Viczén István: Farsangolás

A régi népszokások egyike a farsangolás. A farsangi szokások is mint egyéb népi hagyományok, tájegységenként eltérőek voltak. Deresken is emlékezetes és vidám farsangolások zajlottak le régebben. Adatközlőim így emlékeznek vissza, de még az én nagyapám is elmesélte hajdanán a farsangolás szokásait.
A farsangolás szokásaiban is a lányos házad játszották a főszerepet, mondja az adatközlőm, mert a farsangoló legények csak a lányos házhoz mentek farsangolni. A farsangolásba már nem kapcsolódtak bele az idősebbek, illetve a nős férfiak, csak a legények. A farsang – amint az köztudott – a hamvazószerda előtti vasárnapon van, mert a negyvennapos böjt ekkor kezdődik. A farsang a vigadozás és a mulatozás ideje, sok helyen a telet búcsúztatják ilyenkor. Deresken ez nem kötődött a tél búcsúztatásához, hanem a disznóvágások befejezéséhez kapcsolódik, mely kitűnik a farsangoló legények verséből is, de jó alkalmat adott a farsang ideje a szórakozásra és mulatozásra.
Farsang szombatján, vagy vasárnap nagyszabású táncmulatsággal kezdődött az egész ünnepség. Legtöbbször a tűzoltóság rendezte a táncmulatságot. Mikor a bálnak vége volt sok esetben már megvirradt, s a táncban elfáradt lányok és szüleik elhagyták a mulatság színhelyét és hazamentek. Régebben egy lány sem mehetett egyedül a mulatságba, csak az anyja kíséretében. Ha a lánynak véletlenül az édesanyja elhalálozott, akkor a keresztanyját vagy idősebb nővérét kérte meg, hogy kísérje el őt a mulatságba. A legények még egy ideig a zenészek előtt dalolgattak, majd az egész legénycsapat a cigánybanda kíséretében megkezdték a farsangolást az alábbiak szerint:
Még a táncmulatság előtt, vagy alatta, két-három legény jó hosszú nyársat készített mogyorófából, másik kettő pedig nagy fűzfavesszőből fonott szecskáskosarat hozott magával (A szecskáskosár az állatok takarmányozásánál volt használatos, tehát ez majdnem minden háznál kéznél volt.) A cigányzene elkerülhetetlen része volt a farsangolásnak, mert menet közben a banda húzta a talpalávalót. Hogy a segédeszközök a nyárs és a nagy kosár mire szolgáltak, az mindjárt kiderül.
Mikor elértek egy-egy lányosházhoz, az ajtó előtt még a banda eljátszott egy-egy hallgatót, már ezt esetleg az a legény parancsolta, aki a lánynak udvarolt, vagy akart udvarolni. Utána a zene elhallgatott és a szónok elmondta a farsangi köszöntőt, mely így hangzott:

Hóhó farsang kedves idő,
Elmúlt már a régi esztendő.
Ebben az újban vígadjanak,
Nekünk jó darab szalonnát adjanak.
Tojjon a tyúkjuk százat naponta,
Jövőre is legyen vastag a szalonna,
Hogy nekünk is jusson a nyársra, meg a kosarunkba.
Kívánok a lányuknak derék szép vőlegényt,
Hogy most egy évre beköthessük a fejét.

Ezt a farsangi mondókát még Viczén Bálint nagyapám mondta el nekem még 1950-ben. A jókívánság elhangzása után a házigazda ezt megköszönvén, behívta a farsangolókat a pitvarba, illetve a konyhába. A ház gazdája itallal kínálta meg a legényeket, a lány pedig pampuskával. Deresken és Lévárton a farsangi fánkot pampuskának nevezik még ma is. A gazdaasszony pedig jó darab szalonnát húzott a nyársra, egyes helyeken még füstölt kolbászt is tettek a kosárba, majd a lány egy elkészített kisebb tálból, vagy sz6akajtóból tojást rakott a nagy kosárba a szerint, kinek hogyan tojnak a tyúkjaik.
Mikor a farsangolást befejezték a kultúrház udvarán, vagy valamely lányos háznál nagy üstben, ha ez nem volt kéznél, több nagy serpenyőben az összegyűjtött tojásból szalonnával és kolbásszal ízesítve rántottát készítettek, majd jó nagyot lakmároztak, közben finom borocskával nyomatták lejjebb. A megmaradt szalonnát és tojást szétosztották a zenészek között, s a hazavitelben sok esetben még a purgyék is segédkeztek. Ez volt a farsangi bál fizetése. Akik pedig még bírták hétfőn is szusszal, azok este újra táncra kerekedtek, mert aztán Deresken a böjti időszak alatt nem volt táncmulatság, sem lakodalom, vagy egyéb szórakozás. Ma már ezt a hagyományt sem tartják be mindig, de azért ha mód van rá, óvakodnak a zenés szórakozástól. De a három-négy nap alatt nagyszerűen kiszórakozták, kitáncolták magukat a fiatalok.
Ez a szokás is már csak az idősebb korosztály emlékei között él és csak elvétve adják tovább az utókor számára. E farsangi szokásból csak a pampuska, illetve a farsangi fánk készítése maradt meg hagyományként a faluban, mert azt még ma is szokás készíteni, és pampuska nélkül még ma sem volna igazi ünnep a farsang.

GÖMÖR NÉPRAJZA LII. Fejezetek két Túróc-völgyi falu – Deresk és Lévárt – néprajzához. Debrecen, 1998