JERUZSÁLEM I

(első Templom kora, i.e. 961—587)

Az ókori várost keletről a Kidrón-völgy (1. kép), délnyugatról pedig a Hinnóm-völgy határolta (2. kép). Sajnos a város korai, első Templom kori rétegeinek feltárását nehezíti az Óváros szinte teljes beépítettsége. Bár korai és középső bronzkori emlékeket több helyen is találtak a kisebb szondázások során, de a város koherens képe ebből az időszakból sajnos nem alakult ki. Annyit azonban mégis tudunk, hogy már a bronzkorban is erődített, virágzó város volt. Jeruzsálem neve először az i.e. 19. századi egyiptomi átokszövegekben fordul elő (Rusalimum). A 14. század közepi Amarna levelezésben Jeruzsálem (mát Urusalim) királyának, Warad-Hipának (hurri név) 6 levele is fennmaradt. Izrael törzseinek bevándorlása idején a Biblia Jébusznak nevezi. A város lakossága keverék hurri és hettita maradt (Araunah, Uriás). Dávid fegyverrel veszi be a várost (ekkor Sion várának nevezik) és átkereszteli Dávid városára (2Sám 5:6-7). Salamon (i.e. 961—922) építkezései között a legfontosabb a Templom felépítése volt (1Kir 5:15-6:38), de az Ofel-hegyen (a Templom-hegy déli nyúlványán) is felépített egy palotakomplexumot: saját palotáját, a tróntermet, a Libanon erdei palotát és a fáraó lányának palotáját (1Kir 7:1-12). A város ekkor a Templom-hegyből, és a tőle délre, a Kidrón- és Tyropaion-völgy között húzódó hegyháton feküdt. A Bibliából tudjuk, hogy Uzija (i.e. 781—740) erődítési munkákat is végzett az Ofelen (2Krón 26:9), és lehet, hogy ő kezdte meg a város nyugati irányú bővítését is. Talán már az ő erődítési munkálatai is Asszíria hatalma megnövekedésének voltak a következményei, de Hiszkija (i.e. 716—687) már egyértelműen a közvetlen asszír fenyegetésre reagált, amikor erődítési munkálatokba kezdett. Tornyokkal erősítette meg a régi falakat és megkezdte egy új fal építését is (2Krón 32:5). Talán ennek a falnak egy rövid szakaszát tárták fel a régészek az Óváros szívében (3. kép). Még ennél is fontosabb volt talán, hogy a falakon kívül eredő Gihon-forrás vizét egy hosszú földalatti csatornán (Siloám-csatorna) keresztül bevezette a városba. Talán ezek az erődítési munkálatok is hozzájárultak ahhoz, hogy Szín-ahhé-eriba (i.e. 704—681) asszír király i.e. 701-es júdai hadjáratán nem tudta bevenni Jeruzsálemet. Manassze (i.e. 687—642) asszír vazallusként tovább erődíthette a várost, és egy új külső fal építéséhez is hozzákezdett (2Krón 33:14). Az Asszíria örökébe lépő II. Nabú-kudurri-uszur (i.e. 605—562) babilóni uralkodó seregei i.e. 597-ben és i.e. 587-ben is megostromolták Jeruzsálemet, és a második alkalommal a Templomot is lerombolták.