A sámánizmus szakrális szövegei

Bár azok a vallási és hiedelemrendszerek, melyek a mongol sámánizmus fogalomkörébe tartoznak elsősorban a szóbeli hagyományozásra épülnek, számos sámánszöveg és még több – a sámánszövegek közé is besorolt – rituális szöveg került lejegyzésre a XIX–XX. század folyamán. A legelső rituális szövegelemek egyike pedig, melyhez hasonlóak előfordulnak a ma ismert műfajokban is, még a XIII. századból, a Nagy Mongol Birodalom megalapításának idejéből származik. A mongolok titkos története (Mongqol-un ni’uča tobčiyan),[1] a legelső nagyobb terjedelmű mongol nyelvű forrás, mely kínai írásjegyekkel lejegyezve maradt fenn, számos elemet tartalmaz a buddhizmus előtti mongol vallási és hiedelemrendszerről. Maga Dzsingisz kán vagy utóda Ögödej kán és a krónika számos más szereplői is tevékeny résztvevői a rituális cselekményeknek. Egy, a Burqan qaldun hegy szelleméhez szóló áldozati szöveg például Dzsingisz kán szájából hangzik el, megerősítve ezzel a hegyek kultuszának legitimitását a népvallásban (Ligeti 1962. 29.).

Témánk szempontjából talán még fontosabb az a szövegrész, melyet Dzsingisz kán szövetségese, majd későbbi ellenlábasa, Dzsamuka (£amuq-a) ad elő, mikor hadra szólítja népeit. A harca készülés mozzanatai, a hadiruha felöltése, a fegyverek dicsérete, a dob megszólaltatása, mind-mind emlékeztetnek bizonyos, a sámánszövegekben előforduló motívumokra, az előadást megelőző rituális körülményekre.

A XIII. századi utazók (Marco Polo), misszionáriusok (Plano Carpini, Rubruqius, Julianus, Biridia, stb.), vagy a XVIII–XIX. századi kutatók, utazók (Bergman, Timkovsky, Potanin, Pozdneev, Bálint, stb.) számos értékes adatot közölnek a mongolok vallási és hiedelemrendszeréről, de a sámánszövegek és a sámánizmushoz kapcsolható folklórszövegek lejegyzése csak a XIX. században indul meg. A. Pozdneev (Pozdneev 1900), majd őt követően M. N. Hangalov (Hangalov 1958; 1959; 1960), a burját hiedelemrendszer első rendszerező kutatója számos sámánszöveget gyűjtött és adott ki tanulmányaiban. A XX. század első harmadában G. Sanžeev közölt összefoglaló tanulmányt az alar-burjátok hiedelemvilágáról (Sanžeev 1927, 1928),melyben szintén több eredeti nyelvű szöveg található. Mindeddig a legtetemesebb mennyiségű sámánszöveg-gyűjteményt B. Rintchen tette közzé, melyet a harmincas években gyűjtött, de csak az ötvenes-hetvenes években jelentetett meg. A három kötet a saját gyűjtésű, szóban hagyományozott anyagok mellett mongol és ojrát írással lejegyzett szövegek átírását is tartalmazza (Rintchen 1959, 1961, 1975). Rintchennel egy időben gyűjtött sámánszövegeket W. Heissig a keleti mongolok között (Belső-Mongólia), s tanulmányok egész sorában jelentette meg eredményeit és elemzéseit (Heissig 1944, 1959, 1966). N. N. Poppe is számos folklórszöveget (köztük a sámánizmushoz kapcsolhatóakat is) gyűjtött, és emellett katalógusba foglalta a pétervári keleti gyűjtemény sámánszövegeit (Poppe 1932). A XX. század második felében jelent meg több olyan munka, mely megpróbálja rendszerbe foglalni a sámánszövegeket, közülük az úttörő a hatvanas évek elején készült elemzés B. Sodnom tollából (Sodnom 1962). Sodnom számos új szöveget is közölt, s fő rendszerező elve (részletesen lásd alább) a buddhista hatás mértéke az egyes szövegekben. Szintén a hatvanas évek gyűjtőmunkájának eredménye S. Badamxatan kiadványa az észak-mongóliai darhatokról, melyben saját maga által lejegyzett és O. Pürew terepmunkájából származó sámánszövegek kerültek (Badamxatan 1965). Mind a szövegkiadás, mind a kutatás megélénkült a nyolcvanas évek végétől és különösen a kilencvenes években, ekkor jelent meg S. Dulam gyűjteménye, mely filológiai átírású darhat sámánszövegeket (műfaji megjelöléssel), sámántörténeteket, mítoszokat tartalmaz (Dulam 1992). Az évtized másik nagy vállalkozása burjátiai burját sámánszövegek kiadása (Xüxe münxe 1996). Mongóliai burját sámánszövegeket adott ki fordítással Kara Gy., G. Gantogtox és £. Coloo, pontos filológiai átírással és angol nyelvű fordítással (Gantogtox, G. – Kara, G. – Tsoloo J. 1998.). Feltételezésünk szerint a megélénkült kutatási tevékenység hatására Belső-Mongóliában is számos kiadvány jelenhetett meg, melyben sámánszövegeket is közzétettek, ezek közül azonban csak a horcsinok közt gyűjtött anyagot tartalmazó munka jutott el hozzánk (Kürelša et alii 1998). Több évtizednyi „pihenés” után a nyolcvanas évek végén D. Even újra kiadta a B. Rintchen által gyűjtött szövegeket, fordítással, gazdag jegyzetapparátussal (Even 1988–1989). Even többféle rendszerező, elemző elvet is alkalmazott a sámánszövegek feldolgozásához (lásd alább). A XX. század végén több jelentős mű is megjelent a mongol sámánizmusról, mint R. Hamayon 1990, C. Humphrey 1996, vagy O. Pürew 1999 monográfiái, melyek a maguk nemében korszakalkotó jelentőségűek, nagyobb mennyiségű új sámánszöveget azonban nem tartalmaznak. Az említett műveken túl természetesen több olyan tanulmány van, mely egy-egy sámánszöveget tartalmaz, mint B. Ja. Vladimircov, M. Haltold vagy A. Bischoff cikkei, s a legtöbb mongol folklór gyűjteménybe is bekerültek mutatványok a sámánszövegek közül.

