Szüzgulya-forgatás

A mi falunban (Sényő, Szabolcs m-) az esztendő utolsó estéjén mindig megismétlődik a szüzgulya forgatása. Elmondom úgy, ahogy legutóbb láttam.
Szilveszter estéjén együtt ültünk, hallgattuk a rádiót. Egyszer csak kopogtattak és bejön az öreg Tamás bácsi, aki egész életében pásztorember volt. Köszönés helyett megállt az ajtónál és versbe kezdett:

Jó estét, jó estét, friss jó egészséget,
Kérek a gazdától egy kis engedelmet.
Most jöttem Budáról, budai vásárból,
Hajtottam száz tinót a sokadalomból.
Most azért felkérném a háznak gazdáját,
Engedné meg, hogy itt megforgatnánk a szüzgulyát.

Édesapám bólintott az öregnek, hogy megengedi. Erre ő kiment az udvarra, ahol várták a társai. Azok fel voltak szerelve nagy karikásostorokkal, kolompokkal. Rázták a kolompokat, csengőket, nagyokat kondítottak az ostorokkal, kiabáltak. Csináltak olyan zajt, hogy azzal ezer tinót is el lehetett volna hajtani. Pár perc múlva megszünt a zaj. Tamás bácsi ismét belépett, de ismét versben mondotta el, amit akart:

Jó estét, gazdám, gazdasszonyom.
Itt a gulyám, mindjárt átszámolom.
Nagy Hortobágyon volt a nyáron a helye,
Mert a mi határunkban nem volt legelője.
Sok jó és rossz időt szenvedtem el vele,
Rózsa Sándorék sokat kerülgettek érte.
Elég jó talpon állottam mellette,
Mégis eltévedt a legszebb harangosom közüle.
Boldog ujévet kivánok mindnyájuknak.

Édesapám már tudta, hogy az eltévedt tinóhoz neki is hozá kell járulni. Megajándékozta Tamás bácsit pár forinttal. Nemsokára már a szomszédok udvarán forgatták a gulyát.
Nekem nagyon tetszett a Tamás bácsi verse. Szivesen lediktálta, amikor pár nap mulva kértem tőle. Jól jártam vele, mert most felhasználtam az öttusa-pályázaton.
Szalkay István Ált.isk.V.o. tanuló
a Szellemi Öttusa-pályázat anyagából

A Néprajzi Múzeum adattárának értesítője 1955., 1-2 szám, 78.