1. MONGÓLIA

(1368-1993)

A mongol Yuan-dinasztia és a nagy mongol birodalom bukása után Belső-Ázsia politikai térképe jelentős mértékben átalakult. A mai Mongólia területén – a központi mongol szállásterületen – élő népek hatalma meggyengült, a nagy mongol birodalom utódállamai elszakadva a központi területektől saját, önálló életet éltek. Az 1360-as években Kínában lejátszódó felkelés 1368-ban a mongol eredetű dinasztia bukásához vezetett, és az utolsó mongol uralkodó, Togontemür kénytelen volt elhagyni nem csak a trónt, de az országot is. A Yuan-házat a kínai császári trónon követő Ming-dinasztia több hadjáratot is indított a mongolok ellen, 1380-ban a régi mongol birodalmi központot és fővárost, Karakorumot is felégették, ezzel még inkább meggyengítve a mongol terület nagykánjának uralmát. A központi hatalom meggyengülésével Mongólia területe kisebb kánságokra szakadt, melyek gyakran egymással szemben is hadat viseltek. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Kínától északra, északnyugatra elterülő, nomádok lakta pusztákon a 15. század elején egy újabb hatalmi központ alakulhatott ki. A század legelején a mongolok közötti vezető szerep a nyugati-mongolok, az ojrátok kezébe kerül, akik az Altaj-hegységtől nyugatra fekvő területekről kiindulva fokozatosan terjesztik ki hatalmukat a Góbi sivatagtól északra eső területekre is. Beavatkoznak a keleti mongol kánság – a központi szállásterület, a későbbi halha-mongol területek – életébe, és fokozatosan egyre jelentősebb hatalomra tesznek szert. Az ojrátok a mongol területek kánjainak gyengülésével párhuzamosan egyre fontosabb hatalmi tényezőt jelentenek, akik gyakran keverednek háborúba mind a keleti mongol területekkel, mind a Ming-dinasztiával. A 16. század eleje ismét egy rövidebb felvirágzás időszaka a központi területen, amikor Dajan kánnak sikerül egyesítenie a keleti mongolokat, és így 1543-ban bekövetkezett haláláig egy viszonylag egységes mongol kánságot hoz létre. Hatalmát azonban nem sikerül maradéktalanul utódaira hagynia, így a Góbiól délre eső területeken a tümet Altan és a csahar Ligdan kán próbálkozhat az egységes mongol állam létrehozásával. Egyikük sem könyvelhet el tartós sikereket, bár mindketten jelentős alakjai a mongol történelemnek csakúgy, mint a belső-ázsiai és mongol buddhizmus történetének. A 17. század közepén a mandzsuk megjelenése jelentős hatással van a mongolok életére is, hiszen a Góbitól délre eső területek mongol kánjai már 1636-ban kénytelenek elismerni maguk felett a mandzsuk fennhatóságát. Az ezzel szinte egy időben Dzsungáriában létrejövő Ojrát Kánság rövid ideig stabil ellenpontot jelent a mandzsu előretöréssel szemben, azonban függetlenségét nem képes megőrizni, és a halha-mongol területek 1691-ben bekövetkezett behódolása után alig fél évszázaddal, 1757-ben szintén a mandzsu birodalom részévé válik. Ezzel Belső-Ázsia mongol népek által lakott területei a mandzsu Kína uralma alá kerülnek, s ez az állapot 1911-ig nem is változik. A dinasztia bukása után a Góbitól északra eső Külső-Mongólia kikiáltja függetlenségét, de ezt a nemzetközi diplomáciában képtelen elfogadtatni, így kénytelen megelégedni az 1915-ös kjahtai szerződés biztosította részleges autonómiával, de ez még így is előrelépést jelent, hiszen sem a belső-mongol területeken, sem a Dzsungáriában élő mongoloknak nincs esélyük a Kínától való elszakadásra. A Szovjetunióval 1922-ben kötött szerződés már önálló államként kezeli Mongóliát, bár Mongólia Kína általi elismerésére még csaknem negyed századot várni kell. 1946 januárjában már Kína is független államként ismeri el az országot, mely 1990-ben a szovjetek rendkívül erős befolyásának megszűnése után immár politikai értelemben is teljesen önálló állammá válhatott.

Irodalom:

Bawden, Ch. R.: Modern History of Mongolia. Frederick A. Praeger Publishers, New York 1968.

Berholz, Fred W.: The Partition of the Steppe. Peter Lang Publishing, New York 1993.

Birtalan Á. – Rákos A.: Kalmükök. Egy európai mongol nép. Terebess Kiadó, Budapest, 2002.

Diószegi, I.: A nagyhatalmi politika másfél évszázada 1789-1939. Budapest 1994.

Gernet, J.: A kínai civilizáció története. Osiris Kiadó, Budapest 2001.

Lőrincz László: Mongólia története, Gondolat, Budapest 1977.

Rupen, R. A.: Mongols of the Twentieth Century. Indiana University, Bloomington 1964.

Szvák, Gy. – Font, M. – Krausz, T.- Niederhauser, E.: Oroszország története – a Szovjetúnió története. Maecenas, Budapest 1997.

Tsepon W. D. Shakabpa: Tibet története. Osiris-Bódhiszattva, Budapest 2000.

1368   A Yuan-dinasztia bukása Kínában. A 9. hónapban Togontemür kán, az utolsó Yuan uralkodó visszatér a mongol szállásterületre.

1370   Togontemür kán halála, utóda Biligt (Ajusridar) kán. Ekkor kezdik papírra vetni a Yuan-dinasztia évkönyvét.

1370–73   Háború a Ming-dinasztia és a mongolok között.

1372   Ajusridara Karakorumban felveszi a nagykáni címet, melyet 1378-ig birtokol. Célja a Yuan hatalom visszaállítása, azonban kénytelen a Mingek ellen saját területei védelmére koncentrálni. Csapatai Karakorumnál megállítják a Mingek előretörését.

1378   Ajusridar halála. Utóda a testvére, Tögsztömör (Ushal) kán (1370–1388). A mongol birodalom ekkorra lényegében a mai Mongólia területére korlátozódik. Déli határa a Nagy Fal, a keleti a Hingan-hegység, az északi az Irtis és a Jenyiszej, a nyugati határa pedig a Tianshan-hegység.

1380   A Ming seregek felégetik Karakorumot, a mongol fővárost.

1388   Tögsztömör kán gyilkosság áldozata lesz. Összecsapások a mongol és kínai csapatok között. A kínaiak elfoglalják a Halha-folyó és a Kerülen közötti területeket. Tögsztömör legidősebb fia Inhdzorig néven foglalja el a káni trónt.