A sámánszövegek tipológiája

A sámánszövegek tipologizálásához számos, a szövegen belüli és a szöveghez kapcsolódó körülményt kell figyelembe venni ahhoz, hogy egy sokoldalú tipológiai struktúra legyen felállítható: számunkra elsődleges a szöveg maga, a ritmikai és dallamstruktúrákkal, de figyelembe kell venni az előadó személyét (a sámán, a sámán segítői, esetleg a rituálé egyéb résztvevője), a sámán és közössége viszonyát a szövegekhez (a szövegek sámán és környezete általi értelmezése a rituálét követően a „kliensek” számára), valamint a rituálé tér – idő összefüggéseit.

Műfaji tipológia, műfaji besorolási lehetőségek

A rendkívül színes műfaji elnevezések között elsődleges szerepet játszik az, ahogy maga a sámán, vagy ahogy közössége nevezi meg az egyes rituális szövegeket. A műfaji megjelölésben előfordulhatnak jelentős különbségek is, aszerint, hogy a sámán közössége mennyire ismeri a hagyományokat, a mitológiai és kultikus hátteret, s a jelenlegi trend szerint (mint ahogy az alább kifejtésre kerül) leegyszerűsödik a műfaji elnevezési rendszer. A korábbi gyűjtésekben közölt műfaji megnevezésekhez képest saját gyűjtési tapasztalatunk alapján úgy tűnik, hogy a műfaji sokszínűség helyébe egy jóval kevesebb csoporttal, alcsoporttal rendelkező műfaji struktúra lép. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül néhány rendszerező elvet mutatnánk be, amelyek szerint megközelíthetőbbé válnak a mongol sámánszövegek.

A sámánszövegek műfaji beosztása

1. Tisztán sámánműfajok, melyek csak a sámánrituálék részét alkotják.

2. Folklórműfajok, melyek sámánrituálék részét is képezhetik, de kevésbé jellemzőek, mint az 1. csoport alatt megjelölt műfajok, s inkább családi, közösségi ünnepek rituális szövegei, ahol az előadó nem feltétlenül egy sámán vagy egy buddhista szerzetes, hanem a közösség számára hiteles, általa elfogadott személy.

3. Műfajok, melyek az írott hagyományból erednek, s gyakran fordulnak elő buddhista rituálék részeként.

1. Tisztán sámánműfajok. Az alábbi műfaji elnevezések alapmotívuma a meghívás, s jelenlegi adataink szerint kizárólag a sámánrituálék rendszerébe tartoznak.

