Bibliográfia

Bibliográfiák:

Pearson, J. D. Index Islamicus 1906–1955 + supplements. London 1958-tól.

Turkologischer Anzeiger 1–25. Hrsg. v. A. Tietze–G. Hazai. Wien 1976-tól.

Kornrumpf, H-J. Osmanische Bibliographie mit besonderer Berücksichtigung der Türkei in Europa. Leiden, 1973.

Historische Bücherkunde Südosteuropa. Hrsg. v. M. Bernath und K. Nehring. Band II. Neuzeit: Teil 1. Osmanisches Reich, Makedonien, Albanien. München, 1988. (Südosteuropäische Arbei­ten 76/3)

Hungarian Turcology, 1945–1974. Bibliography. Ed. Zs. Kakuk. Budapest 1981. (Keleti Tanul­mányok – Oriental Studies 5)

Oszmán (rész)történetek:

A history of the Ottoman Empire to 1730. Chapters from The Cam­bridge History of Islam and The New Cambridge Modern History. Ed. by M. A. Cook. Cambridge, etc. 1976.

An Economic and Social History of the Ottoman Empire. Ed. by H. Inalcik and D. Quataert. [Cambridge 1994].

Babinger, F. Mehmed der Eroberer und seine Zeit. München 1953.

Faroqhi, S. Kultur und Alltag im Osmanischen Reich. Vom Mittelalter bis zum Anfang des 20. Jahrhunderts. München 1995.

Faroqhi, S. The Ottoman Empire and the World Around It. London–New York 2004.

Finkel, C. Osman’s Dream. The Story of the Ottoman Empire. New York 2006.

Hammer, J. von Geschichte des Osmanischen Reiches. I–X. Pest, 1827–1835.

Histoire de l'Empire ottoman. Ed. R. Mantran. [Paris] 1989.

Imber, C. The Ottoman Empire 1300–1481. Istanbul 1990.

Imber, C. The Ottoman Empire 1350–1650. [New York] 2002.

Inalcik, H. The Ottoman Empire. The Classical Age 1300–1600. New York–Washington 1973.

Iorga, N. Geschichte des Osmanischen Reiches. I–V. Gotha 1908–1913.

Shaw S.–Shaw, E. K. History of the Ottoman Empire and of Modern Turkey. II. Cambridge 1977.

Werner, E. Die Geburt einer Großmacht. Die Osmanen (1300–1481). Ein Beitrag zur Genesis des türkischen Feudalismus. Berlin 1972².

Zinkeisen, J. W. Geschichte des Osmanischen Reiches in Europa. I–VII. Hamburg–Gotha, 1840–1863.

Török munkák:

Uzunçarşılı, İ. H. Osmanlı tarihi. I, II, III/1, III/2, II/1, IV/2. Ankara 1954–1959.

Karal, E. Z. Osmanlı tarihi. V–IX. Ankara 195.(?)–1996.

Danişmend, İ. H. İzahlı Osmanlı tarihi kronolojisi. İstanbul 1947–1955.

Akşin, S.­–Hassan, Ü.–Berktay, H.–Boratav, K.–Hılav, S.–Katoğlu, M.–Kocak, C.–Kunt, M.–Ödekan, A.–Özdemir, H.–Toprak, Z.–Tunçay, M.–Yurdaydın, H. G. Türkiye Tarihi. I–IV. Yayın yö­netmeni S. Akşin. İstanbul 1987–1989.

Enciklopédiák:

Die Enzyklopädie des Islām. I–IV + Supplement Band. Leiden 1913–1939.

The Encyclopaedia of Islam. I–X + Supplemenet volume. Leiden 1960–2003.

İslâm ansiklopedisi. 1–13. İstanbul 1940–1986.

Türkiye Diyanet Vakfı İslâm ansiklopedisi. Eddig 30 kötet. İstanbul 1988-tól.

További fontos kézikönyvek:

Babinger, F. Die Geschichtsschreiber der Osmanen und ihre Werke. Leipzig 1927. (Törökül: Osman­lı tarih yazarlar ve eserleri. çev. Coşkun Üçok. Ankara 1982.)

Pitcher, D. E. An Historical Geography of the Ottoman Empire from earliest times to the end of the sixteenth century. Leiden 1972.

Magyar nyelvű fontosabb munkák a hódoltság koráról:

Ágoston G. A hódolt Magyarország. (Magyarország krónikája 6.), Budapest 1992.

Dávid G. Pasák és bégek uralma alatt. Budapest 2005.

Fekete Lajos, Budapest a törökkorban. (Budapest története III. Szerk. Szendy Károly.) Budapest 1944.

Fodor Pál, Magyarország és a török hódítás. Budapest 1991.

Gévay A. A’ budai pasák. Bécs 1841.

Hegyi Klára, Egy világbirodalom végvidékén. Budapest 1976.

Hegyi Klára, Török berendezkedés Magyarországon. Budapest 1995.

Káldy-Nagy Gy. Harács-szedők és ráják. Török világ a 16. szá­zadi Magyarországon. Budapest 1970.

Káldy­-Nagy Gy. Magyarországi török adóösszeírások. (Értekezé­sek a történeti tudományok köréből. Új sorozat 52. Szerk. Varga János). Budapest 1970.

Káldy-Nagy Gy. Szulejmán. Budapest 1974.

Az Oszmán Birodalom és a Török Köztársaság történetének kronológiája 1945-ig

1. Előzmények

a. Az anatóliai Szeldzsuk Birodalom

1071   Alp Arszlan (1063–1072) nagyszeldzsuk uralkodó győzelme Malazgirtnél (Manzikert) a csatában eleső IV. Ro­manosz Dioge­nész (1068–1071) bizánci csá­szár felett; meg­nyílik a törökség előtt az út Kis-Ázsiába.

1075 körül   I. Szülejmán sah szultánná nyilvánítja magát, ő az első anatóliai szeldzsuk ural­ko­dó (meghal 1086-ban).

1116   Az anatóliai szeldzsukok Konját (Ikonium) teszik meg központjukká.

1178   Hosszas harcok után a szeldzsukok fe­lülkerekednek a Szivasz (Szebaszteia) környé­ki Da­nismend dinasztián.

1210   Bizánci győzelem Ala­sehirnél (Phila­del­phia) a csatában eleső I. Kejhoszrev szel­dzsuk uralkodó felett.

1220–1237   Az anatóliai Szeldzsuk Birodalom fénykora I. Aláeddin Kejkobád szultán ide­jén.

1237   I. Aláeddin Kejkobád szultán halála; egy fogadáson Moszulban megmérgezik.

1240   A babaí dervisek felkelése Anatóliában; vezetőik Baba Reszúl (Baba Iljász) és Baba Iszhák.

1243   Szeldzsuk vereség Köszedágnál a mongoloktól; a birodalom több részre oszlik; köz­pontjaik Konja, Szivasz, Malatja; ilhán (ilkán) befolyás Anatóliában.

b. Az anatóliai bégségek

A 13. század második felétől-végétől   az anatóliai szeldzsukok meggyengülése nyomán többé-ke­vésbé független bégségek jönnek létre Kis-Ázsiában; közülük a fontosabbak:

        Ajdin (1308 körül–1425/1426), nincs jellemző központja, főbb települései: Ajaszuluk (Efezosz), Tire és Birgi;

        Denizli, másként Ládik vagy Inancs (1277–1368), központja Denizli;

        Dzsándár (13. század vége–1461), központja Kasztamonu;

        Eretna (1335–1381), központjaik Szivasz, majd Kajszeri (Caesarea/Kaiszareia);

        Esref (1300 körül–1326), központja Bejsehir;

        Germiján (1300–1428), központja Kütahja;

        Hamid (1297 körül–1391), központja Egridir;

        Karamán (1256–1474), központja Lárende (ma Karaman), később Konja is;

        Karaszi/Kareszi (1296/1297 körül–1345 körül), központjai Bergama (Pergamon) és Balikeszir (Paleo Castro);

        Mentese (1282 körül–1424), központja Mugla;

         Perváne (1277–1322 előtt), központja Szinop;

        Szaruhán (1300 körül–1410), központja Manisza;

        Teke (1308 körül–1423), központja Antalja (ez a bégség a hamidi egyik ágának is te­kinthető).

2. Az Oszmán Birodalom

1288 körül   Ertogrul fia Oszmán bégségének kezdete Szögüt és környékén, a konjai szel­dzsuk uralkodótól való függésben.

1300 körül   III. Aláeddin Kejkobád szeldzsuk szultán egy felkelés miatt menekülni kénysze­rül; az oszmánok függősége megszűnik; ez az év tekinthető az Oszmán Birodalom meg­alakulása időpontjának.

1302. július   Oszmán gázi győzelme Kojunhiszárnál (Baphaion) bizánci–alán erők fö­lött; hozzájárul az önállósághoz (bár még ő és egy ideig fia, Orhán gázi is az ilhánok/il­kánok adófizetője).

1304 körül   Biledzsik (Belokoma) oszmán kézre kerül; további terjeszkedés sugárirányban.

1308   Meghal az utolsó anatóliai szeldzsuk uralkodó, II. Meszut.

1320 körül   Oszmán gázi betegeskedni kezd.

1324   Oszmán gázi átadja a hatalmat fiának, Orhán gázinak (uralkodik 1362-ig).

1326 (?)   Oszmán gázi halála.

1326. április 3. vagy 6.   Az oszmánok elfoglalják Burszát (Brussa), majd székvárossá teszik.

1327   Az első biztosan oszmán pénz verése (Oszmán korából egyetlen, kérdéses hitelességű érme maradt fenn).

1330 vagy 1331   Az oszmánok elfoglalják Izniket (Nicea).

1333   Békekötés Bizánccal, de Orhán nem tartja be.

1337   Izmit (Nikomédia) kiéheztetés utáni megszerzése; ezzel egész Bithynia oszmán kézen.

1345 körül   A Karaszi/Kareszi bégség végleges megszerzése.

1346   Orhán feleségül veszi a bizánci császár lányát, Theodórát.

1352   Az első európai vár, a Gelibolui (Gallipoli) félszigeten fekvő Csimpe (Tzympe) osz­mán kézre kerül.

1354. március 2.   Gelibolu (Gallipoli) elfoglalása; ezzel a Dardanellák oszmán ellenőrzés alá kerül.

1359 vagy 1361   Az oszmánok megszerzik Didimotheikont (Dimetoka); rövid időre ide he­lyezik át a fő­várost.

1361/1362 előtt   Ankara elfoglalása.

1362   Orhán gázi halála, I. (Hüdávendigár = Világteremtő) Murád szultán trónra lépése (u­ralkodik 1389-ig).

Orhán gázi korában   újfajta gyalogos (jaja) és lovas (müszellem) katonaságot hoznak létre; megalapítják az első medreszét Iznikben.

1360-as évek   Edirne (Drinápoly, Hadrianapolis) ostroma és elfoglalása, majd fővárossá té­tele.

Edirne elfoglalását követően   Plovdiv (Philippopolisz/Filibe) meghódítása.

1371. szeptember   Két szerb részfejedelem veresége a Marica folyó mentén.

1375   Az első magyar–oszmán összecsapás (a Havasalföldön kerül rá sor).

1375 után   Házassági kötelék keretében a Germiján bégség Kütahjáig az oszmánok kezére kerül; a Hamid bégség egy részét pénzért megveszik.

1380 és 1395   Első adatok a janicsárok utánpótlását biztosító gyerekadóról (devsirme).

1385 körül   Szófia, Nis elfoglalása.

1386   Oszmán győzelem a Karamán bégség ellen Konja mel­lett.

1386 körül   Az oszmánok megszerzik a Teke bégséget.

1387   Szaloniki (Thessaloniki/Szelánik) először kerül oszmán kézre.

1387 körül   Az első jelentősebb oszmán-ellenes szövetség; tagjai I. Tvrtko bosnyák király (1377–1391), Lázár szerb fe­je­delem (kb. 1371–1389), Mircsa havasalföldi vajda (1386–1418), Bulgária megmaradt részeinek vezetői.

1388   I. Tvrtko bosnyák király győzelme az oszmán erők felett a dalmáciai Bi­lecánál.

1389. június vagy augusztus   Az első rigómezei csata; a koalíciós erők vereséget szenved­nek; megölik a szerb fe­jedelmet és I. Murádot; a szerb belháború nyomán az ország hamarosan oszmán adófizetővé (vazallussá) válik.

I. Murád korában   nevezik ki az első beglerbéget (Ruméliában), szerveződnek az első szan­dzsákok, jelölik ki az első kádiaszkert, kezd kiépülni a timár-rendszer, hozzák létre a janicsár hadtestet.

1389. december (?)   I. (Jildirim = Villám) Bajezid szultán trónra lép (uralkodik 1402-ig).

1390   Az oszmánok elfoglalják az utolsó anatóliai bizánci erősséget, Alasehirt.

1390–1391   Az oszmánok megszerzik több anatóliai bégség (Germiján, Szaruhán, Ajdin, Hamid, Mentese, Karamán) terüle­teinek egészét vagy egy részét.

1391   Sikeres oszmán támadás Kasztamonu ellen; vereség Szivasz urától, Kádi Bur­háned­dintől (állama 1381-től állt fenn).

1392   Az időközben magyar kézre került szerb területek visszavétele.

1393   Eredményes oszmán akció a kelet-bulgáriai fővaros, Tirnovo ellen.

1394   Szaloniki újra az oszmánok kezén; I. Bajezid a kairói szunnita kalifától a Rúm szul­tánja címet kéri, amivel az egykori görög (bizánci) területek fölötti hatalmi igényét hangs­úlyozza.

1394–1402   Az oszmánok blokád alatt tartják Konstantinápolyt.

1395   Mircea havasalföldi vajda évi 3 ezer arany fizetésével oszmán vazallussá válik.

1396. július vége   Zsigmond magyar király európai lovagsereg élén keresztes hadjáratra in­dul az oszmánok ellen.

1396. szeptember 12.   Zsigmond király hozzákezd Nikápoly (Nikopolisz/Nigbolu) ostromá­hoz.

1396. szeptember 28.   I. Bajezid vezetésével az oszmánok legyőzik a keresztesek seregét Nikápolynál; utána kezükre kerül Vidin, sőt magyar területekre is becsapnak.

1397   A karamánok két fő központja, Konja és Lárende oszmán uralom alá kerül.

1397–1398   A még független kis-ázsiai bégségek, így Kádi Burháneddin államának meg­szerzése.

1402. július vége   I. Bajezid Ankara mellett vereséget szenved Timur Lenk timurida ural­kodótól; a szultán foglyul esik és rabként hal meg, esetleg önkezűleg vetve véget éle­tének, 1403-ban; számos anatóliai bégség visszanyeri függetlenségét (Germiján, Szaruhán, Mentese, Ajdin, Karamán).

I. Bajezid korában   teljesedik ki a rabszolga-intézmény (kul-rendszer), állapítják meg a ká­diknak járó illetékek nagyságát, terjesztik ki a timár-szisztémát a Balkánra.

1402–1413   A trónviszályok kora („fetret devri”) az Oszmán Birodalomban I. Bajezid fiai között.

1402–1403   Mehmed szultánfi, aki az ankarai csata után Amaszja, Tokat és Szivasz vidékét ellenőrzi, újabb területeket szerez Anatóliában; harcba bocsátkozik Isza szultánfival Bursza birtoklásáért: a városhoz közeli Ulubatnál legyőzi; Isza a bizánci császárhoz menekül, Karaszin/Kareszin át megpróbál Burszába visszajutni, de ismét kikap Meh­medtől; a karamánok föld­jére szökik és ott eltűnik.

1403 eleje   Szülejmán szultánfi szerződése Bizánccal, Velencével, Genovával és a johannita lovagokkal; kisebb területi veszteségek fejében biztosítja európai uralmát.

1403   Nagy pusztítások után Timur Lenk távozik Anatóliából, egyben szabadon bocsátja Músza szultánfit, aki apja holttestével a Germiján vezető oltalmát keresi; utóbbi idő­vel Mehmednek adja át.

1404   Szülejmán átkel Anatóliába, március közepére megszerzi Burszát, majd An­karát; Meh­med Amaszjába vonul vissza.

1408–1409   Zsigmond magyar királyi eredménytelen próbálkozásai oszmán ellenes szövet­ség létrehozására.

1409   Músza, akit Mehmed elenged, átkel Európába.

1410. május   Músza megszerzi Gallipolit; ezt követően Szülejmán nehézségek árán visszatér Európába és győzedelmeskedik Músza fölött, aki a hegyek közé veszi be magát.

1410   Mehmed elfoglalja a Szaruhán bégség központját, Maniszát.

1411   Szülejmán Edirnében tartózkodik, itt támadnak rá Músza erői, s megölik a szultánfit.

1412   Mehmed feltűnik Ruméliában, de vereséget szenved Músza hadaitól.

1413. július   Músza Szófiától délre alulmarad Mehmed erőivel szemben, majd megfojtják; ekkortól tekintik I. Mehmedet szultánnak (uralkodik 1421-ig)

1414–1415   Törekvések a birodalom elveszett területeinek visszaszerzésére.

1416   Börklüdzse Musztafa Ajdin vidéki, Torlak Kemál Manisza környéki és Sejh Bedreddin deliormani vallási színezetű felkelése, melyeket I. Mehmednek sikerül felszámolni; Bedreddint decemberben kivégzik; a lázongások során a bizánciak eredménytelenül kijátsszák Meh­med még élő utolsó testvérét, Musztafa szultánfit.

1416–1417   Oszmán hódítások albán területeken; támadás Havasalföldön, Giurgiu (Yergö­gü) elfoglalása.

1421   I. Mehmed halála, II. Murád trónra lépése (uralkodik 1444-ig, majd 1446–1451-ig).

1421–1422   I. Mehmed testvére, Musztafa bizánci támogatással trónigénylőként lép fel; II. Murád nem ismeri el személyét valódinak, Ál (Düzme) Musztafának mondja; a lázadó kezdetben sikeres, Edirne mellett győz, Anatóliában viszont vereséget szenved, s ki­végzik.

1422. június   II. Murád Konstantinápoly ellen támad; testvére, Musztafa lázadása; beveszi Izni­ket, majd vereséget szenved és 1423-ban kivégzik.

1423   A Teke bégség véglegesen oszmán kézre kerül.

1424   Szerződés II. Mánuel bizánci császárral; az 1402 után megszerzett városok visszaadása az oszmánoknak; Mentese véglegesen oszmán kézre kerül.

1425 vagy 1426   Ajdin véglegesen oszmán kézre kerül.

