KORA KERESZTÉNY MŰVÉSZET (KR.U. 2 - 6. SZ.):

FESTÉSZET

1. kép: Orans. Késői II. v. III. század Falfestmény a Priscilla katakombában, Róma.

2. kép: Krisztus, a Jó Pásztor. Késői II. v. III. század Falfestmény a Priscilla katakombában, Róma.

3. kép: A kenyér megtörése. Késői II. v. III. század Falfestmény a Priscilla katakombában, Róma.

A II. századtól a Római Birodalom területén kialakuló keresztény vallást a császári hatalom nem ismerte el, ezért az első keresztény közösségek istentiszteleteiket magánházaknál, titokban tartották. Halottaikat a városon kívül, több emeletnyi mélységben kialakított hosszú folyosórendszerekben, katakombákban temették el. A szűk folyosók oldalfalaiba mély fülkéket vágtak, ebben helyezték el a holttesteket. A folyosók falait falfestményekkel díszítették.

A katakombafestészet központja Róma-város, fénykora pedig a IV. századra tehető. A II-III. században festett falképek az antik képtípusokat egyszerű, lineáris fölfogásban interpretálták, de – csak a keresztények számára érthetően – ezek szimbolikus jelentéssel bírtak, keresztényi értelemet nyertek: az ifjú, szakálltalan pásztorban Krisztust látták, a gyermekét szoptató asszonyban Máriát a kis Jézussl stb. ezért nevezik ezt a művészetet rejtőzködő művészetnek. Kedvelt motívum a hal, a galamb, a hajó, az imádkozó orans-alak stb melyek csak a keresztények számára bírtak eredeti jelentésükön túli értelemmel. Az antik művészet elbeszélő jellegét tehát kiszorítják a kevés alakos, jelképes ábrázolások.

A IV. század közepétől a festői nyelvezetben klasszikusabb formák is megjelennek, a tematikában pedig fölbukkanak triumfális témák: az apostolok által körbevett, győzedelmesen trónoló Krisztus stb.

Egy másik irányzatban keleti, főképpen szír hatásra a festői előadásmódot egy szárazabb, vonalas előadásmód váltja föl, mely megnyilvánul az emberábrázolásban is (szigorú frontális beállítás, nagy, szuggesztív szemek stb.) és megjelenik a szír-típusú szakállas, hosszú hajú Krisztus-arc is.

 első keresztények, főképpen a mártírok és a vértanúk nyughelyei a keresztény vallás elismerését követően hatalmas zarándoklatok célpontjaivá, nagy kultuszhelyekké váltak.