1389   A Mongolok titkos történetének első kínai-mongol nyelvű kiadása.

1392   Inhdzorig halála után testvére, Elbeg kán lesz a keleti mongol területek uralkodója.

1400   Güntömör kán foglalja el a trónt. A 15. században a központi és keleti mongol területekről a hatalmi súlypont fokozatosa a nyugati mongol (ojrát) területekre helyeződik át. A hagyomány szerint az ojrátok uralma a keleti dzsingiszida kánok kegyes ajándéka.

1403   Az ojrát Möngketemür kán három fia, Mahmud (Batula csingsang), Tajvan és Batbold három csoportra osztja fel a mongolokat.

1412    A Kubiláj-házból származó Öldzsejtemür kán megpróbálja magához ragadni a hatalmat. A Mingek megrémülnek a Yuan restauráció veszélyétől, ezért csapatokat vezényelnek ellene. A kínai győzelmet kihasználva az ojrátok magukhoz ragadják a kezdeményezést, megölik a keleti-mongol Bujansir kánt, és helyére Delbeg (1395–1415) kánt ültetik.

1414   Ojrát és keleti mongol összecsapások, melyek során a Ming Kína a keleti mongolokat támogatja.

1417   Mahmud fia Togon a dörvön ojrat, a„négy ojrát” törzs élére áll. Időszakos békét köt a keleti mongolokkal.

1418–1439   Togon taidzsi (herceg) régensként uralkodik a keleti mongol területek felett.

1434   Az ojrátok nyugati és keleti irányba is terjeszkednek. Nyugaton az Ili folyó, Keleten Korea a határ. Inkább kereskedelmi, mint tényleges hatalmi befolyás alakul ki ezeken a területeken.

1438   Togon maga választja ki a nagykánt, így Tajcunt ültetik a trónra, aki csak névlegesen uralkodik.

1439–1455   Togon fia Eszen átveszi az ojrátok feletti irányítást. Bár a tényleges irányítás az ő kezében van, apjához hasonlóan neki is meg kell elégednie a taidzsi ranggal.

1439   Togtobuka (Dajszun) foglalja el a mongol káni trónt.

1449   Eszen tovább terjeszkedik. Nyugaton Hami városa a cél, keleten pedig megtámadja a kínai Ming-dinasztia területeit.

1450   Eszen békét köt a Mingekkel, miután egy évvel korábban jelentős vereséget mér a kínai csapatokra, és fogságba ejti a Ming császárt is.

1451   A turfáni Har usz vidékén kurultájt tartanak.

1452   Eszen szövetségeseivel megtámadja az apja által trónra ültetett Togtobukát, aki vereséget szenved, és nemsokára merénylet következtében életét is veszti.

1453   Eszen taidzsi magát kiáltja ki nagykánná, de egy évvel később (1454) korábbi szövetségesei ellene fordulnak, és meggyilkolják.

1457–59  Az ojrátok ismét több támadást indítanak a Ming területek ellen.

1461   A Ming-dinasztia a jelentősebb összecsapások és több vereség után tárgyalóasztalhoz invitálja a nyugati mongol kánságok képviselőit, céljuk, hogy egyfajta szövetségi szerződés aláírásával csillapítsák le a nyugati szomszéd új területek iránti vágyát.

1470   A hétéves Batu Möngkének, mint a nagykáni cím várományosának, a keleti mongolok dzsingiszida hagyományoknak megfelelően a „8 fehét jurta” előtt a „Dajan” címet adományozzák.

1478   Batu Möngke Dajan (1464) kán sikeresen egyesíti a mongolokat a központi (a mai Mongol Köztársasághoz tartozó) területeken. Dzsingiszida restauráció. Visszaállítja a régi mongol közigazgatási rendszert, mely most már csak a keleti mongolokra terjed ki. A bal szárny élén ő maga áll, ide tartoznak a csaharok, halhák, urjanhajok. A jobb szárnyat fia vezeti, az ordosziak, tümetek és horcsinok élén. Újabb rövid fénykor, ekkor azonban az ojrátok már külön hatalmi központot alkotnak.

1488   Dajan kán kereskedelmi szerződést köt a kínai Ming-dinasztiával.

1489-96   Folyamatos csatározások Dajan kán és az ojrátok között.

1500   Megszakad a kereskedelmi kapcsolat a mongolok és Kína között. Dajan több rablóhadjáratot vezet az észak-kínai területekre.

1529   A tümet Altan kán (1507–1583) fellázad Dajan utódainak egységesítő törekvéseivel szemben. Követeket küld Pekingbe az esetleges szövetségkötés érdekében, a kínaiak azonban nem tárgyalnak vele. Feldúlja Datong erődjét.

1530   Altan betör Gansuba, és sikeresen sarcoltatja a területet. Mivel a kínaiak csak ideiglenesen hajlandóak kereskedni vele, uralkodása alatt többször újra kirobbannak a harcok közte és a Mingek között.

1543   Dajan kán meghal. Ő a legutolsó dzsingiszida kán, aki csaknem egész Mongólia területére ki tudta terjeszteni hatalmát.

1551   Altan békeszerződést köt a Mingekkel, mely engedélyezi a kínai-mongol határterületen folyó kereskedelmet is.

1554 Altan kán megalapítja Köke kota városát (ma Huhot a kínai Belső-Mongol Autonóm Területen). A mongol hatalmi központ délre tolódik.

1559   Altan hódoltatja a Kukunorban élő mongolokat.

1578. 5. hónap 15.   Altan kán fogadja Szönam Gyacót, a tibeti gelugpa rend fejét. Az egyházfőnek a Dalai láma címet adományozza, és létrehozza az egyházi törvényeket. A halha-mongol Abataj kán (Ocsiroj kán, 1554–1586) buddhista hitre tér.

1579   Altan kán Höh hot-ban (ma Huhot) buddhista kolostort alapít.

1582   Altan kán halála. A kozák Jermak legyőzi Kücsüm kánt, és elfoglalja a szibériai Irkutszkot.

1586   A halha-mongol terület központjában az Orhon partján megalapítják az Erdeni Dzú buddhista kolostort. Az 1930-as években bekövetkezett lámaüldözésekig ez marad Mongólia legnagyobb kolostora.

1587   Ajusi güsi új írásjelekkel bővíti a mongol írást.

1599   Az ojrát írástudó Zaja pandita születése (meghal 1662-ben).

1604   A tümet Altan kán unokáját teszik meg a dalai lámává. Ö a negyedik reinkarnáció. A csahar Ligdan kán születése (meghal 1634-ben).

1607   Az első ojrát követség megérkezik az orosz fővárosba.

1608   A halha Altan kán követséget küld az orosz cárhoz. Az első orosz követség 1616-ban érkezik Külső-Mongóliába (a mai Mongol Köztársaság területe).

