Keresés

 

Szakirodalmi útmutató

 

Nyelvtani leírások:

A kínai nyelvről írt általános ismertetők közül első helyen Norman 1988 emelendő ki, mely a kínai nyelv(ek) minden lényeges aspektusát taglalja. Ugyancsak fontos olvasmány e tekintetben Ramsey 1987, mely a Kína területén beszélt különféle nyelvek és nyelvváltozatok átfogó ismertetője. Egyszerűbb, és valamivel régebbi bevezetést nyújtó olvasmány Kratochvíl 1968.

A standard nyelvváltozat vonatkozásában még ma is a legáltalánosabban elfogadott leíró jellegű nyelvtan: Li–Thompson 1981, de fontos olvasmány, kevésbé szisztematikus jellege ellenére is Chao 1968. A modern nyelvelmélet eredményeit is magában foglaló legátfogóbb nyelvtani leírás e tananyag írásakor még megjelenés előtt áll: Huang–Li–Li (2005). A kínai nyelvű nyelvtanok közül a legkorábbi nyugati mintájú, de ma már teljesen elavult mű Ma 1898. A 20. sz. nagy kínai nyelvészei közül szinte mindenki írt többé-kevésbé átfogó nyelvtant, ezek közül Wang (1943/44), és különösen Lü (1980) munkája emelhető ki, mint amelyeket ma is sűrűn levesznek a polcról a nyelv iránt érdeklődők. Egy érdekes, és korát sok tekintetben megelőző korai európai grammatika volt Gabelentz 1881.

Huang–Li 1996 a modern kínai nyelv különféle aspektusai kutatásának közelmúltbeli állásáról ad áttekintést. A modern kínai nyelv hangrendszerének legalaposabb ismertetését Duanmu (2000) munkájában találjuk.

A klasszikus írott nyelv legszélesebb körben használt nyelvtana Pulleyblank 1998, de itt is fontos említeni egy kínai nyelvű, tankönyvként is használható összefoglalót: Wang 1980, valamint egy kiemelkedő jelentőségű orosz nyelvű munkát: Jahontov 1960.

A közép- és ókínai nyelv hangalaki rekonstrukciója terén a legfontosabb mérföldköveket Karlgren 1954 és 1957, F.K. Li 1971, Pulleyblank 1984 és Baxter 1992 jelentik.

A különféle nyelvjárások közül komoly nemzetközi érdeklődésre hagyományosan csak a kantoni tartott számot; ennek legismertebb leíró nyelvtana Matthews–Yip 1994. A kantonival foglalkozó további fontos tételek: Yue-Hashimoto 1972 és Matthews 1998.

A kínai nyelv dialektális változatainak legjobb áttekintését Chappell 2001 adja, de jelentős összehasonlító munka Yue Hashimoto 1993 is.

A sino-tibeti nyelvekről átfogó ismertetést ad Thurgood–LaPolla 2003.

A kínai írás kialakulásáról, történetéről írt művek közül kiemelkedő jelentőségű Boltz 1994; egy a témát érintő új magyar kiadású könyv Galambos 2006.

 

Szótárak

Modern kétnyelvű szótárak bőségesen vannak minden ismertebb idegen nyelvre, ezért ezekből csupán a magyar vonatkozásút emeljük ki: Bartos–Hamar 1998, mely kisszótárnyi terjedelmű kétnyelvű szótár.

A klasszikus kínai nyelv tanulmányozásához a legalapvetőbb kétnyelvű szótárak:

Matthews 1943 több évtizede a legalapvetőbb kétnyelvű szótár az irodalmi nyelvekhez; modern nyelvi szótárként elavult. Morohashi 1955 az egyik legnagyobb és filológiailag legpontosabb kínai szótár, több mint 50 ezer címszóval.

 

A legfontosabb és leggyakrabban használt kínai egynyelvű szótárak:

Ci hai. [Szavak tengere.] Sanghaj, Shanghai Cishu Chubanshe, 1979. Első kiadása 1936-os, lexikai és enciklopédikus ismeretek szótárszerű gyűjteménye.

Ci yuan. [Szavak forrása.] Peking, Shangwu Yinshuguan, 1979. Első kiadása 1915-ös, a régi kínai írásjegy- és rímszótárak anyagának összegző feldolgozása.

Guhanyu dacidian. [A régi kínai nyelv nagyszótára.] Sanghaj, Shanghai Cishu Chubanshe, 2000.

Guoyu Cidian. [A modern kínai köznyelv szótára.] 4. kiadás. Taipei, Oktatási Minisztérium, 1998. A Kínai Köztársaságban (Tajvan) kiadott legfontosabb szótár. On-line változata is elérhető: http://140.111.34.46/dict/.