1426   Szisztematikus oszmán előrenyomulás Boszniában.

1427   Galambóc (Golubac/Güverdzsinlik) oszmán kézre kerül.

1428   Germiján végleg oszmán fennhatóság alá kerül; Lazarevics István szerb fejedelem ha­lálát (1427) követően Brankovics Györgyöt (1427/1429–1456) az oszmánok elismerik utódjának; II. Tvrtko (1404–1409, 1421–1443) Kelet-Boszniában vazallusként adót fi­zet nekik.

1430. március 29.   Az időközben bizánci kézben lévő, majd Velencének elzálogosított Sza­loniki oszmán uralom alá kerül.

1438   Oszmán becsapás Erdélybe.

1439   Oszmán támadás (Vég-) Szendrő (Smederovo/Semendre) ellen; Brankovics Magyaror­szágra menekül; a vár bevétele, szandzsák-központtá tétele.

1439–1444   Újabb boszniai területek kerülnek oszmán kézre.

1441 nyara   Hunyadi János erdélyi vajda győzelmet arat a Belgrád környékén portyázó Isz­hák szendrői bég felett.

1442. március   Mezid bég erői beütnek Erdélybe, Hunyadi János a Fehér megyei Szent­imrénél vereséget szenved tőlük, majd Gyulafehérvárnál legyőzi őket.

1442. szeptember   Sehábeddin (Kula Sáhin) ruméliai beglerbég a Havasalföldre támad, Hu­nyadi János legyőzi hadait a Jalomica (Ialomiţa) felső folyásánál.

1443(–1444) tele   Hunyadi János és szövetségesei „téli hadjárata”; sikert érnek el Nisnél és Szófiánál, majd a Zlatica szorosnál II. Murád hadai ellen is győznek.

1444   Béketárgyalások Magyarországgal Edirnében; I. Ulászló király Szegeden felesküszik a békére, amelyet Nagyváradon írnak alá; augusztusban jenisehiri béke a karamánok­kal; II. Murád át­adja az uralkodást fiának, Mehmednek.

1444. augusztus 22.   A váradi béke értelmében az oszmánok átadják Szendrőt és Galambó­cot Brankovics György despotának.

1444. szeptember 22.   A váradi békében rögzített további feltételek teljesítésének elmara­dására hivatkozva I. Ulászló megindul az oszmánok ellen.

1444. november 10.   Az időközben visszahívott II. Murád a várnai csatában legyőzi a ma­gyar sereget, elesik I. Ulászló király; a szultán másodszor is lemond fia, Mehmed ja­vára.

1446   Tűzvész Edirnében, Mehmed rossz pénzt veret; ezek nyomán janicsárlázadás tör ki; II. Murád leveri a lázongást, s még egyszer visszatér a trónra.

1447–1448  Az albániai Krója (Krujë/Akcsahiszár) sikertelen ostroma; a várat a korábbi fe­jedelem, Kasztrióta Já­nos fia, Szkander bég védi.

1448   Hunyadi János két éves hadjáratot tervez az oszmánok ellen, ám – részben Brankovics György árulása miatt – az október 18–19-én vívott második rigómezei csatában vere­séget szenved.

1451. február 3.   Meghal II. Murád szultán.

1451. február 18.   II. (Fátih = Hódító) Mehmed szultán trónra lép (uralkodik 1481-ig).

1452. április 15.–augusztus 31.   A Rumeli Hiszari (Ruméliai vár) felépítése a Boszporusz európai oldalán, amely a túlparti, még I. Bajezid által emeltetett erőddel a tengerszo­ros teljes ellenőrzését teszi lehetővé.

1452. december 12.   Az 1438–1439-es ferrara–firenzei zsinat nyomán kimondják a vallási uniót Róma és Bizánc között, az európai segítség reményében.

1453 eleje   Mintegy 700 fegyveressel Konstantinápolyba érkezik Giovanni Giustiniani Lon­go genovai főnemes, aki aztán a várfalak védelmének főparancsnoka lesz.

1453. április 2–5.   Az oszmán erők felvonulnak Konstantinápoly ostromára. A védők száma mintegy 7–9 ezer fő, a támadók ennél hat–hétszer többen vannak.

1453. április 22.   Az oszmán hajók szárazföldön keresztüli bejuttatása a lánccal elzárt Aranyszarv öbölbe; lehetőség nyílik a gyengébb várfalak ágyúzására, egyben a védők erejének további megosztására.

1453. május 25.   Halil pasa nagyvezír az ostrom folytatása ellen; más katonai vezetők vi­szont mellette.

1453. május 29.   Konstantinápoly bevétele; a harcban meghal az utolsó bizánci császár, XI. Konstantin Palailogosz is (uralkodott 1449-től).

1453. május vége–június eleje   A Galata városrészben élő genovaiak harádzs és vám fizeté­se mellett továbbra is szabadon kereskedhetnek.

1454. január 6.   Gennadiosz, a Konstantinápoly bevétele után II. Mehmed által kijelölt pát­riárka beiktatása (később a szultán kérésére török nyelven összefoglalja a keresztény hit lényegét).

1454. április 18.   Az oszmánok kereskedelmi szerződést kötne Velencével, miszerint a tran­zitáru illetékmentes, a többi után 2 % vám fizetendő.

1454. augusztus–szeptember   Brankovics Györgynek tett ígéretét megszegve II. Mehmed Szendrőt ostromolja, eredménytelenül; seregeinek másik része beveszi Osztrovicát; a Firúz bég vezetésével hátrahagyott hadakat Hunyadi Krusevácnál (Aladzsahiszár) megveri.

1455. június 1.   Az oszmánok beveszik az ezüstbányái miatt fontos Novo Brdot.

1456. április 7.   II. Mehmed Magyarország ellen tervezett hadjáratának híre Budára érkezik.

1456 tavasza   Kapisztrán János kereszteseket gyűjt az oszmánok ellen.

1456. június   Az athéni hercegség oszmán kézre kerül.

1456. június 29.   Miután a Budára küldött Juan Carvajal révén februárban keresztes hadjára­tot hirdetetett, III. Callixtus pápa elrendeli a déli harangozást az oszmánok támadásá­nak elhárítására irányuló könyörgésként.

1456. július 4.   II. Mehmed hozzákezd Nándorfehérvár (Belgrád) ostromához (a várat Szi­lágyi Mihály, Hunyadi János sógora védi).

1456. július 22.   Hunyadi János főkapitány vezetésével a várvédők és a keresztesek győzel­met aratnak II. Mehmed erői fölött.

1457   Isztambul az Oszmán Birodalom új székvárosa lesz.

1458 körül   Elkészül az első szultáni palota („Régi Szeráj”) Isztambulban.

1459   Brankovics György 1456-ban bekövetkezett halála után, gyengekezű fia, Lázár rövid uralmát követően az oszmánok beveszik Szendrőt, ami Szerbia független­ségének el­vesztésé­hez vezet.

1459 körül   Megkezdődik a második szultáni palota („Új” vagy „Topkapi Szeráj”) építése a régi bi­zánci akropolisz helyén.

1460 májusától   II. Mehmed elfoglalja a móreai fejedelemséget, ahol XI. Konstantin két testvére küzd évek óta egymással, esetenként oszmán segítséget kérve.

1461   Az 1204-től fennálló, kereskedelmi szempontból fontos trapezunti görög császárság oszmán kézre kerül; a Dzsándár bégség elveszti önállóságát.

1462 tavasza–nyara   Vlad Ţepeş (1448–1450?, 1456–1462, 1476) havasalföldi vajda 1461-es oszmánellenes akciói (adó­megtagadás, küldöttek karóba húzatása, katonai beavat­kozás) nyomán oszmán táma­dás; Vlad elűzése, Radu trónra ültetése, aki évente 12 ezer dukátot fizet a kincstárnak; Vlad Erdélybe menekül, majd Mátyás király kezébe kerül s 1476-ig az ő fogságában marad.

1462. szeptember   Leszbosz (Midilli) szigete oszmán kézre kerül.

1462–1470   Szináneddin Juszuf tervei szerint megépül II. Mehmed dzsámija Isztambulban (a 18. században földrengésben elpusztul, megváltozott formában építik újjá).

1463. június   II. Mehmed elfoglalja Jajca várát és ezzel Boszniát, kivégezteti a bosnyák ki­rályt, Tomasevics Istvánt (uralkodott 1461-től); Hercegovina is oszmán kézre kerül.

1463. október–december 25.   Mátyás király megostromolja és visszaveszi Jajca várát (a kö­vetkező évben is sikerül megtartania II. Mehmed erői ellenében).

1463   Tizenhat éven át tartó háborús korszak kezdete Velencével.

1466–1468   Harcok albán területek birtoklásáért; az ország nagy része oszmán kézre kerül.

1468. január 17.   Meghal Szkander bég, az albán ellenállás vezetője.

1468   II. Mehmed hadjárata a karamánok ellen; a bégség főbb központjainak átmeneti elfog­lalása.

1470. július   Évia (Negroponte/Euboia/Agriboz) szigete az oszmánok kezére kerül.

1471–1472   Oszmán sikereket hozó harcok a karamánokkal; elfoglalják Lárendét, Nigdét és Alanját.

1473. augusztus 11.   II. Mehmed a kelet-anatóliai terdzsáni síkságon Otlukbelinél győzel­met arat a Velencével szövetséges és Mátyás királlyal is tárgyaló Uzun Haszán akko­junlu fejedelem fölött.

1474   A nagyvezír, Gedik Ahmed pasa győzelmet arat a Velencével szövetséges karamán sarj, Pír Ahmed felett, s ezzel véglegesen meghódítja a bégséget.

1475. január   Miután III. (Nagy) István (1457–1504), moldvai vajda 1473-ban becsapott Havasalföldre és elmozdította Radut, ezzel hosszabb bonyodalmakat okozva, az osz­mánok sikertelen támadást indítanak ellene.

1475. június   A nagyvezír, Gedik Ahmed pasa által vezetett oszmán hajóhad beveszi Kaffát, a genovaiak krími kereskedelmi központját.

1475   Velence fegyverszünetet kér az oszmánoktól.

1476. február 15. Az oszmánok feladják Sabác várát Mátyás királynak (1471-ben építették).

1476 körül   II. Mehmed pénzügyi reformja, melynek keretében nagyobb mennyiségű mülk-, illetve vakif-státusú (magánkézen lévő és alapítványi) földet vesz állami tulajdonba.

1478. június 15.   A kiéheztetett Krója oszmán kézre kerül.

1478 vége–1479 eleje   Az I. Hadzsi Giráj kán 1466-os halála utáni testvérharcot követően a szul­tán lényegé­ben vazallusként ülteti trónra I. Mengli Giráj kánt (1466–1467?, 1469–1474/1475?, 1478/1479? –1515) a Krímen.

1479 január 9.   Skodra (Shkodër/Iszkenderije) oszmán kézre kerül; a hónap végén béke Ve­lence és az oszmánok között (a dózse április 25-én erősíti meg).

1479. október 13.   Báthori István országbíró és Kinizsi Pál temesi ispán serege Kenyérme­zőnél legyőzi az Erdélyben portyázó jelentős nagyságú oszmán hadakat.

1479–1480   Az oszmánok sikertelenül ostromolják Rodoszt.

1480   Az olaszországi Otranto városa oszmán kézre kerül (1481-ben visszaveszik).

1480–1481   További oszmán támadások magyar területek ellen.

1481. május 3.   II. Mehmed halála.

II. Mehmed korában   épül a legmagasabb szintű képzést nyújtó Szahn-i Szemán (jelentése: „nyolc udvar”) medresze; készül az első átfogó jellegű, bár több pontján később fel­tehetőleg átírt kánunnáme (a szokásjogon alapuló jogszabálygyűjtemény); teljesedik ki a kul- és a timár-rendszer.

1481. május második fele   II. (Veli = Kegyes) Bajezid szultán trónra lépése (uralkodik 1512-ig).

1481–1495   II. Mehmed másik fiának, Dzsemnek trónigénye, majd hosszú európai rabosko­dása (1481-ben Burszában szultánnak kiáltja ki magát; Jenisehir melletti veresége után Szíriában, majd Kairóban kap menedéket, szövetséget köt a karamánok egyik sarjával; visszatér Anatóliába, Konja, majd Ankara ellen vonul; ismét alulmarad, Rodoszra menekül, a johannita lovagok 45 ezer arany fejében vállalják őrzését, de az­tán VIII. Károly (1483–1498) francia királyhoz küldik; 1489-ben a pápa kapja meg, végül Francia­országban hal meg).

1483   II. Bajezid várakat építtet Bulgáriában, minek nyomán Mátyás király hajlik a békére, melyet öt évre kötnek meg.

1484. július–augusztus   Az oszmánok I. Mengli Giráj hadaival együtt beveszik a két fontos fekete-tengeri ki­kötőt, Kiliát (Kilija/Kili) és Dzseszterfehérvárt (Bilhorod/Ak­kerman).

1485–1491   Háborúskodás az egyiptomi mameluk szultánnal Cilicia/Kilikia birtoklásáért; 1488-ban az oszmánok vereséget szenvednek Adanánál és Tarzusznál; az 1491-ben 15 évre kötött béke értelmé­ben elvesztik a két várost.

1489   Miután 1486-ban nem sikerül vissza­venni Kiliát és Dzseszterfehérvárt, III. (Nagy) Ist­ván, moldvai vajda elismeri az oszmánoktól való függő viszonyt.

1490   Mátyás király halálát követően megélénkülő, de jelentős sikert nem hozó oszmán akci­ók magyar területek ellen.

1492   II. Bajezid Belgrád ostromára indul, de a vár megerősítését meghallván, albán te­rüle­tek ellen vonul, ahol bevesz néhány, még velencei kézen maradt várat.

1494   A flotta hatékony irányítása és megerősítése végett II. Bajezid Kemál reisz kalózt ne­vezi ki a kapudán pa­sai posztra.

1495. április   Három évre szóló béke II. Bajezid és II. Ulászló között a status quo alapján.

1498   Részben az 1497-es moldvai támadás nyomán oszmán hadjárat Lengyelország ellen; több vár felprédálása.

1499   Két oldali oszmán támadás az egyik velencei birtok ellen: szárazföldön a szultán vonul Móreába, tengeren a hajóhad érkezik Lepanto (Návpaktosz/Inebahti) alá, s ér el sikert, augusztus végén a vár megadja magát.

1500 ősze   Az európai szövetségesek Leszbosz szigete ellen támadnak, de nem érnek el si­kert.

1500   Az addig velencei tulajdonban lévő Modon (Methóni), Navarino (Pílosz) és Koron (Koróni) oszmán kézre kerül.

1501. november   Corvin János legyőzi a Jajcát ostromló boszniai oszmán hadakat.

1502. december 14.   Békekötés Velencével, oszmán szempontból kedvező feltételekkel: az el­foglalt városokat megtarthatják.

1502   Velence elveszti az albániai Durazzot (Durrës/Diracs).

1503. február 22.   Hét évre szóló béke II. Bajezid és II. Ulászló között a status quo alapján.

1505   Befejeződik II. Bajezid szultán 1501-ben kezdett dzsámijának építkezése (ez ma Isz­tambulban a legkorábbi épen maradt szultándzsámi).

1507–1508   Az 1502-ben megalakult Szafavida Birodalom első uralkodójának, Iszmáil sah­nak (1502–1524) becsapásai oszmán területekre.

1509. szeptember–október   Súlyos földrengéssorozat az Oszmán Birodalomban; Isztambul és Edirne is komoly károkat szenved.

1509–1512   II. Bajezid fiainak az örökösödésért vívott harca (a szultánfik közül Ahmed az apja kedvence, de a janicsárok nem szeretik; Korkud sérelmezi, hogy Maniszából An­taljába küldik, ezért zarándoklat ürügyén Egyiptomba megy, ahol szívesen fogadják, de aztán visszatérésre bírják, bocsánatot nyer, s újra Maniszába költözhet; Szelim a számára kijelölt, távoli Trabzonból (Trapezunt) Szendrőbe szeretne kerülni, s bár ezt testvére Ahmed ellenzi, mégis odamegy, párthíveket gyűjt, de 1511-ben Csorlunál ve­reséget szenved apja ha­daitól, majd Kaffába menekül; 1512-ben Ahmed sikertelen lá­zadását követően az udvari emberek Szelimet a fővá­rosba hívják).

1511–1512   Vallású hátterű (kizilbas), népi felkelés Kelet-Anatóliában Sahkulu vezetésével; ő maga 1511-ben meghal a harcokban; a lázadást követői egy ideig még folytatják.

II. Bajezid korában   erősítik meg a hadsereg ágyúparkját, készül a korábban I. Szülejmán szul­tánnak tulajdonított birodalmi kánunnáme.

1512. április 24.   I. (Javuz = Vad) Szelim szultán trónra lépése (uralkodott 1520-ig).

1512. május vége   A Didimotheikon felé igyekvő II. Bajezid halála (nem kizárható, hogy fia mérgezteti meg).

1512-től   Tisztogató akciók a kizilbasok ellen.

1512–1513   I. Szelim uralmának konszolidálása (korábban elhalt testvérei gyerekeinek meg­fojtatása; hajtóvadászat a Rodosz felé szökni akaró Korkud után; elfogják és 1513 ele­jén megölik; a magát szultánnak nyilvánító Ahmed Jenisehir közelében való legyő­zése, majd kivégzése).

1514. március 4.   I. Szelim perzsiai hadjáratra indul.

1514. május 25. körül   Az oszmánokkal való béke megkötésének kihirdetése után paraszt­háború tör ki Magyarországon.

1514. augusztus 23.   I. Szelim és serege Csaldirán mezején, a Van tótól keletre összecsap Iszmáil sah erőivel; tüzérségi fölényüknek köszönhetően az oszmánok győznek; a szultán bevonul Tebrizbe.

1514–1515 tele   I. Szelim hadaival Amaszjában tartózkodik.

1515   A perzsák megsemmisítését célzó szultáni hadjárat elmarad; Kemáh vára és a Van tó körüli területek oszmán kézre kerülnek, valamint az 1337-től fennálló Zulkadir bég­ség.

1516. június   Minthogy a perzsa sah és Kanszu Gavri mameluk uralkodó szövetséget kötött, a szul­tán az utóbbi területei ellen vonul.

1516. augusztus 24.   Az Aleppó melletti Dábik síkján I. Szelim legyőzi a mameluk uralko­dót, aki meghal a csatában, a szultán bevonul Aleppóba, majd ellenállás nélkül Da­maszkuszba.

1517 eleje   I. Szelim Palesztinán és Gazán keresztül Kairó közelébe érkezik.

1517. február–március   I. Szelim erői többször összecsapnak az új mameluk uralkodó, Tu­manbaj erőivel; az oszmánok nehezen kerekednek felül; Kairó elfoglalása, Tumanbaj kivégzése; az egyiptomi oszmán közigazgatás megszervezése.

