Fodor Ferenc: Bálok

Húsvétkor, Katalin napján, Szilveszterkor színielőadásokkal, műsorral egybekötött bálokat rendeztek a faluban, önállóan rendeztek bált a tűzoltók, a rekruták. Szüretibál Kilyénfalván nem volt és ma sincs szokásban.
A bálok műsorát a fiatalok közül szervezett színjátszó csoport állította össze. Ritkán a szomszéd községek együttesei is eljöttek a faluba, mint ahogy a kilyénfalvi színjátszók is elmentek Gyergyószentmiklósra és más gyergyói helységekbe.
Helybéli színjátszó csoportról az első írásos emlék 1913-ból maradt fenn. Az előadott népszínmű címe: Az örök törvény. A bemutatott darabok magyar népszínművek voltak, amelyek a falu mindennapi életét, a katonasorsot, a betyárvilág eseményeit ábrázolták általában idealizált formában. Az első világháború visszavetette a falu kulturális fejlődését. A húszas évek közepétől az erdélyi magyar falvakban és városokban a művelődés erőteljesen fejlődött.
A falvakban énekkarok, műkedvelő-, színjátszó- és népitánc csoportok alakultak s kezdték el működésüket. Újjáéledtek a régi népi hagyományok, népszokások, népművészet. E hatalmas kulturális mozgalom Csík megyei kezdeményezője és szervezője Domokos Pál Péter csíksomlyói tanár volt. Ebből Kilyénfalva sem maradt ki. Itt is megalakult a fiatalok műkedvelő színjátszó és népi tánccsoportja, a férfi énekkar. Szervezői és vezetői Péter Árpád és felesége, valamint a falu kántortanítója, Kristó László voltak. A művelődési élet szervezését elősegítette az iskola épületéhez hozzátoldott kultúrterem átadása, amelyre 1933. November 20-án került sor ünnepélyes keretek között. A falu fiatal színjátszói ez alkalommal a Juhász legény, szegény juhász legény című népszínművet mutatták be nagy sikerrel. A művelődési terem házszabályzatát az egyháztanács jegyzőkönyvében rögzítették.
A harmincas évek elején egy, négy- vagy öt tagú népi zenekar létesült. Szervezője és vezetője Kolozsi Bálint volt, aki maga készítette a hegedűket és tanította be a zenekar tagjait. Rövid idő alatt olyan gyakorlatra tettek szert, hogy nemcsak a faluban, hanem a szomszédos falvakba is őket hívták el zenélni a bálokba. Több alkalommal léptek fel műsoros előadásokon, játszottak nótákat, népdalokat. A zenekar ott volt a szomszédos falvak zenekaraival együtt rendezett gyergyói zenei vetélkedőkön, ahol 1934-ben elnyerte a vándorserleget. 1935-ben a Gyímesi vadvirág című népszínmű szerepelt a farsangi bál műsorán. A következő években a színi előadások, műsoros esték rendezését engedélyhez kötötték, ami megnehezítette a művelődési élet szervezését.
1940-1945 között ünnepélyes keretek között emlékeztek meg a falu lakói a nemzeti ünnepeinkről.
A II. világháborút követően a Magyar Népi Szövetség szervezésében újjáéledt a falu kulturális élete. Jellemző erre az időszakra, hogy 1945-1947 között a falu műkedvelői kilenc színművet mutattak be a művelődési otthon színpadán és más gyergyói községekben. 1948-ban a Dúsgazdag című színdarabot mutatták be.
A szocialista kultúra terjesztésének korában a kollektív gazdaságok életét dicsérő egyfelvonásos színdarabok előadása volt kötelező.
A színházi előadásokon, kultúrműsorokon a falu lakossága egyemberként vett részt, a terem zsúfolásig megtelt minden alkalommal. Az előadást tánc követte, majd éjfél tájban vacsoraszünet következett. Az otthon elfogyasztott vacsora után főleg a fiatalok visszatértek, és a vasárnapi táncokra jellemző módon folyt a mulatság reggelig.
Évente külön műsoros bált rendeztek a tűzoltó testület tagjai, valamint a rekruták.
Az 50-es évektől kezdődőn a színház iránt érdeklődők bérleteket váltottak a marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, kolozsvári, szatmári magyar színházak gyergyószentmiklósi előadásaira, ahova bérelt autóbuszokon érkeztek.
A televízió elterjedése a faluban fellazította a régi bálok hagyományos hangulatát. Az előadások után hazaszállingózó emberek már nem térnek vissza a közös mulatságba, inkább a családban nézik a televízió műsorát. A városi, távoli munkahelyeken dolgozó fiatalok közül egyre nehezebben lehet színjátszó meg tánccsoportot szervezni.
A vonós népi zenekar is újraindult a II. világháború után. Kulturális eseményeken, évfordulón, hivatalos rendezvényeken szerepeltek és zenéltek a táncmulatságokon, bálokon. A zenekar ma is működik. 1931-ben alakult és 1940-ig létezett egy színvonalas felnőtt vegyes kórus. A kórus a falu kulturális rendezvényei mellett részt vett a Gyergyói-medence kórusversenyein, énekelt az egyházi ünnepeken, temetéseken, püspöki látogatáskor, névnapokon. A római katolikus iskolának volt gyermekkórusa.
1934-ben szerveztek egy ifjúsági tánccsoportot, amely a Botos tánccal szerepelt sikerrel az Ezer székely lány rendezvényein Csíksomlyón, majd a Marosvásárhelyen megrendezett erdélyi kulturális napokon. Utolsó szereplésük Marosvásárhelyen volt 1951-ben.

Fodor Ferenc: Kilyénfalva. Marosvásárhely, 1995., 115-118.