|
KOREA
Bevezetés
Korea történetén a Koreai-félsziget népeinek, államainak történetét értjük. A félsziget már a paleolit időszakban lakott volt, s a neolit korban fejlett kultúrák jöttek itt létre. Az első államalapítást a legendák Kr. e. 2333-ra datálják, ennek azonban minden bizonnyal nincs valóságalapja. Egy másik legendakör szerint az első koreai állam, Ó-Csoszon Kr. e. 1121-ben jött létre. Erről az időszakról csak jóval későbbi, középkori források számolnak be. A Koreai-félsziget Kr. e. 1. évezredi történetéről csak a kínai krónikák utalásaiból következtethetünk. E források szerint a Kr. e. 4. században Ó-Csoszon már jelentős állam lehetett, s harcokat folytatott a kínai Yan fejedelemséggel. Ugyanakkor Ó-Csoszon csak egyike volt a számos államalakulatnak, amelyek a félszigeten osztoztak. Területeit a Kr. e. 2. század végén a Han-dinasztia elfoglalta. A Kr. e. 1. században három jelentősebb állam alakult ki a félszigeten, Kogurjo, Szilla és Pekcse. Ezek a következő évszázadokban sorra elfoglalták kisebb szomszédjaikat, s egymással is harcba keveredtek (ez volt a Három királyság kora). Kr. u. 668-ra Szilla legyőzte riválisait, s uralmát csaknem az egész félszigetre kiterjesztette. Ez volt az első egységes állam koreai területen. Ezután Korea történelme nagy részében egységes maradt, bár folyamatosan fenyegették a Mandzsúria felől támadó nomád népek, illetve a tenger felől érkező japánok. A második világháború óta Korea ismét megosztott, északon kommunista rezsim, délen fokozatosan demokratizálódó USA-barát kormányzat van hatalmon.
Koreára mindig is hatalmas hatást gyakorolt Kína, s ezt a hatást közvetítette Japán felé is. A koreaiak sokáig kínai írásjegyekkel írtak, s bár a 15. században kidolgozták saját nemzeti ábécéjüket, ez még évszázadokig nem szorította ki a kínai írást.
Bibliográfia
I. Magyar nyelvű könyvek
Faludi Péter: Mit kell tudni a KNDK-ról? Bp., Kossuth, 1981.
Faludi Péter: Korea Története I. Az ókortól 1945-ig. Külkereskedelmi Főiskola, Bp., 1993.
Faludi Péter: Korea Története II. 1945–1995. Külkereskedelmi Főiskola, Bp., 1996.
Korea. Tények Koreáról. Szöul, Koreai Tengerentúli Információs Szolgálat, 1991.
Vay Péter: Kelet császárai és császárságai. Bp., Franklin Társulat, 1906.
II. Nyugati nyelvű könyvek
Breen, Michael: The Koreans: Who They Are, What They Want, Where Their Future Lies. New York, St. Marti’s Press, 1999.
Ch’oe, Young-Ho–Peter H. Lee–Wm Theodore De Bary–Yongho Ch’oe–William Theodore de Bary, eds. Sources of Korean Tradition (Introduction to Asian Civilizations). New York, Columbia University Press, 2000.
Chung, Kyung Cho: Korea the Third Republic. New York, Macmillan, 1971.
Clark, Donald N: Culture and Customs of Korea . Westport, Connecticut, Greenwood Press, 2000.
Covell, Dr. Jon Carter: Korea’s Cultural Roots. New Jersey, Hollym International Corp., 1997.
Cumings, Bruce: The Origins of the Korea War I-II. Princeton, Princeton University Press, 1981, 1989.
DuBois, Jill: Korea: Cultures of the World Series. New York, Marshall Cavendish Corp., 1994.
Dudley, William: North and South Korea: Opposing Viewpoints Series. Farmington Hills, Greenhaven Press, 2003.
Eckert, Carter J.–Ki-baik Lee–Young Ick Lew–Michael Robinson–Edward W. Wagner: Korea Old and New: A History. Cambridge, Harvard University Press, 1990.
Facts About Korea. Korean Overseas Culture and Information Service. Elizabeth, New Jersey, Hollym International Inc., 1998.
Focus on Korea: Korean Arts and Culture, Korean History, and This is Korea. Seoul, Seoul International Publishing House, 1986.
Goldstein, Donald–Harry Maihafer: The Korean War: The Story and Photographs. Brassey’s, Washington D.C., 2000.