1517. július   Medina és Mekka vezetői hódolatukat jelentik I. Szelimnek, aki felveszi a két szent város szolgája címet; a szultán magával viszi Isztambulba Mütevek­kil/Mu­tavak­kil szunnita kalifát.

1517. szeptember   Velence követei révén jelenti I. Szelimnek, hogy a Ciprus birtoklásáért korábban a mamelukoknak adott évi 8 ezer aranyat hajlandók ezentúl a szultánnak megfizetni.

1519. március 28.   II. Lajos Budán jóvá hagyja az I. Szelimmel három évre kötött békét (a szultán május 30-án ratifikálja).

1519 vége   Egy Dzselál nevű személy (akiről a 16. század végi lázadások is a nevüket kap­ják) vezetésével fel­kelés Bozok környékén; a Tokat ellen vonuló, népes csapatokat a ruméliai beglerbég veri le.

1520 körül   I. Szelim tervei a flotta fejlesztésére.

1520. szeptember 22.   Meghal I. Szelim szultán.

I. Szelim korában   az Oszmán Birodalom területe megduplázódik.

1520. szeptember 30.   Az 1494-ben Trabzonban született I. (Kanuni = Törvényhozó, Euró­pában: Nagy, Fényes) Szülejmán szultán trónra lépése (uralkodott 1566-ig).

1520. október–1521. február   A mameluk uralkodó egykori helytartójának, Dzsánberdi Ga­zálinak lázadása az oszmánok ellen; az Aleppót ostromló felkelők veresége.

1520. december   A béke megerősítése végett Behrám csaus oszmán követ Budára érkezik, ám fogságba vetik és 1526-ig nem engedik vissza.

1521. május 18.   I. Szülejmán megindul hadaival Magyarország ellen.

1521. június közepe   Haditanács Szófiában; a döntés értelmében a ruméliai beglerbég Sza­bács ellen vonul, a végvidéki hadak pedig Nándorfehérvárt veszik körül, később a nagyvezír is csatlakozik hozzájuk.

1521. július 7.   Szabács vára oszmán kézre kerül.

1521. július 11.   Zimonyt elfoglalják az oszmánok.

1521. július 19.   Az oszmán hadak nem tudnak átkelni a megáradt Száva folyón.

1521. július   Több szerémségi vár oszmán kézre kerül.

1521. augusztus 28–29.   Az eredetileg 700 fő által védett Nándorfehérvár 70 emberre olvadt legénysége, élén Oláh Balázs vicebánnal négyhetes vívás után szabad elvonulás fejé­ben megadja magát, így a kulcsfontosságú vár az oszmánok birtokába kerül.

1521. szeptember 15.   Miután Nándorfehérváron mintegy 3 ezer fős őrséget hagyott hátra, I. Szülejmán visszaindul Isztambulba.

1522. június   Az oszmán hajóhad és a szultán, utóbbi szárazföldön, Rodosz ostromára indul.

1522. december 20.   179 napi ostrom után a johannita lovagok megadják magukat, Rodosz az oszmánoké lesz (de a megegyezés szerint csak 1523. január 1-én veszik birtokba); a távozó lovagokat Krétáig az oszmánok szállítják, új székhelyük, Málta felé mentük­ben.

1523. június 27.   A nagyvezír, Pírí Mehmed pasa leváltása, helyére a görög származású Ib­rahim pasa kinevezése, aki 1536-ig meghatározó szerepet játszik a birodalom európai politikájának alakításában.

1523. augusztus 6–7.   A szávaszentdemeteri csatában Tomori Pál hadai győzelmet aratnak a ruméliai beglerbég és a szendrői bég erői felett.

1524–1525   A nagyvezíri posztra áhítozó második vezír, Ahmed pasa 1523-ban lemond rangjáról és egyip­tomi beglerbég lesz; ott lázadást szít, leverik és kivégzik; további zavargások a térség­ben, melyek lecsendesítésére Ibrahim nagyvezírt küldik, aki dip­lomáciai manőverekkel és új kánunnáme adásával helyreállítja a rendet.

1525. február vége–március eleje   A páviai csatában fogságba eső I. Ferenc (1515–1547) francia király segítséget kér I. Szü­lejmántól, s erre 1526 februárjában kap ígéretet.

1525. március 25.   Janicsárlázadás Isztambulban újabb birodalmi hadjárat indításának ki­kényszerítésére.

1525 nyara   A portugálok térnyerésének megakadályozására létrehozzák a vörös-tengeri oszmán flottát.

1525. október 18.   Lengyel–oszmán békeszerződés I. Zsigmond király (1506–1548) és Szü­lejmán szultán között (1528-ban, majd később is megújítják).

1526. április 23.   I. Szülejmán megindul hadaival Magyarország ellen.

1526. július 27.   Az oszmánok elfoglalják Péterváradot.

1526. augusztus 19–23.   Az oszmán hadak Eszéknél átkelnek a Dráván.

1526. augusztus 20-tól kezdődően   Szüglün Kodzsa és Baba Zünnun Bozok környéki fel­kelése; a rúmi és a dijarbekiri beglerbég veri le.

1526. augusztus 29.   Az oszmán seregek legyőzik a magyar hadakat a mohácsi síkon; meg­hal II. Lajos magyar és cseh király.

1526. szeptember 11–12.  I. Szülejmán megérkezik a védelem nélkül maradt Buda alá, majd bevonul a várba.

1526. szeptember 25.   I. Szülejmán zsákmánnyal megrakodva hazaindul.

1527. október 18.   Az I. Ferdinánd hadaitól szeptember 27-én Tokajnál vereséget szenvedő Szapolyai I. János segítséget kér az oszmánoktól, követe, a lengyel diplomata, Laszki Jeromos (Hieronym Łaski) tár­gyalásai nyomán a szultán 1528. január 27-én elismeri I. Jánost és megígéri, hogy kiűzi I. Ferdinándot Magyarországról.

1528. május   I.Ferdinánd követséget küld I.Szülejmán szultánhoz; magyarországi ural­má­nak elismerését és 3 évi fegyver­szünetet kér, ám elutasító választ kap.

1529. május 10.   I. Szülejmán megindul hadaival I. Ferdinánd ellen.

1529. augusztus 18.   Szapolyai János a mohácsi síkon találkozik I. Szülejmánnal és tiszteleg előtte.

1529. szeptember 14.   I. Szülejmán átadja a pár nappal korábban könnyen megszerzett Bu­dát Szapolyai Jánosnak, majd hadaival tovább­vonul Bécs felé.

1529. szeptember 26.–október 16.   I. Szülejmán hadaival sikertelenül ostromolja Bécset; majd hazafelé menet serege veszteségeket szenved; a szultán visszaszolgáltatja a ko­ronát I. János­nak (más források szerint erre korábban került sor).

1530. október   I. Szülejmán elutasítja I. Ferdinánd követeinek béketárgyalási ajánlatát.

1532. április 25.   I. Szülejmán megindul hadaival I. Ferdinánd ellen.

1532. augusztus 10.   Az oszmánok Kőszeg várát ostromolják (védője Jurisics Miklós kapi­tány).

1532. augusztus 28–30.   Kőszeg szimbolikusan meghódol, de a vár a védők kezén marad, az oszmánok elvonulnak alóla, majd főseregük hazaindul.

1532. szeptember eleje   A Bécsújhelynél várakozó német birodalmi sereg a szultán távozá­sának hírére feloszlik.

1533. január   Béketárgyalások folynak Isztambulban a szultán és I. Ferdinánd megbízottai kö­zött.

1533. október 21.   Ibrahim nagyvezír vezetésével az oszmánok Tahmaszp perzsa sah (1524–1576) ellen indulnak (a hadjáratot kiváltó okok: Bagdadot elfoglalják az oszmánokhoz pártolt helytartótól; a kurdok egyik vezetője, Seref hán az oszmánoktól a perzsákhoz áll; a sah tárgyal és szövetkezik a spanyolokkal és a portugálokkal).

1533. december   Ibrahim nagyvezír bevonul Aleppóba.

1534. április 1.   Az oszmánok újra elfoglalják az 1532-ben elvesztett Koront.

1534. április   I. Szülejmán kinevezi kapudán pasának Barbarossa Hajreddin kalózvezért, s létrehozza számára a Szigetvilág beglerbégséget.

1534. június 10.   I. Szülejmán elindul a perzsa hadszíntér felé.

1534 júniusa előtt   A szokásos gyakorlattól eltérve I. Szülejmán hivatalosan is feleségül ve­szi Hürremet, több fiának anyját (az asszony hatása idővel egyre nagyobb a szultánra).

1534. július   Ibrahim nagyvezír bevonul a perzsák által üresen hagyott Tebrizbe.

1534. augusztus 18.   Barbarossa Hajreddin meghódítja Tuniszt és Golettát (Halkulvád).

1534. szeptember 27.   I. Szülejmán megérkezik Tebrizbe.

1534. szeptember 29.   Az I. Szülejmán által évekkel korábban Magyarországra küldött Lo­do­vico Gritti kormányzót Medgyes közelében az I. János pártján álló erdélyiek kivé­geztetik.

1534. december   I. Szülejmán szultán bevonul a kiürített Bagdadba, s ennek nyomán Irak egésze az uralma alá kerül (a kalifátus egykori székhelyén nem engedélyez szabad rablást).

1535. március   Az udvari intrikák nyomán I. Szülejmán Bagdadban kivégezteti főkincstár­nokát, Iszkender cselebit.

1535. július 21.   V. Károly császár (1519–1556) és Andrea Doria vezetésével a spanyolok visszaveszik Tuniszt és Golettát.

1535. július   I. Szülejmán ismét bevonul az időközben perzsa kézre került Tebrizbe, döntő csatára készülődik a sah ellen, de az végül is elmarad; az oszmán hadak távoztával a város újra a szafavidáké lesz.

1536. február 18.   Az Oszmán Birodalom és Franciaország kereskedelmi egyezményt köt, ezzel a szultán első ízben ismer el vele egyenrangúnak egy keresztény uralkodót (1569-ben, majd később is megújítják).

1536. március 14–15.   Az udvari intrikák nyomán I. Szülejmán Isztambulban kivégezteti Ib­ra­him pasa nagyvezírt.

1537 május–szeptember   I. Szülejmán szárazföldön, Hajreddin pasa tengeren indul az Apulia, illetve Korfu szigete ellen tervezett hadjáratra, mely – részben a várt francia segítség elmaradása miatt – nem hoz sikert.

1538. június–szeptember   Hádim Szülejmán pasa a vörös-tengeri oszmán flottával beveszi Ádent, majd sikertelenül ostromolja a portugálok által India partjainál épített Diu vá­rát és kikötőjét.

1538. július 9.–szeptember   I. Szülejmán hadjárata Moldva ellen; elmozdítja az I. Ferdi­nánddal kapcsolatot kereső és az adót késlekedve fizető Rareş Pétert (1527-től); La­custa István (1538–1540), majd Cornea Sándor (1540–1541) lép a helyére, végül is­mét Rareş Péter (1541–1546) lesz a vajda.

1538. szeptember 27.   Hajreddin pasa tengeri ütközetben Preveza közelében megveri az év elején Rómában szövetségbe tömörült pápai, császári és velencei hajóhadat.

1540. július közepe   A halálán lévő I. János nevében küldöttség megy Isztambulba, hogy el­is­mertesse János Zsigmond trónigényét.

1540. október 17.   A Portára küldött János-párti követek jelentik, hogy I. Szülejmán elis­merte II. Jánost magyar királynak.

1540. október 20.   Békekötés Velence és az Oszmán Birodalom között.

1541. június 19.   I. Szülejmán megindul hadaival Magyarországra.

1541. augusztus 21–23.   A Budát május óta ostromló Wilhelm Roggendorf generális elvo­nuló hadait oszmán és magyar erők megverik.

1541. augusztus 26.   I. Szülejmán a fősereggel Budára érkezik.

1541. augusztus 29.   Az oszmánok katonák megszállják Buda várát, miközben János Zsig­mond képviselői a szultánnal tárgyalnak.

1541. augusztus 31.   I. Szülejmán tudatja Izabella királynéval és Fráter Györggyel, hogy János Zsigmond nagykorúvá válásáig Budát megtartja, rájuk Erdélyt, a Tiszántúlt és a Temesközt bízza; megalakul a Budai vilájet, élén Szülejmán pasával.

1541. szeptember 2.   A szultán bevonul Budára, s imán vesz részt a dzsámivá alakított Nagyboldogasszony templomban.

1541. szeptember 22.   I. Szülejmán hazaindul Budáról.

1541. szeptember vége   I. Ferdinánd követséget küld a szultánhoz, aki a béke feltételeként Esz­tergom, Székesfehérvár, Tata és Visegrád átengedését kéri.

1541. október   V. Károly sikertelen tengeri hadjárata Algír ellen.

1542. szeptember 28.–október 8.   Joachim, brandenburgi választófejedelem parancsnoksá­ga alatt jelentős birodalmi haderő sikertelenül vívja Pest városát.

1542   A Habsburgokkal hadakozó I. Ferenc francia király támadásra ösztökéli az oszmáno­kat.

1543. április 23.   I. Szülejmán hadaival megindul Magyarországra, a hadjárat végső célja Bécs elfoglalása.

1543. július eleje   Pécs védői elhagyják a várat, így az ellenállás nélkül kerül az oszmánok kezére.

1543. július 7.   Az oszmánok beveszik Siklós várát.

1543. augusztus 10.   Esztergom vára az oszmánok kezére kerül.

1543. augusztus 20.   Az oszmán és a francia flotta együttes erővel megszerzi az addig V. Károly birtokában lévő nizzai (Nice) kikötőt.

1543. szeptember 3.   I. Szülejmán meghódítja Székesfehérvárt.

1543. szeptember 21.   Az oszmán sereg megindul hazafelé.

1544 tavasza   A budai beglerbég, Jahjapasazáde Mehmed pasa elfoglalja Visegrádot, Nóg­rádot és Hatvant.

1545. november 10.   V. Károly követe másfél éves fegyverszünetet ír alá Isztambulban.

1545–1546   A budai defterdár, Halil bég irányításával elkészülnek a vilájet első tahrir-defte­rijei.

1546. július eleje   Meghal Barbarossa Hajreddin pasa kapudán, az oszmán flotta európai szintre emelője.

1546. december   A korábban már hódolatát jelentő, kereskedelmi szempontból is fontos Bászra városa oszmán kézre kerül.

1547 eleje   A perzsa sah testvére, Elkász mirza az oszmánokhoz menekül és segítséget kér a szultántól.

1547. június 19.   V. Károly és I. Szülejmán megbízottai öt évre szóló békét írnak alá Edir­nében, melynek értelmében I. Ferdinánd évente 30 ezer aranyat fizet az ellenőrzése alatti magyar területekért.

1547   Az arabok visszaveszik Ádent az oszmánoktól.

1548 eleje   I. Szülejmán Elkász/Alkász mirzát nagyobb haddal visszaküldi Perzsiába, majd ő is útra kel.

1548. július   A szultán akadálytalanul bevonul a kiürített Tebrizbe, felmenti Van várát, majd áttelel Aleppóban; 1549 decemberében ér vissza Isztambulba.

1551. szeptember–október   Szokollu Mehmed ruméliai beglerbég elfoglalja Becsét, Becs­kereket, Csanádot és Lippát (utóbbit novemberben erdélyi és királyi magyar csapatok visszave­szik), sikertelenül ostromolja Temesvárt.

1551   Szinán kapudán pasa és Turgut reisz kalóz II. Henrik (1547–1559) francia király kéré­sére sikertelenül ostromolja Málta szigetét; a flotta augusztusban beveszi Tripolit (Ta­rabulusz); a vörös-tengeri oszmán flotta parancsnoka, Pírí reisz újra megszerzi Ádent.

1552. április   Az oszmánok elfoglalják Maszkat kikötőjét, majd sikertelenül ostromolják Or­muzt.

1552 tavasza   Az oszmánok megszerzik a Bászrától délre fekvő Medina városát és környé­két.

1552. június vége   Ahmed pasa másodvezír megkezdi Temesvár ostromát.

1552. július 6.   Hádim Ali budai pasa Drégely várára támad, július 9-én beveszi.

1552. július 27.   Temesvár oszmán kézre kerül (bár Losonczy István temesi ispán szabad el­vonulás fejében adja meg a várat, az oszmánok megölik a távozókat).

1552. július   Hádim Ali pasa elfoglalja Szécsényt, Hollókőt, Bujákot, Ságot és Balassagyar­matot.

1552. augusztus 9–10.   Hádim Ali pasa a Hont megyei Palástnál megveri Ördög Mátyás (Erasmus Teuffel) hadait.

1552. augusztus 22.   Ahmed pasa és Hádim Ali pasa hadai megostromolják és szeptember 4-én beveszik Szolnok várát.

1552. augusztus   Az oszmánok Temesvár központtal létrehozzák a második magyarországi vilájetet, élén Kászim pasával.

1552. szeptember 9.–október 18.   Ahmed pasa és Hádim Ali pasa hadai sikertelenül ostro­molják Eger várát.

1553. augusztus 28.   Miután először a nagyvezírt, Rüsztem pasát küldte, I. Szülejmán is útra kel a perzsiai hadjáratra.

1553. október 6.   I. Szülejmán Konja-Ereglisziben megöleti fiát, Musztafát, majd a janicsá­rok emiatti elégedetlenségét leszerelendő leváltja az intrikáló nagyvezírt, egyben saját vejét, Rüsztem pasát.

1553–1554 tele   I. Szülejmán és serege Aleppóban tartózkodik.

1554. április 7.   I. Szulejmán Aleppóban fermánt állít ki, melyben elrendeli János Zsigmond visszahelyezését Erdély trónjára (1555. október 7-én megismétli).

1554. július   I. Szülejmán hadműveletei Jereván (Revan) és Nahicseván (Naxçıvan/Nahcı­van) környé­kén, nem kerül sor döntő összecsapásra a sahhal, aki augusztusban békét kér.

1554. szeptember   Tojgun budai pasa megszerzi Fülek és Salgó várát.

1554   Megsemmisül az oszmánok vörös-tengeri flottája; nem szervezik újjá, India kikerül a hadvezetés érdek­lődési köréből.

1555. május 29.   Amaszjában aláírják az I. Szülejmán és Tahmaszp sah közötti békét, mely némi területnövekedést jelent az oszmánok számára a status quo alapján.

1555. július 5.   Az oszmánok beglerbégséget hoznak létre Etiópiában.