1.1. dūdlaga[3]„hívás, szólítás, invokáció”, mong. daγudlaγ-a, burját dūrdlag. A mongol sámánszövegek között a legáltalánosabban használt megjelölés, a kifejezés a dū „hang, dal” névszóból képzett igéből képzett névszó. Tapasztalataink szerint, ha nincs más műfaji elnevezés (pl. feledésbe ment), amit a sámán vagy környezete használ, akkor ez a megjelölés általánosan mint sámánműfaj használatos, s valószínűleg részben kiszorítja az egyéb megnevezéseket. Gyakori jelenség, elsősorban az újabb gyűjteményekben, hogy maga a dūdlaga megjelölés is elmaradhat, helyette a rituáléra meghívott istenség, szellem neve szerepel csak: Ozūrý yum, Aγarý xairxan, stb.

Tartalmilag a sámánok több invokáció csoportot különítenek el: i. ongod jalax dūdlaγ „a segítőszellemet hívó invokáció”; ii. taxilgīn dūdlaγ „áldozati szertartáskor előadott invokáció”, mint például gald dē¤ örgöx dūdlaγ „a tűzáldozat során előadott invokáció”; iii. sünsnī dūdlaγ „lélekhívó”. Egy a saját gyűjtésünkből származó invokációs kezdőformula a sámánszövegekben gyakori motívumokra építkezik, a sámán hosszabb vagy rövidebb kifejezésekkel leírja a meghívandó szellemet, ha részletesebben, akkor leírja a szellem kinézetét, eredetét, útját a rituálé helyére, de előfordul, hogy csak a szellem legfontosabb tulajdonságainak megjelölésével indul a sámán és a szellem párbeszéde[4]:

A napjainkban is eleven műfaj szerkezeti és tematikai sokrétűsége mutatja be az alábbi általam (1993) gyűjtött hívóének. Az invokáció kitűnő példája a szertartás közben felvett énekelt szövegnek, melyben a sámánasszony több szerepet alakít, valamennyi a szertartásra érkező szellem közléséhez kölön dallam és ritmus tartozik.

Bajar sámánasszony hívóéneke

Bajar sámánasszony Naldzsig nevű ongonját hívja:

Naldzsig megszólítja Bajart:

Bajar sámánasszony így szól:

Naldzsig ongon így szól:

Ujgur ongon érkezik és Bajarhoz tuva nyelven beszél. Bajar darhatul válaszol:

Az ongon így szól:

Bajar így szól:

Bajar még egyszer szólítja Naldzsig ongont:

Naldzsig megszidja Bajart:

Bajar válaszol az ongonnak:

1.2. tamlaga „ének”, mong. tamlaγ-a ← tamala- „énekelni, dalolni”, például: Xarmýn xairxanīg bucāx tamlaγ[5] „A kegyes Xarmää-t elküldő ének”. A legtöbb ismert tamlaga szerkezetében, motívumaiban hasonlít a dūdlaga műfajhoz, a közöttük lévő különbségek pontos feltárása egy későbbi tanulmány feladata. Badamxatan a tamlaγ megnevezést a jüxel „átok” kifejezéssel azonos értelemben használja (vö. alább). Az következő tamlaγ szövegrészlet a rituáléra meghívott szellem elküldését mutatja be[6]:

1.3. dātgal „odaadó ima”, mong. daγadqal ← daγadqa- „biztosít, rábíz, pl. sorsát rábízza vkire”, vö. halha dātgan jalbirax „odaadóan imádkozik”. A dātgal jóval ritkábban előforduló műfaji megjelölés, mint a dūdlaγ „invokáció” (lásd fent), s előfordul a kettős megjelölés is, melyben a dātgal genitivusi raggal ellátva, birtokos jelzőként áll az invokáció előtt: dātgalīn dūdlaγ „ima-invokáció”. Az alábbi részlet egy pontosabban meg nem nevezett szellemhez szóló imából való:[7]

2. Az alábbi műfajok jól ismertek a mongol népköltészetből, s számos rituális tevékenységhez, szertartáscsoporthoz (családi és közösségi ünnepek) kapcsolódnak.[8] Hátterüket ugyanazok a lélekhiten alapuló kultuszok adják, melyek a mongol sámánizmusnak is az alapját képezik

