|
Közép-Ázsia a mongol kor után
XIV-XX. század
A mongol Jüan dinasztia és a nagy mongol birodalom bukása után Belső-Ázsia politikai térképe jelentős mértékben átalakult. A mai Mongólia területén - a központi mongol szállásterületen - élő népek hatalma meggyengült, a nagy mongol birodalom utódállamai elszakadva a központi területektől saját, önálló életet éltek. Az 1360-as években Kínában lejátszódó felkelés 1368-ban a mongol eredetű dinasztia bukásához vezetett, és az utolsó mongol uralkodó Togontemür kénytelen volt elhagyni nem csak a trónt, de az országot is. A Jüant a kínai császári trónon követő Ming dinasztia több hadjáratot is indított a mongolok ellen, 1380-ban a régi mongol birodalmi központot és fővárost, Karakorumot is felégették, ezzel még inkább meggyengítve a mongol terület nagykánjának uralmát. A központi hatalom meggyengülésével a Mongólia területe kisebb kánságokra szakadt, melyek gyakran egymással szemben is hadat viseltek. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Kínától Északra, Északnyugatra elterülő, nomádok lakta pusztákon a 15. század elején egy újabb hatalmi központ alakulhatott ki. A század legelején a mongolok közötti vezető szerep, a nyugati-mongolok, az ojrátok kezébe kerül, akik az Altaj-hegységtől nyugatra fekvő területekről kiindulva fokozatosan terjesztik ki hatalmukat a Góbi sivatagtól északra eső területekre is. Beavatkoznak a keleti-mongol kánság – a központi szállásterület, a későbbi halha-mongol területek – életébe és fokozatosan egyre jelentősebb hatalomra tesznek szert. Az ojrátok a mongol területek kánjainak gyengülésével párhuzamosan egyre fontosabb hatalmi tényezőt jelentenek, akik gyakran keverednek háborúba mind a keleti-mongol területekkel, mind a Ming dinasztiával. A 16. század eleje ismét egy rövidebb felvirágzás időszaka a központi területen, amikor Dajan kánnak sikerül egyesítenie a keleti-mongolokat és így 1543-ban bekövetkezett haláláig egy viszonylag egységes mongol kánságot hoz létre. Hatalmát azonban nem sikerül maradéktalanul utódaira hagynia, így a Góbiól délre eső területeken a tümet Altan- és a csahar Ligdan kán próbálkozhat az egységes mongol állam létrehozásával. Egyikük sem könyvelhet el tartós sikereket, bár mindketten jelentős alakjai a mongol történelemnek csakúgy, mint a belső-ázsiai és mongol buddhizmus történetének. A 17. század közepén a mandzsuk megjelenése jelentős hatással van a mongolok életére is, hiszen Góbitól délre eső területek mongol kánjai már 1636-ban kénytelenek elismerni maguk felett a mandzsuk fennhatóságát. Az ezzel szinte egy időben Dzsungáriában létrejövő Ojrát kánság rövid ideig stabil ellenpontot jelent a mandzsu előretöréssel szemben, azonban függetlenségét nem képes megőrizni és a halha-mongol területek 1691-ben bekövetkezett behódolása után alig fél évszázaddal, 1757-ben szintén a mandzsu birodalom részévé válik. Ezzel Belső-Ázsia mongol népek által lakott területei a mandzsu Kína uralma alá kerülnek, s ez az állapot 1911-ig nem is változik. A dinasztia bukása után a Góbitól északra eső Külső-Mongólia kikiáltja függetlenségét, de ezt a nemzetközi diplomáciában képtelen elfogadtatni, így kénytelen megelégedni az 1915-üs kjahtai-szerződés biztosította részleges autonómiával, de ez még így is előrelépést jelent, hiszen sem a belső-mongol területeken, sem a Dzsungáriában élő mongoloknak nincs esélyük a Kínától való elszakadásra. A Szovjetunióval 1922-ben kötött szerződés már önálló államként kezeli Mongóliát, bár Mongólia Kína általi elismerésére még csaknem negyed századot várni kell. 1946 januárjában már Kína is független államként ismeri el az országot, mely 1990-ben a szovjetek rendkívül erős befolyás megszűnése után immár politikai értelemben is teljesen önálló állammá válhatott.
Bibliográfia:
Bawden, Ch. R.: Modern History of Mongolia. Frederick A. Praeger Publishers, New York 1968.
Berholz, Fred W.: The Partition of the Steppe. Peter Lang Publishing, New York 1993.
Birtalan Á. – Rákos A.: Kalmükök. Egy európai mongol nép. Terebess Kiadó, Budapest, 2002.
Diószegi, I.: A nagyhatalmi politika másfél évszázada 1789-1939. Budapest 1994.
