KORA KERESZTÉNY MŰVÉSZET (KR.U. 2 - 6. SZ.):

SZARKOFÁGPLASZTIKA

1. kép: Layosi szarkofág , III. század, (Barcelona, Museo Marés)

2. kép: Junius Bassus szarkofágja, 359

3. kép: Jézus bevonulása Jeruzsálembe. Junius Bassus szarkofágjának részlete.

Az ókeresztény közösségek a szobrokban a pogány kori bálványokat vélték továbbélni, ezért a monumentális szobrászatot nem jórészt eutasították. Igen elterjedt volt azonban a szarkofágplasztika. A II-IV. századi szarkofágplasztikában két irányzat különböztethető meg. A frízszarkofágokon a díszítmények megszakítás nélkül követik egymást az egymás alatt elhelyezkedő mezőkben is. Az elbeszélő jellegű layosi szarkofág középpontjában Ádám és Éva jelenik meg, tőlük jobbra a Három királyok imádása-jelenet látható. A frízszarkofágok elsősorban Róma-város kőfaragó műhelyeiből kerültek ki. Stílusjegyeiket illetően a kutatók egy része latin, másik része alexandriai hellénisztikus jegyeket vél fölfedezni.

A római szarkofágplasztika legjelentősebb emléke egy előkelő római polgár, Junius Bassus 359-ben készült koporsója. Az emlék a fríz- és az árkádszarkofág sajátos ötvözete. Római minta szerint a szarkofág két főmezőre, azon belül pedig kisázsiai hatásra öt-öt oszlopokkal tagolt kisebb képmezőre oszlik. A tíz képből álló ciklus alapgondolatát a fölső mező középponti jelenete adja mag. Ennek középpontjában a kozmoszt szimbolizáló alak fölött trónol szakálltalan ifjúként (hellénisztikus típus) Krisztus az apostolfejedelmek között. Ez alatt a kompozíció alatt a Jézus jeruzsálemi bevonulás-jelenet látható. A többi mező is ennek a két jelenetnek az egymásra vonatkoztatását hangsúlyozza, vagyis azt, hogy Krisztus földi útja kereszthalálában végződik és ez az ő mennyei győzelmének és az ember megváltásának a forrása. Stílusjegyeiben ez az alkotás a IV. század közepén fölerősödő klasszicizáló irányzatot képviseli. A Jézus jeruzsálemi bevonulását bemutató jelenet antik reminiszcenciákat őriz és a környezet megjelenítése tekintetében hellénisztikus ízlést mutat.