Hahm, Bae Ho–Chae-Jin Lee, ed. The Korean Peninsula and the Major Powers. Sungnam, The Sejong Institute, 1998.
Joe, Wanne J.: Traditional Korea: A Cultural History. Hollym, 2000.
Koo, John H.–Andrew C. Nahm: An Introduction to Korean Culture. Elizabeth, NJ, Hollym, 1997.
Korea: Its History and Culture. Seoul, Korean Overseas Information Service, 1996.
Lee, Ki-baik: A New History of Korea. Cambridge, Harvard University Press, 1984.
Lee, Peter H.–Donald Baker–Yongho Ch’oe–Hugh H. W. Kang–Han-Kyo Kim eds. Sourcebook of Korean Civilization. Volume 2: From the Seventeenth Century to the Modern Period. New York, Columbia University Press, 1996.
Masse, Johanna: South Korea: Countries of the World Series. Milwaukee, Gareth Stevens Publishing, 2002.
Nahm, C. Andrew: Korea: Tradition and Transformation. A History of the Korean People. Hollym, New Jersey–Seoul, 1988.
Nash, Amy K.: North Korea. Philadelphia, Chelsea House Publishers, 1999.
Oberdorfer, Don: The Two Koreas. Perseus Publishing, 2002.
Rees, David: Korea: An Illustrated History From Ancient Times to 1945. New York: Hippocrene Books, Inc., 2001.
Salter, Christopher–Charles March: North Korea. Chelsea House Publisher, 2003.
Shin, Gi-Wook–Michael Robinson, ed.: Colonial Modernity in Korea. Cambridge, Harvard University Asia Center, 1999.
Kronológia
Kr. e.
700000 k. Az ember megjelenése a Koreai-félszigeten.
8000 k. Az első kerámiaedények.
2333 Tangun legendabeli államalapításának dátuma. A nemzeti időszámítás kezdete.
3–2. évezred Újkőkori kultúrák a Koreai-félszigeten.
2. évezred végétől A bronz elterjedése a félszigeten.
1121 A legenda szerint Kidzsa megalapítja az Ó-Csoszon államot.
1. évezred közepe A vaskor kezdete.
109–108 Han Wudi kínai császár seregei meghódítják Ó-Csoszon nagy részét. Az állam helyén négy kormányzóságot hoznak létre.
75 Három kormányzóság felszabadul a kínai uralom alól.
1. század Szilla, Kogurjo és Pekcse államok kialakulása, a Három királyság korának kezdete.
57–Kr. u. 668 Szilla állam (délkeleten) Fővárosa Kjondzsu.
37–Kr. u. 668 Kogurjo állam (északnyugaton).
18–Kr. u. 660 Pekcse állam (a központi és délnyugati területeken). Fővárosát a mai Szöul környékén rendezi be.
Kr. u.
427 Kogurjo fővárosa Phenjan lesz.
4–5. század Kogurjo virágkora
4–6. század A buddhizmus államvallás lesz a koreai államokban.
598 A kínai Sui-dinasztia seregei vereséget szenvednek Koreában.
612–614 A kínai Sui Yangdi Koreába vezetett három hadjárata a kínaiak súlyos vereségével végződik. A koreaiak vezére Vülcsi Mundok.
644–651 A kínai Tang-dinasztia seregeinek támadását Kogurjo visszaveri.
660 A Szillával szövetséges Tang-dinasztia csapatai megdönti Pekcsét.
661–681 Munmu vang uralkodása Szillában. Ő kezdi meg a koreai területek visszafoglalását Kínától.
668 A Tang-dinasztia és Szilla meghódítja Kogurjót.
668–918 Az egyesült Szilla királyság. Fővárosa Kümszong (a mai Kjondzsu)
676 k. Szilla kiűzi Koreából a kínaiakat.
682 Kínai mintára állami akadémiát alapítanak Szillában.
722 A parasztságtól megvonják a szabad költözés jogát.
735 A Tang-dinasztia elismerti a Szilla határait.
9. század Parasztfelkelések. A század végére az egységes Szilla gyakorlatilag szétesik.
918–1392 Korjo állam. A dinasztia megalapítója Van Gon.
993 A kitajok első támadása Korjo ellen. A koreaiak a támadókat megállítják, s visszavonulásra kényszerítik.
1010–11 Második kitaj-koreai háború. Bár a kitajok nagy területeket elfoglalnak, utánpótlási vonalaikat féltve kivonulnak az országból.