1555. július   A magát I. Szülejmán kivégeztetett fiának, Musztafának kiadó személy lázadá­sa Szaloniki és Lárisza (Jenisehir) vidékén; kézre kerülése után megölik (a felkelés elfojtására küldött szultánfi, Bajezid késlekedése miatt apja megneheztel rá).

1555. szeptember   Tojgun budai pasa meghódítja Kaposvárt, Koroknát és Babócsát (utóbbi 1556-ban kikerül az oszmán ellenőrzés alól).

1558   I. Szülejmán feleségének, Hürremnek halála után kiéleződik a szultánfik, Bajezid és Szelim trónutódlási viszálya.

1559. május 30.   A testvérére fegyverrel támadó Bajezid szultánfi Konjánál vereséget szen­ved (bár bocsánatot kér, apja nem fogadja el, további összecsapások után perzsa földre menekül).

1559–1560   II. Fülöp spanyol király törekvése Tripoli visszavételére, majd flottájának vere­sége Dzserba szigeténél.

1562. augusztus 2.   Az 1559-ben kezdett egyezkedés nyomán az oszmánok és Habsburgok nyolc évre békét kötnek Isztambulban.

1562   I. Szülejmán hóhérai 500 ezer arany megfizetése után perzsa területre léphetnek és ki­vé­gezhetik Bajezid szultánfit és családját.

1563   Az újjáépített spanyol hajóhad eredménytelenül vívja Orant.

1565. május–szeptember   Az oszmán flotta sikertelen kísérlete Málta megszerzésére.

1565. június 28.   Szokollu Mehmed pasát kinevezik nagyvezírnek (tisztségét 1579-ig, meg­öletéséig viseli).

1566. április   Az oszmán hajóhad megszerzi az adófizetést megtagadó Chiosz (Szakiz) szi­getét.

1566. május 1.   I. Szülejmán megindul hadaival Magyarországra (eredeti célja Bécs, majd felvetődik Eger is).

1566. július 21.–szeptember 2.   Pertev pasa másodvezír megostromolja és beveszi Gyula várát.

1566. augusztus eleje   I. Szulejmán Palota alatti kudarcáért kivégezteti Arszlán budai pasát, helyére Szokollu Musztafa pasát nevezi ki, aki 12 évig tölti be a posztot (ő a magyar­országi hódoltság legjelentősebb építtetője: 4 dzsámit, 6 mecsetet, 2 iskolát, 12 kara­vánszerájt és 16 fürdőt emeltet).

1566. augusztus 6.   I. Szülejmán megkezdi Szigetvár ostromát, melyet gróf Zrínyi Miklós véd.

1566. szeptember 6.   Szigetvár ostroma közben természetes úton meghal I. Szülejmán; em­lékére 1575 körül türbét emelnek, mellette kisebb derviskolostort létesítenek.

1566. szeptember 8.   Szigetvár védői, élükön Zrínyi, kirohannak a várból és harcban vesztik életüket.

I. Szülejmán korában   az Oszmán Birodalom területe mintegy 50 százalékkal gyarapszik; 1551–1557 között felépül Mimár Szinán egyik főműve, a Szülejmánije komplexum (dzsámi, medresze, könyvtár, kórház, sze­génykonyha), az udvari zsoldos lovasok lét­száma 1526 körül 5 ezer, a janicsároké 8 ezer; az 1550-es évek végén a Budai vilájet költségeihez a bevételek csak mintegy egyharmad részben járulnak hozzá.

1566. szeptember 30.   II. Szelim trónra lép Isztambulban, majd tovább utazik, hogy talál­kozzék a fősereggel (erre Belgrádban kerül sor).

1566–1593   Kiépül a magyarországi oszmán védelmi rendszer; mintegy 18 ezer várkatona és vérteseikkel együtt 7–8 ezer timár-birtokos szpáhi állomásozik itt.

1567. június vége   I. Miksa békekötés szándékával követséget küld a Portára, az egyez­ménybe János Zsigmondot is bele akarja vetetni.

1568. február 17.   Edirnében aláírják az oszmánok és a Habsburgok közötti, nyolc évre szó­ló, később többször megújított békét (évi 30 ezer magyar arany fejében a király a kezén levő területeket meg­tart­hatja; az egyez­mény Erdélyre is kiterjed).

1569. június   Szultáni megbízásból Francia­országba utazik Mahmud bég, hogy János Zsig­mond számára megkérje Valois Margit hercegnő kezét; küldetése ered­ménytelen.

1569. szeptember   Hét napig tartó tűzvész Isztambulban, több ezer ház leég.

1570 nyara   Tunisz és Goletta újból oszmán kézre kerül.

1570–1571   Ciprus oszmán kézre kerül.

1571. augusztus közepe   Megérkezik a megválasztott erdélyi fejedelem, Báthori István ne­vére szóló szultáni adhnáme.

1571. október 7.   Az oszmán flotta Lepantónál veresé­get szenved a Don Juan d’Austria által vezetett egyesült spa­nyol–velencei hajóhadtól, meghal a kapudán Müezzinzáde Ali pasa is.

1572 nyara   Báthori István sikerrel törekszik elérni a szultánnál, hogy a fejedelmi trón a csa­ládjában öröklődhessék.

1572. június–október   Az előző évben csaknem teljesen megsemmisült, de újjáépített s a Földközi-tengeren felvonuló osz­mán flottával nem ütköznek meg az európai erők.

1572 vége   Tuniszt és Golettát megszerzik a spanyolok.

1573. március 7.   Ciprus elvesztése árán és 300 ezer arany fejében Velence különbékét köt az oszmánokkal.

1574 nyara   Tunisz és Goletta ismét az oszmánok kezére kerül.

1574. december 15.   Meghal II. Szelim szultán.

II. Szelim korában   épül fel Edirnében a nevét viselő szultándzsámi, hagyják el azt a szo­kást, hogy az uralkodó részt vesz a birodalmi hadjáratokon.

1574. december 22.   III. Murád szultán Isztambulban trónra lép (uralkodik 1595-ig).

1575. augusztus   III. Murád Erdély adóját 10 ezer forintról 15 ezerre emeli.

1575 nyara   A békesség ellenére az oszmán végbeliek a Dunántúlon elfoglalják Fonyódot, a bányavidéken pedig Kékkő, Divény és Somoskő várát; ezzel a hódoltság Magyar­or­szágon északi irányban eléri legtávolabbi pontját.

1575. november 22.   Nyolc évre megújítják az edirnei (drinápolyi) békét.

1576. július 31.   A március 11-én erdélyi vajdává választott Báthori Kristófot a szultán meg­erősíti tisztében.

1578. augusztus vége   Az áprilisban indult Perzsia elleni hadjáratban az oszmánok más grúz területek után elfoglalják Tbiliszit (Tifliszt).

1578. augusztus   Az oszmánok trónviszályba avatkoznak bele Marokkóban; a Vadi’sz-Sze­bil-i csatában pártfogoltjuk győz, s ennek nyomán mintegy két évig tartó vazallusi függés alakul ki.

1580.                       május   Kereskedelmi egyezmény megkötése az Oszmán Birodalom és Anglia között.

1581.                       augusztus 24.   A portai követ átadja az adhnámét és a hatalmi jelvényeket a május kö­zepén vajdává választott Báthori Zsigmondnak, Kristóf fiának.

1583. április 13.   Az edirnei (drinápolyi) béke ismételt megújítása.

1585. szeptember   Az újabb Perzsia elleni hadjárat során Tebriz oszmán kézre kerül.

1587    Nihávend oszmán kézre kerül és további grúz területek.

1590. március 21.   III. Murád és I. Abbász (1588–1629) perzsa sah között békét írnak alá Isz­tambulban.

1590. november 29.   Az oszmán–Habsburg béke ismételt megújítása.

1591. november 6.   Telli Haszán boszniai pasa megszerzi Bihács elővárát, az Una-parti Ri­pácsot.

1592. február–június   A boszniai oszmán csapatok elfoglalják a kulcsfontosságú Bihács erődítményét és számos környező kisebb várat.

1593. február 7.   A nagyvezír, Szinán pasa I. Rudolftól levélben az 1590. évi békeszerző­désre hivatkozva két évi ajándékot követel, valamint az oszmán foglyok elengedését.

1593. június 13.   Telli Haszán boszniai pasa Sziszek ostromához kezd.

1593. június 22.   Telli Haszán boszniai pasa a fölmentő hadaktól vereséget szenved és meg­hal a harc során; innen számítják a tizenöt éves háborút.

1593. augusztus eleje   III. Murád hadat üzen I. Rudolfnak.

1593. augusztus 30.   Mehmed pasa ruméliai beglerbég beveszi Sziszek várát.

1593. október 6.   Az oszmánok beveszik Veszprémet, majd néhány nappal később Palotát.

1593. október 28.   A királyi csapatok Ferdinand Hardegg győri várkapitány vezeté­sével megkezdik Székesfehérvár ostro­mát, de november 3-án felhagynak vele.

1593. november vége–december   A királyi csapatok sikeres támadása Nógrád megyei vá­rak, így Fülek ellen.

1594. május 4.   Mátyás főherceg csapatai megkezdik Esztergom ostromát, mellyel június 29-én felhagynak.

1594. május 30.   Esztergom ostrománál szerzett sebeibe belehal Balassi Bálint.

1594. június vége   Az oszmánok Szigetvárt beglerbégség központjává teszik, élére Tirjáki Haszán pasát nevezik ki (a vilájet 1597-ig áll fenn).

1594. július 15.   A nagyvezír, Szinán pasa serege meg­érke­zik Győr alá, amelyet Ferdinand Hardegg véd.

1594. augusztus eleje   Miksa főherceg, a szlavóni­ai sereg parancsnoka, visszafoglalja Szi­szeket és Petrinját, de a boszniai pasa szeptemberben ismét megszerzi őket.

1594. augusztus 17.–szeptember 1.   Országgyűlés Kolozsvárott, amely augusztus 27-én megszavazza a Portától való elszakadást, de nem iktatja törvénybe (novemberben ugyanezt megújítják).

1594. szeptember 27. vagy 29.   Ferdinand Hardegg főkapitány feladja Győr várát, melyet az oszmánok beglerbégség központjává tesznek.

1594. október 3.   A tatár kán, II. Gázi Giráj (1588–1596, 1596–1607/1608) csapatai elfog­lalják Pápa várát, melyet az oszmá­nok beglerbégség központjává tesznek.

1595. január 16–17.   Meghal III. Murád szultán.

III. Murád szultán korában   az európai hadügyi forradalom következtében az udvari zsol­dos haderő létszáma gyorsan emelkedik; az állami költségvetés deficitessé válik; je­lentősen átalakul a birodalom hagyományos irányítása és javadalmazási módja; meg­rendül az oszmán pénzrendszer, elszabadul az infláció; társadalmi nyugtalanság tör ki Anatóliában.

1595. január 27.   III. Mehmed szultán Isztambulban trónra lép (uralkodik 1603-ig).

1595. január 28.   III. Mehmed 19, többnyire kiskorú fiútestvérének megölése és eltemetése.

1595. május   Havasalföldre és Moldvába beglerbéget neveznek ki, ám a politikai-közigaz­gatási át­szervezés gya­kor­latilag nem valósul meg.

1595. június 29.   A királyi sereg Karl Mansfeld generális fővezérsége alatt Komáromnál át­kel a Dunán; július 1-én körülzárja Esztergomot és megkezdi a vár ostromát.

1595. augusztus 4.   Mansfeld generális megveri az Esztergom felmentésére érkező Szofu Szinán budai pasa hadait.

1595. augusztus 23.   A nagyvezír, Szinán pasa Calugerennél megvív a havasalföldi seregek­kel, bár a csata nem hoz döntést, Mihály vajda (1593–1601) a Kárpátok felé hátrál; az oszmánok pár nappal később bevonulnak Bukarestbe.

1595. szeptember 2.   Eszter­gom oszmán védői megadják magukat a királyi seregnek.

1595. október 18.   Az erdélyi és havasalföldi sereg elfoglalja Tirgovistét (Târgovişte); a nagyvezír, Szi­nán pasa Gyurgyevó felé vonul, hogy átkeljen a Dunán.

1595. október 25–27.   A nagyvezír, Szinán pasa Gyurgyevónál vereséget szenved az erdélyi és havasalföldi seregektől, akiknek a vár is a kezükre kerül.

1596. szeptember 20.   A III. Mehmed által vezetett oszmán sereg Eger alá érkezik.

1596. október 13.   Eger őrsége megadja magát a szultánnak; a vár körül beglerbégség szer­veződik.

1596. október 26.   Két napos előcsatározások után a tizenöt éves háború legjelentősebb me­zei ütközete zajlik Mező­keresztesnél; a kezdeti Habsburg fölény dacára végül oszmán sikert hoz.

1597. augusztus 20.   A királyi hadak visszafoglal­ják Pápát az oszmánoktól.

1597. szeptember 9–október 3.   A Habsburg erők Miksa főher­ceg parancsnoksága alatt eredménytelenül ostromolják Győrt.

1598. március 29. A királyi hadak visszaveszik Győrt az oszmánoktól.

1598. október első napjai–november 3.   Szaturdzsi Mehmed pasa szerdár sikertelenül ost­romolja a királyi csapatok védte Váradot.

1598. október első napjai–november 2. vagy 3.   A keresztény sereg eredménytelenül ostro­molja Budát.

1599 folyamán   Kara Jazidzsi Abdülhalim fellépésével a már évek óta tartó anatóliai fölke­lések leghevesebb szakaszukba kerülnek; a lázongást csak 1602-ben fojtják el, de ha­marosan újabbak kö­veti

1600. október 20.   A nagyvezír, Damad Ibrahim pasa által vezetett oszmán hadak elfoglal­ják Kani­zsát, körülötte beglerbégség szerveződik.

1601. szeptember 9. A királyi sereg megkezdi Székesfehérvár ostromát.

1601. szeptember 10.   Ferdinánd főherceg hadai megkísérlik visszavenni Kanizsát, ám no­vember 16-ig nem járnak sikerrel.

1601. szeptember 20.   Az oszmánok feladják Székesfehérvár várát.

1601. október 2.   Hosszú erdélyi belpolitikai küzdelmek után Báthori Zsigmond Brassóban átveszi a fejedelemségét megerősítő szultáni ahdnámét.

1602. augusztus 12.   A nagyvezír, Jemiscsi Haszán pasa megkezdi Székesfehérvár ostro­mát.

1602. augusztus 29.   Jemiscsi Haszán pasa elfoglalja Székesfehérvárt.

1602. október 6.   A Mátyás főherceg és Russ­worm generális vezette királyi sereg elfoglalja Pestet, majd Buda bevételén fáradozik (november közepe táján elvonul).

1602. október 13.   Jemiscsi Haszán pasa hadaival Pest alá érkezik, másnap megkezdi a vá­ros lövetését (november elején felhagy az ostrommal).

1602 vége–1603 eleje   II. Gázi Giráj tatár kánnak a Dunántúlon telelő csapatai több portyát vezetnek a Mura­közbe és a Rába vidékére.

1603. március   Székely Mózes ahdnámét kap a fejedelemségre a szultántól, s az oszmánok­hoz menekült erdélyiek és török segédcsapatok élén Erdélybe indul.

1603. szeptember 29.   Szufiánnál az oszmánok vereséget szenvednek a perzsáktól.

1603. október 21.   I. Abbász perzsa sah visszaveszi az oszmánoktól a szeptember végén ke­zükre került Tebrizt, majd Nihá­vendet és környékét; a háború nem ér véget (emiatt a Porta kétfrontos harcra kénysze­rül).

1603. november 10.   A királyi sereg abbahagyja a Buda ellen szeptember 17-én kezdett hadműveletét.

1603. december 22.   Meghal III. Mehmed szultán.

1603. december 23.   I. Ahmed szultán Isztambulban trónra lép (uralkodik 1617-ig).

1604. február 14.   Pesten eredménytelenül végződnek az oszmánok által kezdeményezett béketárgyalások.

1604. március eleje   Bocskai István a Porta hozzájárulását kéri az erdélyi fejedelemség megszerzéséhez (a nagyvezír megadja azt).

1604. szeptember 5.   Pestet a német zsoldosok ellenállás nélkül feladják az oszmánoknak.

1604. szeptember 18–19.   A nagyvezír, Lala Mehmed pasa megkezdi Esztergom ostromát (október 12-én felhagy vele).

1604. november 20.   Egy csaus és Bethlen Gábor meghozzák a szultántól Kassára az erdélyi fejedelmi jelvényeket Bocskainak.

1605. október 3.   A nagyvezír, Lala Mehmed pasa által vezetett oszmán hadak beveszik Esztergomot.

1605. november 11.   Bocskai István, korábbi kívánságának megfelelően királyi koronát kap a nagyvezírtől, Lala Mehmed pasától; ám azt immár csak ajándékként, nem felség­jelvényként fogadja el.

1605–1606   Megjelenik a dohány az Oszmán Birodalomban.

1606 eleje   Dzsanbulatoglu Ali pasa lázadása a birodalom keleti részein (vereséget szen­ved, kegyelmet kap, temesvári beglerbég lesz, majd Belgrádban szolgál, 1611-ben ki­végzik).

1606 májusa előtt   Belgrádban kivégzik Deli Haszánt, az anatóliai lázadások egyik vezető­jét, akinek korábban megbocsátottak, s boszniai, majd temesvári beglerbégnek nevez­ték ki.

1606. november 11.   I. Ahmed, I. Rudolf és Bocskai megbízottai a Zsitva folyó torkolatánál húsz évre szóló békeszerződést írnak alá, lezárva ezzel a tizenöt éves vagy hosszú háborút (megszűnik a Habsburg uralkodók éves adója, de még egyszeri ajándékként 200 ezer forintot küldenek a Portára, tilos várakat vívni, rabokat ejteni; Esztergom és környéke oszmán kézen marad; szabályozzák az adószedés módját).

1607–1609   A nagyvezír, Kujudzsu Murád pasa irányításával elfojtják az anatóliai felkelése­ket, számos lázadót kivégeznek, másokat kitelepítenek lakóhelyükről.

1612. május   A Porta hajlandó lenne Ghyczy Andrást fejedelemmé tenni, Lippa és Jenő várának átadása illetve 15 ezer forint évi adó fejében (a terv nem valósul meg).

1612. június 30–július 9.   Az Oszmán Birodalom és Hollandia kereskedelmi egyezményt köt.

1612. november 20.   Az 1610-ben kezdődő hadi események nyomán az oszmánok és a per­zsák békét kötnek Isztambulban.

1613. február   Bethlen Gábor Edirébe utazik, és személyesen adja elő I. Ahmednek az erdé­lyi fejedelemség elnyerésére vonatkozó kérését.

