Szanszkrit nyelv és írás

A szanszkrit az indoeurópai nyelvcsalád indoiráni ágába tartozik. A középind (prákrit és apabhramsa nyelvek) és újind (hindí, urdú, pandzsábí, bengálí, maráthí, szingaléz, stb.) nyelvek után legközelebbi rokonai az iráni nyelvek (óperzsa, avesztai, közép- és újperzsa, szogd, kurd, tádzsik, stb.), de rokonságban áll a latinnal, ógöröggel, a germán (német, angol, stb.), a szláv (orosz, lengyel, stb.) és az újlatin (olasz, francia, stb.) nyelvekkel, valamint a többi indoeurópai nyelvvel is. Nem rokona azonban a Dél-Indiában beszélt dravida nyelveknek (pl. tamil) és a finnugor nyelveknek, így a magyarnak sem.

A szanszkrit ragozó nyelv, alaktana rendkívül gazdag: a névszóragozásban három szám (egyes, kettes, többes) és nyolc eset van (nominativus, accusativus, instrumentalis, dativus, ablativus, genitivus, locativus, vocativus), az igeragozás megkülönböztet három számot (egyes, kettes, többes), három személyt (első, második, harmadik), három időt (praesens: jelen, praeteritum: múlt, futurum: jövő), három állapotot (imperfectum: befejezetlen, perfectum: befejezett, aoristos), három módot (indicativus: kijelentő, imperativus: felszólító, optativus: óhajtó), három nemet (activum: cselekvő, medium, passivum: szenvedő), és három módosult jelentést (causativum: műveltetés, desiderativum, intensivum).

Elsősorban a klasszikus, irodalmi szanszkrit nyelvre jellemző a gyakran több tagú szóösszetételek nagy száma és fejlett rendszere. Szóösszetételek a magyar nyelvben is vannak, szerepük főleg a szóalkotásban jelentős (pl. hűtőgép). Szanszkrit irodalmi és tudományos szövegekben a szóösszetételek a szókincs bővítése mellett a mellékmondatok felváltását is szolgálják. Az érett szanszkrit próza mesterműveiben gyakran több soron át húzódó összetételekkel is találkozunk.

A szanszkrit nyelv írásban is jelöli azokat a hangváltozásokat, melyek két nyelvi alkotóelem találkozásakor következnek be: ezt írják le az ún. saṃdhi szabályok (részletesen lásd Körtvélyesi 1998, 32ff). Bizonyos hangváltozások magyarul is megjelennek írásban, pl. Kovács-val > Kováccsal, de pl. „adj” helyett nem írunk „aggy”-ot. A szanszkrit következetesen leír minden hangváltozást, aminek egyik következménye, hogy a szanszkrit szövegeket mindig pontosan az írásképnek megfelelően lehet és kell kiejteni.

Nyelvváltozatok

Az első ismert szanszkrit nyelvemlékek a Ṛgveda himnuszai (kb. i. e. 1400–900); másrészt mind a mai napig születnek szövegek szanszkrit nyelven. A szanszkrit nyelvet Pāṇini foglalta rendszerbe Aṣṭādhyāyī című, rendkívül nagy hatású nyelvtanában a i. e. IV. század táján.

1. Védikus szanszkrit

A szanszkrit nyelv legarchaikusabb formája, ezen a nyelven született meg a négy saṃhitā (Ṛgveda, Sāmaveda, Yajurveda, Atharvaveda, kb. i. e. 1400–800), a brāhmaṇák (kb. i. e. 800–500, pl. Taittirīya-brāhmaṇa), az āraṇyakák és upaniṣadok (kb. i. e. 600–300, pl. Chāndogya-upaniṣad). A védikus szanszkrit elsősorban hangsúlyjelölésében, valamint gazdagabb ige- és névszóragozási rendszerében különbözik a klasszikus szanszkrittól.

2. Epikus szanszkrit

Ezen a nyelven született a két nagy eposz: a Mahābhārata és a Rāmāyaṇa (kb. i. e. 400–i. sz. 400). Az epikus szanszkrit egy széles körben használt, a Pāṇini-féle nyelvtan szabályaitól sok esetben eltérő nyelv volt, időnként a középind nyelvekre jellemző vonásokkal.