2.1. jüxel, xarāl „átok”, mong. ¤ükel, qariyal ← mong. ¤üke-, ¤ükü-.„átkoz, átkot mond”. A mongol népek körében is nehezen gyűjthető műfaj, de ennek ellenére létezik néhány kiadvány, melyben a szövegek mellett az átokmondás rituális körülményei is lejegyzésre kerültek.[9] A Rintchen által gyűjtött sámánszövegek között is ritkán fordul elő, s kiadványában ugyan nem ad pontosítást arról, vajon az átok sámán-repertoire része volt vagy nem, a motívumok (pl. a sámánviselet részeinek szerepeltetése) arra utalnak, hogy csak sámán mondhatta el, „egyszerű átokmondó” nem. Az egyéb átokszövegekkel összevetve viszonylag hosszú, feltehetően több rövidebb átokra bontható. Nyelvi szerkezetére a voluntativus-szal lezárt mondatok ismétlése jellemző.[10]

2.2. magtāl „dicsérő”, mong. maγtaγal; például ongodīn magtāl „a segítő szellemek dicsérője”, Tarāgī yawūlax magtāl[11] „Tarā szellem visszaküldésekor mondott dicsérő”.

2.3. cacal, sacal „szóróáldozat szövege, a tejszóráskor, vagy tejpálinka áldozatkor elmondott szöveg”, mong. čačuli, sačuli ← saču- „szór, hint, szétoszt”, ojrát, kalmük cacl, burját sasli, például: Altan uruγ-un sačuli „az aranynemzetség szóróáldozata”.[12]

2.4. dallaga „szerencsehívó szöveg”, mong. dalalγ-a, dalalγ-a ← dalal- „odahív, odaint, kezével körző szerencsehívó mozdulatokat tesz”, például: šuwūnī dallaga „madárvonuláskor elmondott szerencsehívó”.

2.5. xelelgee, xeleleg „szólás, megszólalás”, mong. kelelge ← kele- „szól, mond”, pl. Xarmýn xäirxanā xeleleg[14]; az ezzel a műfaji megnevezéssel jelölt szövegek szerkezetükben, motívumaikban hasonlítanak az áldásszövegekre (yör«l), pontosabb elkülönítésük további kutatásokat igényel. Az alábbi példa az éjszakai sámánrituálék fontos részét képező dob melegítéskor előadott ének része: xengereg surgax xeleleg[15]„a dob megszólítása melegítéskor”:

2.6. myalālga „felszentelés, beszentelés, áldás”, mong. miliyaγud (pluralis) ← miliya- „felszentel”, pl. Rintchen a sámánszövegek közé sorolja a Dzsingisz kultusz részét alkotó rituálékat, bár ezek lebonyolítói nem sámánok, hanem egy külön darxad-csoport, akiket a hagyományok őrzésére válogattak ki még a XIII. században: Qulan qatun-u čomčuγ-un miliyaγud „Qulan kánasszony áldozati jurtájának felszentelése”.[16]

2.7. unšlaga „ráolvasás”, mong. ungšilγ-a ¬ ungši- „olvas”, šiwšleg „suttogó ráolvasás”, mong. sibsilge ¬ sibsi- „suttog”; a mongol folklórban ma is elevenen létező műfaj, jellemzője a néhány soros, általában párhuzamosan szerkesztett alliteráló szakasz. A sámánok gyógyításkor, jósláskor használják.

3. Műfajok, melyek az írott hagyományból erednek, többségük a buddhizmusra, mint tételes vallásra épülő írásbeliség hatására került be a mongol vallási gyakorlatba. Az alábbi műfaji megjelölések közül több is buddhizmus előtti rituális gyakorlatot takar, mint a füstáldozat, vagy a szóróáldozat, azonban a tibeti eredetű megnevezéshez köthető rítusok és szövegek a legtöbb esetben erőteljesen magukon viselik a buddhizmus hatását.

3.1. jalbiral „ima”, mong. ¤albaril ← ¤albari- „imádkozik”; ez a műfaji megjelölés a benne előforduló buddhista motívumok, valamint a buddhista terminológiában való használatossága miatt kerül ebbe a csoportba. További kutatásokat igényel azonban, az, hogy számolhatunk-e esetleg egy eredeti, buddhizmus előtti ima-típusú műfajjal. Az ismert szövegek többsége rövidebb terjedelmű, megszólítást (a szellem, istenség leírását) és kérést tartalmaz. Az alábbi mutatványszöveg úgy tűnik, nemcsak sámánok által mondható, valószínűleg a vadászat rituális repertoire-jához tartozik. A megszólított szellem, Manahan (halha Manaxan), a vadak ura, a vadász szerencséjének biztosítója.[17]

