|
Az óberber nyelv
Az óberber az afroázsiai (régebben: sémi-hamita) nyelvcsalád (Huehnergard 2004) berber ágának (Dévényi 1999) egyetlen ókori feliratokból ismert nyelve. Hogy a mai berber nyelvek három csoportja (északi berber: tamazight, taselhait, kabil, rif, zenet-csoport; közép-berber: tuareg; dél-berber: zenaga) közül melyikhez tartozik, nem dönthető el a feliratok rövidsége miatt. Óberber feliratok a mai észak-berber nyelvek területéről kerültek elő (Tunézia, Algéria, Marokkó); továbbá a Kanári-szigetekről. Az egyetlen datált felirat (RIL 2 = KAI 101) i. e. 149-ben készült, és a feliratok többsége feltehetőleg az i. e. 2. századi, habár néhány felirat ennél korábbi vagy későbbi is lehet.
Az óberber flektáló nyelv; az ige jelentését a legtöbb esetben két vagy három mássalhangzóból álló váz, a gyök hordozza; a különböző igemódokat és igeneveket a mássalhangzók közé beékelt, változó értékű magánhangzók segítségével képzi. Főnévragozás nincs; a főnév szintaktikai szerepét mondatbeli pozíciója, illetve prepozíciók jelzik. Szintaktikai struktúrája alapján nominatív-akkuzatív nyelv (mint az összes afroázsiai nyelv). Jelzős szerkezetben a jelző, birtokos szerkezetben a birtokos áll második helyen. Az óberber két nyelvtani nemet, hímnemet és nőnemet különböztet meg.
A mondatrészek sorrendje VSO (ige – alany – tárgy).
Nyelvtörténet és nyelvváltozatok
Két írástípust lehet megkülönböztetni: a nyugati óberbert (Marokkó és a Kanári-szigetek), ez az írás megfejtetlen; és a keleti óberbert (Tunézia és Algéria, az ókori Numídia területén), amelynek megfejtését a pun-óberber bilingvisek tették lehetővé.
A nyelv szövegemlékei
A fennmaradt több mint 1100 felirat rendkívül rövid, a legtöbb csak az elhunyt nevét és filiációját tartalmazó sírfelirat. Jelentős a három pun-óberber bilingvis (RIL 1, 2, 31 = KAI 100, 101, 153), és néhány latin-óberber bilingvis felirat.
Írásrendszer
Az óberber írás (O’Connor 1996) 25 geometrikus jelet használó abdzsad (csak mássalhangzókat jelölő ábécé); különlegessége, hogy gyakran írják függőlegesen alulról felfelé. Az írás használata valószínűleg karthágói hatásra történt (pun írás).
A nyelv kutatásának története
Az 1631 óta ismert, de megbízható kópiában csak 1833 óta hozzáférhető bilingvis (RIL 1 = KAI 100) segítségével F. de Saulcy 1843-ban fejtette meg a keleti óberber írást; a további két pun-óberber bilingvis segítségével jelentős előrelépést ért el Jean-Baptiste Chabot (1918; 1921).
Szakirodalmi útmutató
Nyelvtani leírások
Az egyetlen óberber nyelvtan Rössler 1958. A keleti és nyugati óberber írás viszonyához vö. Rössler 1942.
Szótárak
Önálló óberber szótár nincs; a három pun-óberber bilingvis lexikális anyagát a szövegekhez írt kommentárjában Otto Rössler elemzi (KAI 100, 101, 153).
Szövegkiadások
Az alapvető szövegkiadás Chabot 1940–1941 (RIL); további szövegeket publikált Galand 1966. A pun-óberber bilingvis feliratok kommentált kiadása Donner–Röllig 1968–1973 (KAI).
Sorozatok, szakfolyóiratok
Az óberberrel kapcsolatos cikkek az arabisztikai és orientalisztikai szaklapokban jelennek meg (ld. arab nyelv: szakirodalmi útmutató)
A nyelvhez kötődő egyéb internetes honlapok
A a modern berber nyelvekkel és kultúrával foglalkozó honlapok:
http://www.kabyle.com
http://www.mondeberbere.com
http://www.tamazgha.fr/
Szövegminta
| 
