszokások, ceremóniák, 3. valamint a jog és az erkölcs fogalmaihoz közelítő cselekvésrendszereket, amelyek már a folklóron kívüli keretekben is felfoghatók, ám megjelenhetnek a szokások már említett szintjein is (pl. a kegyelet a temetőkben, szeretet és gondoskodás a gyermeknevelésben, becsület és tisztesség a munkavégzésben, vallásos hit az egyházi ünnepeken). Az említett szintek tagolódása, a területek egymással való kapcsolatainak rendszere természetesen társadalmanként, illetve társadalmi rétegenként különféle lehet. A korábbi társadalmi kötelékek meglazulása, a művelődés, a szabadidő megnövekedése, a tömegkommunikációs csatornák nemzetközivé válása új formákkal és alkalmakkal gazdagítja a hagyományos szokások világát.²¹

Jegyzetek

²¹Dömötör T. 1992; Voigt V. 1992; Bausinger, H. 1971.