A RÓMAI KULTÚRA VIRÁGKORA (KR.E. 1. SZ. - KR.U. 1. SZ. KÖZEPE):

SZOBRÁSZAT III

1. kép: Menelaosz: Oresztész és Élektra. Augustus kori. Márvány. Mag. 1,92 m. Róma, Museo Nazionale (Palazzo Altemps)

2. kép: Augustus Prima Porta-i szobra. Kr. u. 1. sz. eleje. Márvány. Mag. 2 m. Lh. Prima Porta (Róma közelében). Vatikáni Múzeum

A népies realizmus és a keresett klasszicizálás egymás mellett élő stílusok a római művészetben. Szokták plebeiusi és patriciusi hagyománynak vagy művészetnek is nevezni e két irányzatot. A klasszicizáló iskola megteremtője Rómában a délitáliai Paszitelész volt a Kr. e. 1. sz. közepe körül, ennek a hagyománynak a folytatója Menelaosz. Megrendelőik a római arisztokrácia köréből kerültek ki, akik számára az ilyesfajta szobrok gyűjtése státusz-szimbólum lehetett, és a görög ízlés divatjáról tanúskodik. A szoborcsoport a klasszikus álló nőalak és ifjú típusából jött létre. Egymásfelé fordulva fonódnak össza karjaik és találkozik tekintetük. A két testvér egymásra találásának elképzelt sziruációja – talán Euripidész drámája alapján -, melynek megalkotásában a külsőségek kaptak meghatározó szerepet.

Augustus a monarchikus hatalom megszilárdításához a művészeteket is felhasználta. A hivatalos művészet feladatai közé tartozott, hogy segítsen a princeps hatalmának legitimizálásában, és hirdesse egy új korszak beköszöntét. A szobor Livia villájában került elő, de üzeneteit bizonyosan a nyílvánosságnak szánták. Az uralkodó mellvértjének jelenete, a legiójelvények visszaszerzése a parthusoktól Kr. e. 23-ban történt, és nagy diplomáciai sikernek számított. A mezítelen lábbal történő ábrázolás héróizálást vagy istenítést jelent, így halála utáni készítési időpontra is utalhat. A hivatalos művészetpolitika a klasszikus stílust választotta mintául, konkrétan Polükleitosz Dárdavivőjének hatását fedezhetjük fel a kompozicióban, valamint a haj, ill. az arc idealizált ábrázolásában.