|
A MONGOL BIRODALMAK
A Mongol Birodalom a világtörténelem egyedülálló jelensége. Szerény kezdetekből egy Temüdzsin nevű helyi mongol törzsfő, a későbbi Dzsingisz kán, 1206-ban az összes mongol törzset egyesíti, majd húsz éve hódítás és szervező munka után, 1227-ben bekövetkezett halálakor Ázsia legnagyobb kiterjedésű birodalmát hagyta maga után. A hódított területek azonban nemhogy kikerültek volna az elhunyt hódító hatalma alól, ahogyan sok esetben történt Belső-Ázsia nomád hódítói esetében, de tehetséges utódai, négy fia (Dzsocsi, Csagatáj, Ögödej, Toluj) vezetésével a birodalomalapító szándékának megfelelően pár évtized alatt az akkori világ legnagyobb kiterjedésű eurázsiai szárazföldi hatalmává építették ki a Mongol Birodalmat, mely Kínától egészen a Kárpát-medencéig fogta egybe Eurázsia sok-sok népét, országát és kultúráját. A Mongol Birodalom formális egysége a nagykán (kagán) fősége alatt lényegében az 1260-as évekig tartott, ezután az egyes birodalomrészek, mongol-török nevükön az uluszok önállósodtak Dzsingisz egy-egy fiának vagy unokájának a vezetése alatt. Kína és Mongólia a Toluj ág uralma alá került: Dzsingisz unokája, Kubiláj nemcsak nagykán, hanem egyben kínai császár is lett, a mongol eredetű Jüan-dinasztia megalapítója.. Testvére, Hülegü az iráni mongolok első uralkodója lett, akit ilkánnak neveztek ezután, s akik mintegy száz évig uralták Perzsia trónját. Belső-Ázsia középső területeit az Ögödej és Csagatáj-ág uralta, de a Csagatáj-ág hamarosan egyeduralomra tett szert s Ögödej leszármazottai végleg kisziorultak a hatalomból. Végül Belső-Ázsia nyugati fele és a kelet-európai steppevidék Dzsocsi leszármazottainak kezébe került, amely területen Dzsocsi két fia Orda és Batu szervezett mongol birodalmat, melynek saját korukban nem volt egységes neve, hanem Kék és Fehér Hordából állott, de utólag ezt a nyugati mongol birodalmat és részeit vagy Kipcsak Kánságnak (utalva a mongol hódítás előtti kipcsak-török népességre) vagy a 16. század utáni orosz névhasználatot követve Arany Hordának nevezzük. Tehát az 1260-as évektől kezdve négy nagyobb dzsingiszida mongol birodalmat tartunk számon, nyugatról kelet felé haladva: az Arany Hordát (Dzsocsi ulusza), az ilkánok Iránját (Toluj ulusza), a Csagatáj Kánságot (Csagatáj ulusza) és a Yuan-dinasztia Kínáját (Toluj ulusza). Láthatjuk, hogy a legkisebb Dzsingiszfi, Toluj fiai Kubiláj és Hülegü birtokolták Kínát és Iránt, és ez biztosította, hogy e két mongol ulusz között intenzív kereskedelmi és kulturális kapcsolatok alakultak ki végig a 13-14. század folyamán. Iránban és Kínában a 14. század közepére gyengült meg, illetve szűnt meg a mongol uralom, de az Arany Horda és a Csagatáj Kánság területein is ekkor az anarchia és bomlás tünetei mutatkoztak. Ennek ellenére, az Arany Horda területén még évszázadokig tudták a dzsocsidák hatalmukat gyakorolni, a Csagatáj uluszban pedig a timurida intermezzo után ismét visszatértek, és nem egy helyen a 18-19. századi orosz hódítások koráig Dzsingisz kán dzsocsida leszármazottai adták az uralkodó dinasztiákat. A következőkben e felosztás szerint tárgyaljuk a mongol államok 13-14. századi történetét, azaz először a de jure mongol egység korszakát vesszük az 1260-as évekig, majd az ebből önállósodó részbirodalmakét, a következőképpen:
1. A Nagy Mongol Birodalom.
2. Az Arany Horda (Dzsocsi ulusza) és utódai.
3. A mongol ilkánok Iránban.
4. A Csagatáj Kánság.
5. A mongolok Kínában (Yuan-dinasztia).
1. A NAGY MONGOL BIRODALOM
Irodalom:
A Mongolok Titkos Története. Közreadja Ligeti L. Bp. 1962.
Napkelet felfedezése. Julianus, Plano Carpini és Rubruk útijelentései. Közreadja Györffy Gy. Bp. 1965.
The Secret History of the Mongols. A Mongolian Epic Chronicle of the Thirteenth Century. Translated with a historical and philological commentary by Igor de Rachewiltz. Brill: Leiden – Boston 2004. [Brill’s Inner Asian Library 7/1-2]
Morgan, David O.: The Mongols (1986)
Marshall, R.: Storm from the East. From Genghis Khan to Khubilai Khan (1993)
Boyle, J.A.: The Mongol World Empire (1977)
Saunders, John J.: The History of the Mongol Conquests (1971)
Spuler, B.: The Muslim World: a Historical Survey. Part II: The Mongol Period (1960)
Holt, P.M. and Lambton, A.K.S. (eds.), The Cambridge History of Islam (1970)
Chambers, J.: The Devil’s Horsemen. New York 1979.
Morgan, D.O.: Persian Historians and the Mongols. In: D.O. Morgan (ed.), Medieval Historical Writing in the Christian and Islamic Worlds (1982), 109-24.
Morgan, D.O.: The Mongol Empire: a review article, Bulletin of the School of Oriental and African Studies 44 (1981), 120-5.
Jackson, P.: The dissolution of the Mongol Empire, Central Asiatic Journal 22 (1978), 186-244.
1189 Temüdzsin, a későbbi Dzsingisz kán születése.
1201 Dzsamukát gürkánná választja egy ellenséges koalíció.
1202 Győzelem a tatárok felett.
1203 A kereitek leverése.
1204 Végleges győzelem a najmanok felett.
1205 A merkitek leverése. Dzsamuka halála.
1206 A karlukok és ujgurok behódolása.
1207 Az erdei népek (hoyin irgen) meghódoltatása.
1210 AKarakitaj Birodalom vége.
1214 A mongol támadások miatt a dzsürcsi Jin-dinasztia Kaifengbe helyezi át székhelyét. A mongoloknak jelentős hadisarcot fizetnek.
1216 A kunok befogadták a mongolokkal szemben álló merkiteket.
1220 Jurij Vszevolodovics nagyfejedelem hadjárata Volgai Bulgária ellen, az alsó Oka vidék elfoglalása.
1220 – 1223 Mongol betörés Dél-Oroszországba.
1221 Jurij Vszevolodovics megalapítja Nyizsnyij Novgorod városát egy mordvin erődítmény helyén.
1222 – 1223 A mongolok első kaukázusi hadjárata. Szübedej és Dzsebe vezetésével átkeltek a Kaukázuson és szétverték a grúz király seregét, köztük a szövetséges alánokat, és országát kifosztották. Ezután a mongolok, a velük szövetséges kun-kipcsakok ellen fordultak, akik a Volga és Dnyeper közötti testvéreikhez menekültek. A mongolok, őket üldözve, betörtek és elpusztították a krími Szudak városát.
1223. május 31. Szübedej és Dzsebe mongol hadai Köten kún fejedelem ellen vonultak, aki apósához, Msztyiszlavhoz, a halicsi fejedelemhez fordult segítségért. Az egyesített kun-orosz sereget a mongolok a Kalka folyó menti csatában leverték.