1613. május 1.   A szultán Báthori Gábort megfosztja a fejedelmi tróntól, és helyére Bethlen Gábort nevezi ki; hadat is rendel mellé.

1613. május 22.   Báthori Gábor követei a Portára érkeznek, hogy elérjék uruk megmara­dását a fejedelmi trónon.

1613. július–augusztus   I. Ahmed alkoholfogyasztási tilalmat próbál bevezetni, kevés siker­rel.

1613. augusztus 14.   A nagyvezír, Naszuh pasa közli Báthori Gábor követeivel, hogy uruk fejedelemségének feltétele az ötévi adóhátralék megfizetése, Lippa és Jenő átadása, valamint a Bethlen Gáborral való kiegyezés.

1613. augusztus   Az Iszkender pasa szerdár és Bethlen Gábor vezette hadak megindulnak Erdély felé a fejedelemség megszerzéséért; pár nappal később segíti őket a havasal­földi, majd a moldvai vajda, sőt a krími kán is.

1614. augusztus 10.   Erdélyi országgyűlés Medgyesen; fogadja a Bethlen megerősítését hozó portai követséget, amely Lippa és Jenő átadását követeli.

1615. július 15.   I. Ahmed és II. Mátyás biztosai Bécsben újabb húsz évre megújítják a zsitvatoroki békét.

1616. június 1–14.   Bethlen Gábor ostrommal beveszi a saját katonasága által védett Lippát, és más környékbeli várakkal együtt átadja az oszmánoknak (így elsimítja a Portával fennálló konfliktust, bár Erdély területet veszít és Arad vármegye egésze hódolttá vá­lik).

1617. november 22.   Meghal I. Ahmed szultán; helyére testvére, a gyengeelméjű I. Muszta­fa szultán lép a trónra Isztambulban; ezzel megváltozik a birodalom öröklési rendje (első alkalommal 1618-ig uralkodik).

I. Ahmed korában   1609–1617 között épül a szultán nevét viselő, Európában Kék mecset­ként is­mert szultándzsámi (tervezője Mehmed aga).

1618. február 26.   I. Musztafa leváltását követően II. Oszmán szultán lép trónra Isztambul­ban (uralkodik 1622-ig).

1618. február 27.   II. Mátyás és II. Oszmán megbízottai szerződést kötnek Komá­romban; a zsitvatoroki béke kiegészítéseként főleg a hódolt falvak kétfelé adózásáról rendelke­zik.

1618. szeptember 26.   Az 1615-ben kiújult oszmán–perzsa ellentéteket lezáró béke megkö­tése.

1619. július vége   Bethlen Gábor követe megállapodik a nagyvezírrel, hogy a fejedelem hadjáratot indít II. Ferdinánd császár ellen.

1620. augusztus 25.   Előzetes szultáni hozzájárulás után a besztercebányai országgyűlés a Habsburg-ház trónfosztásával királlyá választja Bethlen Gábort (nem koronáztatja meg magát, de a hatalmát korlátozó választási feltételeket aláírja).

1620. november   A Portán megegyezés jön létre a magyar–cseh rendek szövetsége és II. Oszmán között; megerősítik a zsitvatoroki békét és Erdély szabad fejedelemválasztási jogát.

1621. szeptember   Az oszmán hadak sikertelenül ostromolják Chocimot (Hotin).

1621. október 9.   Békekötés Chocimban az oszmánok és a lengyelek között.

1622. május 18–20.   Palotaforradalom Isztambulban; a janicsárok elmozdítják és a Jedi­kulébe viszik, majd megölik II. Oszmán szultánt, s újra a gyengeelméjű I. Musztafát ülte­tik trónra (uralkodik 1623­-ig).

1622 ősze–1624. október   Abaza Mehmed pasa lázadása (ürügyül II. Oszmán megöletését használja); nem sikerül legyőzni, s megbocsátanak neki, marad erzurumi beglerbég.

1623. szeptember 10.   Isztambulban leteszik a trónról I. Musztafát, helyére IV. Murád szul­tán lép a trónra (uralkodik 1640-ig).

1624 eleje   Bagdad és Irak nagy része perzsa kézre kerül.

1625. május 28.   IV. Murád és II. Ferdinánd megbízottai Gyarmaton megújítják a zsitva­toroki béke rendelkezéseit, így átmenetileg megoldódik a Bethlen Gábor oszmán tá­mogatásával kialakult háborús helyzet.

1625. augusztus vége   IV. Murád engedélyezi Bethlen Gábor új Habsburg-ellenes hadjára­tát.

1625–1626   Sikertelen oszmán hadjárat Bagdad visszavételére.

1627. szeptember 13.   IV. Murád és II. Ferdinánd Szőnyben 25 évre békét köt­ (1642-ben 20 évre megújítják).

1627–1628   Abaza Mehmed pasa ismételt lázadása, leverik, de nem lesz bántódása (1634 augusztusában gyanús viselkedése miatt kivégzik).

1628. ősz   Bethlen Gábor engedélyt kér a lengyelellenes szövetségre; de a tervet a Portán eluta­sít­ják.

1629. június–1630. november   Újabb sikertelen oszmán hadjárat Bagdad visszavételére.

1630. november 26.   A segesvári országgyűlésen a Porta és a budai beglerbég követe egy­aránt Rákóczi György megválasztását ajánlja; Bethlen István lemond, december 1-én Rákóczit teszik meg fejedelemmé.

1631. június 10.   I. Rákóczi György átveszi a fejedelemségét megerősítő ahdnámét.

1631–1632   Lázongások Isztambulban.

*Sárk: 1632   Az oszmánok vereséget szenvednek a szafavidáktól a Van-tónál, akik időlegesen meg­vetik a lábukat Kelet-Anatóliában. (*Danis szerint az oszmánok győz­tek.)

1632. augusztus   I. Rákóczi György követein keresztül eredménytelenül próbálja vissza­szerezni az 1526-ban Isztambulba vitt Corvinákat.

1633. szeptember 2.   Súlyos károkat okozó tűzvész Isztambulban.

1633. szeptember   IV. Murád bezáratja a kávézókat és megtiltja a dohányzást.

1635. július–augusztus   A szultán által vezetett hadjáratban az oszmánok beveszik Jerevánt (Reván), majd szeptemberben – az idők során hatodik alkalommal – bevonulnak Teb­rizbe.

1636. április   Az oszmánok elvesztik Jerevánt.

1637. eleje   IV. Murád új ahdnáméval erősíti meg I. Rákóczi György fejedelemségét.

1637. július 5.   Az oszmánok elveszítik Azovot (Azak); 1475-től volt a birtokukban.

1638. november–december   A szultán által vezetett oszmán hadak beveszik Bagdadot.

1639.                       május 17.   Kaszr-i Sirin-i béke az oszmánok és a perzsák között (közel száz évig marad érvény­ben).

1640. február 8.   Meghal IV. Murád szultán.

IV. Murád szultán korában   épül a szerájban a Reván és a Bagdad kioszk a két sikeres hadjárat emlékére.

1640.                       február 9.   A gyengeelméjű Ibrahim szultán trónra lép Isztambulban (uralkodik 1648-ig).

1641.                       augusztus 30–31.   Nagy tűzvész Isztambulban.

1642   Az oroszok által kiürített és felgyújtott Azov oszmán kézre kerül.

1645. június 26–27.   Súlyos károkat okozó tűzvész Isztambulban.

1645.                       július–augusztus   Megindul a harc Velencével Kréta birtoklásáért, Khania (Ca­nea/Hanja) oszmán kézre kerül.

1648. május vége   Nagy földrengés Isztambulban.

1648. augusztus 8.   A gyengeelméjű Ibrahim letétele után a hetedik életévében járó IV. (Avdzsi = Vadász) Mehmed szultán Isztambulban trónra lép (uralkodik 1687-ig).

1648. augusztus 18.   A pár nappal korábban letett Ibrahim szultánt megölik.

1649. július 21.   II. Rákóczi György erdélyi fejedelmet a szultán megerősíti tisztjében.

1650. február 25.   IV. Mehmed és III. Ferdinánd megbízottai Isztambulban 22 évre meg­hosszab­bítják a zsitvatoroki, illetve az azt folytató szőnyi békét.

1651. szeptember eleje   Az I. Ahmed felesége, Köszem szultán és IV. Mehmed anyja, Tur­han szultán kö­zött dúló viszály során előbbit megölik.

1655. május–1656. szeptember   Hat nagyvezír váltja egymást, egyikük csupán négy órán át viseli a posztot.

1656. június 26.   A velencei flotta a Dardanellák előtt megveri az oszmán hajóhadat.

1656. szeptember 15.   A központi hatalom megerősítése végett Köprülü Mehmed kap nagy­vezíri kinevezést.

1657. július–november   Oszmán sikerek a velencei flotta fölött; a harcban a nagyvezír is részt vesz.

1657. október 27.   Portai követ érkezik a gyulafehérvári országgyűlésre, II. Rákóczi György letételét parancsoló szultáni rendelettel.

1658. június 23.   A nagyvezír,Köprülü Mehmed pasa megindul Erdély ellen.

1658. augusztus 23.   Köprülü Mehmed táborába hívatja II. Rákóczi Györgyöt, aki nem tesz eleget az utasításnak.

1658. szeptember eleje   Köprülü Mehmed elfoglalja Jenő várát.

1658. szeptember 5.   Köprülü Mehmed parancsára a Bodza-szoroson benyomuló tatár ha­dak feldúlják Gyulafehérvárt, majd több más erdélyi várost.

1658. szeptember 14.   Köprülü Mehmed Barcsay Ákost nevezi ki Erdély fejedelmévé, aki a hónap végén átadja Lugos és Karánsebes várát az oszmánoknak.

1658. október vége   Köprülü Mehmed és serege kivonul Erdélyből.

1658 vége–1659 eleje   Az Abaza Haszán pasa által Köprülü Mehmed ellen kezdett össze­esküvés és lázadás leverése.

1660. június vége   II. Rákóczi György halálát követően Szejdi Ahmed budai pasa Barcsay Ákost Ali pasa szerdár aradi táborában tisztes fogságba veti, míg Erdély ki nem fizeti adóját és a hadisarcot.

1660. július 14.   Ali pasa szerdár megkezdi Várad ostromát.

1660. július 24.   Minden korábbinál súlyosabb tűzvész Isztambulban.

1660. augusztus 27.   Várad őrsége 45 napos ostrom után szabad elvonulásra megadja ma­gát Ali pasa szerdár hadainak; a város újabb vilájet központja lesz, melyhez a Részekből is kerülnek területek.

1661. június 28.   Ali pasa szerdár az oszmán fősereggel benyomul Erdélybe (december vé­gén távozik).

1661. november 1.   Köprülü Mehmed halálát követően fia, Fázil Ahmed pasa kap nagyve­zíri kinevezést.

1661–1662. január   Az oszmánok beavatkoznak Kemény János és Apafi Mihály harcába az erdélyi fejedelmi székért; Kemény meghal, Apafi a korábbinál erősebb vazallusi füg­gésre kényszerül.

1663. április 12.   A nagyvezír, Köprülü Fázil Ahmed pasa Edirnéből hadjáratra indul I. Li­pót ellen.

1663. augusztus 7.   Az Érsekújvár ellen vonuló oszmán hadak Párkánynál megverik a kirá­lyi sereget.

1663. augusztus 16.   Az oszmánok megkezdik Érsekújvár ostromát.

1663. szeptember 25.   Érsekújvárt elfoglalják az oszmánok (november elején Léva és az 1594-ben Habsburg kézre került Nógrád is meg­adja nekik magát).

1664 tele   Zrínyi Miklós hadjárata hódoltsági területek ellen; főleg a Dunántúlon ér el sikereket.

1664. június 8.   Az oszmán fősereg megkezdi Zrínyiújvár ostromát (június 30-án őrsége el­hagyja).

1664. augusztus 1.   A nagyvezír serege Szentgotthárdnál vereséget szenved a Montecuccoli pa­rancsnoksága alatti szövetséges hadaktól.

1664. augusztus 10.   Vasvárott előzetes békét köt Reninger császári követ az oszmánokkal (or­szágos felháborodást vált ki).

1665. június   Oszmán küldöttség Bécsben; I. Lipót elfogadja a vasvári békét .

1666. május–1667. december   Az oszmánok sikertelenül ostromolják Kréta fővárosát Irak­liont (Candia/Kandija).

1669. szeptember   Iraklion oszmán kézre kerül.

1672. június 5.   IV. Mehmed szultán Edirnéből hadjáratra indul Lengyelország ellen.

1672. augusztus 27.   Kamjanec (Kamieniec/Kamenicse) és vidéke oszmán kézre kerül.

1672. október 16–18.   Lengyel–oszmán békekötés Bucasnál (Buczacz); rendelkezései nyo­mán a birodalom eléri legnagyobb kiterjedését.

1673. január   A nagyvezír titokban ígéretet tesz a magyarországi bujdosók követének, Sze­pesi Pálnak mozgalmuk megsegítésére.

1673. november 10.   Köprülü Fázil Ahmed nagyvezír serege Chocimnál vereséget szenved III. Sobieski János (1674–1696) lengyel király hadaitól.

1676. október 17.   Újabb harcok után békekötés Zsuravnónál (Żuraw­no) III. Sobieski János és IV. Mehmed között; Podólia és Uk­rajna továbbra is oszmán kézen marad.

1676. november 5.   A 15 évig működő Köprülü Ahmed halála után Merzifonlu Kara Musz­tafa pasa kap nagyvezíri kinevezést.

1677. augusztus   Az oszmánok sikertelenül ostromolják a tőlük az oroszokhoz pártolt kozák hetman várát, Csihirint (Csehrin).

1678. július–augusztus   Az oszmánok elfoglalják és lerombolják Csihirin várát.

1681. február eleje   Oszmán–orosz egyezmény Bahcsiszerájban; a határt a Dnyeper mentén húzzák meg.

1681. április 18.   IV. Mehmed Apafi Mihályt Erdély teljes haderejével a bujdosók megsegí­tésére küldi.

1682. szeptember 16.   Ibrahim budai pasa Apafi Mihály fejedelem jelenlétében Füleken szultáni ahdnáme alapján Magyarország uralkodójává kiáltja ki Thököly Imrét, aki et­től kezdve Felső-Magyarország fejedelmének cí­mezi magát.

1683. április 1.   IV. Mehmed hadjáratot indít I. Lipót ellen.

1683. május 13.   IV. Mehmed Kara Musztafa pasa nagyvezírt nevezi ki az I. Lipót elleni hadjárat szer­dárává; a szultán maga Belgrádban marad.

1683. július 14.   Kara Musztafa megkezdi Bécs ostromát.

1683. szeptember 12.   III. Sobieski János lengyel király, Lotharingiai Károly herceg, II. Miksa Emánuel bajor (1679–1726) és III. János György szász választófejedelem (1680–1691) egyesült serege Kahlenbergnél megveri a Bécset körülzáró oszmán hadat.

1683. október 14.   IV. Mehmed Belgrádból hazaindul.

1683. október 27.   Az oszmánok egyheti ostrom után megadják Esztergomot a szövetsége­seknek.

1683. december 25.   IV. Mehmed parancsára Belgrádban kivégzik Kara Musztafa pasát.

1684. március 5.   XI. Ince pápa (1676–1689) felhívására III. Sobieski János lengyel király Krakkóban aláírja a Lengyelország, a Habsburg Birodalom és Velence közötti osz­mánellenes szövetség (Szent Liga) okmányait; I. Lipót Linzben március 28-án, Gius­tiniani dózse (1684–1688) Velencében április 25-én erősíti meg.

1684. június 30.   Az oszmánok kiürítik és felgyújtják Pestet, mely a szövetségesek kezé­re kerül.

1684. július 19–november 3.   A szövetséges haderő Lotharingiai Károly főpa­rancsnoksága alatt sikertelenül ostromolja Budát.

1685. március 21.   Velence sikertelen oszmánellenes hadjáratot indít Dalmáciában.

1685. június eleje   Koront elvesztik az oszmánok.

1685. augusztus 19.   Az oszmánok megadják Érsekújvárt a szövetséges hadaknak.

1686. január 2.   A szerdár, Ahmed pasa Belgrádban szabadon engedi Thököly Imrét, aki 1690 nyaráig többnyire hódoltsági területeken, illetve az Oszmán Birodalomban tar­tózkodik.

1686. május eleje   A nagyvezír, Szülejmán pasa magyarországi hadjáratra indul.

1686. június 15.   Az oszmánok elvesztik Navarinót, majd Modont.

1686. szeptember 2.   Hetvenhat napos ostrom után a szövetséges hadsereg Lotharingiai Ká­roly parancsnoksága alatt elfoglalja Budát az oszmánoktól; Abdurrahman pasa a harc­ban veszti életét.

1686. október 22.   A szövetséges hadak Bádeni Lajos parancsnoksága alatt elfoglal­ják Pé­cset.

1687. augusztus 12.   A nagyvezír, Szülejmán pasa hadai Nagyharsánynál vereséget szen­vednek a Szent Liga erőitől.

1687. szeptember vége   Athént és ezzel Mórea csaknem egész területét elvesztik az oszmá­nok.

1687. november 8.   IV. Mehmed letétele s helyére testvére, II. Szülejmán szultán trónra ül­tetése (u­ralkodik 1691-ig).

IV. Mehmed korában   Elkészül Ebubekir bin Behrám ed-Dimiskí (?–1690/91) Terdzsüme-i dzsografja-i kebír (’A nagy atlasz fordítása’) című munkája.

1687. december 14–17.   Az egri beglerbég, Rüsztem pasa feladja a várat Caraffa generális­nak.

1688. május 19.   A hosszabb ideje körülzárt és ostromlott Székesfehérvár oszmán őrsé­ge szabad elvonulás fejében megadja magát Batthyány Ádám hadainak.

1688. szeptember 6.   Miksa Emánuel bajor választófejedelem fővezérletével a szövetséges hadak beveszik Belgrádot, majd Szendrőt.

1689. február 13.   Szigetvár oszmán őrsége hosszabb ostromzár után feladja a várat; a vé­dők egy hónappal később vonulnak el.

1689. szeptember 24.   A Bádeni Lajos vezette szövetséges hadak kezére kerül Nis, majd ok­tóber közepén Vidin.

1690. április 13.   A hosszú ideje körülzárt Kanizsa beglerbégje, Findik Musztafa pasa a kial­kudott feltételek szerint megadja magát az ostromlóknak, és a távozni akarókkal elvo­nul a várból.

1690. június 8.   II. Szülejmán e napon kelt ahdnáméjában Thököly Imrét nevezi ki Erdély fejedelmévé.

1690. október 8.   A nagyvezír, Köprülü Fázil Musztafa pasa hadai beveszik Belgrádot.