3.2. öčig „alázatos megszólalás, kérés”, öčix üg „alázatos megszólító szavak, kérő szavak”, mong. öčig ← öči- „alázatosan kér, szól”, pl.. ürs gargax öčig „a jószág szaporulat alkalmából elmondott kérés”, ongodtā öčix ügs „a védőszellemekhez szóló kérés”[18], Qulan saran-u öčig. Γolumta -yin öčig. „Qulan hold[asszony]-hoz szóló kérés. A tűzhelyhez szóló kérés”.[19] Az alábbi példa egy a vadászrituálék részét alkotó kérésből való, a medvevadászat során leölt medvét alázatosan kérik, hogy szelleme térjen vissza, s bocsássa útjára a vadászt is (az előadó nem sámán, hanem maga a vadász)[20]:

3.3 san „füstáldozat”, mong. sang ← tibeti bsang; a füstölő áldozat bemutatásakor elmondott rituális szövegek tematikája igen széles a mongol népvallási és buddhista irodalomban. Maga a kifejezés tibeti eredetű, s a rituális gyakorlat is számos idegen elemet tartalmaz, de maga az áldozat alaprendszere valószínűleg buddhizmus előtti. A tematikai sokszínűséggel számos szerző foglalkozott, az előadás körülményeit illetően azonban még sok a felderítetlen mozzanat. A sámánok mellett a szerzetesek, s a közösség számára elfogadott személyek is végrehajthatták a füstáldozati rítusokat. Füstáldozattal áldoznak pl. a természeti oltárokon, az obókon (halha owō), a hegyszellemeknek, a helyszellemeknek. Különleges helyet foglal el az áldozatok között a róka füstáldozat, mely a rókát, mint mítikus őst tiszteli, s feláldozásával megtisztítják a közösséget: ünegen sang „rókaáldozatkor mondott szöveg”.

Az alább olvasható füstáldozat szöveg az ordoszi Dzsingisz-kultusz része, az ordoszi holdújév (čaγan sar-a) ünnepség alkalmával elvégzett áldozatok egyikéhez tartozik. A főáldozat előtt, mintegy tisztító rituálé gyanánt végzik el a szövegben foglalt füstáldozatot, melyet az Arany sülde füstáldozata (Erte urida yeke baγ-a mongγol-un üy-e-tü boγda eĵen činggis qaγan-u sitügsen altan sülde-yin sang orosiba) követ, s ezután következik a rituálé főáldozata.

Az szöveg eredetije valószínűleg egy 18. századi buddhista ima Mergen Diyanči tollából, melybe Dzsingisz kán, mint buddhista tanvédő istenség kerül be, s ezt alakították át az ordoszi darhatok a kultusz elveinek megfelelően. A közlésre kerülő szöveg a Magyar Tudományos Akadémia Keleti Gyűjteményében található kézirat fordítása, olvashatók még szövegvariánsai (Rintchen 1959. pp. 59-60; pp. 66., Heissig 1966. pp. 151-153).

Szentséges Dzsingisz kán füstáldozatának rituáléja, 〔mely〕az Óhajokat és kívánságokat gyorsan beteljesítő ünnepség része

(Boγda činggis qaγan-u saŋ takil üyiledkü-yin yosu kereg küsel-i türgen bütügegči čenggel-ü kemegdekü orosibai)

I.1. Om) Om a hum – mondd háromszor. Óh, lámák, a Védelmező Három Drágasággal[21] kezdjétek!

2. Szentséges Dzsingisz kán bensőséges társai, a gyönyörűséges Sudarasunbéli[22] palotából való

3. boldog hivatalnokok és vitézek együtt, s mindenféle helyi szellemek,

4. yagsák[23] és ráksaszák,[24] vizek urai és a vadak! Hogy minden kimondott kívánságunk teljesüljön!

5. Hívva hívunk ide, páratlan drágakőből készült, nyolc lótusszal díszített trónusodra,

II.1. gyönyörűséges szőnyegedre. Tökéletesen óvó nagy fehér upásaka,[25]

2. s minden társ, a belső hivatalnokok s a szellemek mind örvendjetek s szilárdan ülve

3. adakozzatok! Mikor ezen tiszta áldozathoz illő ételek javának íze

4. teljessé lett, úgy a tejnek íze teljessé válik, s szent víznek ereje által 〔mi〕társak Szentséges Dzsingisz kánnak

5. áldozunk. Lángoló tűzrakások gyönyörűn ragyognak.

