KORA KERESZTÉNY MŰVÉSZET (KR.U. 2 - 6. SZ.):

PLASZTIKA

1. kép: Szarkofág Psamatiából, 400 körül, Berlin, Staatliche Museum

2. kép: Maximiánus érsek trónusa. Elefántcsont, VI. század közepe, Ravenna, Museo Arcivescovile

3. kép: Keresztelő Szent János evangélistákkal. Részlet Maximiánus érsek trónusáról. A trónus elülső oldala

A korakeresztény szarkofágplasztika másik irányzatát képviselik az árkád vagy oszlopszarkofágok, melyek keleti, kisázsiai eredetűek. A kisázsiai sidamarai műhelyhez köthető psamatiai szarkofágon a középen álló Krisztust oszlopok választják el az antik bölcsekként ábrázolt apostolfejedelmektől. A frízszarkofágok jeleneteinek elbeszélő folyamától, az alakok szabad elrendezésétől eltérően itt az architektonikus elemek (oszlopok, homlokzatok, kapuzatok) rendezik a teret és benne a figurákat. A narratív jelleg háttérbe szorulása, mely itt tapasztalható, a kialakuló középkori művészet sajátossága lesz. Bár a képmezők szerkezetének a kialakítása, a fejezetek és a dekoratív elemek fúróval megformált részletei keletiesek, a figurák megformálása, az előadásmód itt is hellénisztikus hatást mutat.

A sidamarai szarkofágok architektonikájához közelít Maximianus érsek trónusának előlapja. A trónus szintén Szíriában, Antiókheiában készült, mely a rendkívül magas színvonalú későókori elefántcsontfaragás egyik központjának számított. A kvalitásával kiemelkedő jelentőségű trónus előlapján boltíves fülkékben középen Keresztelő Szent János jelenik meg, bal kezében a korongon az isteni Bárány alakja látható. János mellett az evangélisták ugyancsak fülkékből lépnek elő. A képmezőket keretező állatalakos, szőlőindás sávok hellénisztikus fölfogásúak, Keresztelő János kissé merev, frontális megjelenítésében, továbbá az evangélisták alakjának homloknézeti beállításra való szándékában az új stílus jegyei fedezhetők föl. A trónust díszítő többi dombormű József legendáját, Mária és Jézus életéből vett jeleneteket – közöttük nem kanonizáltakat – mutat be, olykor közvetlen, nyers realizmussal.