KORA KERESZTÉNY MŰVÉSZET (KR.U. 2 - 6. SZ.):

ÉPÍTÉSZET III:

HAGIA SZOPHIA

1. kép: Hagia Szophia-székesegyház, 532-537, Isztambul, alaprajz

2. kép: Hagia Szophia-székesegyház, 532-537, Isztambul, külső.

3. kép: Hagia Szophia-székesegyház, 532-537, Isztambul, kupola

A hosszhajós és a centrális térképzés remek szintézisa a Jusztiniánosz császár által 532-537 között a Kelet-római birodalom székvárosában, Konstantinápolyban emeltetett Hagia Szophia-székesegyház. A tervezéssel és a kivitelezéssel a császár két kisázsiai építészt, a trallészi Antémioszt és a milétoszi Iszidóroszt bízta meg, akik a templom titulusának megfelelően a mennyei Jeruzsálemet, az Isteni Bölcsesség lakóhelyét kívánták a földre varázsolni.

A templom térszervezete a ma már elpusztult atrium térségével kezdődött. A külső előcsarnokból, az exonarthexből öt kapu vezetett az endonarthexbe, a belső előcsarnokba. Az előcsarnokok fölött emeleti helységek (emphorium) húzódtak. Az endonarthexből kilenc kapun át lehetett bejutni a templom terébe, mely három hajóra oszlik, a fő- és mellékhajókat oszlopokon nyugvó boltívek választják el egymástól. A mellékhajókra karzatokat ültettek. A főhajó keleti végét apszis zárja le. A főhajó közepén emelkedik a csegelyeken nyugvó 32 méter átmérőjű hatalmas kupola. A kupolába negyven ablakot vágtak, melyekből zavartalanul árad be a fény a belső térbe. A főkupolához keletről és nyugatról egy-egy félkupola simul.

A konstantinápolyi Hagia Szophia-templom térkompozíciójában a háromhajós bazilika-alaprajz és a nagy kupola által szervezett centrális tér ötvözete valósult meg. Ez a megoldás már bizánci, és ez jelenti Bizánc legnagyobb hozzájárulását az egyetemes építészethez. Jusztiniánosz császár birodalmának főtemplomában a bizánci építészet formanyelve kikristályosodott formájában jelent meg.