1691. június 22.   II. Szülejmán halála s testvére, II. Ahmed szultán trónra lépése (uralkodik 1695-ig).

1691. augusztus 19.   Köprülü Fázil Musztafa hadai Szalánkeménnél vereséget szenvednek a Bá­deni Lajos vezette császári seregtől, maga a nagyvezír is meghal a harcban.

1692. június 5.   Várad oszmán őrsége szabad elvonulás fejében megadja magát Heis­ler tá­bornoknak.

1694. szeptember   Chiosz szigete velencei kézre kerül (1695 februárjában visszaszerzik az oszmánok).

1695. január 12.   Az oszmánok feladják Gyula várát.

1695. február 6.   II. Ahmed halála s II. Musztafa szultán trónra lépése (uralkodik 1703-ig).

1695. augusztus 9.   II. Musztafa hadaival Belgrád­ba érkezik.

1695. szeptember 21.   A szultáni fősereg Lugosnál megveri az Erdély védelmére rendelt Friedrich Veterani tábornagy hadait.

1696. augusztus 6.   Azovot elfoglalják az oroszok.

1697. június 17.   II. Musztafa Isztambulból megindul Magyarország ellen.

1697. augusztus 28.   A szultáni hadak elfoglalják a néhány évvel korábban elvesztett Titelt, majd átkelnek a Tiszán a Duna–Tisza közére.

1697. szeptember 11.   Az oszmán sereg Zentánál vereséget szenved a Savoyai Jenő által ve­zetett szövetséges hadaktól.

1698. október 18.   A szultán megbízottja fegyverszünetet köt Savoyai Jenő császári főpa­rancsnokkal.

1698. november 13.   Béketárgyalások kezdődnek Karlócán a szultán és a Szent Liga kép­vi­selői között, melyeken közvetítőként részt vesz a bécsi angol és holland követ.

1699. január 26.   Karlócán aláírják a 25 évre szóló békét a szultán és a Szent Liga képvise­lői: Erdély és a Bácska I. Lipót uralma alá kerül, a Maros–Tisza köze Temes­várral oszmán fennha­tó­ság alatt marad (az okmányokat I. Lipót február 16-án erősíti meg); ugyanitt Velence és Lengyelország is megegyezik: előbbi Móreát, utóbbi Podóliát kapja meg.

1700. július 14.   Békekötés Isztambulban a szultán és a cár között; Azov orosz kézen marad.

1701. szeptember 24.   A bécsi udvar kívánságára a Porta az addig Isztambulban élő Thö­köly Imré­nek és kíséretének a kis-ázsiai Izmitben jelöl ki tartózkodási helyet.

1703. február 18.   Izmitben meghal Zrínyi Ilona, I. Rákóczi Ferenc, majd Thököly Imre fe­lesége.

1703. augusztus 22–23.   Isztambulban kezdődő lázadást követően a hosszabb ideje Edirné­ben időző II. Musztafát leteszik, s helyére III. Ahmedet emelik trónra.

1705. szeptember 13.   Izmitben meghal Thököly Imre.

1709. július 8.   I. Péter orosz cár (1689–1725) Poltavánál győzelmet arat XII. Károly svéd király (1697–1718) felett, aki az oszmánokhoz menekül.

1711. április 9.   A Porta hadüzenetével háború kezdődik Oroszországgal.

1711. július 20.   Az oszmánok a Prut folyónál bekerítik I. Péter cár seregét.

1711. július 23.   A Prutnál az oszmánok és az oroszok békét kötnek: I. Péter átengedi Azov kikötőjét (az egyezményt 1712-ben és 1713-ban megújítják).

1711–1821/1822   A fanarióta korszak a két román vajdaságban, amikor meghatározott idő­tartamra kinevezett isztambuli görögök állnak az élükön.

1714. december 8.   A szultán a nagyvezírt, Damad Ali pasát a Velence elleni mó­reai hábo­rúba küldi.

1715 nyara   A nagyvezír számos velencei ké­zen lévő erődöt elfoglal Móre­ában; Velence szövet­sége­séhez, a Habsburg Birodalomhoz fordul.

1716. április 13.   III. (VI.) Károly császár-király és Velence szövetséget köt az oszmánok el­len.

1716. július 9.   Savoyai Jenő tábornagy, csá­szári főparancsnok megérkezik az osz­má­nok el­len induló sereg Futakon gyülekező táborába.

1716. augusztus 2.   Az oszmánok előhada Pétervárad környékén visszaszorítja a Pálffy Já­nos horvát bán, tábornagy által vezetett császári lovas felderítő egységet.

1716. augusztus 5.   Savoyai Jenő Péterváradnál megveri a nagyvezír, Damad Ali pasa se­regét, aki a csatában elesik.

1716. szeptember 1.   Savoyai Jenő hadai megkezdik Temesvár ostromát.

1716. szeptember 23.   A császári haderő visszaveri a Temesvár felmentésére készülő osz­mán sereget.

1716. október 13.   Szabad elvonulás fejében Musztafa pasa feladja Temesvár várát a császá­riaknak (a tényleges kapitulációra október 16-án kerül sor).

1716. november 10.   Pancsova oszmán őrsége kaput nyit a császári sereg előtt.

1716. november 14.   Újpalánka (Jeni Palanka) Habsburg-kézre kerül (a térségben az oszmá­nok birtokában egyedül Orsova marad).

1716. november 25.   Steinville tábornagy, erdélyi fő hadparancsnok elfoglalja Bukarestet.

1717. március 24.   Pápai János, Rákóczi portai ügyvivője, Párizsban átadja a fejedelem­nek III. Ahmed meghívását.

1717. május 21.   Savoyai Jenő császári főpa­rancsnok megérkezik a futaki táborban össze­gyűlt, Belgrád visszavételére készülődő hadakhoz, majd Pancsovánál átkel a Dunán, hogy folytassa az előző évi, oszmánok elleni háborút.

1717. június 18.   A császáriak megkezdik Nándorfehérvár ostromát, melyet Musz­tafa pasa véd.

1717. július vége   Nándorfehérvár közelébe érkezik a nagyvezír, Arnavut Halil pasa fel­mentő serege, amely a várbeliekkel együtt ollóba fogja az ostromlókat.

1717. augusztus 16.   Savoyai Jenő győzelmet arat a Nándorfehérvárt fölmenteni igyekvő Arnavut Halil pasa serege felett.

1717. augusztus 17.   Nándorfehérvár védői megadják magukat; a tárgyalások eredménye­ként szabadon távozhatnak (a császári csapatok augusztus 22-én vonulnak be).

1717. szeptember 5.   A Porta békeajánlatot tesz a császárnak.

1717. szeptember 16.   Rákóczi emigráns társaival Marseille-ben hajóra száll, hogy az Osz­mán Birodalomba utazzék; október 10-én érkeznek meg Gelibolu kikötőjébe.

1718. január 4.   II. Rákóczi Ferencet Edirnében fogadja III. Ahmed szultán; nem hajlandó oszmán keresztény alattvalókból hadat fölállítani és a fejedelem rendelkezésére bocsá­tani.

1718. május 9.   A háború folytatását sürgető nagyvezír, Nisándzsi Mehmed pasa megbu­kik, utóda Nevsehirli Damad Ibrahim pasa, a békepártiak jelöltje.

1718. június 5.   Pozsarevác közelében megkezdődnek a béketárgyalások az oszmánok és az osztrák–velencei szövetségesek között; közvetítőként Anglia és Hol­landia kö­vetei is jelen vannak.

1718. július 21.   Pozsarevácon 25 évre aláírják a III. (VI.) Károly császár-király és III. Ah­med szultán közti békét; ezzel befejeződik Magyarország visszafogla­lása az oszmá­noktól; a Habsburgok Olténiát – Havasalföldnek a Kárpátok, az Olt és a Du­na közé eső részét –, va­lamint Szerbia és Bosznia északi területeit is megszerzik.

1718. július 27.   Osztrák–oszmán kereskedelmi egyezmény megkötése.

1718–1730   A Tulipánkorszak az Oszmán Birodalomban (jellemzői: a pénzügyi helyzet át­me­neti rende­ződése, kisebb újítások a hadseregben, szakiskolák, így orvosképző nyi­tása, papírgyár létrehozatala, a francia udvar külső­ségekben való utánzása, paloták, nyári lakok építése, tulipánkultusz kialakulása).

1719. május 25.   Jelentékeny földrengés Isztambulban.

1719. július 16.   A szultán betartva a pozsareváci békében tett ígéretét, hogy a bujdosókat a határtól távolabb telepítteti le, II. Rákóczi Ferencet és társait Edirnéből a Boszporusz európai partján fekvő Jeniköjbe költözteti.

1720. április 16.   A Porta utasítására II. Rákóczi Ferenc és kísérete a Márvány-tenger partján fekvő Rodostóba (Tekirdag) költözik.

1720-as évek   Változó hevességű harcok Iránnal (kezdeti oszmán sikerek, majd vereség; a szul­tán számára kedvező területi megosztás 1727-ben Hamadánnál; utóbb perzsa sike­rek, melyek – más okok mellett – III. Ahmed bukásához vezetnek).

1726. augusztus 26.   Ausztria és Oroszország megbízottai Bécsben szövetséget kötnek az Oszmán Birodalom ellen.

1727   A magyar származású Ibrahim Müteferrika megalapítja Isztambul első arab betűs nyomdáját.

1730. október 1.   Patrona Halil felkelése nyomán III. Ahmed lemond trónjáról, helyére I. Mahmud szultán kerül (uralkodik 1754-ig).

1731. szeptember 2.   Újabb felkelés kitörésének megakadályozása Isztambulban.

1731. szeptember 15.   Oszmán győzelem a perzsák ellen.

1732. január 10.   Békekötés a Porta és a perzsák között.

1733. október 6.   Hadüzenet a perzsáknak. *Sárközy: 1733 Nádir Hán legyőzi az oszmánokat Irakban, Bagdad mellett megöli Oszmán pasát.

1735. április 8.   Rodostóban, 59 éves korában meghal II. Rákóczi Ferenc.

1736. március   Azov megtámadásával Oroszország háborút kezd az oszmánok ellen; III. Károly balkáni hódítások reményében csatlakozási szándékát fejezi ki.

1736. ősz   Békekötés az oszmánok és a perzsák között.

1736. december 5.   II. Rákóczi Ferenc fia, Rákóczi József Rodostóba érkezik és át­veszi a kuruc emigráció vezetését.

1737. július 11.   A Habsburg csapatok bekapcsolódnak Oroszországnak az oszmánok elleni háborújába.

1738 tavasza   Az oszmán hadak a nagyvezír, Jegen Mehmed pasa parancsnoksága alatt vissza­szorítják a császári erőket Szerbiába, majd egészen a bánsági határőrvidékig hatolnak.

1738. szeptember 6.   A Königsegg tábornagy parancsnoksága alatti Habsburg se­reg az osz­mánok elleni sikertelen hadjárat végeztével Belgrádba érkezik.

1739. július 22.   Az oszmánok Grocká­nál (Hiszárlik) győzelmet aratnak Wallis marsall császári fővezér erői felett..

1739. július 25.   Az oszmánok ostromolni kezdik Belgrádot.

1739. augusztus 15.   Új-Orsova oszmán kézre kerül.

1739. szeptember 1.   Huszonhét évre szóló előzetes béke megkötése Belgrádban a Habsburg és az Oszmán Birodalom kö­zött; a határ a Duna–Száva–Una folyóknál húzódik, III. (VI.) Ká­roly el­veszti Belgrá­dot, Sabácot és Orsovát, valamint Havasalföld császári részét (a végleges aláírásra szeptember 18-án kerül sor).

1739. december 12.   Megállapodás az oszmánok és az oroszok között (utóbbiak nem tart­hatnak flottát a Fekete-tengeren, a Dunán és a tengerszorosokban). *Honnan? (Inal, Dani: szeptember 18.)

1743. május   Kiújulnak az oszmán–perzsa ellentétek, mivel utóbbiak beveszik Kerkukot (Kerkük); a harcok 1745-ig folynak. *Sárközynek

1746. szeptember   Béke az oszmánok és a perzsák között a Kaszr-i Sirin-i egyezmény szel­lemében.

1746–1754   I. Mahmud békepolitikát folytat.

1754. december 13.   I. Mahmud halála. III. Oszmán szultán trónra lépése (uralkodik 1757-ig)

I. Mahmud korában   további reformokat vezetnek be a hadseregben; újra meg­nyitják az Ib­rahim Müteferrika halálát követően 1747-ben egy időre bezárt nyomdát; több középü­letet, így könyvtárat építenek.

1755. szeptember vége   Harminchat órás tűzvész Isztambulban.

1755. december 5.   Az I. Mahmud korától épülő Nuruoszmánije dzsámi felavatása.

1756. július 6.   Negyvennyolc órás tűzvész Isztambulban.

1757. október 30.   III. Oszmán halála, III. Musztafa szultán trónra lépése (uralkodik 1774-ig)

1761. március vége   Barátsági és kereskedelmi szerződés megkötése az Oszmán Birodalom és Poroszország között.

1766. május 22.   Nagy földrengés Isztambulban.

1768. október 6.   A Porta hadat üzen Oroszországnak.

1770. február 2.   Az oroszok elfoglalják Bukarestet.

1770. július 6–7.   Az orosz hajóhad Izmir közelében, Csesménél megsemmisíti az oszmán flottát.

1770. augusztus 1.   Az oszmán hadak Kahulnál (Kartal) vereséget szenvednek az oroszok­tól.

1771. június   Az oroszok ellenőrzésük alá vonják a Krím-félszigetet, tőlük függő kánt ne­veznek ki.

1774. január 21.   III. Musztafa szultán halála, I. Abdülhamid szultán trónra lépése (ural­ko­dik 1789-ig).

1774. július 21.   I. Abdülhamid és II. Katalin cárnő megbízottai Kücsük-Kajnardzsában orosz térnyerést hozó bé­két kötnek, mellyel lezárják az 1768 óta folyó háborúskodást; Ausztria jogot szerez Bukovina elfoglalására.

1775. május 7.   A Habsburg Monarchia hadse­rege megszállja a stratégiailag fontos Bukovi­nát, melyről a szultán az 1768–1774 közötti oszmán–orosz háborúban nyúj­tott pénz­ügyi segítség viszonzásául mondott le.

1779. március   Az Ajnalikavak palotában aláírt egyezmény további térnyerést biztosít az oroszoknak.

1783. július   Oroszország annektálja a Krímet.

1784. január 9.   Az oszmánok átadják a Krím-félszigetről való lemondást tudató okmányt az oroszoknak.

1784. február 24.   A Porta és a bécsi kormány szerződésben szabályozza a két ország kö­zötti áruforgalmat, minden kötöttség alól mentesíti az osztrák és a magyar keres­kedőket.

1787. május 23.   II. József és II. Katalin Herszonban szövetséget köt az oszmánok ellen.

1787. augusztus   Az Oszmán Birodalom hadat üzen Oroszországnak.

1787. szeptember 10.   II. József császár elrendeli, hogy hadserege vonuljon az oszmán ha­tárra.

1787. december 2.   II. József a II. Katalinnal kötött szerződés értelmében csatlakozik Orosz­ország háborújához az oszmánok ellen; e napon seregei megkísérlik rajtaütéssel elfog­lalni Belgrádot, ám sikertelenül.

1788. február 9.   II. József követe hadüzenetet ad át Isztambulban.

1788. március 14.   A Bécset február 29-én elhagyó II. József a futaki táborban csatlakozik az oszmánok ellen induló sereghez.

1788. április 24.   A császári had elfoglalja Szabácsot.

1788. augusztus 7.   Az oszmán hadak Vidinnél a nagyvezír, Kodzsa Juszuf pasa parancs­nok­sága alatt átkelnek a Dunán és Havasalföl­dön átvonulva benyomulnak a Temesi Bán­ságba.

1788. augusztus 28.   Magyarország déli határvidékén, a mehádiai csatában az oszmánok ve­reséget mérnek a Habsburg Birodalom csapataira.

1788. szeptember 20.   A nagyvezír, Kodzsa Juszuf pasa Lugosnál meglepi és megfutamítja a Habs­burg sereget (a súlyos beteg II. József visszatér Bécsbe).

1789. április 7.   Ocsakov elvesztésének hírére I. Abdülhamid agyvérzésben meghal, s III. Szelim lép a trón­ra (uralkodik 1807-ig).

1789. október 8.   A Habsburg erők egy hónapos ostrom után beveszik Belgrád várát; a meg­adási feltételek értelmében Oszmán pasa parancsnok és a védők szabadon elvonul­hatnak.

1789. október 12.   A Habsburgok elfoglalják Szendrő várát.

1790. január 31.   Az Oszmán Birodalom és Poroszország szövetséget köt; porosz seregek vo­nulnak fel a Habsburg Monarchia határánál.

1790. szeptember 29.   III. Szelim és II. Lipót megbízottai Gyurgyevóban fegyverszüneti szerződést írnak alá.

1791. augusztus 4.   Békekötés Szvistovban a Porta és az osztrákok között (Belgrád új­ra az oszmánoké).

1792. január 8 vagy 9.   Jászvásári (Iaşi) béke az oszmánok és az oroszok között (határ a Dnyeszter és a Kubán folyó mentén).

1793. február 24.   A nizám-i dzsedid (új rend) elnevezésű gyalogos alakulat létrehozása (a csapattestben szolgálók száma 1806-ra 22 ezer fő fö­lé, a tiszteké közel 1600-ra emel­kedik).

1795. július 7–8.   Tizenegy órán át tartó tűzvész Isztambulban.

1798. július   Napóleon hadai elfoglalják Alexandriát, majd Kairót (angol közbeavatkozás nyomán 1801 nyarán kénytelenek kivonulni Egyiptomból).

1799. január 3.   Franciaellenes oszmán–angol egyezmény.

1802. június 25.   Békekötés Amiens-ben az Oszmán Birodalom és Franciaország között (helyreáll a ko­rábbi jó viszony).

1803   A vahabita mozgalom harcos fellépése az Arab-félszigeten; 1807-ben Medinára tá­mad­nak.

1804–1813   Az első, végső kimenetelében sikertelen szerb felkelés Karagyorgye vezetésé­vel.

1805. május 14.   Mehmed (Mohammed) Alit kinevezik Egyiptom kormányzójának (1848-ig tölti be ezt a posztot); az idők során korszerű hadsereget épít ki, központosított igaz­gatást vezet be, gazdasági reformokat valósít meg. *július 3 (DIA), 8 (Inal, Dani)

1806. december 22.   Oszmán hadüzenet a Moldvát és Havasalföldet megszállni kívánó Oroszország ellen.