1018–1019 Harmadik kitaj-koreai háború. A koreaiak nagy győzelmet aratnak a százezres kitaj sereg felett, ezzel véget vetve a kitajok támadásainak. A koreaiak hadvezére Kan Gam Cshan.
1033–1044 Az északi támadások megakadályozására 400 km hosszú, 6–8 méter magas védőfal épül az Amnok-folyó torkolatától a keleti tengerpartig.
11–12. század Korjo fénykora.
11. sz. vége A mozgatható fémdúcos könyvnyomtatás feltalálása.
1145 Megjelenik az első koreai történeti krónika, a Szamguk Szagi (A három királyság története).
1176 Parasztháború Korjóban. Ezt 1193–1194-ben és 1198–1202-ben újabb felkelések követik. A dinasztia véglegesen meggyengül.
1231 Megindulnak a mongol támadások Korjo ellen. Az ellenállás megtörésére a mongoloknak negyed századra van szükségük.
1259 Korjo a mongolok hűbérese lesz.
13. sz. második fele Elkészül a Szamguk Szagi kiegészítése, a Szamguk Jusza.
1359 A mongolellenes kínai felkelők Koreába is betörnek; csak 1362-ben sikerül véglegesen visszaverni őket. E harcokban tűnik ki Li Szong Gé.
1369 A mongol uralom vége Koreában. A következő három évtizedben Korjót egyszerre fenyegeti a kínai Ming-dinasztia (amely a Yuan-dinasztia örököseként igényt tart Koreára), illetve az egyre szervezettebb támadásokat vezető japán kalózok. Emellett az országot belső viszályok gyengítik.
1351–1374 Konmin király uralkodása Korjóban. Konmin sikertelen reformokat indít a központi hatalom megszilárdítására és az arisztokrácia letörésére.
1388 Li Szong Gé azt a megbízást kapja, hogy seregeivel vonuljon a Ming-dinasztia ellen. Ő azonban csapatait Korjo fővárosa, Keszon ellen fordítja, s átveszi a hatalmat.
1392 Li Szong Gé száműzi (majd titokban meggyilkoltatja) a Korjo-dinasztia utolsó uralkodóját, s maga ül a trónra. Államát és dinasztiáját – az ősi minta után – Csoszonnak nevezi, de az Li-dinasztia néven is ismert.
1392–1910 A Li-dinasztia uralkodása.
1394 A Li-dinasztia a fővárosát Hanszongba, a későbbi Szöulba helyezi.
1419–1450 Szedzsong vang uralkodása, a Li-dinasztia gazdasági és kulturális fénykora.
1419 A csuzimai japán kalózfészek megsemmisítése, ami lehetővé teszi a Japánnal való kereskedelem bővítését.
1443 A koreai nemzeti ábécé, a hangül megalkotása.
1458–1485 A Kjonguk Thedzson (Az állam kormányzásának nagy törvénykönyve) kiadása, amely az első átfogó koreai törvénykönyv.
1592–1598 Japán betörés Hidejosi Tojotomi vezetésével. Az imdzsin honvédő háború.
1593 Phenjan és Szöul felszabadítása a japán megszállás alól.
1597 Új japán hadjárat, amelyet azonban 1598-ban az egyesült kínai-koreai hadsereg visszaver.
1627 Abahai (Hong Taiji) vezetésével a mandzsuk lerohanják Koreát, elfoglalják Phenjant. Kivonulásukért cserébe semlegességet kérnek Koreától a kínai Ming-dinasztia elleni háborúban.
1636 A megalakuló Qing-dinasztiát Jindzson király (1623–1649) nem ismeri el hűbérurának. A mandzsuk 1636 végén ezért lerohanják az országot, s rákényszerítik a királyt a hűbéres státusz vállalására és az adófizetésre. Később a függés formálissá válik, s Korea történetében 250 éves békés időszak következik.
17–18. század A szilhak felvilágosodási mozgalom
1750–1751 Adóreform a parasztság terheinek csökkentésére.
1811–1812 Parasztfelkelés Pjongán tartományban.
1833 Felkelés Szöulban a magas gabonaárak miatt.
1860-as évek A tonghak mozgalom elterjedése.
1863 Tevongun régensherceg uralmának kezdete. Az izolációs politika erősödése.
1866 A koreai kikötők megnyitását követelő francia és amerikai hadihajók visszaverése.
1871–1872 Amerikai hadihajók újabb behatolása, amelyet a koreaiak visszavernek.
