A RÓMAI KULTÚRA VIRÁGKORA (KR.E. 1. SZ. - KR.U. 1. SZ. KÖZEPE):

SZOBRÁSZAT II

1. kép: Hadvezér portrészobra. Kr. e. 1. sz. első fele. Márvány. Mag. 194 cm. Róma, Museo Nazionale (Palazzo Massimo)

2. kép: Pompeius portréja. Kr. e. 1. sz. közepe. Márvány. Mag. 25 cm. Koppenhága, Ny Carlsberg Glyptothek

3. kép: Augustus portréja. Kr. u. 1. sz. eleje. Márvány. Mag. 26 cm. Róma, Vatikáni Múzeum

Az ősök portréit a római nemesek (nobiles) viaszból készítették el, és az atriumban helyezték el. Ezeknek nagy szerepe volt a római öntudat fenntartásában. Valószínüleg a nyers realizmus (vérizmus) volt rájuk jellemző, és mivel életük végén készültek, rendszerint élemedett korúak. A Kr. e. 1. sz.-i portréknál az erős görög befolyás már félreismerhetetlen, de a minél pontosabb hasonlóság követelményéből nem engedtek. Jelen esetben a hadvezér testét az idealizált görög istenszobrok mintájára készítették, feje ezzel szemben szépítés nélkül mutatja az egyéni vonásokat: fürkésző tekintet, mély barázdák, felhúzott szemöldök. Pompeius, a sikeres hadvezér Nagy Sándort példaképének tekintette, külső megjelenése azonban távol állt tőle. Így a nagysándori portrék heroizáló hajábrázolását társították egyéni vonásaival, a kövérkés arccal, a kis szemekkel. Ezt a disszonanciát Augustus portréi oldották fel az arcvonások idealizálásával. A primaportai szobor sima, szabályos arca ifjúként mutatja a valószínűleg már érett korú uralkodót. Szépen rendezett, fejhez simuló hajfürtjei is ezt a klasszicizáló irányzatot követik, mely azonban megőrizte a princeps felismerhetőségét.