1616   A mandzsu uralkodó, Nurhacsi kínai mintára felveszi a császári címet.

1619   Ligdan és a mandzsu Nurhacsi első összecsapásai. A mongol kán alattvalói közül többen Nurhacsival tárgyalnak, és végül elismerik maguk felett a mandzsu uralkodó fennhatóságát. Ligdan hódoltatja a kínai Guanning városát.

1624   Mandzsu seregek foglalják el a horcsin-, dörböt-, dzsalajd- és gorlosz-mongol területeket.

1625  Ligdan sikeres támadása a mandzsu hódítások ellen.

1626-27   A mandzsuk újabb mongol területeket foglalnak el, így a dzsarud, bárin, illetve más belső-mongol otog, illetve a harcsin, najman és aohan terület is mandzsu fennhatóság alá kerül.

1628   Ligdan újabb harcai a Mingekkel. A Mongol Arany Kandzsur 113 kötetének első kiadása.

1630   Ligdan a tümet, junsibó, ordosz, avga mongolokkal kénytelen csatázni.

1632  A mandzsu előrenyomulás következtében Ligdan kénytelen Kukunorba visszavonulni. A korábban a sárga süveges egyház terjeszkedését támogató mongol kán most a vörös süvegesek segítségét kéri, de sikert nem ér el.

1634   Ligdan kán himlőben meghal. Szeptember 28-án követség érkezik Abahaj udvarába, mely közli a mandzsu császárral a csahar kán halálát. Abahaj (Hong taidzsi, Hong Taiji) ezzel nem tekinti lezártnak a háborút.

1635  A mandzsu seregek végső csapást mérnek a csaharokra. A halha mongol Tüsijetü kán családjában megszületik Öndür Gegen. Az ojrát mongolok dzsungáriai fejedelmévé Erdenibátor huntaidzsit választják.

1636. május 5.   Az Abahaj által összehívott kurultájon 49 déli mongol kán elfogadja a mandzsu udvar fennhatóságát, ezzel Belső-Mongólia meghódítása lezárul. Létrehozzák a mongol ügyekkel foglalkozó udvari hivatalt. Abahaj megalapítja a Nagy Qing-dinasztiát. A halha kánok először köszöntik a „kilenc fehér ajándékkal” a mandzsu uralkodót.

1637   Meghal Cogtu tajidzsi (Fényes herceg) (1580–1637), az egyetlen jelentős halha kán, aki a déli mongolokkal szövetkezve véget akart vetni a mandzsu terjeszkedésnek. Mivel a vörös süveges lámaizmus híve volt, szállásterületéről menekülnie kellett, és a Kukunor vidékén telepedett le. Nem sikerült csapatait egyesítenie Ligdan seregeivel. Egy Tibet elleni hadjárat során veszti életét.

1638  A mandzsu udvar létrehoz egy új kormányzati intézményt, melynek feladata eleinte a csahar, később a Nagy Faltól északra eső összes terület irányítása.

1639  Mongol előkelők a Sirét cagán nórnál elismerik Öndür Gegent a mongol egyház vezetőjének. Először adományoznak pásztorcsaládokat Öndür Gegennek, ezzel megkezdődik egy új társadalmi réteg, a sabik kialakulása.

1640   A Tarbagataj hegység Ulán burá nevű területén az ojrát és halha előkelők gyűlése elfogadja a „44 nagy törvényt”, az Ih Cádzot (Cádzsin bicsig). Ezzel létre jön az Ojrát Kánság, melynek első uralkodója Erdenibátor huntaidzsi.

1642   A hosut Güsri kán segítségével a gelugpa egyház vezetője, az 5. dalai láma megszerzi a Tibet feletti fennhatóságot. Létrejön a teokratikus tibeti kormányzat.

1643   Meghal Abahaj. Kínában parasztfelkelés tör ki, mely során a felkelők elfoglalják Pekinget is. Az utolsó Ming uralkodó halála után a dinasztia saját erejéből képtelen visszaszorítani a felkelőket, ezért egy tábornok az északi határ közelében engedélyezi, hogy mandzsu csapatok vonuljanak a felkelők ellen. A mandzsuk leverik e felkelést, de győzelmük után nem hagyják el az országot. Elfoglalják Pekinget is.

1644  A Qing-dinasztia uralmának kezdete Kínában.

1646. június   A halha mongol Szecsen kán felkelést szervez a mandzsuk ellen, melyet Dodo herceg hamarosan megtorol.

1648   Az ojrát Zaja pandita megalkotja a világos írást.

1650   Az 5. dalai láma Tāranātha újabb megtestesülésének nyilvánítja Öndür Gegent, és a Dzsebdzundamba címet adományozza neki. Ezzel ő lesz a mongol buddhista egyház feje, az első bogdo gegen (Dzsebdzundamba).

1651   Öndür Gegen visszatér Mongóliába. 600 gelukpa szerzetes kíséri, akiket a dalai láma azért küld a keleti mongol területre, hogy terjesszék a sárga süveges buddhizmust. Ezzel egyre jelentősebbé válik a tibeti buddhista befolyás a mongol területeken is.

1652   Az 5. dalai láma Kínába utazik, hogy a mandzsu császárral tárgyaljon. A mandzsu uralkodó elismerve a dalai láma hatalmát, pecsétet adományoz neki. Ezzel lépéseket tesz a dalai láma feletti császári fennhatóság kiépítésére.

1659   Az első bogdo gegen már az egyik legbefolyásosabb mongol vezetővé válik. Előkelő címeket adományoz több mongol kiváltságosnak, és megpróbál a dalai lámához hasonló teokratikus vezető képében kormányozni. Pekingben kinyomtatják az Aranyfény-szútra mongol fordítását.

1661   A Dzsaszagtu kán halálával megindul az a hatalmi harc a két szomszédos halha kánság (Tüsijetü, Dzsaszagtu) között, mely az ojrát-halha háborúhoz vezet. A mandzsu Kangxi császár uralkodásának kezdete.

1665   Szenge, Erdenibátor huntaidzsi fia foglalja el az ojrát káni trónt (1671).

1664   Kangxi császár utasítására kijelölik a mandzsu birodalom és a halha kánság határait, mely a góbi sivatag déli részén húzódik, és mind a mai napig Mongólia déli határa. Ezzel a lépéssel közigazgatási értelemben is elszakítják egymástól Halha-Mongólia és a déli területek népeit.

1671   Miután testvérét a vele szembenálló néhány ojrát előkelő meggyilkolta, Galdan Bosigtu követi bátyját az ojrát trónon. Mivel az új uralkodó korábban szerzetes volt, és a dalai láma udvarában tanult, a Galdanhoz hű ojrát uralkodók a dalai láma engedélyét kérik, hogy a káni trónra emelhessék.