1872 Tevongun lemondása. A hatalom Kodzsung király feleségének rokonsága, a Ming-család kezébe került.
1876 Japán rákényszeríti Koreát az első egyenlőtlen szerződés megkötésére (Kangva-szerződés).
1882 Egyenlőtlen szerződés az Egyesült Államokkal.
1882. július Sikertelen felkelés Szöulban a katonaság és a városi szegénység részvételével. A zűrzavart kihasználva Tevongun visszatér a hatalomba, de később a kínaiak beavatkoznak, megbuktatják és száműzik.
1882. augusztus Incshoni szerződés Japánnal, melynek értelmében Japán is csapatokat küld Szöulba.
1882. szeptember Koreai-kínai megállapodás: Koreai hűbéri függésének megerősítése.
1883 Egyenlőtlen szerződések Angliával és Németországgal.
1884 Egyenlőtlen szerződés Oroszországgal.
1884. december 4. A nemesi reformátorok sikertelen puccskísérlete, amelyet a japánok is támogatnak. A modernizációs kormány 48 órán belül megbukik.
1885. április A japánok és a kínaiak megkötik a kompromisszumos tianjini szerződést. Ennek érdekében mindketten kivonják csapataikat Koreából, de fenntartják maguknak a jogot, hogy „súlyos zavargások” esetén visszatérhessenek.
1892 Egyenlőtlen szerződések Franciaországgal és az Osztrák-Magyar Monarchiával.
1893–1894 Parasztháború a tonghak szekta vezetésével.
1894. június A koreai kormány Kínához fordul segítségért a felkelők ellen, de a kínai csapatküldésre válaszul a japánok is beavatkoznak. Az év végére a felkelést vérbe fojtják.
1894. július 23. Palotaforradalom Szöulban a japán csapatok közreműködésével. Tevongun hazatér, s japánbarát kormányt alakít.
1894. augusztus–1895 Kínai-japán háború, amely részben Korea területén folyik.
1895 A simonoszeki békeszerződésben Kína lemond koreai hűbérúri jogairól.
1895. október 8. A nemesség japánellenes szárnyának megerősödése miatt a japánok újabb puccsot szerveznek Szöulban. A hazafias nemesség vezérét, Ming királynét meggyilkolják. Erre országos japánellenes népfelkelés tör ki, a japánbarát kormány megbukik.
1896 Japán-orosz megállapodás, melyben Japán névleg elismeri Korea függetlenségét.
1897 Korea királya felveszi a császári címet, így jelezve függetlenségét.
19–20. század fordulója A Kémong felvilágosodási mozgalom.
1904–1905 Orosz-japán háború, amely részben Korea területén zajlik. Japán megszállja az országot.
1905 Oroszország veresége, illetve a japán-angol és japán-amerikai megállapodás lehetőséget teremt Japánnak Korea megszerzésére.
1905. november 17. Japán Koreára kényszeríti a protektorátus bevezetéséről szóló megállapodást. Korea elveszti a jogot, hogy önállóan kapcsolatot tarthasson más államokkal. Az ország ügyeit a szöuli japán főhelytartó intézi.
1907 A koreai hadsereg feloszlatása, az ennek nyomán kitörő katonalázadások leverése.
1910. július 4. Orosz-japán egyezmény, melyben Oroszország hozzájárul Korea annektálásához.
1910. augusztus 22. Japán annektálja Koreát: Li Vang Jong miniszterelnök aláírja az annexiós szerződést.
1919. március 1. Japánellenes felkelés Szöulban és más városokban. A lázadást április végére a japánok vérbe fojtják.
1919. augusztus A japánok „reformprogramot” hirdetnek, s a „katonai kormányzat” helyett meghirdetik a „kulturális kormányzat” időszakát.
1926. június 10. Függetlenségi tüntetés Szöulban.
1929. január Általános sztrájk Vonszánban. A következő hónapokban sztrájkok, parasztfelkelések törnek ki országszerte.
1931. szeptember 18. Japán megtámadja Mandzsúriát. A Kína-ellenes háborúban Korea felvonulási területként és utánpótlási bázisként szolgál.
1936. május Dél-Mandzsúriában megalakul a Haza Újjászületésének Társasága, amely széleskörű japánellenes akcióprogramot fogad el.
1945. július 17.–augusztus 2. A potsdami értekezleten a szövetségesek úgy döntenek, hogy Koreában a 38. szélességi foktól délre az amerikai, északra a szovjet hadsereg fogadja a japán csapatok kapitulációját. Ez a döntés vezet a későbbi megosztottsághoz.