6. Égő mécsesekkel áldozunk. Szantál balzsam és boróka füstölő égetésének illata,

7. e füstáldozatnak hatalmas illatával áldozunk. Óh, Szentséges Dzsingisz kán minden társával

8. együtt tiszta, nagy áldozatot fogyasszunk! Minden

III.1. akadály legyőzésének varázslatát adva add! Betegség szellemek

2. elveszejtésének varázslatát adva add! Harcok megnyerésének

3. varázslatát adva add! Bölcsesség elnyerésének varázslatát adva

4. add! A nemzet felvirágzásának varázslatát adva add! Ég

5. urának parancsából varázslattal segítő, tökéletes hősként cselekvő

6. gyors varázs erejével eretnek királyok seregét pornak

7. porává tedd! Az öt szín négy országát egybefogva

IV.1. nyolcvannégyezer uralkodó legjobbjává lettél, a Tan Kerék királyához

2. hasonlatos hatalmas erővel eretnek bűnösöket lebíró,

3. tökéletesen védelmező, téged magasztalva leborulunk. Az Úrhoz imádkozunk áldozattal magasztalva, 〔s ennek〕

4. ereje által, óh Urunk, sokasítsd társaid jószágait! Biztosítsd a hosszú

5. élet nyugalmát! Add a különleges kívánság beteljesülésének

6. lehetőségét add! Óh, az embereket, kik másoknak kárára vannak, térítsd el!

7. Durva rágalmat és hamis vádat moss le! Háborúskodás veszélyét hárítsd el!

V.1. A népnek kárára munkálkodó, gyűlölködő ellenséget hárítsd el! Buddha mester

2. tanításával szembeszálló ellenséget kemény gyémánt karddal pusztítva, zúzva aprítsd fel!

3. Az élet folyamát kettészelő gyémánt varázsige tanát

4. tíz irányba terjeszd szét! Fogadalmak megszegését megkötve megállítsd! Vad

5. akadályokat keltő démonok villámát térítsd el! Vad esőt, szeleket,

6. jégesőt és deret háríts el! A megvadult vizeket tereld helyes mederbe!

7. A csodás három ős áldásának ereje által, a tökéletesen óvó

VI.1. fehér upásaka, a hivatalnokok és az összes barátok által kimondott kívánságainkat

2. teljesítsd! A lámák, a Védelmező Három Drágaság menedékei, a legfőbb fogadalmú

3. védelmező urak által, a helyes tetteket teljessé tedd!

4. A helyes időben a béke áldása beteljesedjen! Ha nappal van, békesség,

5. ha éjjel van, öröm, éjjel-nappal mindig békesség legyen! A tisztelt

6. Három Drágaság áldása beteljesedjék!

7. A Jóság és az erény gyarapodjék!

Az áldás beteljesüljön!

Áldás!

(Bereczki Zoltán fordítása)

VII.1. 〔Én〕Lemásoltam.

3.4. ser¤im „szóróáldozat, libáció”, mong. ser¤im ¬ tibeti ser-skyem, vö. halha cacal, mong. sačuli, a szóróáldozat tibeti elnevezése, a mongol műfaji megnevezéssel azonos, ám kifejezésvilágában egyértelműen buddhista hatásokat tükröz. Előfordul olyan példa is, melyben csak a műfaji megjelölésben cserélődik ki a mongol kifejezés a tibeti eredetűre, s a szöveg alig, vagy egyáltalán nem mutat lamaista-buddhista hatást, pl. Böge-yin ser¤im „sámán szóróáldozata”:[26]

4. A mongol sámánszövegek tipológiája a buddhista hatás függvényében. A mongol kutatók számára az egyik legfontosabb csoportosítási elv a buddhista hatás motívumainak megléte, részleges megléte, vagy éppen a hiánya az egyes szövegekben. E szerint B. Sodnom a következő csoportosítást javasolja[27]:

1. Fekete sámánok (halha xar jügīn b« „a fekete irány sámánja”)rituális szövegei, melyekre egyáltalán nem hatott a buddhizmus, a mongol kutatók ezeket tartják az eredeti ősvallási szövegeknek.

2. Sámánszövegek, melybe a buddhizmus mint ellenséges, leküzdendő erő került be (pl. a szerzetesekre átkot mondó szövegek tartoznak ide) de más buddhista motívum nem található bennük.