1674   Galdan folyamatos harcok árán sikeresen konszolidálja hatalmát az Ojrát Kánságon belül.

1678–80   Galdan seregei elfoglalják egész Kelet-Turkesztánt, Hamit, Turfánt és Kasgart is.

1683   A mandzsu dinasztia Kína teljes területe felett megszerzi a fennhatóságot.1684   A mandzsu császár felszólítja a dalai lámát, hogy közvetítsen a torzsalkodó mongolok között. A láma ezt készségesen meg is teszi, bízva abban, hogy ezzel tovább növelheti befolyását a halhák felett, kísérletét azonban nem koronázza siker.1684. szeptember 23.   A Mongóliában megkezdődött békítő tárgyalások kudarcot vallanak, nem sikerül megegyezésre bírni a szembenálló mongol kánokat.1685   Galdan a mai Mongólia nyugati területén megalapítja Hovd városát, mely ma megyeközpont.1687   Galdan biztatására a Dzsaszagtu kán, Sara megtámadja a Tüsijetü kánságot, de súlyos vereséget szenved.1687   Ősszel a Tüsijetü kán és a bogdo gegen panasszal él Galdannal szemben a mandzsu császárnál. Az év végén Galdan öccse parancsnoksága alatt sereget küld a halha területre, a haderő azonban vereséget szenved a Tüsijetü kán csapataival szemben.1688. június   Galdan 30 000 fős büntető expedíciót küld a Tüsijetü kán ellen. 1688. szeptember 1.   A bogdo gegen és Tüsijetü kán támogatást kér a mandzsu császártól. Október elején a mandzsu uralkodó elfogadja a kérést, és formálisan a mandzsu dinasztia alattvalójává fogadja a mongol egyházfőt és a kánt. Galdan követei is megjelennek Pekingben, de a mandzsuk mereven elzárkóznak a szövetségkötéstől.1689   A dalai láma ismét közvetít a halhák és az ojrátok között. Az orosz-mandzsu tárgyalások lezárásaként a nyercsinszki szerződésben rögzítik Oroszország és a Mandzsu Birodalom keleti határait.

1690   A tibeti kormány utolsó kísérlete a konfliktus békés rendezésére.

1691. május   A Dolon nurnál összehívott kurultájon a mongol előkelők elismerik maguk felett Kangxi császár fennhatóságát. Ezzel a halha területek is a mandzsu birodalom részévé vállnak. A nagykáni cím elveszti korábbi jelentését – a mandzsu császár nevezheti magát így –, s a legfőbb végrehajtói hatalom a mandzsuk kezébe kerül.

1692   Az ojrát-mandzsu viszony tovább romlik.

1693   A mandzsu császár kizárja az ojrátokat a kínai kereskedelemből. Ezzel jelentős bevételektől esik el az ojrát udvar, amit Galdan nem hajlandó elfogadni.

1694. július.   Galdan levélben követeli a kínai kereskedelmi embargó feloldását, a pekingi udvar azonban figyelmen kívül hagyja a követelést. A konfliktus tovább éleződik.

1696. június 12.   Az ojrát és a mandzsu seregek megütköznek a Tereldzsi-folyó mellett. A csata mandzsu győzelemmel zárul.

1696. október-1697. május.   Galdan eleinte sikeres hadjáratot folytat a mandzsuk ellen. Elfoglalja a halha mongol területek nyugati és középső részét, azonban Karakorum közelében a Góbi északi területein lendülete megtörik, és serege az egymást követő vereségek következtében töredékére zsugorodik. Az ojrát kán képtelen a visszavágásra. Hatalma összeomlását látva, s nem kis mértékben a mandzsuk sikeres megosztó politikájának köszönhetően hazájában is megfosztják trónjától. Végül Tereldzs mellett Galdan döntő vereséget szenved a mandzsu seregektől.

1697. április.   Az új ojrát kán, Cevanrabdan (megh. 1727) a mandzsuk szövetségeseként jelentős haderőt küld Galdan ellen. A kilátástalanság következtében Galdan hamarosan öngyilkosságot követ el.

1700  Cevanrabdan konszolidálja hatalmát. Ojrát követség indul az orosz udvarba, annak érdekében, hogy rendezzék a két ország közötti vitás kérdéseket. Nincs jelentős előrelépés. Oroszország csak abban az esetben hajlandó esetleges szövetségesként tekinteni az ojrátokra, ha azok önként elismerni a cári kormány fennhatóságát maguk felett.

1703   A tárgyalások tovább folytatódnak, de a sorozatos követváltások sem érnek el jelentősebb előrelépést.

1706   Az ojrátok átvonulnak Kukunor vidékén, és betörnek Tibetbe. A mongolok elfogják a deszit, s kivégzik. Lazang kán nem ismeri el a 6. dalai lámát, 1706-ban elfogja, és saját jelöltjét, Padkar dzinpát (Pad-dkar ’dzin-pa) ülteti a trónra, akit viszont a tibetiek nem ismernek el dalai lámaként.

1715   Kirobban az újabb ojrát-mandzsu háború. Az ojrátok szétverik a mandzsuk Kelet-Turkesztánba vonuló seregét, és elfoglalják Hami városát.

1717   Az ojrátok megpróbálják kiterjeszteni fennhatóságukat Tibetre, ez a betörés azonban egyértelmű ellenkezést vált ki a mandzsu udvarban. Az ojrátok kezdeti sikereik után nem tudják hatalmukat megszilárdítani.

1718  Ebben az évben még sikertelen a mandzsu ellentámadás. Az ojrát-tibeti szövetség visszaveri a kínai mandzsu haderőt.

1718–1720   Pekingben 108 kötetben kinyomtatják a Ligdan kán időszakában mongolra fordított Kandzsurt.

1720   A Tibetben állomásozó ojrátok elleni megismételt mandzsu támadás sikerrel jár.

1722   Újabb követjárások az Ojrát Kánság és Oroszország között. I. Péter katonai segítséget ígér, ha az ojrátok önként csatlakoznak az orosz területekhez. Cevanrabdan visszautasítja a feltételeket.

1723   Pekingben meghalt az első Dzsebdzundamba.

1724. szeptember 24.   Mandzsu sereg vonul be Lhászába. A Tibet feletti fennhatóság kérdése a mandzsuk javára dől el.

1725   Az eddigi három aimag (Dzsaszagtu káni, Tüsijeti káni, Szecsen káni aimag) létrehoznak egy negyediket, a Szain nojon káni aimagot, melyhez a Tüsijetü területéből veszik el a szükséges szumokat.