1807. május 29.   A hadsereg reformját ellenző konzervatív erők pár nappal korábban kezdő­dő lázadása nyomán III. Szelimet megfosztják trónjától, helyére IV. Musztafa szultán kerül (uralkodik 1808-ig).

III. Szelim korában   különböző, elsősorban hadászati reformokat vezetnek be az Oszmán Birodalom­ban (az igazgatási és tisztán katonai feladatok szétválasztása, szervezeti módosítások, alkalmassági vizsgálatok a sereg ütőképességének javítására, rendszeres gyakorlatozás előírása, kaszárnyák modernizálása, a janicsárok létszámának csökken­tése, európai típusú puskákkal való ellátása, a tüzérség, aknászok és más alakulatok átszervezése; hadmérnöki iskolák létesítése).

1808. július 28.   A korábban Ruszcsukban gyülekező elégedetlenkedők Bajraktár/Álemdár Musztafa pasa vezetésével leteszik IV. Musztafát a trónról, s helyére II. Mahmud szultánt ülte­tik (ural­kodik 1839-ig).

1808. október 7.   Megegyezés (szened-i ittifák) aláírása az udvar, illetve a központtól füg­getlenedő helyi notabilitások és tartományi kormányzók egy része között a birodalom érdekeinek tiszteletben tartására. *szept. 29.Inal

1808. október 14.   A III. Szelim uralkodásának végén feloszlatott nizám-i dzsedid alakulat újjáélesztése, szekbán-i dzsedid, új szekbán egység néven; kezdetben 10 ezer fő, táv­lati cél 160 ezer ember.

1808. november közepe   A konzervatív erők támadása az új szekbán alakulat ellen (jóllehet feloszlatásuk után szabad elvonulást ígérnek nekik, levágják őket).

1809. január eleje   Kale-i Szultánije-i béke a Porta és az angolok között, akik kiürítik az el­fog­lalt oszmán területeket.

1809 után   II. Mahmud nem adja fel – többek között – a hadsereg gyökeres átalakítására vo­natkozó terveit, személyi változtatásokat hajt végre és várja az alkalmas pillanatot.

1811 nyara   Ruszcsuk közelében az orosz hadak megverik a nagyvezír, Ahmed pasa seregét.   *1810 Inal, Dani.

1811–1812   Mehmed Ali segít leszámolni a vahabita felkelőkkel (ismételten 1818–1820-ban).

1812. május 28.   Bukaresti béke a Porta és az oroszok között (utóbbiak többek között felad­ják Moldva nagy részét és Havasalföldet).

1812–1820   Részben sikeres törekvések a balkáni és az anatóliai notabilitások megfékezésé­re.

1815 virágvasárnap   A második szerb felkelés kezdete.

1817   Milos Obrenovics lesz a szerbek főkenéze (az oszmánok hivatalosan csak 1830-ban is­merik el).

1820. április   Az oszmán vezetés megpróbál leszámolni Janinai Ali pasával, a görög és al­bán régió notabilitásával; hosszas ellenállás után, kegyelemben bízva megadja magát, de 1822. január 24-én kivégzik.

1820. október   Oszmán hadüzenet Iránnak; a harcok perzsa sikereket hoznak.

1821. március 6.   Az orosz szolgálatban álló Alekszandrosz Ipszilantisz (Alekszander Ipszi­lanti) meghirdeti a görög felkelést (átkel a Pruton, de Moldvában vereséget szenved).

1821. március vége   Móreában felkelés tör ki az oszmán uralom ellen.

1822   Nemzetgyűléseket tartanak Móreában, kikiáltják a függetlenséget.

1823. július 23.   Erzurumi béke a Porta és Irán között, a korábbi feltételek mellett.

1825. február   Mehmed Ali a szultán kérésére bekapcsolódik a görög felkelők elleni küzde­lembe.

1825. április 30.–1826. április 23.   A görög felkelők utolsó állásának számító Meszolóngi ostroma és megvétele (a hellén szabadságharc átmeneti elfojtása).

1826. június 15-17.   A janicsár hadtest feloszlatása, kaszárnyáik felgyújtása, sokuk meg­ölése.

1826. június 16.   Új katonai alakulat létrehozása: Aszákir-i Manszúre-i Muhammedije („Mohamedi győzelmes katonák”).

1826. július 8. vagy 10.   A janicsárokhoz évszázadok óta kötődő bektási dervisrend betiltá­sa.

1826. augusztus 31.   Tűzvész Isztambulban; a szeráj is kárt szenved.

1827. június 5.   Tíz hónapi ostrom után oszmán kézre kerül Athén.

1827. október 20.   Az oszmán flotta Navarinónál vereséget szenved a szövetségesektől.

1827–1828   További reformok a hadseregben és a flottánál.

1828. október   Mehmed Ali kivonja haderejét Móreából.

1828. augusztus 19–22.   Az oroszok beveszik Edirnét.

1829. szeptember 14.   Béke Edirnében a szultán és a cár között (többek között Szerbia teljes autonómiát kap, éves adóját egy tételben rója le; Oroszországnak is megadják ugyan­azokat az ún. kapitulációs jogokat, melyeket a nyugati országok élveznek).

1830. április 24.   Az oszmánok elismerik a független Görögországot (területe a Peloponné­szoszi-félszigetre és a Kikládokra szorítkozik).

1830. július  Franciaország elfoglalja az oszmánoktól lazán függő Algériát.

1830–1831   Az első népszámlálás az Oszmán Birodalomban.

1831. november 1.   Az első (hivatalos) oszmán újság, a hetilapként kiadott Takvim-i Vekáji (Az Események Kalendáriuma) megjelenése.

1831–1833   Az első oszmán–egyiptomi háború (Mehmed Ali hadai 1832-ben Konjánál győz­nek, a további előrenyomulást az oroszok akadályozzák meg).

1833. július 8.   Az ún. Hünkár Iszkeleszi-i egyezmény a Porta és a cár között (erősíti a orosz térnyerést, veszélyezteti Anglia és Franciaország érdekeit a régióban).

1833–1839   II. Mahmud további reformokat akar megvalósítani, immár nem csupán katonai téren.

1834. július 8.   A katonai tartalékos szolgálat (redif) létrehozatala tartományonként.

1836. március 11.   A reiszülküttáb hivatalából létrejön a Külügyminisztérium, a nagyvezír titkárságából (szadáret kethüdaligi) pedig a Belügyminisztérium (1839-ben a nagy­vezíri hivatalba olvasztják); valamivel később további mi­nisztériumokat vagy azok kezdeményeit is megalakítják.

1838. augusztus 16.   A baltalimani egyezményben megerősítik és kiterjesztik Nagy-Britan­nia kereskedelmi előjogait.

1838   A miniszterelnöki hivatal létrehozatala; különféle tanácsadó testületek (súra) felállítása a szultán körül.

1838–1839   A második oszmán–egyiptomi háború (a szultán erői vereséget szenvednek).

1839. június 28.   II. Mahmud szultán halála.

1839. július 1.   Abdülmedzsid szultán trónra lép (uralkodik 1861-ig).

1839. november 3.   A Gülhane parkban kihirdetik az átfogó reformokat célzó szultáni ren­deletet, ezzel megkezdődik az ún. Tanzimát korszak (oszmán reformkor). Musztafa Resid pasa, a változások elkötelezett híve fogalmazta meg a fő elveket: az alattvalók egyenlőségének garantálását, az igazságos adóztatási gyakorlat kialakítását, a katonai szolgálat átlátható szabályozását (a megvalósítás, a külső és belső problémák miatt, csak részben sikeres).

1840. május 3.   A francia minta alapján készült oszmán büntetőtörvénykönyv kiadása.

1840. július 15.   A londoni konferencia végeztével egyezményt írnak alá az oszmánok, az angolok, az oroszok, a poroszok és az osztrákok (ígéret a Mehmed Ali kezébe került területek visszaadására, másrészt Egyiptom kormányzói tisztjének az ő családján belü­li öröklődésére).

1841. február 13.   Mehmed Ali kénytelen feladni területi igényeit a Közel-Keleten és meg­elégedni az egyiptomi kormányzósággal.

1841. július 13.   Londoni egyezmény a tengerszorosokról (nem haladhatnak át rajtuk idegen hadihajók).

1849. augusztus 22.   Kossuth Lajos Vidinbe érkezik; augusztus 19-én a Habsburgok és az oroszok kérik ő és társai kiadatását, ezt a Porta visszautasítja; Kossuth és kísérete november 21. és február 16. között Sumlá­ban tartózkodik.

1849–1879   Egyiptom függetlenedése I. Abbász (1849–1854), Száid (1854–1863) és Iszmáil pasa (1863–1879) kormányzósága idején.

1850. március 31.   Kossuth Lajos és kísérete Sumlából februárban útra kelve megérkezik Kütahjába.

1850   Oszmán kereskedelmi törvénykönyv kiadása.

1851. szeptember 11.   Kossuth Lajos elhagyja az Oszmán Birodalom területét.

1853. november 30.   Az orosz flotta Szinopnál legyőzi az oszmán hajóhadat.

1853–1856   Folyik a francia és angol segítség eredményeként oszmán részsikereket hozó ún. krími hábo­rú (közvetlen kirobbantó oka Moldva és Havasalföld orosz kézre kerülése).

1854. augusztus 24.   A pénzügyi nehézségek enyhítésére az Oszmán Állam először vesz fel külföldi kölcsönt, amit 1860-ig további három alkalom követ.

1856. február 18.   Az oszmán reformkor, a Tanzimát második, 1875-ig tartó szakaszát elin­dító szultáni ren­delkezés (iszlahat fermáni) hivatalos felolvasása; főként a nem moha­medán alatt­valók jogbiztonságát erősíti.

1856. február 25.–március 30.   Párizsi konferencia a krími háború lezárására. A békeok­mány értelmében Oroszország lemond Havasalföldről és Moldváról, a nagyhatalmak először ismerik el hivatalosan az Oszmán Birodalmat az európai államrendszer része­ként, s garantálják területi integritását; a Fekete-tenger és partvidéke semleges zónává válik.

1856. június 7.   A Boszporusz európai partján elkészül az új, európai stílusú szultáni palota, a Dol­mabahcse szaraji (csak 1876-ig lakják a szultánok).

1859. szeptember 14.   Csírájában elfojtott kísérlet Abdülmedzsid leváltására.

1861. június 9.   Libanon kedvezményezett szandzsák státust kap.

1861. június 25.   Abdülmedzsid halála, Abdülaziz szultán trónra lépése.

1861. december 23.   Havasalföld és Moldva egyesüléséből Románia létrejöttének prokla­málása (az állam ténylegesen 1862. február 5-én alakul meg, s 1878-ban nyeri el teljes függetlenségét).

1861. április   Abdülaziz látogatása Egyiptomban; nagy pompával fogadják.

1864. október 8.   Az Oszmán Birodalom tartományi közigazgatásának reformja.

1866. június 2.   Az egyiptomi kormányzó a hidiv (kedive) címet kapja a szultántól, ami to­vábbi függetlenedést tett lehetővé.

1867. június 21.–augusztus 7.   Abdülaziz hivatalos európai útja, az egyetlen ilyen a szulta­nátus történetében (Franciaországba, Angliába, Bel­giumba, Poroszországba, Auszt­riába és Magyarországra látogat el).

1868. június 10.   Törvény teszi lehetővé külföldiek ingatlanvásárlását az Oszmán Biroda­lomban.

1871   Befejeződik a Csiragan szaraji építése a Boszporusz európai oldalán (Abdülaziz rövid ideig használja; később V. Murád lakik benne, letétele után).

1875. nyara   Hercegovinában felkelés tör ki az oszmán uralom ellen és ezzel kirobban a „keleti válság”.

1876. május 2.   A bulgár felkelés kezdete.

1876. május 30.   Abdülaziz letétele, helyére V. Murád szultán trónra ültetése (uralkodott há­rom hónapig).

Abdülaziz korában   törekednek a hadsereg modernizálására, európai fegyverekkel ellátásá­ra, a katonai akadémia megújítására, a flotta erősítésére; bővül a vasúthálózat, a táv­írórendszer; kábelvasút épül Isztambul Galata negyedében; Széchenyi Ödön létrehoz­za az oszmán tűzoltóságot; számos – részben európai mintát követő – különféle iskola nyílik; az állam jelentős mértékben eladósodik; egyes területeken szűkítik az uralkodó jogkörét, ami az alkotmányos monarchia irányába mutat.

1876. augusztus 31.   A súlyos idegbajban szenvedő V. Murád letétele (betegségébe Abdüla­ziz június 4-én bekövetkezett öngyilkossága vagy megölése is belejátszik); II. Abdül­hamid szultán trónra lépése (uralkodott 1909-ig).

1876. október 29.   Abdülkerim Nádir pasa megveri az orosz önkéntesek által támogatott szerb felkelőket.

1876. december 23.   Az első alkotmányos monarchia kihirdetése az Oszmán Birodalomban.

1876. december 23.–1877. január 20.   Isztambuli konferencia a keleti kérdés rendezésére (eredménytelenül oszlik fel).

1877. március 19.   Összeül az első, 141 fős oszmán parlament, a szultán trónbeszédet mond.

1877. április 24.   Oroszország román, szerb, montenegrói és bulgár támogatással háborút in­dít az Oszmán Birodalom ellen (a magyar közvélemény törökpárti).

1877. december 10.   A bulgáriai Plevent (Plevne) öt hónapig ostromolják, majd beveszik az oroszok (másutt is sikereket érnek el, Isztambult csak az angolok közbelépése nyo­mán nem foglalják el).

1878. január 31.   Az oszmánok Edirnében fegyverszünetet kötnek az oroszokkal.

1878. február 13.   A belső vitákkal küzdő oszmán parlament berekesztése, Abdülhamid ön­kényuralmi korszakának kezdete (a szultán a Jildiz palotába költözik, s szinte minden ügyet maga intéz).

1878. március 3.   Béke aláírása az Isztambul közeli Ajasztefanoszban (San Stefano); Ang­lia a felülvizsgálását kéri, főleg az orosz térnyerés és Bulgária tervezett területének túl nagy volta miatt.

1878. június 13.–július 13.   A berlini kongresszus ülésezése, majd az ajasztefanoszi egyez­ményt felváltó, az angol érdekeknek jobban megfelelő szerződés aláírása; az oszmá­nok elvesztik Bulgáriát, Boszniát, Ciprust, Karszot és Batumit.

1878. július 29.   A berlini kongresszus felhatalmazása nyomán megkezdődik Bosznia-Her­cegovina osztrák–magyar megszállása (a magyar közvélemény nem ért vele egyet).

1881. május 12.   Franciaország ellenőrzése alá vonja a II. Mahmud kora óta egyre lazább oszmán függőségben lévő Tuniszt.

1881. július 2.   Thesszáliát elvesztik az oszmánok és Görögország része lesz.

1881. december 20.   Egyezség aláírása az Oszmán Birodalomnak korábban hiteleket adó ál­lamok képviselőivel; az Oszmán Államkölcsön Hivatal felállítása (egyes kincstári be­vételek –dohány, só, szesz ­–lekötése az intézmény számára).

1882. július–augusztus   Anglia ellenőrzése alá vonja Egyiptomot.

1885. szeptember 18.   Felkelés kezdődik Kelet-Ruméliában, melynek nyomán a terület bul­gár ellenőrzés alá kerül.

1889. június 2.   Négy fiatal megalakítja az ifjútörökök Oszmán Egység és Haladás Társa­sága előd­jének tekinthető Oszmán Egység nevű csoportot Isztambulban (karbonári és orosz ni­hilista elveket követve szerveződik).

1895. április 1.   Párizsban megjelenik az ifjútörökök sajtóorgánuma, a Mesveret (Tanácsko­zás).

1895   Az ifjútörökök első szervezeti szabályának és programjának elkészítése.

1896. január   Az ifjútörökök párizsi csoportja válik a mozgalom vezető erejévé (fontos egy­ségeik működnek Isztambulban, Genfben és Kairóban, kisebbek több városban).

1896. május   Görög felkelés kezdődik Krétán.

1897. április 17.   Az Oszmán Birodalom hadat üzen Görögországnak; a harcok oszmán győ­zelemmel és kisebb területi gyarapodással érnek véget, Kréta autonómiát nyer.

1902. február 4–9.   Az ifjútörökök első kongresszusa Párizsban.

1903 nyara   Oszmán-ellenes felkelés kezdődik Macedóniában, de elfojtják.

1904. július   Megszűnik az Oszmán Egység és Haladás Társa­sága, helyét az Oszmán Egység és Forradalom Társaság foglalja el.

1905. július 21.   Örmény pokolgépes merényletkísérlet II. Adbülhamid ellen; 26 em­ber meg­hal, a szultán megmenekül.

1906 eleje   Megalakul az Oszmán Haladás és Egység Társaság.

1906. szeptember   Megalakul az Oszmán Szabadság Társaság, tagjai között található Talat, Dzse­mál és Enver bej, a későbbi három fő katonai vezető.

1907. szeptember 27.   Az Oszmán Szabadság Társaság egyesül az Oszmán Haladás és Egy­ség Társasággal (az utóbbi nevét tartják meg, központjuk Párizs; ebbe olvad be Musz­tafa Kemál titkos csoportosulása, a Haza és Szabadság).

1907. december 27-29.   Az ifjútörökök második kongresszusa Párizsban.

1908. július 23.   A Szalonikiben kezdődő ifjútörök forrongások vezetői kikényszerítik, hogy II. Ab­dülhamid állítsa helyre az alkotmányos monarchiát és írjon ki parlamenti vá­lasztá­so­kat.

1908. október 5.   Bulgária függetlenné nyilvánítja magát, a Monarchia bejelenti Bosznia-Hercegovina annektálását.

1908. december 17.   Megalakul a második, 274 fős oszmán parlament.

1909. április 13.   A visszarendeződést célul tűző katonai zendülés tör ki Isztambulban.

1909. április 27.   Az alkotmányos monarchiát akaró Akcióhadsereg, melynek vezérkari fő­nöke Musztafa Kemál, visszaszerzi a hatalmat Isztambulban; II. Abdülhamidot levált­ják; fivére, a 65 esztendős Resád lép a helyére, V. Mehmed néven (uralkodik 1918-ig).

II. Abdülhamid korában   megjelenik a pániszlám gondolat, a szultán előszeretettel használ­ja a kalifa címet; számos oktatási és néhány egészségügyi intézmény, több közgyűjte­mény létesül; kamarák alakulnak; a szigorú cenzúra ellenére élénkül a könyvkiadás, szaporodik a sajtótermékek száma, Németország vasútépítési koncessziókat kap.