3. Eredeti szövegek, melyeket a fekete sámánok használtak, de a kezdő, vagy záróformula kicserélődött bennük buddhista motívumokkal. Ezekben a szövegekben az eredeti motívumsor érintetlen maradt, tehát mintegy csak „legitimizálta” a buddhista környezet.

4. Sámánok (elsősorban „sárga sámánok” šar jügīn b«)által használt szövegek, melyekben a motívumok, a szókincs, az istenségek elnevezése, az ideológiai háttér (pl. buddhista etika, lélekvándorlás) mind-mind gyökeresen különbözik az eredeti mongol szövegektől. Az alábbi mutatvány egy belső-mongóliai, ar-horcsin (horcsin ar xorčin) sárga sámán invokációjából (dūdlaγ) való. A kezdőformulán túl, a szövegben megjelenő valamennyi istenség buddhista eredetű, melyeknek a sámán mélyen és alázatosan alárendeli megát[28]:

Az alábbi saját gyűjtésű hívóének (1998) a buddhizált rítusú sárga sámánok panteonját, rituális tárgyi világát idézi.

Fejem tetejét

Félelmetes Vadzsrapáni,

Válli részemet

Védő hetvenhét Mahakála,

Testem közepét

Tengernyi fekete és fehér isten,

Alsó testemet

Alant élő sárkány kánok,

Mind, mind elfoglalják!

Hej, kánom, szent Dajan Dérh!

Hegymagasnak barlangjában kánasszonyod rejted,

Örgő folyó szájánál,

Űr folyónak széles dombján,

Magadat is változtattad

Kebele bronz-kő,

Tompora kemény kő,

Oszlopos kőszoborrá. – Így szól a te történeted.

Hívlak, szólítalak téged,

Hej, kánom, szent Dajan Dérh!

Dzsingisz urunk idejétől,

Déd szülőink idejétől

Apánk, anyánk idejéig

Támaszunk, hitünk te voltál

Urunk, védőnk Dajan Dérh, te nagy hatalmú!

Békében élsz, örökké adsz,

Tiéd ez a mi időnk is.

Te őrzöl, mint saját apánk, oltalmazó isten!

Hátasod a köd és pára,

Hegyi szikla ülőhelyed,

Milliónyi sok-sok társad

Miként te is szent parancsú, követi

Mit Padmaszambhava szólott.

Miként te is, szent szózatú, követi

Mit Congkápa szólott.

Miként te is, szent tanítású, követi

Mit a dalai láma és a pancsen láma szólott.

Fogadalmas, tiszta férfi nagy szent esküvése

Fogan Fényes Szent szavától.

Te vagy, ki rossz tanítás gyökereit kitéped,

Te vagy, ki a szennyet, átkot rólunk megtisztítod.

Hívlak, szólítalak téged,

Hej, kánom szent Dajan Dérh!

Színarany szentélyedben

Szent hit gyülekezete,

Ki nem hunyó, örök mécses,

Le nem dőlő, örök orom;

Hófehér jurtapalotádban

Híveidnek hite lettél,

Tanítványok sokasága körülötted.

Fogadalmas esküvésű, fedi vállad sárga stóla.

Hívlak, szólítalak téged

Hej, kánom szent Dajan Dérh!

Oltalmazó gürtem-láma, szent törvénynek védelme,

A háromezernyi világot, mint a gondolat

Oly sebesen körüljárod,

A Külső tengert felkorbácsolod,

Kína falát megrengeted, oly erős vagy.

Fejed ékes háromtükrös koronával,

Hímes gyönggyel, korall dísszel.

Színaranyos páncélsisak

Szürke bagoly tollal ékes.

Bronzból való sima tükröd

Csengő-bongó hangot adó

Mellkasodon meg-megmozdul,

Minden gondolat tudója

Minden szándék ismerője.

Kigondoltál ráolvasást, nagy erejűt,

Hatalmad fekete parancs,

Fehér zászló leng jobbodban,

Drágakő kancsó lapul bal kezedben,

Hátad fedi felhő-fehér ködmön

Hátasod a kecses fehér paripa

Háti tegez, oroszlán és párducbőrös

Arany íjas, nyíllal teli.

Akasztod övedre éles kardod, szablyád,

Fehér hátasod forgó szélvész.

Hívlak, szólítalak téged

Hej, kánom szent Dajan Dérh!

Hadak útját járva

Hősként harcolsz,

Tanításnak tiszta földjén

Te vagy Buddha követője.

Fekete isteneket megbékítesz,

Fehér isteneket támogatsz.