Gernet, J.: A kínai civilizáció története. Osiris Kiadó, Budapest 2001.
Lőrincz László: Mongólia története, Gondolat, Budapest 1977.
Rupen, R. A.: Mongols of the Twentieth Century. Indiana University, Bloomington 1964.
Szvák, Gy. – Font, M. – Krausz, T.- Niederhauser, E.: Oroszország története – a Szovjetúnió története. Maecenas, Budapest 1997.
Tsepon W. D. Shakabpa: Tibet története. Osiris-Bódhiszattva, Budapest 2000.
Kronológia
1368 A Jüan dinasztia bukása Kínában. A 9. hónapban Togontemür kán az utolsó Jüan uralkodó visszatér a mongol szállásterületre.
1370 Togontemür kán halála, utóda Biligt (Ajusridar) kán. Ekkor kezdik papírra vetni a Jüan dinasztia évkönyvét.
1370-73 Háború a Ming dinasztia és a mongolok között.
1372 Ajusridara Karakorumban felveszi a nagykáni címet, melyet 1378-ig birtokol. Célja a Jüan hatalom visszaállítása, azonban kénytelen a Mingek ellen saját területei védelmére koncentrálni. Csapatai Karakorumnál megállítják a Mingek előretörését.
1378 Ajusridar halála. Utóda a testvére, Tögsztömör (Ushal) kán (1370-1388). A mongol birodalom ekkorra lényegében a mai Mongólia területére korlátozódik. Déli határa a Nagy Fal, keleti a Hingan-hegység, Ézsaki az Irtis és a Jenyiszej, nyugati határa pedig a Tiensan-hegység.
1380 Ming seregek felégetik Karakorumot, a mongol fővárost.
1388 Tögsztömör kán gyilkosság áldozata lesz. Összecsapások a mongol és kínai csapatok között. A kínaiak elfoglalják a Halha-folyó és a Kerülen közötti területeket. Legidősebb fia Inhdzorig néven foglalja el a káni trónt.
1389 A Mongolok titkos történetének első kínai-mongol nyelvű kiadása.
1392 Inhdzorig halála után testvére, Elbeg kán lesz a keleti-mongol területek uralkodója.
1400 Güntömör kán foglalja el a trónt. A XV. században a központi és keleti-mongol területekről a hatalmi súlypont fokozatosa a nyugati-mongol (ojrát) területekre helyeződik át. A hagyomány szerint az ojrátok uralma a keleti dzsingiszida kánok kegyes ajándéka.
1403 Az ojrát Möngketemür kán három fia Mahmud (Batula csingsang), Tajvan és Batbold három csoportra osztja fel a mongolokat.
1412 A Kubiláj házból származó Öldzsejtemür kán megpróbálja magához ragadni a hatalmat. A Mingek megrémülnek a Jüan restauráció veszélyétől, ezért csapatokat vezényelnek ellene. A kínai győzelmet kihasználva az ojrátok magukhoz ragadják a kezdeményezést, megölik a keleti-mongol Bujansir kánt és helyére Delbeg (1395-1415) kánt ültetik.
1414 Ojrát és keleti mongol összecsapások, melyek során a Ming Kína a keleti mongolokat támogatja.
1417 Mahmud fia Togon a dörvön ojrat, a„négy ojrát” törzs élére áll. Időszakos békét köt a keleti-mongolokkal.
1418-1439 Togon taidzsi (herceg) régensként uralkodik a keleti-mongol területek felett.
1434 Az ojrátok nyugati és keleti irányba is terjeszkednek. Nyugaton az Ili folyó, Keleten Korea a határ. Inkább kereskedelmi, mint tényleges hatalmi befolyás alakul ki ezeken a területeken.
1438 Togon maga választja ki a nagykánt, így Tajcun ültetik a trónra, aki csak névlegesen uralkodik.
1439-1455 Togon fia Eszen átveszi az ojrátok feletti irányítást. Bár a tényleges irányítás az ő kezében van, apjához hasonlóan neki is meg kell elégednie a taidzsi ranggal.
1439 Togtobuka (Dajszun) foglalja el a mongol káni trónt.
1449 Eszen tovább terjeszkedik. Nyugaton Hami városa a cél, keleten pedig megtámadja a kínai Ming dinasztia területeit.
1450 Eszen békét köt a Mingekkel, miután egy évvel korábban jelentős vereséget mér a kínai csapatokra és fogságba ejti a Ming császárt is.
1451 A turfáni Har usz vidékén kurultáj-t tartanak.
1452 Eszen szövetségeseivel megtámadja az apja által trónra ültetett Togtobukát, aki vereséget szenved és nemsokára merénylet következtében életét is veszti
1453 Eszen taidzsi magát kiáltja ki nagykánná, de egy évvel később (1454) korábbi szövetségesei ellene fordulnak és meggyilkolják.
