Maurja-kori oszlopok

MAURJA-KORI OSZLOPOK

A Maurja-kor (kb. i.e. 323-185) művészete az Indus-völgyi civilizáció hanyatlását követően az indiai művészet első jelentős korszaka, mely a szubkontinens első nagy birodalmához köthető. Nagy Sándor indiai hadjáratát (i.e. 326) követően megélénkültek a kapcsolatok Nyugat-Ázsiával, aminek következtében a korszak művészetben perzsa (Akhaimenida) hatások keverednek az indiai hagyománnyal. A korszak művészetének jellegzetes alkotásai azok a birodalomszerte található monolit kőoszlopok, melyeknek felállítását sokáig a buddhizmusra áttért Asóka Maurja (kb. i.e. 268-231) vallási buzgalmának tulajdonították. A fennmaradt oszlopok azonban nem mind viselik Asóka feliratait, s formailag sem egységesek, ezért valószínűnek tarthatjuk, hogy egy részük korábban került felállításra, bár Asóka volt az első, aki felirattal látta el őket, s jelképiségükhöz buddhista tartalmat adott.

Az oszlop elsődleges szimbolikája magában oszlop mivoltában rejlik: a Világtengelyt jelképezi, mely a védikus teremtésmítoszban Föld és Ég elválasztására szolgált; a világóceánból kiemelkedve tartja az égboltot, s mint ilyen, a földi királyság modelljéül is szolgált. Az oszlop ikonográfiája Asóka idején bővül az oroszlánnal, mely nyugat-ázsiai királyi szimbólumként került Indiába; ezt támasztja alá merev, heraldikus, Akhaimenida-sstílusú ábrázolásuk is, szemben az oszlopfőkön megjelenő más állatoknak az indiai hagyományra mindvégig jellemző, élethű megjelenítésével. A védikus és királyi jelképiséget hordozó oszlop buddhista használatra való alkalmassá tételét legjobban a szárnáthi oroszlános oszlopfő példázza. A lótuszharang oszlopfő feletti dob négy oldalán megjelenik a sokküllőjű kerék (csakra), amely egyszerre napjelkép és a kozmikus rend szimbóluma, világi és spirituális hatalmi szimbólum, Asóka császári hatalmának jelképe és a buddhista Tan megtestesítője (dharmacsakra). Nem véletlen, hogy az oszlop Szárnáthban állt: Buddha a megvilágosodása után itt tartotta első prédikációját, mellyel „mozgásba hozta a Tan kerekét”. A csakrák felett álló, négy égtáj felé tekintő oroszlánok egyszerre jelképezik Asóka királyi hatalmát és a sákják oroszlán-totemet viselő nemzetségébe született Buddhát. A világtájak felé tekintő négyes elrendezés a világ feletti uralmat jelképezi, s talán a világtájakhoz van közük a dobon elhelyezett állatoknak (bika, ló, oroszlán, elefánt) is. Az oszlopfőt eredetileg az oroszlánok által tartott kerék koronázta.

Renner Zsuzsanna

1: Oszlop. Laurijá Nandangarh (Bihár), Maurja-kor, kb. i.e. 3. század közepe. Fényezett homokkő, magasság: kb. 12 m föld felett

(Fotó: Bachhofer, Ludwig: Die Frühindische Plastik. Pantheon, Firenze, Kurt Wolff Verlag, München, 1929. I-II. 1. kötet, 4. tábla)

2: Oroszlános oszlopfő. Szárnáth (Uttar Pradés), Maurja-kor, kb. i.e. 3. század közepe. Fényezett homokkő, magasság: 213 cm. Régészeti Múzeum, Szárnáth

(Fotó: Bachhofer, Ludwig: Die Frühindische Plastik. Pantheon, Firenze, Kurt Wolff Verlag, München, 1929. I-II. 1. kötet, 5. tábla

3: Oroszlános oszlopfő, részletek. Szárnáth (Uttar Pradés), Maurja-kor, kb. i.e. 3. század közepe. Fényezett homokkő, magasság: 213 cm. Régészeti Múzeum, Szárnáth

(Fotó: Bachhofer, Ludwig: Die Frühindische Plastik. Pantheon, Firenze, Kurt Wolff Verlag, München, 1929. I-II. 1. kötet, 6. tábla)