1727   A többszöri visszautasítás után az oroszok elfordulnak az ojrátoktól, és kiegyeznek a mandzsu dinasztiával. Ennek ellenére nem támogatják fegyverrel a mandzsukat a mongolok ellen. Meghal Cevanrabdan ojrát kán. Utóda legidősebb fia, Galdanceren (1727–1745). Az oroszok megalapítják Kjahta városát, ami kereskedelmi központként működik az orosz-mongol határon.

1729   A belviszálytól meggyengült Ojrát Kánság ellen a mandzsuk 60 000 fős sereget indítanak. Az ojrátok jelentős győzelmet aratnak felettük.

1731   Galdanceren csapatai vereséget mérnek az egyesült halha-mandzsu seregekre, és Erdeni dzúig nyomulnak előre. Egy évvel később kénytelenek az elfoglalt területek feladása után visszavonulni.

1732   Ojrát támadás a halha területek ellen. Az ennek következtében kirobbanó diplomáciai vitát az 1739-ben megkötött ojrát-mandzsu békeszerződés zárja le.

1733   Mandzsu helytartói hivatal létrehozása Uljasztajban.

1739   Ojrát-mandzsu béke, melynek értelmében az Altajtól nyugatra eső területek az ojrátok fennhatósága alá kerülnek, és az ojrátok lehetőséget kapnak a Kínával való kereskedésre.

1741–1749   Megjelenik a 225 kötetes Tandzsur mongolul.

1741   Az első burját dacan (buddhista kolostor) alapítása.

1745   Meghalt Galdanceren.

1746   Galdancerent középső fia, Cevendordzsnamdzsil (Adzsa kán) követi a káni trónon.

1749   Lamadordzs testvérét elüldözve megszerzi a káni címet.

1751  Lamadordzs követeket küld Szentpétervárra. Az orosz cár azonban a kán ellenfeleit, Davacsit és Amurszanát támogatja.

1753   Davacsi elfoglalja az Ojrát Kánság trónját.

1754  A két korábbi szövetséges, Davacsi és Amursana között kirobbant harc miatt Amursana kénytelen a halha területre menekülni.

1755   Qianlong mandzsu császár 200 000 fős sereget küld szövetségesének, Amursanának. Az egyesített sereg legyőzi az ojrát kánt, akit a mandzsu császár Kalganba száműz. Miután Amurszana számára világossá válik, hogy a mandzsuk a győzelem után nem hajlandóak visszavonulni, szeptemberben több halha előkelőt is maga mellé állítva felkelést robbant ki a mandzsuk ellen.

1756. február   Amurszana ojrát kánná kiáltatja ki magát. Ablaj kánhoz, a kazakok vezetőjéhez fordul segítségért, de a lépés nem bizonyul eredményesnek. A kazakok, miután vereséget szenvednek a mandzsuktól, rabolva és fosztogatva vonulnak ki az országból.

1757. január 12.   Meghal a hotogojt Csingundzsav, Amurszana egyetlen, a végsőkig kitartó szövetségese. Nyáron Amurszana a hatóságok engedélyével kénytelen orosz területekre menekülni.

1757. szeptember 21.   35 éves korában, himlőben maghal Amursana.

1757   Meghal a 2. Dzsebdzundamba. Halála után a mandzsu császár megparancsolja a dalai és a pancsen lámának, hogy a mongol buddhista egyházfő következő megtestesülését Mongólia határain kívül, Tibetben keressék.

1771   A Volgához vándorolt ojrátok közül többen visszatérnek Belső-Ázsiába, s Dzsungáriában, Xinjiangban és Belső-Mongóliában telepednek le.

1773   A harmadik bogdo gegen halála.

1778   A főpapi kolostor (Ih Hüré) a Tola-folyó partjára költözik. Itt jön létre a mongol főváros (Urga).

1789   A mandzsuk a mongol területekre vonatkozó törvénygyűjteményt adnak ki. A császári helytartó (amban) őrködik a kánság belső rendjén és a törvények betartásán. A mandzsu kormányzat megszünteti a mongol előkelők ajmagokra gyakorolt hatalmát. A régi mongol közigazgatási beosztás – ulusz, tümen, otok – megszűnik, és az egész országot egységesen hosúnokra osztják. A mandzsu dinasztia új címeket vezet be a mongol előkelők között, melyek elsősorban a rangbeli különbséget jelzik, s a mongolok ezek alapján részesülnek az udvar támogatásában.

1813   A negyedik Dzsebdzundamba halála.

1832   Az első alkalom, hogy a mongol fővárosban, Ih hürében cam táncot tartanak.

1841   Az ötödik Dzsebdzundamba halála. A következő reinkarnáció két év múlva születik meg, de alig hatéves regnálás után, 1848-ban életét veszti.

1849   A hetedik bogdo gegen születése. Meghal 1868-ban.

1860   Orosz kereskedelmi konzulátus nyílik Urgában. A kínai kereskedők monopóliumai mellett az oroszok is megpróbálnak bizonyos mértékű gazdasági befolyásra szert tenni.

1868. 11. hónap 13.   Meghalt a 7. bogdo gegen.

1869   A mandzsu császár ismét megparancsolja a dalai és a pancsen lámának, hogy a mongol egyházfő új megtestesülését csak Tibetben találhatják meg.

1869. 9 hónap 8.   A tibeti hivatalnok Goncsigceren felesége, Ojdovdulam világra hozza a Dzsebdzundamba kutugtu nyolcadik újjászületését.

1873. 4. hónap 4.   A bogdo gegen 8. újjászületésének Lhászából Mongóliába kiséréséről döntenek.

1874   Az újjászületés megérkezik a mongol fővárosba, Ih Hürébe.

1875. negyedik hónap 11.   Mandzsu császári parancs a bogdo gegen 8. újjászületésének beiktatásáról. A 10. hónap 5-én megkapja a hatalmát elismerő császári pecsétet is.

1881   Szentpéterváron orosz-mongol kereskedelmi szerződést kötnek.

1897  Kjahta-Urga-Kalgan között távíró kapcsolat létesül.

1900   Kínai bokszerlázadás – a kínai kormány a lázadók ellen Mongóliában is toboroz katonákat. Az Orosz-Kínai Bank fiókot nyit Uljasztajban. A mongol vezetés Handdordzs és Cerenszodnom vezetésével követeket küld az orosz cárhoz, hogy kipuhatolják, milyen segítségre számíthatnak egy esetleges függetlenségi megmozduláskor. Mandzsuellenes felkelés robban ki Uljasztaj városában.

