|
Az epigramma
MARTIALIS
Beköszöntő (1.1)
Hát imhol van, akit nem únsz, akit vágysz:
mindenhol csoda-hírű Martialis
szikrázó epigramma-gyűjteménye;
oly hírnév koszorúzza, oly dicsőség,
már éltében, amit nagyon kevésszer
nyert el holta után egy-egy poéta.
Weöres Sándor fordítása
A költő, saját verseskötetére (1.16)
Van jó, van közepes, van rossz is benne elég sok,
Ávitusom. De mutass könyvet, amely nem ilyen.
Szabó Lőrinc fordítása
Egy kritikushoz (1.110)
Azt mondod, Velox: túl hosszu az én epigrammám.
Lám, te nem írsz semmit, – hát a tiéd rövidebb.
Weöres Sándor fordítása
Aki pénz helyett tanácsot ad (2.30)
Pár százast kértem kölcsön. S annak, kitől én ezt
méltán elvártam, semmi se volna e pénz,
mert hisz dúsgazdag s oly boldog e régi barátom,
azt mondják, már-már fölveti nagy vagyona.
„Ügyvédkednél – szól –, majd volna denárod ezernyi!”
… Pénzt kértem, Gaius, nem a tanácsaidat!
Balogh Károly fordítása
Melyik vakabb? (3.8)
„Quintus imádja Thaist.” „Ki e Thais?” „A félszemű Thais.”
„Úgy Thais egyszemü, míg őneki egy szeme sincs.”
Lakatos István fordítása
A tisztesség sorsa (3.38)
Mondd, mi hozott Rómába, milyen bizalom, mi reménység?
Sextus, mit vársz itt s mit keresel? – No, felelj!
„Majd ügyvéd leszek és szebben szólok Cicerónál,
hármas fórumotok még sose halla ilyet!”
– Itt van Atestinus, s itt ügyvéd Civis – e kettőt
ismered – egyik sem boldogul, élni se tud …
„Nem sikerülne? Sebaj! Költészet hozza a hasznot.
Hallasz majd és szólsz: Még Maro sem remekebb.”
– Ó, te szerencsétlen! Rongyos köpönyegbe didergő
Vergilius, Naso itt tucatjával akad. –
„Úgy a nagyok kegyeit keresem …” – Két-három a boldog,
ki meg is él ebből, éhes a többi, beteg!
„Mit tegyek akkor hát? Mert Rómában maradok már.”
– Tisztességes vagy? Nagy csoda lesz, ha megélsz!
Balogh Károly fordítása
Egy rossz költőre (3.50)
Olykor meg-meghivsz, Ligurinus, egy-egy vacsorára,
csak hogy elolvashasd nékem a verseidet.
Jóformán a sarut se vetettem még le, de már jön
könyved – halmártás és a saláta között.
Még az előétel sincs bennem – s már jön a másik …
két főétel közt imhol a harmadik is!
A negyedik s ötödik jön. – Szédülök… Olvasod … Ó, jaj!
Ily szaporán a finom vadpecsenyét is unom!
Hogyha megint meghívsz, sok rongy könyvedbe a konyhán
néma halat csomagolj – vagy vacsorázz egyedül!
Balogh Károly fordítása
Epigrammáiról (4.49)
Hidd el, Flaccus, nem látott még jó epigrammát
az, ki mulatságnak, játéknak hiszi csak.
Inkább az játszik, ki a vad Tereusnak ebédjét
írja meg és lakomád, szörnyü Thyestes atya;
vagy Daedalust, ki viasz-szárnyat biggyeszt a fiára
és Polyphémost, míg gyapjasait tereli.
Nincs felfújt hólyag kötetemben, semmi dagály és
múzsám peplusban nem dagadoz sohasem.
„Ám azokat mégis mindenki rajongva dicséri.”
Bámulják azokat s olvassák ezeket.
Weöres Sándor fordítása
Jóság és balsors (4.83)
Hogyha sorod jól megy, nincs rosszabb senki se nálad,
ha bajaid vannak, senki se kellemesebb.
Hogyha sorod jól megy, felhúzod az orrodat, útálsz
mindenkit, vissza nem adod a köszönést.
Ha bajaid vannak, csupa kedvesség, figyelem vagy;
meghívsz, megsüvegelsz… hát legyenek bajaid!
Rónai Pál fordítása
Költő és milliomos (5.13)
Nincs vagyonom, nem volt, Callistratus, ámde se rossz hír
nem födi a lovagok közt, se homály a nevem:
és olvas mindenki! „Ez ő!” – mutogatnak az utcán:
életem adja, amit másnak a sír is alig.
Lám, a te büszke tetőd száz oszlop tartja magasba,
tárházad szabados holmi degeszre tömi,
nílusi földedről kincsét neked önti Syene
s gyapját pármai nyáj, gallus, ezer meg ezer.
Itt a különbségük. Ami én, sose lesz tebelőled,
s téged utólérhet bárki szerencsefia.
Szabó Lőrinc fordítása
Zsák a foltját (7.83)
Priscushoz mennél? Igazad van, Paula: okos vagy.
Priscus tiltakozik? Őneki is van esze.
Szabó Lőrinc fordítása
Aki kétszer él (10.23)
Antonius Primus tizenötször öt évre tekintve
csöndes öregségét élvezi, szép örömét.
Visszatekint a letűnt, teljes tavaszokra, napokra,
s nem fél, hogy Léthé zúg, közelítve felé.
Nincs emlékei közt súlyos, rossz végü nap egy sem,
nincs egy olyan nap sem, mit nem idéz szivesen.
Mert a derék ember megnyújtja az élete hosszát.
Kétszer is él, akinek visszatekinteni jó.
Bede Anna fordítása
| 