1911. június 5–26.   V. Mehmed az elégedetlenkedő balkáni területekre látogat (elnyeri a la­kosság szimpátiáját).

1911. október 5.   Olaszország elfoglalja az Oszmán Birodalom két utolsó afrikai birtokát, a líbiai Tripolit és Bengázit.

1911. november 21.   Megalakul a Szabadság és Egyetértés Párt (a 105 ellenzéki képviselő­ből 70 ebbe lép be).

1912. január 18.   Az oszmán parlament feloszlatása.

1912. április 18.   A választásokon elsöprő többséget szerző Egység és Haladás Párt alakít kor­mányt.

1912. április 24.–május 20.   Olaszország további oszmán területeket foglal el, s Isztambult fenyegeti.

1912 tavasza   A balkáni országok az Oszmán Birodalom ellen készülődnek, felkelés Albáni­ában.

1912. október 8.   Kitör az első Balkán-háború.

1913. május 30.   Londonban aláírják az első Balkán-háborút lezáró békét (Edirnét is bele­értve az oszmánok szinte va­lamennyi európai területüket elvesztik).

1913. július 21.  A második Balkán-háború során az oszmánok visszaszerzik Edirnét.

1914 eleje   A Talat–Enver–Dzsemál triumvirátus katonai-politikai kulcspozí­ciókat szerez.

1914. augusztus 2.   Az oszmánok és a németek oroszellenes szövetségi szerződést kötnek.

1914. szeptember 9.   Október elsejei hatállyal egyoldalúan felmondják a kapitulációs szer­ződéseket, amelyek területenkívüliséget biztosítottak a nyugati országoknak, illetve állampolgáraiknak az Oszmán Birodalom területén.

1914. október 29.   Az oszmán flotta hadüzenet nélkül fekete-tengeri orosz kikötőkre támad.

1914. november 11.   Az Oszmán Birodalom a központi hatalmak oldalán belép a hábo­rúba, a szultán hitharcot hirdet.

1915. március 18.–1916. január 9.   Harcok a Csanakkalei-félsziget birtoklásáért: főleg Musztafa Kemál parancsnoki képességeinek köszönhetően sikerül visszaverni az an­gol–ausztrál–új-zélandi és francia erőket (mindkét oldalon igen súlyosak a vesztesé­gek).

1915. május 23.   A kelet- és dél-anatóliai, illetve szíriai örmények átmenetinek tervezett ki­telepítésének elrendelése (az akció célja az orosz és más hadműveleti területek biz­tosítása várható támadásaik ellen, illetve függetlenségi törekvéseik megakadályozása; a vezetés szándéka ellenére a deportáltak egy része nem érkezik meg kijelölt lakhe­lyére).

1915. szeptember 29.   Az angolok elfoglalják Bászrát.

1916. február 16.   Az oroszok beveszik Erzurumot (utána nagy számú mohamedán esik ál­dozatul, illetve menekül el a térségből).

1916. április 18.   Az oroszok elfoglalják Trabzont, majd július végén Erzin­dzsánt (az októ­beri forradalom nyomán ez a front elcsendesedik).

1916. június 5.   Hüszejn mekkai serif megindítja az arab felkelést.

1917. március 11.   Az angolok elfoglalják Bagdadot (később Moszul kivételével egész Ira­kot).

1917. szeptember   II. Vilmos az Oszmán Birodalomba látogat.

1917. december 19.   Az angolok elfoglalják Jeruzsálemet.

1918. március 3.   A breszt-litovszki béke értelmében az oszmánok visszakapják az oroszok által elfoglalt kelet-anatóliai területeket.

1918. május   IV. Károly magyar király (I. Károly osztrák császár) az Oszmán Birodalomba látogat.

1918. július 3.   V. Mehmed halála, VI. Mehmed (másik nevén Váhideddin) szultán trónra lépése (uralko­dott 1922-ig).

V. Mehmed korában   az alkotmányos monarchia elvei nagy mértékben érvényesülnek, a szultán még jogai egy részének gyakorlásáról is lemond.

1918. szeptember–október   Az oszmánok elvesztik iraki, szíriai és libanoni területeiket.

1918. október 2.   A bulgáriai oszmán hadak kapitulációja.

1918. október 30.   Mudroszban fegyverszünetet kötnek az oszmánok (teljes és feltétel nél­küli megadást, lefegyverzést ír elő, megkívánja a tengerszorosok, kikötők megnyitá­sát, a kommu­nikációs eszközök átadását, a térítésmenetes ellátmányozást).

1919. május 15.   A görög csapatok elfoglalják Izmirt.

1919. május 19.   Musztafa Kemál pasa partra száll Szamszun városában, megkezdődik a függetlenségi háború.

1919. július 23.–augusztus 7.   Az erzurumi kongresszus kiáll a keleti területek elszakíthatat­lansága és az ország területi épsége mellett a fegyverszüneti vonalakon belül, a nem­zeti függetlenség, a szultanátus és a kalifátus keretei között.

1919. szeptember 4–11.   A szivaszi kongresszus megerősíti és továbbfejleszti az Erzurum­ban elfogadott elveket.

1920. február 17.   Az utolsó oszmán parlament Isztambulban a nemzeti paktumban (mi­szák-i millí) kijelenti, hogy minden olyan terület, ahol oszmán muszlim többség ta­lálható, oszthatatlan egységet alkot; a mudroszi fegyverszünet értelmében idegen ha­talmak által megszállt és arab többségű részeken népszavazással kell eldönteni a ho­vatartozást.

1920. augusztus 10.   A sèvres-i békeszerződés; az Oszmán Birodalom felosztása, maradék területeinek politikai-gazdasági függőségbe kényszerítése az antant hatalmaktól.

1920. december 2–3.    Török győzelem az örmények ellen, a gümrüi szerződés véglegesíti a két ország határát.

1921. január 9–10.   Az első inönüi csata; a görög előrenyomulás megállítása.

1921. január 20.   A Nagy Török Nemzetgyűlés ideiglenes alkotmányt fogad el.

1921. február 21.–március 12.   Londoni konferencia a sèvres-i békeszerződés felülvizsgá­la­tára; nem hoz eredményt.

1921. március 16.   Török–szovjet barátsági szerződés aláírása Moszkvában.

1921. április 1.   A második inönüi csata; török győzelem a görög erők felett.

1921. július 10.   Általános görög offenzíva indul; elfoglalják Eszkisehirt és Kütahját.

1921. augusztus 5.   A Nagy Török Nemzetgyűlés rendkívüli hatalommal felruházott fő­pa­rancsnoknak nevezi ki Musztafa Kemált.

1921. augusztus 23.–szeptember 13.   A Szakarja folyónál a török erők feltartóztatják az An­kara ellen igyekvő görög hadakat.

1921. szeptember 19.   A Nagy Török Nemzetgyűlés marsalli rangot és gázi (vitéz, hős) cí­met adományoz Musztafa Kemálnak.

1921. október 13.   A karszi szerződés véglegesíti Törökország és a Kaukázuson túli szovjet köztársaságok határát.

1921. október 20.   Megállapodás Ankarában, mely szerint a franciák kiürítik Dél-Anatóliát.

1922. augusztus 26.   A görögökkel szembeni ellentámadás megindítása az ankarai Kodzsa­tepe dombról.

1922. augusztus 29–30.   A török erők Dumlupinarnál legyőzik a görög hadakat.

1922. szeptember 9.   A török csapatok bevonulnak Izmirbe; másnap Musztafa Kemál is oda­érkezik.

1922. október 11.   Fegyverszüneti szerződés aláírása Mudanjában a török nemzeti kormány és a szövetsé­gesek között.

1922. október 31.   Megkezdődik Kelet-Trákia átadása Törökországnak.

1922. november 1.   Az Oszmán-ház trónfosz­tása, a szultanátus és a kalifátus különválasztá­sa; VI. Mehmed november 17-én egy angol hadihajón elmenekül Isz­tambulból.

1922. november 18.   A nemzetgyűlés megválasztja kalifának VI. Mehmed fiát, Abdül­medzsid efendit.

1922. november 21.   Béketárgyalások megkezdése Lausanne-ban a sèvres-i diktátum meg­változtatására.

1923. március vége   Friedrich István volt miniszterelnök magyar nemzeti szervezetek nevé­ben díszkardot nyújt át Gázi Musztafa Kemál pasának; a viszonzásul kapott fény­képet és a nemzetnek szóló üdvözletet július 24-én adja át a parlamentben.

1923. július 24.   A lausanne-i béke aláírása; Moszul kivételével elismerik a nemzeti pak­tum­ban rögzített egy­sé­ges török nemzetállam területét.

1923. szeptember 9–11.   Törökországban megalapítják a Néppártot (később Köztársasági Néppárt); elnöke Musztafa Kemál.

1923. október 2.   A szövetséges erők elhagyják Isztambult.

1923. október 13.   Törökország új fővárosa Ankara lesz.

3. A Török Köztársaság

1923. október 29.   A Török Köztársaság kikiáltása; államfője Mustafa Kemal.

1923. október 30.   İsmet pasát (később İnönü) Törökország miniszterelnökévé választják.

1923. december 18.   A diplomáciai kapcsolatok felvétele a Magyar Királyság és a Török Köztársaság között.

1924. március 3.   A kalifátus eltörlése Törökországban; az Oszmán-ház száműzése, a vallási iskolák bezárása.

1924. április 8.   A vallási bíróságok bezárása.

1924. április 20.   A Török Köztársaság alkotmányának elfogadása.

1924. november 17.   Az első ellenzéki politikai szervezet, a Haladó Köztársasági Párt meg­alakulása.

1925. szeptember 2.–november 30.   A dervisrendek feloszlatásának és kolostoraik bezárá­sának elrendelése Törökországban.

1925. november 25.   Törvény a betiltott fez helyett a kalapviselésről.

1925. december 17.   Törökország tíz éves kölcsönös megnemtámadási és benemavatkozási szerződést köt a Szovjetunióval.

1926. február 17.   A svájci polgárjogi törvénykönyv átvétele a török polgárjog kialakí­tá­sához; a nők egyenjogúsítása.

1926. március 1.   Új büntető törvénykönyv lép életbe Törökországban.

1926. június 5.   A moszuli viszály rendezése, Törökország délkeleti határainak véglegesíté­se.

1926. június 14.   İzmirben Mustafa Kemal meggyilkolására irányuló összeesküvést leplez­nek le.

1926. augusztus 2–26.   Az Ankarában lefolytatott perben az államfő elleni összeeskü­vés mi­att halálra ítélnek és kivégeznek négy egykori ifjútörök politikust.

1926. október 3.   Még életében felavatják Mustafa Kemal első szobrát, İstanbulban.

1927. június 30.   Mustafa Kemal nyugdíjaztatja magát a hadseregből.

1927. október 15–16.   A Köztársasági Néppárt kongresszusán Mustafa Kemal másfél napos beszédben összegzi a függetlenségi háború jelentőségét és saját, abban betöltött szere­pét.

1927. október 28.   Az első köztársaság kori népszámlálás; az ország lélekszáma 13,65 mil­lió.

1927. november 1.   Mustafa Kemalt ismét köztársasági elnöknek választják.

1928. április 1.   Az állam és a vallás szétválasztása; az iszlám megszűnik államvallásnak lenni.

1928. november 1.   Törvényt fogadnak el a latin betűs írás törökországi bevezetésére.

1930. június 11.   A török Központi Bank létrehozatala.

1930. augusztus 12.   Az ellenzéki Szabad Köztársasági Párt megalakulása.

1930. október 27.   Mustafa Kemal meghívására Ankarába utazik Venizelosz görög minisz­terelnök­, 30-án barátsági szerződést írnak alá a két ország között.

1930. október 28.   Bethlen István magyar miniszterelnök Törökországba látogat.

1930. november 17.   İzmiri zavargásokat követően feloszlik a Szabad Köztársasági Párt.

1931. március 26.   Törökországban bevezetik az európai súly- és mértékrendszert.

1931. április 12.   Mustafa Kemal létrehozza a Török Történettudo­mányi Társaságot.

1931. május 4.   Mustafa Kemalt harmadszor is a Török Köztársaság elnökévé választják.

1931. május 10–18.   A Köztársasági Néppárt kongresszusán kimondják a gazdaságirányítás elve­ként az etatizmust.

1931. október 11.   A török miniszterelnök, İsmet pasa és a külügyminiszter, Tevfik Rüştü Magyarországra látogat.

1932. február 19.   Hozzákezdenek a török „népházak” hálózatának kiépítéséhez.

1932. július 12.   Mustafa Kemal létrehozza a Török Nyelvtudo­má­nyi Társaságot.

1932. július 18.   A Török Köztársaságot a Népszövetség tagja lesz.

1933. május 31.   Az új İstanbuli Egyetem megalakítása.

1933. október 20–21.   A magyar miniszterelnök, Gömbös Gyula és a külügyminiszter, Ká­nya Kál­mán Törökországba látogat.

1934. január 9.   Törökországban elkezdődik az első iparfejlesztési ötéves terv.

1934. február 9.   Athénban aláírják a Balkán-paktumot (tagjai: Törökország, Görögország, Románia, Jugoszlávia).

1934. június 14–július 6. A perzsa sah, Rezá Pahlaví hivatalos látogatása Törökországban.

1934. június 21.   A veze­téknévtörvény meghozatala.

1934. november 24.   Mustafa Kemal a parlamenttől az Atatürk („a törökök atyja”) nevet kap­ja.

1934. december 5.   A nők választhatóságának jogi elismerése Törökországban.

1935. március 1.   A Nagy Török Nemzetgyűlés Atatürköt negyedszer is államfővé választ­ja.

1935. május 27.   Törökországban a pihenőnapot vasárnapra teszik át.

1936. július 20.   Montreux-i egyezmény; a törökök felfegyverezhetik a szorosokat.

1937. január 27.   Egyezmény Hatay autonómiájáról Törökország, Franciaország és Szíria között.

1937. március–április   Kurd felkelés Tunceli tartományban, melyet a kormányerők lever­nek.

1937. július 8.   Teheráni szerződés Törökország, Irak, Irán és Afganisztán között az orszá­gaikat veszélyeztető csoportosulások elleni harcra.

1937. november 15.   A kurd felkelés vezetőinek kivégzése, a kurd iskolák bezárása, a nyelv­használat korlátozása.

1938. eleje   Újabb kurd felkelés Tunceli tartományban.

1938. március 30.   Az első hivatalos jelentés kiadása Atatürk egészségi állapotáról.

1938. július 5.   A törökök ellenőrzés alá vonják Hatayt, ahol külön állam alakul.

1938. július 29.   Celal Bayar kormányfő hadműveleti területté nyilvánítja Tunceli tarto­mányt, ahova jelentős katonai erőt irányítanak, mely leveri a lázongást (a térségben 1948-ig van rendkívüli állapot).

1938. szeptember 5.   Atatürk végrendeletet készít İstanbulban.

1938. november 10.   Kétszeri kómába esés után Atatürk meghal a Dolmabahçe palotában.

1938. november 11.   İsmet İnönüt valasztják meg köztársasági elnöknek.

1938. november 21.   Atatürk gyászszertartása Ankarában; hamvait 1953. november 10-én a számára épült mauzóleumban helyezik el.

1938. december 26.   A Köztársasági Néppárt kongresszusa Atatürköt az „örök vezető”, İnö­nüt a „nemzeti vezető” címmel ruházza fel.

1939. június 29.   A Franciaországgal való megállapodás alapján Hatay tartomány Törökor­szág részévé válik.

1939. október 19.   Ankarában török–angol–francia egyezményt írnak alá „egy európai hata­lom” agressziójának a kivédésére.

1940. június   Törökország az aktív semlegesség politikáját választja, s nem tesz eleget Ang­lia és a már német megszállás alatti Franciaország iránti kötelezettség-vállalá­sának.

1941. június 18.   Törökország barátsági és megnemtámadási szerződést köt Németországgal.

1943. január 30.–február 1.   Churchill brit kormányfő és İnönü köztársasági elnök tárgyalá­sa Adanában; az angol fél sürgeti a török hadba lépést.

1943. december 4–6.   İnönü elnök tárgyalásai Kairóban Roosevelt amerikai elnökkel és Churchill brit miniszterelnökkel.

1944. március 19.   Kállay Miklós magyar miniszterelnök a német megszálláskor a Török Köztársaság budapesti nagykövetségén kap politikai menedékjogot.

1944. április   A szövetségesek nyomására Törökország leállítja krómszállítását Németor­szágnak.

1944. május 24.   Churchill csalódottságának ad hangot Törökország hadba lépésének elma­ra­dása miatt.

1944. június 14.   Törökország megtiltja, hogy német hadihajók áthaladjanak a szorosokon s be­jus­sanak a Fekete-tengerre.

1944. október 19.   Magyar rendőrök és SS-katonák a nagykövet tiltakozása ellenére elhur­colják Kállay Miklós miniszterelnököt a budapesti török nagykövetségről.

1945. február 23.   Törökország, hogy meghívást kapjon az ENSZ alakuló ülésére, március 1-i hatállyal hadat üzen Németországnak és Japánnak, belép a II. világháborúba, ám katonai akcióban nem vesz részt.

Az oszmán szultánok

1299 k. – 1324           Oszmán

1324 – 1362              Orhán

1362 – 1389              I. Murád

1389 – 1402              I. Bajezid

1402 – 1413              Interregnum időszaka

1413 – 1421              I. Mehmed

1421 – 1451              II. Murád

1451 – 1481              II. Mehmed

1481 – 1512              II. Bajezid

1512 – 1520              I. Szelim

1520 – 1566              I. Szülejmán

1566 – 1574              II. Szelim

1574 – 1595              III. Murád

1596 – 1603              III. Mehmed

1603 – 1617              I. Ahmed

1617 – 1618              I. Musztafa

1618 – 1622              II. Oszmán

1622 – 1623              I. Musztafa (másodszor)

1623 – 1640              IV. Murád

1640 – 1648              Ibrahim

1648 – 1687              IV. Mehmed

1687 – 1691              II. Szülejmán

1691 – 1695              II. Ahmed

1695 – 1703              II. Musztafa

1703 – 1730              III. Ahmed

1730 – 1754              I. Mahmud

1754 – 1757              III. Oszmán

1774 – 1789              I. Abdülhamid

1789 – 1807              III. Szelim

1757 – 1774              III. Musztafa

1807 – 1808              IV. Musztafa

1808 – 1839              II. Mahmud

1839 – 1861              Abdülmedzsid

1861 – 1876              Abdülaziz

1876 – 1876              V. Murád

1876 – 1909              II. Abdülhamid

1909 – 1918              V. Mehmed (Resád)

1918 – 1922              VI. Mehmed (Váhideddin)