Földesi Béla: A Lóskay-kódex Gergely-napi köszöntői

Néhány gondolatot még a kódexbe található Gergely napján a lányok által elmondott köszöntőkről. A XVII. században mindhárom felekezetnél egymást követik azok az intézkedések, amelyekben kötelezik a szülőket, hogy gyermekeiket – fiúkat és lányokat egyaránt – iskolába járassák.
A sort Forgách Ferenc esztergomi érsek indítja el 1661-ben a nagyszombati zsinat népoktatási határozataiban. Kimondja, hogy a plébános kötelessége végigjárni a családokat és összeírni az iskolaköteles fiúkat és lányokat.18 Nem sokkal később a reformátusok által 1646-ban tartott szatmárnémeti zsinaton az ún. Geleji-féle kánonokban pontosan megfogalmazták a református iskolaköteles fiúk és lányok iskolába járási rendjét és az ott folyó munkát. A határozat kimondja, hogy a lányok külön iskolába járjanak, és ott az oktatás anyanyelven történjen. Az iskolákban „nem férfiakat, hanem szelíd, kegyes, tisztes és tudományokban jártas nőket kell, ha ilyenek találhatók, tanítókul alkalmazni”.
Ezeknek a tudományokban jártas tanítónőknek az 1692-évi debreceni adóösszeírási lajstromban már nyomát találjuk Makrai Mihályné „deák-asszony” személyében. Őt sorban követik a többi „deákasszonyok” és „Tanító-asszonyok”. Ugyanakkor a magyar iskolatörténet szempontjából sem lehet figyelmen kívül hagyni azt, amiről mindeddig vajmi kevés szó esett, hogy 1708. április 24-én Debrecenben megalakult az első olyan szervezet, testület – eredeti kifejezéssel: társaságba-állás – amelyik a leánytanítókat fogta össze. A 13 főt számláló alakuló értekezlet összetétele 7 nő és 6 férfi volt. Még ez év május 12-én Dobozi István főbíró és társai szerkesztésében 21 pontból álló „regulá”-t adtak e női tantestületnek.  A debreceni leányiskolák száma 1764-ig 9 és 12 között váltakozott, 1765 és 1868 között pedig végig 10 volt.
A század közepétől már igen jelentős mennyiségű olyan dokumentum áll rendelkezésünkre, amelyekben a református egyház kötelezi az egyes települések tanácsait a tanulók összeírására, és a szülőket arra, hogy gyermekeiket „fel is külgyék”. Ennek bizonyítására egy általánosnak mondható példát hozunk. A derecskei konzisztórium 1778-ban a következő határozatot hozta: „A városon minden tizedben két arra alkalmatos emberek járjanak házanként, és mindenütt, ahol iskolába való gyermekek vagynak, mind fiúk, mind lányok, irattassanak fel, és mondódjék meg a szüléknek, hogyha oskolába nem küldik gyermekeiket most tavaszon (az én kiemelésem F.B.) akik arra valók… porcio fog azokra vetődni, hadd vegyék szívekre a dolgot, és annál inkább el ne mulassák gyermekeiket oskolába felküldeni”.
Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a Lóskay kódexben levő és lányok számára írt Gergely-napi köszöntők elmondására, eléneklésére megvoltak a feltételek és lehetőségek. Az, hogy az egyes települések tanítói, „deákasszonyai” mennyire éltek ezzel a lehetőséggel, igen sok tényezőtől függött. A szokás kialakításán és fenntartásán elsősorban azok munkálkodtak, akik anyagilag voltak érdekelve. Nagyon sok dokumentum igazolja, hogy a tanítók „felfogadása” alkalmával történő egyezkedés alkalmával a felettes egyházi és tanácsi szervek szerződésbe foglalták azt, hogy a tanítók az év egyes napjain a tanulók által adományokat gyűjthettek, ami fizetésüknek szerves kiegészítője volt. Lényegében a tanítók megélhetésének állami úton történő biztosítása, a tanítók fizetésének rendezése volt az egyik alapvető oka annak, hogy a gergelyjárás egyre jobban veszített jelentőségéből, majd teljesen megszűnt.

71b (139)       
Gergely Napi nappali Ének

Szent Gergely doktornak hires
Tanitonknak aző Napja.
Régi szokás szerént mennyünk
Isten szerent oskolánkban.

Lám az Madrakis had szaporogyanak majdel jőnek,
A Szép Kikeletkor sok szépénekszó
val zengedeznek.

Tiis azon képen jertek el nagy szépen
Oskolánkban

72a (139)            
Holot széptudomant végyetek adománt
Idvességre.

Nemjótudatlanul felnőni paraztul e Világban. Mert így
emberségre Nem mehetni tisztre
ez Országban.

Hogyha nem adhattok minekünk
Deákot hazatokból, Papiros
ra valot adjatok adománt jo
szágtokbol.

Hogy Isten áldása és szent
aldomása házatokon.
Maradjon mindvégig világ vé
gezetik joszágtokbol.

Szerelmes Ötséink kiklész
tek társaink jertek el már.
Jo Mesterünk vagyon kit
Isten meg álgyon kiminket
vár.

Isten márhozzátok kik
most elnem jöttök Oskolánkban
Demég ezutánis oda kel jönnö
Tök e Szent helyre.

72b (140)       
Gergely napi Ének Leányoké

Gergely Doktornak Hiv Tanit
Tonak Fevirrat Napján,
jöttünk szoporan Scholábol.

Hogy kereshetnénk És szerezhet
nénk, Magunkhoz valo Enge
delmes jó, Társokat,

Nohát jó Atyák, És Kegyes
Anyák, Magzatitokat, Leány
tokat Külgyetek.

Hogy eljöjjenek. Edgyütt nöjjenek
A kegyességben, Es emberségben
Mivelünk.

Is mát hát kérünk És kényszerítünk
Titeket nagyon, Leányt havagyon
Adjatok.

Hanintsen pedig Mivel mi eddig
Itt éneklettünk Adjatok nékünk,
Jutalmat.

73a (141)        
 Hogy mi is áldást, Szép hálaadást
Az Úr Istentül, Reátok Szentül
Kívánunk
Amen

Földesi Béla: A Lóskay kódex Gergely-napi köszöntői. In: Ethnographia 86. k., 1975/4. sz., 608-611. p.