1901  Sine dzaszgijn bodlogo – a mandzsu császárság Mongóliával kapcsolatos „Új kormányzati politikája”. A korábbiakkal ellentétben meg akarják szüntetni Külső-Mongólia eddigi tartományi státuszát, és teljes egészében be akarják olvasztani a birodalomba.

1901. szeptember 7.   A kínai felkelést és az azt követő megtorlást lezáró „bokszerjegyzőkönyvben” Japán, Németország, Franciaország, Anglia, USA, Oroszország, Olaszország és az Osztrák-Magyar Monarchia képviselői rögzítik és legitimálják a fennálló helyzetet. Kína számára előnytelen szerződéssel rögzítik a külső országok kiváltságait. Kína óriási jóvátételt köteles fizetni.

1903  Ajusi által vezetett antifeudális mozgalom tör ki Manibadzar tartománybana kínai és orosz kereskedők ellen. A mozgalom néhány évenként újra fellángol, a legutolsó megmozdulások 1911-ben történnek.

1904   Az orosz-japán háború kezdete. A japán győzelem következtében az oroszok befolyása jelentősen csökken a térségben. A japánok területeket szereznek Kelet-Kínában, Mandzsúriában. Az ötödik hónap 26-án a XIII. dalai láma az éj leple alatt elhagyja a tibeti fővárost, és északra, Mongóliába menekül a betörő angol csapatok elől. Orosz konzulátus nyílik Uljasztajban. Új mandzsu amban (Zhan Chi) érkezik Hürébe, ahol 1909-ig marad.

1905. szeptember 5.    Az orosz-japán háború lezáró békekötés. Felosztják maguk között a belső-ázsiai területeket. A megállapodás értelmében Külső-Mongóliát orosz, Belső-Mongóliát japán érdekszférához tartozó területnek tekintik.

1906    Függetlenségi harcok lángolnak fel a Dzsasagtu kán ajmag szinte valamennyi déli szumjában. Néhány szegény arat megtámadja és felgyújtja a kínai kereskedők üzleteitIh Hürében. Közigazgatási hivatal nyílik Pekingben, melynek célja a kínai parasztok Mongóliába telepítésének irányítása.

1907. június 30.   A második orosz-japán szerződés, mely megerősíti a korábbi megállapodást. Japán elfogadja Oroszország Külső-Mongólia feletti fennhatóságát, cserébe az oroszok nem gátolják Japán koreai terveinek megvalósítását. A Mandzsu Takarékbank fiókot nyit a fővárosban és Uljasztajban is.

1908   Hürében több világi iskola nyílik. Harbinban orosz érdekeltségű mongol nyelvű újság (Mongolin szonin bicsig, „Mongol újság” ) jelenik meg. Kirinben mongol és kínai nyelvű kőnyomatos folyóirat lát napvilágot.

1905–1909   Mongol előkelők elleni felkelések Togtoh vezetésével. Az oroszországi polgári forradalom hatására több kisebb mozgalom lángol fel Mongóliában. E megmozdulások egyikének vezetője Togtoh. A kezdeti kudarcok után több kisebb-nagyobb megmozdulást is vezet, viszonylag kevés sikerrel.

1910   San Dovent nevezik ki a mandzsu Kína mongóliai kormányzójának. Uljasztajban 10 fős mandzsu iskola nyílik. Februárban Togtoh a halha Szecsen kán ajmag Sanszrandordzs hosúnjában az Ih Hürében székelő San Doven amban seregével ütközik meg.

1910. július 4.   Aláírják a harmadik titkos orosz-japán szerződést, mely a korábbi megállapodásokhoz hasonlóan rögzíti a két ország érdekszféráit.

1911. március.   Belső-Mongóliában megmozdulások a kínai kereskedők, megszállók ellen. A nyugati határszél Dörvöd ajmagjában felkelés tör ki az arat Puncag vezetésével. Tavasszal Handdordzs és Cerenszodnom és a bogdo gegen a mongol főurak között tárgyalásokat kezdeményeznek a mandzsuk új politikájáról. A főváros Erdene sangdzodba kincstári hivatalában gyűlnek össze. Májusban új orosz konzul, M. N. Kuz’minskij érkezik, és orosz konzulátus nyílik Uljasztajban is.

1911. július.   A mongol főurak és a buddhista egyház képviselői Ih Hürében egy titkos tanácskozás után elhatározzák az elszakadást. A bogdo gegen a nankingi felkelőkhöz titokban követet küld, hogy tájékozódjon az esetleges együttműködés lehetőségéről.

1911. július 28.   A bogdo gegen a Hürében székelő orosz konzult, Lavdovskijt fogadja, és tájékoztatja, hogy a függetlenség kivívásához segítséget szeretnének kérni az orosz cártól.

1911. július 29.   A főúri tanács határozatának megfelelően újabb követséget küldenek az orosz cárhoz, hogy kérjék a segítségét.

1911. augusztus 15.   A mongol küldöttség megérkezik Pétervárra. Augusztus 16-án S. D. Szazonov külügyminiszter fogadja a mongolokat. A küldöttség vezetője átadja a bogdo gegen július 30-án keltezett levelét.

1911. október 10.   Forradalom Kínában. Október végén elmenekül Guo Fen, Uljasztaj kínai helytartója. A város harc nélkül kerül a mongol felkelők kezére.

1911. november 28.   A forradalom hatására lemond Huantong (Pu Yi), az utolsó kínai császár. Ugyanezen a napon a bogdo gegen Mongólia káni trónjára ül. A tél első hónapjában a követek visszaérkeznek Pétervárról. November 13-án megalakítják az Ideiglenes Hercegi Bizottságot Hürében. December 1-jén az új mongol vezetés kiáltványban adja Mongólia népének tudtára, hogy az ország lerázza a több száz éves mandzsu hatalmat, és függetlenedik Kínától.

1911. december 16.   (A régi időszámítás szerint, az új időszámítás szerint december 29.) A bogdo gegent kánná kiáltják ki (Az esemény időpontja megegyezik az előző pontban ismertetettel.) A felavatási szertartás után az öttagú kabinet megkezdi munkáját, a miniszterelnök Da lam Cerencsimid. A minisztériumok munkájának megkezdéséhez még 23-án 80 tümen lan ezüstöt utalnak ki. A bogdo gegen kánná szentelésével egy időben feleségét az ulszin ih dagina („az ország istenanyja”)címmel ruházzák fel. A cári orosz minisztertanács Mongóliával kapcsolatban aktív külpolitikai lépéseket tervez. Célja a mongol függetlenségi törekvések diplomáciai támogatása. Álláspontja, hogy szakadjanak el a Qing-dinasztiától, de ne váljanak teljesen függetlenné.