1945. augusztus 9. A szovjet hadsereg benyomul Mandzsúriába és Észak-Koreába.
1945. augusztus 15. Japán feltétel nélküli kapitulációja, Korea felszabadulása.
1945. szeptember 6. Szöulban a népi bizottságok országos kongresszusa kikiáltja a Koreai Népköztársaságot. A koalíciós kormány élére Li Szin Man kerül. A Népköztársaságot az utókor nem tekinti legitimnek.
1945. szeptember 7–8. Az amerikai hadsereg partra száll Dél-Koreában. A megszállást októberre fejezi be. Ezzel létrejön a két megszállási övezet.
1945. szeptember vége Kim Ir Szen hazatér a Szovjetunióból.
1945. december Kim Ir Szent a Koreai Munkapárt főtitkárává választják.
1945. december 27. A moszkvai háromhatalmi (amerikai, angol, szovjet) külügyminiszteri értekezlet ötéves gyámsági rendszert kíván bevezetni Koreában. A dél-koreaiak tiltakozása miatt a terv megbukik.
1946. február Szovjet támogatással megalakul a kormányként funkcionáló Észak-Koreai Ideiglenes Népi Bizottság, melynek élére Kim Ir Szen kerül. Északon nagyszabású föld- és társadalmi reformokat hajtanak végre.
1946. december Dél-Koreában létrejön az Ideiglenes Törvényhozó gyűlés.
1947. szeptember 17. Az USA az ENSZ közgyűlése elé terjeszti a koreai kérdést. A szovjet tiltakozás ellenére elfogadott határozat szerint ENSZ-bizottságot állítanak fel a mindkét országrészre kiterjedő általános választások felügyeletére. Észak-Korea nem ismeri el az ENSZ illetékességét.
1948. május Az ENSZ égisze alatt csak Dél-Koreára kiterjedő választást tartanak.
1948. augusztus 15. Dél-Koreában a májusban megválasztott nemzetgyűlés kikiáltja a Koreai Köztársaságot, és elfogadja az alkotmányt. Az elnök Li Szin Man lesz. A szöuli vezetés – mint az egyetlen törvényesen megválasztott koreai kormány – jogot formál az egész ország irányítására. Az USA és szövetségesei a szöuli kormányt ismerik el legitimnek.
1948. augusztus 25. A déli eseményekre válaszul Észak-Koreában is választásokat tartanak.
1948. szeptember 9. Észak-Koreában az Alkotmányozó Nemzetgyűlés kikiáltja a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, miniszterelnöke Kim Ir Szen lesz. A phenjani kormány is igényt tart az egész országra. A Szovjetunió és szövetségesei Phenjant ismerik el.
1948. december 10. Az Egyesült Államok és a Koreai Köztársaság barátsági és kereskedelmi szerződést köt.
1949. március 17. A Szovjetunió gazdasági és kulturális együttműködési szerződést köt a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal.
1950. június 25. Észak-Korea lerohanja Dél-Koreát, s ezzel kitör a koreai háború (1950–1953). Az ENSZ Biztonsági Tanácsa még aznap összeül, s hamarosan felszólítja a tagországokat a szabad világ védelmére.
1950. június 27. Truman elnök utasítja az amerikai légierőt és haditengerészetet, hogy nyújtson segítséget Dél-Koreának.
1950. szeptember közepe Az ENSZ-csapatok (jórészt amerikaiak) partra szállnak Dél-Koreában.
1950. október 25. Kína belép a háborúba; névleg csak önkéntesekkel, gyakorlatilag reguláris hadseregével.
1951. március Miután a front többször végigvonult az országon, patthelyzet alakul ki, a frontvonal nagyjából a 38. szélességi fok mentén állapodik meg.
1951. június India javaslatára tűzszüneti tárgyalások kezdődnek Panmundzsonban.
1953. július 27. Panmindzsonban aláírják a fegyverszüneti egyezményt. A koreai háború vége, a megosztottság rögzítése.
1953. október 27. Az Egyesült Államok és a Koreai Köztársaság kölcsönös védelmi szerződést köt.
1960. április 19. Dél-Koreában diáktüntetés, majd országos felkelés tör ki Li Szin Man tekintélyuralmi rendszere ellen. Április 26-án Li lemond és külföldre távozik.
1961. július 29. Választások Dél-Koreában. Hamarosan létrejön a Második Köztársaság.
1961. május 16. Pak Csong Hi tábornok vértelen katonai puccsot hajt végre Szöulban. A katonai diktatúra kezdete Dél-Koreában.
