Zsigmond József - Palkó Attila: Lakodalmi kurjantások

A folklorisztikában táncszó néven ismert műfajt Magyarón rikótazásnak nevezik; ugyanez a neve a lakodalmi kurjantásoknak is. Az alábbiakban először a Magyarón ma is élő műfajnak tekinthető lakodalmi kurjantásokat, majd a kihalóban levő táncbeli rikoltozásokat ismertetjük.
Lakodalmi szokásaink elmaradhatatlan velejárója a rikoltozás, kurjongatás. Természetesen nem mindegy, hogy mit, mikor, hol és kinek kell vagy lehet mondani. Ha valami mondani, kívánni, parancsolni, dicsérni, jellemezni, megszólni vagy éppen felróni valója van a vendégeknek, a kísérő násznépnek vagy az ablakban, kapualjakban, utcaajtókban álló bámészkodóknak, azt rikoltozásokba foglalják. Ez jó alkalom arra, hogy ki-ki mondhassa azt, ami a szívén van. Mindenkinek kijár belőle érdeme szerint, sőt még azonfelül is. Kirikoltozzák, hol szépen, hol természetes nyerseséggel és nyíltsággal a menyasszonyt, vőlegényt is egyaránt. Ezért ilyen alkalmakkor senki nem veszi zokon, és nem is haragszik meg a reá rikoltozottakért. Ilyenkor a falusi nép gátlások nélkül, közvetlenebbül nyilvánítja ki érzelmeit. Az érzelmek legközvetlenebbül ezekben a rikoltozásokban foglalt indulatszókban nyilvánulnak meg. Szilaj féktelenséggel olyan rikoltozások is elhangzanak, amit nyomdafesték sem bírhat meg. Más alkalmakkor ilyen szabadszájú kifejezések nem hallhatók, de lakodalomban semmi sem szégyen. Lakodalmak alkalmával legények és főleg menyecskék rikoltoznak.
Az összegyűjtött lakodalmi kurjantásokat az erre vonatkozó szakirodalom és a helyi szokások figyelembevételével hat csoportra, ezen belül cselekvés- vagy eseménykörökbe osztottuk.
Magyarón minden lakodalmi kurjantást, rikoltozást uju, ju-ju-ju! kiáltással fejeznek be.

Menyasszonyhoz és vőlegényhez fűződnek: koszorúzók, párbejelentők, párdicsérők, dicsérők, élcelődők-csipkelődők:

1.	A menyasszany kaszarúja, Vijaszbó van a bimbója.
2.	A menyasszany szép virág, Kaszarúja gyöngyvirág. Rózsa a két arcája, Boldag, ki megcsókalja.
3.	A menyasszany kaszarúja, Rózmarintbó vagyan fanva. Ha szamarú is a szüve, Boldag lészen az élete.
4.	Fehér virág kaszarú, A menyasszany szamarú. Ha szamarú a szüve, Legyen boldag élete.
5.	A menyasszany gyöngyvirág, Íg a szeme, mint a láng. Ha az enyim úgy égne, Ezerannyit megérne.
6.	A menyasszany drága kincs, A világan párja nincs.
7.	Ez az utca egyenes, A menyasszany be kedves.
8.	Kerek alma szép piras, A menyasszany de csinas.
9.	A menyasszany bazsarózsa, Isten tudja, hagy lesz dóga.
10.	A menyasszany fikötője, Madzagbó van a kötője.
11.	Jó derék a menyasszany, Maholnap kell bábasszany.
12.	Háram kasár szénamurva, A menyasszany ki van fúrva.
13.	Ez az utca nagyan sáras, A menyasszany csupa ráncas.
14.	Palacsinta, kürteskalács, A menyasszany csak egy falás.
15.	A menyasszany így, meg úgy, A pendeje csupa húgy.
16.	A vőleginy házasodik, Többet már nem leginykedik. Azt veszen e’, akit szeret, Akive Ő boldag lehet.
17.	Nyári körti, téli alma, Foly a Jánas lakadalma.

Zsigmond József – Palkó Attila: Magyaró néphagyományaiból. Marosvásárhely: Mentor Kiadó, 1996., 170-171.