Félelmes nagy esküvésed, hogy

Buddha tana közelébe semmilyen szenny ne is érjen

Tízmillió társad hallja.

Hívlak, szólítalak téged

Hej, kánom szent Dajan Dérh!

Gyámolítasz minden árvát,

Gyarapítasz minden szegényt,

Tudásod tökéletes,

Hüvelykedben gyógyerő,

Mutatóujjad kúráló,

Mindent tudsz, mi rejtve van,

Száráitan, te vagy a hetvenizigleni javas.

Megzabolázod a veszettet

Muzsika szól lantod húrján,

Megmutatod mit rejt a hegy,

Megáldod szép utódokkal

Mindet, aki azt áhítja.

Te Száráimó.

Halha mongol földre,

Megátalkodott ellen,

Káni hatalomra viszály törni nem fog.

Ilyen jóslatot szóltál.

Hej, kánom, szent Dajan Dérh!

Hős férfi jegyeit viseled,

Hatalmas az erőd

Húsod, inad szikár csomós

Ősz öregek magzatja.

Erdős gerinc vadban gazdag,

Füves pusztán sok a jószág,

Erdőháton arany, gyémánt,

Sokaságnál számos jószág.

Sokaságnak hitévé lett

Dajan Dérh isten

Vad földjére

Dajan Dérh oltalmában

Békés, nyugodt boldogságban érkezzetek!

Gomolyogjon magas égig

Áldozatom fehér füstje,

Álom, óhaj teljesüljön

Imádkozom, te teljesítsd!

Erdős gerinc adománya

Kékes boróka illata

Kék-ezüst égre gomolyogjon,

Kívánságom terád bízom.

Észak havas csúcsain nőtt

Tiszta illatúnak füstje kavarogjon,

Kívánságom csengő hangon énekelem,

Rátok bízom

Tíz világtáj buddhái,

Arany Földnek úrgazdái,

Hej, kánom szent Dajan Dérh!

Ízes juhhús, juhnak feje,

Tejpálinka, kumisz és aludttej,

Szárított túró, tej és zsír,

Alma, gyümölcs, cukor és sütemény,

Ami ízes mind neked ajánlom

Dallamos hangommal hozzád imádkozom

Jótevő kánomhoz, Dajan Dérhhez.

Vándoraim közel, s távol

Veletek szólok, mikor itt jártok,

Világomat bemocskolva,

Szennyet, mocskot szerteszórva

Szertelen bűnt követtek el.

Büntetése el nem marad.

Sötét szemként tükröző tó,

Kis tavacska és folyóvíz

Szennytől mentes maradjon!

Szépen járjatok hegyre fel és le,

Vegyétek a föld gyümölcsét,

Ám a tájat ne bántástok,

Baj és ártás távol legyen!

Belső baj és külső ártás

Eltisztuljon, távol legyen!

Bezáruljon bajnak szája,

Nyíljon meg a jószerencse kapuja!

Te tartod távol a veszedelmes ellent,

Te vagy a támasz a lejtős földön,

Te pusztítod el a gonosz erőt,

Elűzöd a köhögős kórságot,

Megbékíted a sokaságot.

Hívlak, szólítalak,

Hozzád imádkozom,

Hej kánom szent Dajan Dérh!

Galambősz támaszunk

Sokasítod az aranyat, gyémántot, a vadat, a jószágot,

Mintha volna árpamező.

Terjeszted a tíz fehér erényt,

Tiszta hitünk vagy!

Óvod a tíz világtájt,

Oltalmazol az irigy ellentől,

Elpusztítasz minden démont, adát, dont és dzedgert,

Elhozod a békességet, boldogságot,

Megmentő oltalmazónk

Kezedbe ajánlom magunkat.

Hej, kánom szent Dajan Dérh! (Birtalan Ágnes fordítása)

A mongol sámánszövegek további szempontok szerint is csoportosíthatók, mint pl. a rituálé típusa, az egy-egy rituáléhoz kapcsolható műfajok, a rituálék mely fázisában kerül sor az egyes szövegek előadására (Even 1988-1989: 352-380), a meghívott szellemek és istenségekhez kapcsolható repertoire, sámánok és sámánasszonyok által előadható szövegek esetleges különbsége. A továbbiakban eddigi és jövőbeni terepmunka-anyagainkkal megpróbálunk a hozzáférhető adatok alapján egy minél teljesebb rendszert felállítani, mely alkalmas a mongol sámánszövegek minél sokoldalúbb megközelítésére.