Hanyu Dacidian [A kínai nyelv nagyszótára.] Peking, Hanyu Dacidian Chubanshe, 1995. A Kínai Népköztársaságban kiadott nagyszótár.

Kangxi Zidian. [Kanghszi szótár.] Eredetileg Kanghszi császár rendeletére készült, első kiadása 1716-ból való; talán a legrégebbi eredetű olyan szótár, amelyet még ma is szoktak rendes szótárként használni.

Xinhua Zidian [Új Kína szótár.] Peking, Shangwu Yinshuguan, 1998. Kisméretű, de mintegy 11 ezer írásjegy-címszót tartalmazó, írásmódbeli és kiejtési szabványt rögzítő standard szótár, legfrissebb javított kiadása 1998-as.

 

Szövegkiadások, antológiák

E téren egyfelől óriási a kínálat: mind a régtől fogva ismert szövegek, mind a legújabb ásatások, feltárások során előkerült anyagok kiadása folyamatos, a kiadványok meg-megújulnak, mind a szárazföldi Kínában, mind Tajvanon. Az anyag mennyisége, és a szövegek kiadásának-kommentálásának több évezredes hagyománya okán nincs egyetlen sorozat vagy standard a kiadásokban. Ezek közül e szűk terjedelemben nehéz lenne bármit kiemelni. Másfelől az interneten elérhető források már korántsem olyan nagy számúak, mint azt várhatnánk, ráadásul az adatbázisok folyamatosan költöznek, így internetes cím megadása sem tűnik igazán hasznosnak e helyütt — az olvasót a lentebbi „Internetes honlapok” részben található helyekhez utaljuk, ahol remélhetőleg mindig viszonylag friss elérhetőségi információkat fognak találni.

Antológiából is jelentős a bőség, mind kínai, mind nyugati kiadások tekintetében, éppen ezért csak a hazai termésből emelünk ki tételeket:

A legjelentősebb magyar kiadású antológia Tőkei (1962–1967) ókori kínai filozófiai összefoglalója, mely kisebb-nagyobb részleteket tartalmaz szinte minden fontos ókori filozófiai természetű munkából. Klasszikus irodalmi szövegek terén a két legátfogóbb válogatás: Tőkei 1962 a próza, Csongor–Tőkei 1967 pedig a költészet antológiája. E művek csak a fordításokat tartalmazák, az eredeti szövegeket nem.

 

Szakfolyóiratok

Journal of Chinese Linguistics (= JCL). 1973 óta jelenik meg, részben angol, részben kínai nyelvű tartalommal (University of California at Berkeley).

Journal of East Asian Linguistics (= JEAL). 1992 óta jelenik meg, modern nyelvelméleti megközelítésű cikkekkel (Kluwer).

 — Journal of the American Oriental Society (= JAOS). 1843 (!) óta jelenik meg, számos fontos kínai nyelvvel kapcsolatos cikk forrása.

Zhongguo Yuwen (= ZGYW). Angol címe: Chinese Languages and Writings.

Yuyan Jiaoxue Yu Yanjiu (Beijing Language and Culture University [korábbi nevén: Beijing Language Institute]).

Cahiers de Linguistique Asie Orientale (= CLAO) .Kelet-Ázsia nyelveiről szóló cikkek, angol vagy francia nyelven, 1977 óta (Paris, EHESS/CNRS)

— Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae (= AOH). 1947 óta jelenik meg, a magyarországi orientalisztika elsődleges kiadványa (Budapest, Akadémiai Kiadó)

— Language and Linguistics (Academia Sinica). A tajvani Academia Sinica nyelvészeti folyóirata, 2000 óta jelenik meg, angol és kínai nyelvű cikkekkel.

 

A nyelvhez kötődő egyéb internetes honlapok:

— Marjorie Chan’s ChinaLinks http://chinalinks.osu.edu/ – a legátfogóbb internetes címgyűjtemény a kínai nyelv és kultúra legkülönfélébb aspektusairól.

— Az International Association of Chinese Linguistics honlapja: http://www.usc.edu/dept/LAS/ealc/IACL/ .

— A European Association of Chinese Linguistics honlapja: http://dbs.rub.de/EACLdat/.

— Számos klasszikus szöveg kereshető adatbázisa a tajvani Palotamúzeum gondozásában: http://210.69.170.100/s25/index.htm.

— Scripta Sinica – a tajpeji Academia Sinica klasszikus szövegtára: http://www.sinica.edu.tw/ftms-bin/ftmsw3.

 

Magyarországi kutatóhelyek

Magyarországon teljeskörű sinológiai képzés csak az ELTE Bölcsészettudományi Karán folyik; ezen kívül a Buddhista Főiskolán és a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karán található felsőoktatási szintű kínai nyelvi képzés.