A RÓMAI BIRODALOM FÉNYKORA (KR.U. 1. SZ. KÖZEPE - 3. SZ. KÖZEPE):

SZOBRÁSZAT III:

SZARKOFÁGOK

1. kép: Szarkofág Alkésztisz történetével. Kr. u. 161-170. Márvány. Vatikáni Múzeum

2. kép: Szarkofág (Ludovisi) csatajelenettel. Kr. u. 252. Márvány. Mag. 114 cm, hossza 239 cm. Róma, Museo Nazionale Romano (Palazzo Altemps)

A Kr.u. 2. sz. folyamán a hagyományos hamvasztásos temetkezés mindinkább háttérbe szorult, így az urnákat a szarkofágok váltották fel. A 2-3. századnak ez volt a leggazdagabb szobrászati tevékenysége. Nagy központi mühelyekben - Rómában, Athénben, a kisázsiai Aphrodisziászban - és igényes kivitelben készültek. A szarkofágok három oldalát - a negyedik falhoz volt állítva - domborművekkel díszítették. Témáik igen változatosak voltak: mitológiai történetek, hétköznapi élet, csatajelenetek.

Ritka eset, hogy ismerjük ezeknek a szarkofágoknak a tulajdonosait. Az Alkésztisz szarkofág feliratából kiderül, hogy C. Iunius Eunodusé, az ostiai ácsok kollégiumának a magistratusáé volt. Felesége pedig Kübelé papja. Az ábrázolás középpontjában Alkésztisz fekszik egy heverőn, körülötte kétségbeesett gyermekei és férje, aki helyett vállalta, hogy meghal. A férj barátja, Héraklész azonban leszállt az alvilágba, hogy Hadésztől (jobb szélen) visszaszerezze az asszonyt (fedett fővel áll Héraklész mellett). A történet nyílvánvalóan a halálból való visszatérés vágyát fejezi ki.

A csatajelenetes szarkofágok bizonyára hadvezéreknek készültek. A nehezen áttekinthető embertömegben alul a legyőzött barbárok, középen a harcoló felek, felül pedig a győztesek jelennek meg. A középpontban magasba emelkedő és búcsút intő alak arcát az elhunyt vonásaival látták el. Ez nem más, mint Hostilianus, Decius császár fia. A zsúfolt csatajelenet a Marcus oszlop stílusára emlékeztet, de még azt is túlszárnyalja.