BEVEZETÉS

A “Keleti történeti kronológia”  c.

oktatási segédanyaghoz

c. tananyag részletes leírása

A keleti történeti stúdiumok fontos részét képezik mind az „ókori nyelvek és kulturák“, mind a „keleti nyelvek és kulturák“ alapszaknak. Mivel e témában a hallgatók szinte semmilyen előzetes ismerettel nem rendelkeznek, rendkívül fontos, hogy egy munkán belül kapjanak tájékoztatást a keleti kulturák szerteágazó történetéről. Kívánatos, hogy a rendkívül összetett és heterogén keleti kultúrák történetének világában egy jól áttekinthető kronológia álljon a hallgatók rendelkezésre, sére, melyben az egyes civilizációk, birodalmak, államok, történeti események és személyek terén könnyen és megbízhatóan eligazodhatnak. Bár egyes civilizációkról léteznek jó magyar nyelvŰ összefoglalások, így együtt a keleti civilizációk világa még nem került tárgyalásra egy munkában.

Már egy ilyen munka pontos tematikájának és szemléleti kereteinek a meghatározása is nehéz és komplex feladat. Először is mit jelent a Kelet fogalma a tananyagban? Keleten az európai (nyugati) civilizációtól földrajzilag keletre elhelyezkedő civilizációk sorát értjük, tehát gyakorlatilag az összes ázsiai kulturát, beleértve Észak-Afrikát is, mely hagyományosan mindig a Földközi-tengeri kulturák része volt. A Kelet nyugati határának megvonása rendkívül nehéz: hol van a legnyugatibb kelet és a legkeletibb Nyugat? Nyilván átmenet van a keleti és nyugati civilizációk között. Az orosz és ukrán steppevidék, mely Belső-Ázsiának Kelet-Európába beékelődő nyúlványa, egészen a Kárpát-medencéig húzódik. Ez a földrajzilag európai, “nyugati” rész is a Kelet világához tartozott, míg keletről érkezett nomád népek (törökök, mongolok) uralták ezt a területet egészen a 13. századig. A jelzett földrajzi kereteken belül nehéz megtalálni a legmegfelelőbb tárgyalási módot. Lehet földrajzi egységeket a tárgyalás alapjául tenni, lehet az egyes államok történetét kiinduló pontnak tekinteni, lehetséges az egyes népek történeti útját nyomon követni, és még több más tárgyalási mód is elképzelhető. A legkézenfekvőbbnek látszott a nagy civilizációs egységeket alapul venni, de bizonyos esetekben az állam szerinti tárgyalás látszott kézenfekvőbbnek. Tehát a tananyag beosztása gyakorlati, mely e két szempont, a civilizációs és állami keretek keveredéséből jött létre.

Ily módon a Kelet történetének kronológiája hét, nagyobb egységből áll (időben előre, térben pedig  nyugatról kelet felé haladván), s az egyes egységeken belül további tematikai és időbeli osztatok szerepelnek.

1.Az ókori Közel- és Közép-Kelet

·        Egyiptom

·        Izráel

·        Mezopotámia, Szíria és Anatólia

Az ókori India

Az ókori Kína

A muszlim világ

·        A Kalifátus

·        Az iszlám kori Irán

·        Az Oszmán Birodalom és a Török Köztársaság

Belső-Ázsia

·        Belső-Ázsia a monmgol kor előtt

·        A mongol birodalmak

·        Közép-Ázsia a mongol kpr utánj

·        Mongólia és Tibet

India a közép- és újkolrban

Tábol-Kelet

·        Kína

·        Korea

·        Japán

Ez a kevert, praktikus tárgyalásmód nagyrészt kapcsolódik a keleti nyelvek és kulturák alapszak szakirányaihoz, melyek a következők:

Altajisztika, Arab, Hebraisztika, Indológia, Iranisztika, Japán, Kínai, Koreai, Mongol, Tibeti, Török, Újgörög.

Mindössze pár “hiánya” lesz kronológiánknak, legalább is földrajzi értelemben. Egyrészt a keleti nyelvek és kulturák szakirány újgörög szakirányának a bizánci történelem felelne meg, de mivel ez hagyományosan sosem került a keleti történelem tárgyalásához, így e téren mi sem teszünk kivételt és Bizáncot munkánk keretein kívül hagyjuk. Pedig a bizánci történelem az ókori Közel-Kelet és az iszlám korabeli Közel-Kelet között lényeges láncszemet képez és kétségkívül sok keleti elemet is tartalmaz. A másik “hiány”, részben Bizánccal is összefüggésben, a Kaukázus történetének elhagyása. Olyan kaukázusi államok, mint Örményország és Grúzia mély történeti és kulturális nyomokat hagytak maguk után. Ezenkívül a Kaukázus, még nyilvánvalóbban mint Bizánc, a Kelet történetének is szerves része, de a magyar kutatás és szakirodalom által sajnálatosan elhanyagolt terület. Talán egy későbbi alkalommal Bizáncot és a Kaukázust is be tudjuk vonni kronológiánkba. Végül Hátsó-India és Indonézia története teljes egészében hiányzik kronológiánkból. Ennek kizárólagos oka, hogy ez a terület szakirányként nem szerepel a magyar egyetemek kínálatában, és szakember hiányában, úgy tűnik, hosszabb ideig nem is fog.