3. Klasszikus szanszkrit

A Pāṇini-féle nyelvtan szabályain alapuló irodalmi nyelv. Kb. az 1. századtól kezdve születtek szépirodalmi (kāvya) és tudományos-vallásfilozófiai (śāstra) munkák, valamint feliratok ezen a nyelven. Jellemzője a rendkívül gazdag szókincs, amely részben szóalkotás révén, részben más, főleg dravida nyelvekből átvett szavakkal bővülve alakult ki. A védikus és epikus nyelvhez képest megnőtt az igeneves szerkezetek gyakorisága, melyek a sok tagból álló szóösszetételekkel együtt gyakran átvették az alárendelt mellékmondatok szerepét.

4. Buddhista és dzsaina szanszkrit

A Buddha tanítását nem szanszkritul, hanem páliul, vagyis egy irodalmi prákrit nyelven jegyezték le, és a buddhisták csak a i. sz. első évszázadokban kezdtek áttérni a szanszkrit nyelv használatára. Nem követték azonban szigorúan a Pāṇini-féle nyelvtan szabályait, és szentirataik egy sajátos, „buddhista hibrid szanszkritnak” is nevezett nyelven születtek, amely sok prákrit sajátosságot őrzött meg. A dzsainák csak a i. sz. első évezred második felétől tértek át a szanszkritra, és az ő szanszkritjukat is jelentősen befolyásolta az általuk korábban használt prákrit.

5. Aiśa szanszkrit

Az összefoglaló néven tantrának nevezett, számos irányzatot magában foglaló vallási irányzat szentiratainak, a tantráknak vagy más néven āgamáknak a nyelve, amely több vonásában is eltér a Pāṇini nyelvtanán alapuló klasszikus szanszkrittól (pl. szabálytalan képzésű igei és névszói alakok, szabálytalan mondatszerkezetek, stb.). Ahogy az elnevezés is mutatja, az aiśa az a nyelvállapot, ahogyan az úristen (īśa) használja a szanszkrit nyelvet, aki mindenhatóságában megengedheti magának, hogy eltérjen a Pāṇini-féle nyelvtantól. Ha eltekintünk az isteni szerzőségtől és feltételezzük, hogy a tantrákat is emberek írták, akkor vagy arra kell gondolnunk, hogy nem voltak eléggé járatosak a klasszikus szanszkrit nyelvben és hibás alakokat használtak, vagy arra, hogy a klasszikus szanszkrit nyelv mellett létező, a prákrit és apabhramsa nyelvek hatását tükröző, sajátos nyelven hozták létre szent szövegeiket.

Írásminták

Nyomtatásban a szanszkrit szövegek nagy része devanāgarī írással (lásd a hindí nyelvvel foglalkozó fejezetet), illetve a fent bemutatott tudományos átírásban jelenik meg. A közép- és újkorban írt kéziratokban azonban számos más írással is jegyeztek le szanszkrit műveket. Az alábbiakban három kéziratmintát láthatunk illusztrációképp: kettőt a szubkontinens északi részéről, egyet pedig a délnyugati csücskéből.

(Megjegyzés: a kéziratokban a szavak nincsenek szóközzel elválasztva.)

Pálmalevél kézirat, newari írás (Nepál)

1. sor:

gbhāvito nāsti | apītākṣīvetyādāv iti || || vaktretyādi | sundari vaktraṃ tava nisargena svabhāvād eva surabhi sugandhi na mukhavāsādinā vapuś cā

2. sor:

vyājena paryatvena tādṛśena sundaram abhirūpam akāraṇena vināpakāreṇa tajjanyeṇa kena cit candro ripur varttate vyathāhetutvāt virahiṇāṃ sa vi

3. sor:

vakṣitaḥ kaś cit pumān nimittaṃ suhṛt mitraṃ varttate tathāvidhasambhavopakārābhāvāt iti || || katameyaṃ vibhāvaneti vivṛṇoti nisargādi

Papír kézirat, śāradā írás (Kasmír)

1. sor:

oṃ śrīgurave namaḥ oṃ namaḥ śivāya || oṃ jayanti jaga

2. sor:

dānandavipakṣakṣapaṇakṣamāḥ parameśamukhodbhūtajñāna

3. sor:

candramarīcayaḥ || jagadarṇavamagnānāṃ tārakaṃ tārakānta

4. sor:

kam | sanatkumārasanakasanātanasanandanāḥ nāradā

Pálmalevél kézirat, grantha malayālam írás (Kerala)

1. sor:

bhavāt. na sakalasādhuśabdavargānugatam apaśabdebhyaś ca vyāvṛttaṃ gotvādivad iha kiñci lakṣaṇam astīty uktaṃ

2. sor:

sāmānyaviśeṣavatā lakṣaṇeneti tathā hi karmaṇy aṇ iti sāmānyalakṣaṇaṃ karmaṇy upapade dhātumātrād aṇpra