1223 – 1224 Visszaúton a mongolok betörtek Volgai Bulgáriába, de ellenállásba ütközve a kámai bolgárok ráészéről, haza vonultak.
1227 • A Tangut (Xixia) Birodalom bukása Északnyugat-Kínában.
• Apja előtt mintegy fél évvel, meghal Dzsingisz kán legidősebb fia, Dzsocsi. Örököse Dzsocsi második fia, Batu lett.
1227. augusztus 18. Dzsingisz kán halála.
1229 • Az új nagykán, Toluj másfél éves régenssége után, Dzsingisz második fia Ögödej lesz.
• A mongolok a kitaj Yelü Chucait bízzák meg Észak-Kína közigazgatásának irányításával.
1232 Dzsingisz kán negyedik fiának,Tolujnak a halála.
1233 A mongolok elfoglalják Kaifenget.
1234 Song és mongol hadak elfoglalják Jingzhout, összeomlik a Jin-dinasztia uralma Észak-Kínában.
1235 Kuriltáj határoz az összbirodalmi hadjáratokról, köztük a nyugatiról is.
1236 – 1237 A mongolok Batu kán vezetésével meghódítják Volgai Bulgáriát, maga a főváros Bulgár is elesik. A hadjárat vezetője az 1223-ban már tapasztalatot szerzett Szübedej volt. A volgai bolgárok tömegesen elmenekülnek és a Vlagyimiri fejedelemség határán belül Jurij Vszevolodovics nagyfejedelem letelepíti őket.
1237 A mongolok a Volgán átkelnek és az orosz fejedelemségek ellen vonulnak.
1237. december 21. Rjazany és védője, Jurij Igorevics fejedelem elesik.
1238. február 8. Vlagyimir és Szuzdál eleste., II. Jurij nagyfejedelem Novgorodba menekül
1238. március 4. A Szity folyó menti csatában (Jaroszlávltól északra) sz oroszok vereséget szenvednek Batu tatárjaitól. II. Jurij, vlagyimir-szuzdáli nagyfejedelem a harctéren elsik, unakotestvéreével Vszevolod jaroszlávli fejedelemmel együtt. A tatárok elleni szervezett orosz ellenállás megtörik.
1238. április 5. Torzsok városa elesik.
1239 II. Vlagyimir Rurikovics kijevi nagyfejedelem halála.
1239 A tatárok másodszor is betörnek Grúziába. Möngke, a későbbi nagykán az alánokat és cserkeszeket győzi le, Batu a kunok egy részét. A maradék kunok, mintegy 40.000 család, Köten (magyarul Kötöny) vezetésével a Magyar Királyság területére telepszik.
1240 Batu elfoglalja és feldúlja Pereszlavot és Csernyigovot.
1240 A tatárok adót vetnek ki az orosz földekre. A 19. századi orosz történetírás az 1240 és 1480 közötti periódust az orosz történelem “tatár iga korszaká”-nak nevezte el
1240. július 15. A novgorodiak a fiatal Alekszandr Nyevszkij fejedelem vezetésével ellenállnak a svéd támadásnak a Néva menti csatában. E csata emlékére kapta később Alekszandr Jaroszlavics fejedelem a Nyevszkij ’névai’ jelzőt.
1240 A tatárok betörnek Lengyelországba és Sziléziába.
1240. december 6. (vagy november 19?) Batu beveszi és elpusztítja Kijevet.
1241. április 9. (5?) A tatárok legyőzik az egyesült német-lengyel haderőt a sziléziai Liegnitz-nél (ma Legnica).
1241. április 11. Batu és Szübetej leverik a magyar haderőt a Muhi pusztán.
1241 A tatárok feldúlják Magyarországot.
1241. december 11. Ögödej nagykán halála. A régens, a nagykán özvegye Döregene lesz.
1241. december. A tatárok Horvátországba törnek be, elfoglalják Zágrábot.