A nyolc rész között természetesen sok időrendi és ténybeli átfedés van, hiszen ez a felépítés gyakorlati megfontolásokból született. Így például Kína, Japán és Korea, India, és Irán esetében az ókortól a 20. századig terjedő kronológiákról van szó, míg az iszlám civilizáció esetében per definitionem egy későbbi Kr.u. 7. században kezdődő s máig nyúló civilizációt tárgyalunk. Az iszlám civilizációhoz tartoznak a 7. század utáni Irán és India területének és történetének bizonyos részei, valamint az Oszmán-török Birodalom és részben Belső-Ázsia is (főleg annak közép-ázsiai része). Mégis ezeket gyakorlati megfontolásból külön tárgyaljuk, s “A muszlim világ” alatt elsősorban a Kalifátus történetét vesszük a mongol hódításig, az iszlám kori Iránt és az Oszmán Birodalmat. Mindezzel csak jeleztem, hogy ezek a gyakorlati kompromisszumok nem nehezítik, sőt inkább könnyebbé teszik a műben való eligazodást.

Egy szót kell szólnunk történeti kronológiánk alsó határáról is. Elvben a jelen korig tárgyalhatnánk a történelmet, a legújabbkori és kortárs történelmet is beleértve. Mégis nem minden esetben követtük ezt a gyakorlatot, mivel a legújabbkori és kortárs történelem olyan mennyiségű adatot tartalmaz, amelynek a feldolgozása egy külön munkába kívánkozik. Alsó határnak sok esetben jól adódik a 20. század eleje és az I. világháború ideje, amely időszakban több, évszázados dinasztia omlott össze. Kínában az évezredes monarchia dőlt össze, a több mint 600 éves oszmánli dinasztia bukásával szinte az egész szunnita iszlám világ hullott darabjaira, Iránban pedig a Kádzsár-dinasztia bukását szinte csak történeti ráadásként követte a kérész életű Pehlevi-dinasztia, amelynek 1978-as bukásával az évezredes iráni monarchia szűnt meg létezni. Ennek ellenére Kína, Irán és Törökország történetét is tovább folytattuk, de jóval vázlatosabban mint az előző korok esetében. Mindössze Közép-Ázsia történetében teszünk kivételt és a tárgyalás valamivel előbb, az 1860/70-es években szakítottuk meg, mikor is a közép-ázsiai kánságok orosz fennhatóság alá kerültek.

Ami a digitális könyv szerkezeti felépítését illeti, a fentebb említett hét nagyobb egység és az azokon belüli kisebb egységek hasonló elvek mentén épülnek fel. Először egy rövid bevezetés körvonalazza az illető civilizációval kapcsolatos alapkérdéseket, mondhatnánk, hogy az illető civilizációhoz nyújt történeti bevezetést, megfelelő bibliográfiai eligazítással. Ezután következik a történelem kronológiai váza, változó terjedelemben. A kronológiák után sok esetben készültek összefoglaló táblázatok az egyes uralkodói dinasztiákról, mely az uralkodók nevét és uralkodási dátumát tartalmazzák. Természetesen a teljességre itt sem lehetett törekedni, csak a “legfontosabb” dinasztiák névsorai kerültek be az anyagunkba. A hét szerkezeti egység után egy egységes Glosszáriumot terveztünk, mely a kronológiákban előforduló személy- és földrajzi neveket tartalmazza, rövid magyarázatok kíséretében. Ez az anyag azonban egyelőre még egyenetlen, nem minden részhez készült el, így a meglévő anyagokat a megfelelő történeti kronológiai rész után helyeztük el. Nem mondtunk le róla, hogy ez a Glosszárium egyszer elkészül egységes formában és akkor a kronológia után elhelyezhetjük.

Egy ilyen jellegű műben a digitális eszközök, elsősorban a megfelelő linkek hihetetlenül nagy segítséget jelenthetnek, egyelőre azonban technikai okokból nem tudtuk ezeket elkészíteni. Reméljük, hogy belátható időn belül ez is megszületik, hogy segítse a további tájékozódást és elmélyülést az anyagban.

Egy digitális tankönyv soha sincsen befejezve, legnagyobb erénye éppen a változtathatóság. Kérünk ezért minden oktatót, hallgatót és érdeklődő olvasót, ha hibát fedez fel, vagy jobbító szándékkal valamilyen változtatást akar javasolni, tegye meg.

Bízunk benne, hogy ez az oktatási segédanyag alapvetően fogja segíteni a hallgatók széles körének tájékozódását, és pár év múlva javított és bővített formában, akár nyomtatásban is megjelentetve, nélkülözhetetlen kézikönyvként fog szolgálni stúdiumaik folytatásában.