RÓMAI MŰVÉSZET (KR.E. 8 SZÁZADTÓL A KR.U.  5. SZÁZADIG)   Dr. Gesztelyi Tamás (Debreceni Egyetem, BTK,  Klasszika-filológiai Tanszék)

1. Az etruszk művészet kialakulása és virágkora (Kr.e. 8. sz. – 4. sz.)

Itália területén az első magaskultúrát az etruszkok hozták létre. Mivel a római kultúra és művészet kialakulására meghatározó hatást gyakoroltak, az ő művészetük rövid áttekintésével kell kezdenünk ezt a témakört.

A helyi villanova kultúrából és a keleti elemekből (orientalizáló stílus) egy sokszínű és sajátosan etruszk művészet született meg. Különösen a szepulkrális művészetben rendelkeztek a nagyobb városok sajátos vonásokkal. Cerveteriben a tumulusok, Tarquiniában a sírkamrák falfestményei, Chiusiban a halotti urnák voltak jellemzőek. A nagyszobrászat is kultikus szerepet töltött be: templomokon, szent körzetekben és sírépítményeken helyezték el őket. Anyaguk leggyakrabban a terrakotta és a bronz volt. Templomépítészetük egyik legjelentősebb emlékei az archaikus Rómában, a Capitoliumon épült meg. Homlokzatuk díszítésére festett terrakotta lapokat használtak. Görög hatásra nagy népszerűségnek örvendtek a festett vázák, melyeket részben importáltak, részben helyi műhelyekben készítettek.

2. Késő etruszk - kora római művészet (Kr.e. 4 – 2. sz.)

Ezalatt az idő alatt egész Etruria római fennhatóság alá került. Bár bizonyos műfajok még megmaradtak jellegzetesen etruszknak (pl. az urnák, a terrakottaszobrok), a bronzművességet, az építészeti technikákat (pl. boltív) a rómaiak teljesen átvették, és ez utóbbit tovább is fejlesztették (ld. középületek, magánházak). Ezzel párhuzamosan azonban erőteljes hellenisztikus hatás is érte Rómát, ami a továbbiakban egyre meghatározóbbá vált az önálló római művészet kialakulásában. Ennek a kettős hatásnak jellegzetes ötvözetét mutatja a római templomtípus, mely pódiumra épül, egynézetű, mint az etruszk templomok, de homlokzati megjelenése teljesen görög.

3. A római kultúra virágkora (Kr.e. 1. sz. – Kr.u. 1. sz. közepe)

Ahogy a római irodalomban ezt az időszakot aranykornak szokás nevezni, úgy a képzőművészetben is virágkorról beszélhetünk ebben az időszakban. A rómaiak szemében a praktikus feladatot betöltő építészetnek volt a legnagyobb a jelentősége. A katonaság menettáborainak a felállítása, és a meghódított területek új coloniáinak a felépítése rutinosan és pontos szabályok szerint történt. Megteremtették a monumentális építészet technikai feltételeit (boltív, opus caementicium), melyek segítségével folyamatosan épültek a forumok, a basilicák, a szentélyek, a thermák, az aquaeductusok és a lakóházak. A szobrászat alapvetően díszítő feladatot látott el a köztereken, a középületeken és a magánházakban. Elvárták, hogy témájuk az adott épülettel összhangban legyen, de ezen túl sem stilisztikai, sem eszmei követelményt nem támasztottak velük szemben. Ezért készültek nagy mennyiségben görög szobrok másolatai, átdolgozásai, tekintet nélkül stílusukra és tematikájukra. Épületek belső díszítésére mozaikokat, falfestményeket (I-III. festészeti stílusok) és stukkókat alkalmaztak. Volt mégis néhány terület, ahol a szobrászat nemcsak alárendelt szerepet játszott. Ezek közé tartozott a portré, mely az ősök vonásait őrizte, így hűen kellett visszaadnia az eredeti arcvonásokat (vérisztikus portré). A szobrászat új feladatot kapott azzal, hogy a hatalom szolgálatába állították. Augustus e funkció megvalósításához a klasszikus görög stílust választotta. Ennek a klasszicizmusnak a legszebb alkotásai az Ara Pacis domborművei és a Prima Porta-i Augustus szobor. Az utóbbi az ugyancsak ekkor kialakuló idealizáló portrékészítés példája is.

