KORAI ÉS ÉRETT ETRUSZK MŰVÉSZET

(KR.E. 8 - 4. SZ.):

SZOBRÁSZAT

1. kép: A veji Apollón-szentély szobordíszei. Rekonstrukciós rajz. Kr. e. 6. sz. vége. Terrakotta. Mag. 181 cm. Róma, Villa Giulia

2. kép: Arezzói Chimaera. Kr. e. 5/4. sz. fordulója körül. Bronz. Mag. 80 cm, hossza 182 cm. Firenze, Museo Archeologico

Minthogy Etruriában nem volt márványbánya, a nagyszobrászat alapanyaga a bronz mellett a terrakotta volt. Ez utóbbiból készültek a templomok szobrászati díszei. Az itt látható szoborok Vejiben egy templom tetőzetén álltak. A középső jelenetben Héraklész látható, amint megkötözi a kerüneiai szarvast, Artemisz szent állatát. Az istennő (jobb szélen) testvérét, Apollónt hívja segítségül, aki ijjal kezében figyelmeztetően Héraklész felé lép. Az archaikus görög kurosz szobrokkal összehasonlítva feltűnő különbség mutatkozik lendületes mozgásában, körbekomponáltságában, leegyszerűsített redőzetű köpenyében. A bal szélen Hermész igyekszik megakadályozni, hogy Zeusz fiai között viszály törjön ki. A szoborok felületét festették. A lábak közt látható támasz a szoborok stabilitását szolgálta.

A bronznak mint alapanyagnak a fontossága hozta magával, hogy az etruszk bronzművesség igen fejlett volt: használati tárgyakat, fogadalmi szobrocskákat és nagyméretű szobrokat egyaránt készítettek. Az itt látható szobor e bronzművesség egyik csúcsteljesítménye. A Chimaera mesebeli lény volt, testéből kecske fej és kígyó farok nyúlt ki. A történet szerint az állatot Bellerophontész döfte le lóhátról. E küzdelem feszültsége az alak egész testét átjárja, a megsebesült kecskefej oldalra hanyatlik, nyakából vér folyik. Az oroszlánfej kidolgozása a legmegkapóbb: a feszült figyelmet és az élet-halál küzdelmet tökéletesen fejezi ki az állat tekintete.