1912. január 12.   Uljasztajt elhagyja a mandzsu helytartó és a katonai parancsnok. Február 9-én Ih Hürét Mongólia fővárosává teszik. Február 16-án Yuan Shikai Kína ideiglenes elnöke lesz.

1912. május 6–7.   A Dzsa láma, hatanbátar Magszardzsav és manlai van Damdinszüren vezetésével és kb. 5000 dörböt és torgut önkéntes segítségével a szabadságharcosok megtámadják a hovdi határőrterületen állomásozó kínai csapatokat. Májusban újabb forrongások során véresen leszámolnak néhány Uljasztajban maradt kínai kereskedővel. Szabályzatot adnak ki az Autonóm Mongólia hadseregének felállításáról.

1912. július 25.   A harmadik orosz-japán titkos tanácskozás. (Az első kettő 1907. július 30-án, ill. 1910. július 4-én volt.) Orosz közvetítés hatására a kínai kormány visszafordítja a mongol felkelők ellen Hovdba vezényelt csapatait, és semmilyen más ellenlépést sem tesz.

1913. január.   Mongol-orosz tárgyalások Péterváron. Teljes jogú mongol hivatalnokok tárgyalnak II. Miklóssal, a pénzügyminiszter-miniszterelnök Kokovcevvel és a külügyminiszter Szazanovval. Január 24-én mongol-tibeti szerződést írnak alá. Nyáron Oroszország csapatokat küld Hovdba, hogy az oroszok mongóliai kötelezettségeinek megfelelően biztosítsa Mongólia szuverenitását. Október 23-án orosz-kínai szerződést kötnek, s kiáltványt adnak ki Mongóliáról. Hosszas egyeztetések után írják alá. Kína elismeri Külső-Mongólia autonómiáját. Oroszország álláspontja szerint Mongólia Kína elidegeníthetetlen része. November 11-én II. Miklós újabb mongol követséget fogad.

1913   Megjelenik az első mongol nyelvű, mongol kiadású folyóirat. A fővárosban megnyitja kapuit az első modern iskola.

1914. január 2.   Az orosz külügyminiszter a Mongóliában tevékenykedő diplomatáinak egy a mongóliai vasútkoncessziókról szóló tervezetet juttat el, azzal a céllal, hogy szerezzék meg felelős mongol hivatalnokok hozzájárulását. Tavasszal az orosz kormány 2 millió rubel kölcsönt juttat Mongóliának. Az országgyűlés alsó és felső házának megalapításáról 8 pontos szabályzatot hoznak.

1914. augusztus.   Kjahtában háromoldalú tárgyalásokat szerveznek. A mongol kormány próbálkozásai az ország diplomáciai elismertetésére. Ősszel újabb, most 3 millió rubeles kölcsönt folyósít Oroszország Mongólia számára. Augusztus 26-án orosz-kínai-mongol háromoldalú tanácskozás folyik Kjahtában.

1915  A mongol hadseregben az igen rossz felszerelés és ellátás miatt nyugtalanság tapasztalható.

1915. május 25. A kjahtai háromoldalú szerződés aláírása. A két szomszédos ország elismeri Mongólia autonómiáját, de gyakorlatilag csak – az előző megállapodásoknak megfelelően – Kínán belül. Állatorvosi bizottság felállítása. Yuan Shikaiúj diplomatát nevez ki Uljasztajba. Az Orosz Bank fiókot nyit Mongóliában. A Mongolin szonin bicsig első számának megjelenése. A Mongol Állami Bank megalapítása.

1916   Amerikai kereskedelmi kirendeltség nyílik a mongol fővárosban. Pl. a Kínában már bevezetett Standard Oil és más cégek is érdeklődnek mongol befektetési lehetőségek után. Orosz alkonzuli iroda nyílik a fővárosban. Júliusban orosz-japán titkos szerződést írnak alá Mongóliában. Antant-szerződés.

1917   A Szecsen kán és a Tüsiyetü kán ajmagbanfelkelések törnek ki. Mongol telefonszabályzat kidolgozása.

1917. november 7.   Forradalom Oroszországban. November 25-én a külügyi népi komisszár tájékoztatja a bogdo gegen kormányt a korábbi mongóliai orosz konzul felmentéséről.

1918. március 3.   A berszt-litovszki béke aláírásával Oroszország kilép a világháborúból. Az 1917 őszén és telén a forradalom elől Oroszországból elmenekült birtokosok, bankárok egy része a mongol fővárosban keres menedéket.

1918. március 3.   Uljasztajban fellázad az ott állomásozó orosz testőrség egy része, és az orosz forradalom oldalára áll.

1918. április 11.   Szovjet-Oroszország táviratára a mongol kormány nemleges választ ad, és visszautasítja a kapcsolatok felvételét. Májusban a kormány képviselői megegyeznek Kína újonnan kinevezett követével, Chen Yivel arról, hogy ismét kínai katonákat állomásoztatnak a mongol fővárosban. A mongol kormányzat a szocialista változások hatásától félve lezáratja az északi határokat, és az Oroszországban tanuló diákokat hazahívja. A Kínai Bank fiókot nyit Nijszlel Hürében.

1918. szeptember   A mongol fővárosba érkező kínai haderő nyílt támadást indít az autonómia eltörlése érdekében. Az év végén megalakul Nijszlel Hürében (a mongol főváros nevét még 1911-ben, a függetlenség kikiáltása után változtatták meg) a Mongol Néppárt magját képező kolostori és konzul-dombi forradalmi csoport.

1919  A pán-mongol eszmék felerősödése. A japánok területszerző politikájuk eszközének tekintették „Nagy-Mongólia” létrehozásának eszméjét. A pán-mongolizmus célja, hogy egy országban egyesítse az összes mongol nyelvű népet, Külső- és Belső-Mongóliát. Csitában japán kezdeményezésre tárgyalásokat indítanak Nagy-Mongólia létrehozásáról.

1919. április 13.   Külső-Mongólia kormánya eleinte habozik, hogy csatlakozzon a csitai határozathoz, később elhatárolódik ettől.

1919. július.   Összeül a kétkamarás országgyűlés. A felsőház megvitatja a kínai követeléseket, de az alsóház ellenáll.

1919. augusztus.   A kínai kormány Chen Yin keresztül felszólítja a mongol kormányt az autonómia feladására. Kitudódik a kínai követ és sangdzodba Badamdordzs megállapodása az autonómia feladásáról. „64 pontos szerződés”. Szeptemberben a keleti határterület mongol katonái között egyre erőteljesebb a nyugtalanság. Októberben Xu Shuzengtábornok megérkezik a mongol fővárosba.