4. A római birodalom fénykora (Kr. u. 1. sz. közepe – 3. sz. közepe)

Ebben az időszakban a Római Birodalom az egész Földközi tenger medencéjét magában foglalja, több nagy múltú kultúrát, mint az egyiptomi, a szíriai vagy a görög. Ezek művészeti hagyományai az adott területen tovább élnek, különösen a magánművészetben, de olykor még más területekre is hatást gyakorolnak. Egységes római művészetről tehát nem beszélhetünk, de vannak nagyon meghatározó közös vonásai e korszak alkotásainak. Ezek közé tartoznak a monumentális császári építkezések, mint a Colosseum, a Forum Traiani, a palatinusi paloták, a Villa Hadriana, a Pantheon, a thermák, melyeket a provinciák nagyobb városai lehetőségeikhez mérten utánozni igyekeznek. A szobrászat propaganda szerepe minden eddiginél erőteljesebben érvényesült. Az ún. triumfális művészet legmonumentálisabb alkotásai ekkor születtek meg: a domborművekkel és szobrokkal borított diadalívek és diadaloszlopok. Hasonló funkciót töltöttek be a császárszobrok és -portrék. Ezek mintapéldányát valószínűleg Rómában készítették el programot sugalló vonásokkal, és küldték szét a birodalom minden részébe, hogy másolatait elkészítsék és a köztereken, középületekben elhelyezzék. A szobrászatnak a magánművészetben is fontos szerep jutott. Sírtáblák, sírszobrok és szarkofágok tömege készült ebben az időszakban, melyeknek a domborművei vagy közvetlenül az elhunytat és családját ábrázolják, vagy közvetve mitológiai jelenetekkel jellemzik őt, vagy a halál utáni lét reményeiről vallanak. A sírtáblákon jelentkezik leginkább a klasszikustól elütő, népies stílus, mely szereti a szemből ábrázolást, az egyszerű és áttekinthető kompoziciót, kerüli a perspektívát és a háromnegyed nézetet. Ez olykor az állami építményeken is megjelenik, mint az Adamklissiben (Románia) katonák által készített győzelmi emlékművön, majd pedig Rómában, Septimius Severus diadalívén.

Kronológiai vázlat a római történelemhez

Kr. e. 753 – 509: királyság korának hagyományos dátumai

507 k. a Capitoliumi trias templomának felavatása

494 – 367: küzdelem a patriciusok és plebeiusok között, ill. a szomszéd népekkel

396: Veii elfoglalása

343 – 290: Közép-Itália meghódítása

280 – 272: Dél-Itália meghódítása, Tarentum elfoglalása

264 – 241: I. pun háború

218 – 201: II. pun háború, Scipio győzelme Zamánál

200 – 197: II. makedón háború, Flamininus győzelme Künoszkephalainál

181: Aquileia colonia alapítása

172 – 168: III. makedón háború, Aemilius Paullus győzelme Püdnánál

149 – 146: III. pun háború, Scipio Minor elpusztítja Carthagót

148 – 146: Macedonia provinciává szervezése, Görögország és Korinthosz elfoglalása

133: Pergamon királyságát Róma megörökli

119: Gallia Narbonensis provinciát létrehozzák

113: Asia provinciát létrehozzák

89: az itáliai szövetségesek római polgárjogot kapnak

82 - 79: Sulla diktatúrája, proscriptiók

67 – 66: Pompeius sikerei a kalózok és Mithridatész ellen

60: első triumviratus: Caesar, Pompeius, Crassus

48: Pompeius veresége Pharszalosznál, Caesar Alexandriában

44: Caesar dictator perpetuus, március idusán meggyilkolják

43: második triumviratus: Octavianus, Antonius, Lepidus

31: Actiumi csata, Egyiptom elfoglalása

Kr. e. 27 – Kr. u. 284: principatus kora

27 – Kr. u. 68: Iulius – Claudius–dinasztia uralma

20: diplomáciai siker a parthusokkal szemben

13: béketeremtő hadjárat Galliában

Kr. u. 6 – 9: pannon-dalmata lázadás

69 – 96: Flavius–dinasztia uralma

70: Jeruzsálem elfoglalása, a templom lerombolása

79: a Vezúv kitörése

98 – 117: Traianus császár, elfoglalja Daciát

106/7: Pannonia kettéosztása Hadrianus helytartósága idején

117 – 138: Hadrianus császár

135: Bar Kochba felkelésének leverése

161 – 180: Marcus Aurelius császár

167 – 180: markomann – kvád – szarmata háború

193 – 211: Septimius Severus császár

284 – 305: Diocletianus

313 – 337: Constantinus

379 – 395: Theodosianus

Kr. u. 395 – 476: a birodalom kettéosztása – a Nyugat-Római birodalom bukása

410: Alarich elfoglalja Rómát

433: Pannonia a hunok birtokába kerül