A RÓMAI BIRODALOM FÉNYKORA (KR.U. 1. SZ. KÖZEPE - 3. SZ. KÖZEPE):

SZOBRÁSZAT II

1-2. kép: Traianus oszlopa és részlete. Kr. u. 114. Márvány. Mag. 38 m, a fríz hossza 200 m. Róma

3. kép: Marcus Aurelius oszlopa. Kr. u. 193. Márvány. Mag. 42 m. Róma

A győzelmi emlékmű új formáját jelentette Rómában a diadaloszlop állítás, melynek felületét a háború eseményeit megörökítő domborművekkel borították. A véletlennek köszönhető, hogy mindkét fennmaradt oszlop a Kárpát-medence területén folyó hadjáratot örökített meg. Traianus az Aldunán átkelve Daciát, a későbbi Erdély területét hódította meg, míg Marcus Aurelius Pannoniából kiindulva a Dunától északra élő markomann-kvád állam ellen vezetett háborút. Az események ábrázolása 91, ill. 124 cm magas frízben fut körbe az oszlop felületén. Mindkettő tetején eredetileg a császár szobra volt elhelyezve, amit a 16. században Péterre, ill. Pálra cseréltek ki.

Traianus oszlopán nagy teret kap a katonák békés építő munkájának, a természeti környezetnek a megjelenítése. Az események lent kezdődnek, ahol a Duna perszonifikációja mellett a katonák ponton hídon kelnek át az ellenséges oldalra. A part mentén őrtornyok sorakoznak. A következő sávban balra Traianus beszédet intéz katonáihoz, középen és jobbra táborépítés folyik. Följebb gyalogos és lovas katonák vonulnak őrjáratra. Felül dák küldöttek érkeznek a magas emelvényen álló császár elé.

Marcus oszlopán a zsúfolt csatajelenetek és a kegyetlen öldöklés dominál. Kidolgozása nem olyan gondos, mint a Traianusé. Az utóbbi nyugodt elbeszélő stílusával szemben itt az expresszív, drámai jelenetek jellemzőek, a természeti környezet kiszorul a felületről. Ezek a változások összefüggnek a római társadalom helyzetével: a markomannok pusztítása Pannoniában, a járvány pusztítása Rómában megrendítette a birodalom biztonségérzetét.