1919. november 17.   A sangdzodba átadja a kínai tábornoknak az autonómia megszüntetésére vonatkozó kérelmet. November 22-én a kínai kormány dekrétuma megszünteti Külső-Mongólia autonómiáját. November 27-én a mongol kormány igazolja a feltételek elfogadását, az államfő azonban az utolsó pillanatban megtagadja a szerződés aláírását.

1920. február 3.   Xu Shuzeng tábornok kihirdeti a kínai csapatok Mongóliába vonulásának kormányzati indoklását.

1920. február 19. Xu Shuzeng az autonómia megszüntetése és Mongólia ismételten Kínához való csatlakozása alkalmából katonai parádét rendez. Február végén a kínaiak feloszlatják a mongol hadsereget.

1920   Orosz bolsivikok – Burtman, Szorokovikov, Borisov – tárgyalásokat kezdeményeznek a mongol forradalmárokkal.

1920. április 6.   A Távol-Keleti Köztársaság kikiáltása.

1920. június 25.   A kolostori és konzul-dombi csoport egyesül, és megalakítják a Mongol Néppártot. A gyűlés megerősíti a „Párttagok esküjét”, mely a vallás megtisztítását és a kizsákmányolás megszüntetését tűzi ki célul. Június 28-án pártdelegációt küldenek Szovjet-Oroszországba. Kérik a szovjet-orosz kormányt, hogy nyújtson katonai segítséget a megszálló kínai csapatok ellen. Kínában megbukik a japánbarát Anfu-csoport. Xu Shuzeng eléri, hogy Mongóliában leváltsák Chen Yit, azonban hamarosan őt is visszahívják, és gyilkosság áldozata lesz. Chen Yi ismét elfoglalhatja nijszlel hüréi hivatalát.

1920. július 15.   Szühebátorvezetésével egy második csoport is elhagyja Urgát. Egy hónap elteltével csatlakoznak az illegalitásban élő „menekültekhez” Irkutszkban. Július 26-án a bogdo pecsétjével látja el azokat a leveleket, melyekben Japántól, az USA-tól és Szovjet-Oroszországtól kér segítséget.

1920. augusztus 24.   A mongolok delegációt küldenek Moszkvába, hogy kipuhatolják az esetleges szövetségkötés lehetőségeit.

1920. október 2.   Ungern báró fehérgárdista csapatai átlépik a mongol határt. Október 19-én Ungern a Hüré melletti Bajandzurh-hegyhez ér. Október 26-án Ungern báró megtámadja Hürét, de az ott állomásozó kínai csapatok visszaverik a támadást. A báró november 7-ig még többször próbálkozik sikertelenül.

1920. november 10.   Irkutszkban megjelenik a Mongol Ünen („Mongol igazság”) című újságelső száma. November 12-én a moszkvai delegáció visszatér. A szovjet-oroszok támogatásukról biztosítják a mongolokat. Novemberben a kínaiak letartóztatják a bogdo gegent és néhány orosz párti mongol előkelőt. Chen Yi visszatér a mongol fővárosba, a bogdót házi őrizetbe helyezteti. Ungern Hűhin kutugtu kolostorában ideiglenes kormányt alakít. December 18-án Szühebátor és Csojbalszan átlépik a mongol határt.

1921. február 4.   Ungern elfoglalja Urgát. Nemesi gyűlést hívnak össze, melyen a báró bejelenti az autonómia visszaállítását. Február 9-én a forradalmárok elhatározzák egy reguláris hadsereg felállítását, parancsnokául Szühebátort nevezik ki. Február 21-én a bogdo gegent ismét kánná szentelik. Február 23-án az autonómia visszaállításáról és a bogdo kánná szenteléséről hivatalos értesítést küldenek az orosz és a kínai államnak is.

1921. február-március.   Már a mongol reguláris hadsereg is összecsap a kínai csapatokkal, és kisebb győzelmeket is arat. Március 1-jén megnyílik a Mongol Néppárt első kongresszusa. Március 3-án megalakul a párt Központi Bizottsága. Elnöke Dandzan, tagjai Loszol és Dambadordzs, a titkárok Badarcsin és Oszor.

1921. március 13.   Troickoszavszkban megalakul a mongol Ideiglenes Népi Kormány. Kiadják a parancsot Majmacsen határváros elfoglalására. A hadsereg felveszi a Mongol Népi Reguláris Hadsereg nevet. Szühebátor a párt nevében kiáltvánnyal fordul a néphez, hogy harcoljanak Ungern fehérorosz csapatai ellen. Március 18-án a párt csapatai beveszik Majmacsent. Március 19. A Néppárt Központi Bizottsága és az Ideiglenes Kormány Kjahtába költözik. Szühebátort hadügyminiszterré nevezik ki. Március 22-én a bogdo nevében kiadott nyilatkozat károsnak nevezi a Néppárt tevékenységét. A forradalmárok toboroznak a Tüsijetü kán ajmagban is, ezért a dzsaszag útmutatást kér a bogdótól, aki a röpiratozást és a toborzást törvénytelenek minősíti. A Néppártot és az ideiglenes kormányt a kínaiakkal egy lapon említi az ország ellenségei között.

1921. április.   Megjelenik a kínai kormány egy a bogdónak címzett levele, melyben sajnálatát fejezi ki Mongólia autonómiájának eltörlésével kapcsolatban. Egyes mongol előkelők megpróbálják a bogdo gegen Ungernnel kötött szövetségét megszüntetni. Április 10-én fegyveres segítségért fordulnak a szovjet kormányhoz. A hadsereg létszámának növelése érdekében a megszállt területeken általános sorozást rendelnek el. Április 20-án Ungern támadást indít az Ideiglenes Kormány ellen.

1921. május.   Egy kisebb helyőrséget hátrahagyva Ungern elhagyja Hürét, és az északi határ felé vonul, hogy a szibériai területeken csatlakozhasson a bolsevikokkal szembeni ellentámadásra készülő fehérgárdista csapatokhoz. Május végén Ungern fő erőivel Kjahta ellen vonul. Május 21-én megszüntetik a földmagántulajdont. Május 26-án Ungern megkezdi Majmacsen (Kjahta) ostromát, de kudarcot vall. A szabadságharcosok az orosz Vörös Hadsereg segítségével visszaverik a támadást. Május 30-án Bajan gün Ungern mongol segédcsapatait Kjahta ellen vezeti.

1921. június 5.   A szovjet katonatanács biztosítja a mongolokat segítő szándékáról. Júniusban a majmacseni győzelem után az Ideiglenes Kormány kiadja a parancsot az Urga elleni támadásra. Június 29-én a mongol Népi Reguláris Hadsereg szovjet katonai alakulatok támogatásával megindul a mongol főváros ellen. Július 6–8-án a felkelő mongol csapatok beveszik a fővárost.