A RÓMAI KULTÚRA VIRÁGKORA (KR.E. 1. SZ. - KR.U. 1. SZ. KÖZEPE):

SZOBRÁSZAT I

1. kép: Csatahajó katonákkal. Kr. e. 1. sz. Márvány. Praenestei dombormű. Vatikáni Múzeum

2. kép: Ahenobarbus oltár: census. Kr. e. 100 körül. Márvány. Mag. 81 cm, teljes hossza 559 cm. Párizs, Louvre

3. kép: Vergilius Eurysaces pék síremlékée: domborművén kenyérkészítés. Kr. e. 1. sz. vége. Travertin. Róma, a Porta Maggiore mellett

A rómaiak számára az ábrázolások dokumentatív szerepe mindig fontos szempont volt. A győztes hadvezérek pl. csatáikról festményeket készíttettek, és a forumon bemutatták azt. Ezeken a pontosság mellet az esztétikai kérdések másodlagosak voltak. Ezt látjuk a hadihajónak és a katonák felszerelésének minden részletére kiterjedő gondos ábrázolásán.

A Mars mezőn a Neptunus szentélyhez emelt oltár oldalait domborművek díszítették. Az egyik hosszú oldalon egy mitológiai jelenet, a tengeristen menyegzői menete Tritónokkal, Néreiszekkel, tengeri állatokkal zsúfolt és lendületes hellenisztikus stílusban volt kifaragva. A másikon szakrális jogi aktus látható: balra a polgárok vagyonbevallása gondos precizitással van ábrázolva. Az egyik hivatalnok kikérdezi a polgárt, a másik följegyzi az adatokat. A fríz folytatása: áldozati állatok menete a középen álló oltárhoz és Marshoz. Ennek hangulata kimért és ünnepélyes, az alakok elhelyezése kevéssé zsúfolt, az oldal- és a szembőlnézet jellemző rájuk. Valószínüleg mindkettőt görög mester készítette. A különbség a megrendelő ígényének szerepét mutatja a képzőművészeti alkotás megszületésében.

A római pék foglalkozását bemutató sírdombormű a népies realizmus példája. Ezúttal a kenyérkészítés fázisait láthatjuk egymás mellé helyezett jelenetek sorában, mint egy gondos dokumentációt vagy képregényt. A sírépítmény maga is egyedi: mintha egy nagy kemence volna, melynek oldalán kerek nyílások sorakoznak. A dombormű a koszorúpárkány alatt fut végig.