Vissza a főlapra

Bárth Dániel: A farsang szakrális ünnepei

(január 6-tól február 11/március 17.-ig)

I. A kánai menyegző ünnepe (vízkereszt utáni második vasárnap)

A XX. század második felében végbement egyházi liturgikus reform előtt ezen a napon a kánai menyegzőről szóló evangéliumi szakaszt olvasták fel a szentmisén. Ehhez kapcsolódóan a történet epikus megfogalmazásai (pl. Kájoni Jánosnál a Kánai menyegző éneke, 17. század) és színjátékszerű népi előadásai nálunk is adatolhatók. (Bálint S. 1973. 165–172.)

II. Mária eljegyzése vagy menyegzője (január 23.)

Kései keletkezésű egyházi ünnep (festum desponsationis BMV). Gondolata a XV. századi Franciaországból indult, majd ferences közvetítéssel terjedt el. Pápai jóváhagyást a XVI. század közepén nyert. Kiemelkedő közép-európai népszerűségét a Habsburg-ház tevékenységének (József-névadás, dedikációk) is köszönheti. A napot általában a jámbor vallási közösségek, olvasótársulatok, harmadrendiek ülték meg.  (Bálint S. 1977. I. 171–179.)

III. Gyertyaszentelő Boldogasszony (február 2.) (lásd ott)
IV. Szent Balázs (február 3.)

Szent Balázs püspök és vértanú emléknapja. A szent magyarországi tisztelete középkori. Miként egész Európában, a naphoz nálunk is számos szentelmény kapcsolódott. A mai napig általánosan elterjedt a két kereszt alakban összetett gyertyával osztott Balázs-áldás, amely torokbántalmak ellen véd. A kora újkori szertartáskönyveink ismerik a Balázs-napi almaszentelést. Néprajzi adatok e szentelmény gyógyító szerepét szintén megerősítik. Balázsnak mint az állatok patrónusának is akadnak nyomai a népi kultúrában. Az ezen a napon gyakorolt adománykérő szokás, a Balázs-járás a középkori diákkultúra egyértelmű hatását viseli magán. (Bálint S. 1977. I. 200–205.)

V. Szent Ágota (február 5.) (lásd külön)
VI. Böjtelő (hetvened, hatvanad, ötvened vasárnap)

A nagyböjt idejét bevezető vasárnapok, mint kvázi „vezeklő napok” a VI. században keletkeztek. Rómában ekkoriban a hívek a három vasárnapon három különféle bazilikához zarándokoltak el ünnepi menetben. Hetvened vasárnapon (septuagesima) Laurentius templomát, hatvanad vasárnapon (sexagesima) Szent Pál bazilikáját, ötvened vasárnapon (quinquagesima) pedig Szent Péter bazilikáját keresték fel. (Radó P. 1957. 64–71.)
A egyházi megnevezések mellett a jeles napoknak köznépi terminológiája is ismert. Hatvanad vasárnap a görög katolikusoknál a böjt kezdete, ezért húshagyónak is nevezik. Ugyanezt a napot a Zoboralján talalaj-, vagy tananajvasárnapnak hívják. A római katolikus kalendáriumban – a farsang utolsó vasárnapjaként – ötvened vasárnap kapta a húshagyóvasárnap elnevezést, amely az azt követő hétfővel és keddel a liturgia szempontjából kiemelt jelentőségű három napot jelent. Ekkor ugyanis szentségimádást tartanak a templomokban, valószínűleg a farsangi tobzódást ellensúlyozandó. (Bálint S. 1973. 173–182.; Bárth J. 1990. 402.)