1242. április 11. (5?). A Peipus-tavi (Csúd-tavi) csatában („jégcsata” néven is emlegetik) Alekszandr Nyevszkij a novgorodiak élén legyőzi a livóniai német lovagrendet. (Erről az eseményről szól Ejzenstejn híres filmje az „Alekszander Nyevszkij”, mely a korabeli orosz-német ellentétet a múltba kivetítve történelmietlenül aktualizál.)
1242 – 1258 Az utolsó bagdadi kalifa, Musztaszim uralkodása.
1242 IV. Béla magyar király Dalmáciába menekül, ahol a tatárok egészen Trogirig (Trau) üldözik.
1242. tavasz Batu serege Szerbiát és Bulgáriát feldúlva hazatér Desti Kipcsakba. A közvetlen tatár veszély Európában megszűnik.
1242 Georgiosz Pachümerész, a nagy bizánci polihisztor és történetíró születése, aki történeti munkájában kora tatár eseményeiről fontos tudósításokat közöl.
1243 • Sokan ezt az évet tartják az Arany Horda “alapítási” évének, mivel az európai hadjárat után a hódító tatárok és a helyi kun-kipcsak lakosság összeolvadásából ekkor indul meg a nyugati mongol állam kialakulása. Mások 1236-tól, Bulgár elestétől számítják ugyanezt.
• Először utazik Jaroszláv Vszevolodovics személyében orosz fejedelem a tatár kán, jelen esetben Batu szállására, hogy az oklevéllel (jarlik) jogosítsa fel az uralkodásra. A tatár kán invesztitura-joga az orosz fejedelemségek tatár fennhatóság alá vetését fejezte ki. A vlagyimir-szuzdáli fejedelemség mellett Jaroszláv a kijevit is megkapta.
• IV. Ince ül a pápai trónra, aki nemsokára megbízza a ferences szerzetes Plano Carpini Jánost, hogy misssziót vezessen a mongol uralkodói udvarba, a mongolok megtérítésének szándékával.
1243. július 26. A köszedági csatában (ma Kösedag, Törökországban Sivas és Erzincan között) a mongolok Bajdzsu vezetésével leverik az anatóliai (Rúm) szeldzsukokat. Uralkodójuk, II. Kejhüszrev Antalyába menekül, de később békét köt a mongolokkal és adófizetésre kötelezi magát.
1245 Lyonban összeül a XII. egyetemes zsinat, hogy a hetedik keresztes hadjáratot megszervezze Jeruzsálem felszabadításáért.
1246 • Güjük kán, Ögödej fia, mint a Mongol Birodalom harmadik nagykánja, trónralép.
• Áprilisban Plano Carpini, IV. Ince pápa követe megérkezik Batu kán táborába, aki tovább küldi Karakorumba., a mongol fővárosba, ahová júliusban érkezik meg. Augusztusban az új nagykán választás után a pápai küldöttek is résztvesznek Güjük kán intronizációján. A ferencesek novemberben indulnak hazafelé.
1247 A Bajdzsut leváltó Eldzsigidej, a közel-keleti mongol erők új hadvezére megérkezik örményországi szállására.
1247 – 1318 Fazlulláh Rasídaddín, az iráni mongol kor államférfia és legnagyobb perzsa történetírója.
1248 Batut Güjük nagykán a szállására rendelte. Dzsungária határán, az Alakul-tónál értesült Batu, hogy Güjük ellene vonul és meg akarja lepni, de ekkor váratlanul meghalt a nagykán. A nagykán megválasztásáig Ogul-Kajmis, Güjük nagykán özvegye lett a régens.
1249 • IX. Lajos francia király elfoglalja Damiettát (Egyiptom).
• IX. Lajos francia király Longjumeau Andrást küldi követként a mongolokhoz.
1250 április 30. IX. Lajos francia királyt 1 millió dinárért kiváltják a fogságból, és Damiettát a mamelukoknak visszaadja.
| 