1961. július A KNDK barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést köt a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal.
1963 Az elnök- és nemzetgyűlési választásokon Pak Csong Hi és pártja megerősíti és legitimálja hatalmát. Decemberben Pakot hivatalosan is beiktatják államfőnek. Kezdetét veszi a Harmadik Köztársaság (1963–1972) időszaka. A nyílt katonai uralmat így az ún. „adminisztratív demokrácia” követi
1965–1973 Dél-Korea az USA oldalán bekapcsolódik a vietnami háborúba.
1965. június 22. Dél-Korea és Japán alapszerződést ír alá a kapcsolatok normalizálásáról.
1972. július 4. A két Korea közös közleményt ad ki az egyesítés három alapelvéről és a két fél általános kapcsolatairól.
1972. október 17. A demokratikus mozgalmak előretörése miatt Pak Csong Hi bevezeti a szükségállapotot, felfüggeszti az alkotmányt, feloszlatja a nemzetgyűlést. Novemberben az elnök hatalmát jelentősen megnövelő új alkotmányt népszavazás erősíti meg. Ezzel megkezdődik a Negyedik Köztársaság (1972–1979), az ún. Jusin („a reformok fellendítése”) rendszer.
1979. október 26. Dél-Koreában diákmegmozdulások törnek ki. Pak Csong Hi elnököt a hírszerzés főnöke vacsora közben agyonlövi.
1979. december 12. Cson Du Hvan puccsal tábornok átveszi a hatalmat, majd elnökké választatja magát (1981–1988).
1980. május 18–27. Kvangdzsui megmozdulás Dél-Koreában.
1981 Cson Du Hvan elnökké választásával megkezdődik az Ötödik Köztársaság (1981–1988) időszaka.
1988. február 25. A demokratikus választások eredményeként Ro Te U volt tábornok lesz az elnök (1988–1993). 1948 óta ez az első békés hatalomváltás Dél-Koreában. Megkezdődik a Hatodik Köztársaság időszaka.
1988 Nyári Olimpiai Játékok Szöulban.
1993. február 25. Dél-Koreában hivatalba lép Kim Jong Szam elnök. Harminc év után ő az ország első civil elnöke.
1993 Sikeres világkiállítás Tedzsonban.
1994. július 8. Észak-Koreában meghal Kim Ir Szen. Utódja fia, Kim Dzsong Il lesz.
1995 Katasztrofális árvíz Észak-Koreában. A kormány külföldi élelmiszersegélyért folyamodik.
1997 Valutaválság Dél-Koreában, amelyen azonban viszonylag gyorsan sikerül úrrá lenni. Kim De Dzsongot, a volt ellenzéki vezért választják meg elnöknek. Ez az első alkalom, hogy a kormányzópártot a hatalomban békés úton váltja fel egy másik párt.
2000 Kim De Dzsong dél-koreai és Kim Dzsong Il észak-koreai elnök találkozója Szöulban. A találkozó lényegi eredményeket nem hoz.
A fontosabb koreai dinasztiák
Ó-Csoszon Kr. e. 2333/Kr. e. 1121–Kr. e. 108
Három királyság Kr. e. 1. sz.–Kr. u. 668
Szilla Kr. e. 57–Kr. u. 668
Kogurjo Kr. e. 37–Kr. u. 668
Pekcse Kr. e. 18–Kr. u. 660
Egyesült Szilla 668–918
Korjo 918–1392
Li-dinasztia (Csoszon) 1392–1910
Japán gyarmati uralom 1910–1945
Koreai Köztársaság 1948–
Koreai Népi Demokratikus Köztársaság 1948–
Szócikkek:
Cson Du Hvan
Csoszon
hangül
imdzsin honvédő háború
Kan Gam Cshan
Kangva-szerződés
kémong felvilágosodási mozgalom
Keszon
Kidzsa
Kim De Dzsong
Kim Dzsong Il
Kim Ir Szen
Kim Jong Szam
Kjondzsu
Kodzsong
Kogurjo
Konmin
Koreai Munkapárt
Korjo
kvangdzsui megmozdulás
Li Szin Man
Li Szong Gé
Li-dinasztia
Munmu
Ó-Csoszon
Pak Csong Hi
Panmundzson
Pekcse
Phenjan
Ro Te U
Szamguk Jusza
Szamguk Szagi
Szedzsong
szilhak
Szilla
Szöul
Tangun
Tevongun
tonghak
Van Gon
vang
Vülcsi Mundok | 