1457-59 Az ojrátok ismét több támadást indítanak a Ming területek ellen.
1461 A Ming dinasztia a jelentősebb összecsapások és több vereség után tárgyalóasztalhoz invitálja a nyugat-mongol kánságok képviselőit, céljuk, hogy agyfajta szövetségi szerződés aláírásával csillapítsák le a nyugati szomszéd új területek iránti vágyát.
1470 A hét éves Batu Möngkének, mint a nagykáni cím várományosának, a keleti-mongolok dzsingiszida hagyományoknak megfelelően a „8 fehét jurta” előtt a „Dajan” címet adományozzák.
1478 Batu Möngke Dajan (1464) kán sikeresen egyesíti a mongolokat a központi (a mai Mongol Köztársaság) területeken. Dzsingiszida restauráció. Visszaállítja a régi mongol közigazgatási rendszert mely most már csak a keleti mongolokra terjed ki. A bal szárny élén ő maga áll, ide tartoznak a csaharok, halhák, urjanhajok. A jobb szárnyat fia vezeti, az ordosziak, tümetek és horcsinok élén. Újabb rövid fénykor, ekkor azonban az ojrátok már külön hatalmi központot alkotnak.
1488 Dajan kán kereskedelmi szerződést köt a kínai Ming dinasztiával.
1489-96 Folyamatos csatározások Dajan kán és az ojrátok között.
1500 Meg szakad a kereskedelmi kapcsolat a mongolok és Kína között. Dajan több rablóhadjáratot vezet az észak-kínai területekre.
1529 A tümet Altan kán (1507-1583) fellázad Dajan utódainak egységesítő törekvéseivel szemben. Követeket küld Pekingbe az esetleges szövetségkötés érdekében, a kínaiak azonban nem tárgyalnak vele. Feldúlja Tatung erődjét.
1530 Altan betör Kanszuba, és sikeresen sarcoltatja a területet. Mivel a kínaiak csak ideiglenesen hajlandóak kereskedni vele a harcok uralkodása alatt többször újra kirobbannak közte és a Mingek között.
1543 Dajan kán meghal. Ő a legutolsó dzsingiszida kán, aki csaknem egész Mongólia területére ki tudta terjeszteni hatalmát.
1551 Altan békeszerződést köt a Mingekkel, mely engedélyezi a kínai-mongol határterületen folyó kereskedelmet is.
1554 Altan kán megalapítja Köke kota városát (ma Huhot a kínai Belső-Mongol Autonóm Tartományban). A mongol hatalmi központ délre tolódik.
1559 Altan hódoltatja a Kukunorban élő mongolokat.
1578. 5. hónap 15. Altan kán fogadja Szönam Gyaco-t, a tibeti gelugpa rend fejét. Az egyházfőnek a Dalai láma címet adományozza és létrehozza az egyházi törvényeket. A halha-mongol Abataj kán (Ocsiroj kán, 1554-1586) buddhista hitre tér.
1579 Altan kán Höh hot-ban (ma Huhot) buddhista kolostort alapít.
1582 Altan kán halála. A kozák Jermak legyőzi Kücsüm kánt és elfoglalja a szibériai Irkutszkot.
1586 A halha-mongol terület központjában az Orhon partján megalapítják az Erdeni Dzú buddhista kolostort. Az 1930-as években bekövetkezett lámaüldözésekig ez marad Mongólia legnagyobb kolostora.
1587 Ajusi güsi új írásjelekkel bővíti a mongol írást.
1599 Az ojrát írástudó Zaja pandita születése. (meghal 1662-ben)
1604 A tümet Altan kán unokáját teszik meg a dalai lámává. Ö a negyedik reinkarnáció. A csahar Ligdan kán születése.(meghal 1634-ben)
1607 Az első ojrát követség megérkezik az orosz fővárosba.
1608 A halha Altan kán követséget küld az orosz cárhoz. Az első orosz követség 1616-ban érkezik Külső-Mongóliába (a mai Mongol Köztársaság területe).
1616 A mandzsu uralkodó Nurhacsi kínai mintára felveszi a császári címet.
1619 Ligdan és a mandzsu Nurhacsi első összecsapásai. A mongol kán alattvalói közül többen Nurhacsinval tárgyalnak, és végül elismerik maguk felett a mandzsu uralkodó fennhatóságát. Ligdan hódoltatja a kínai Guanninvárosát
1624 Mandzsu seregek foglalják el a horcsin-, dörböt-, dzsalajd- és gorlosz-mongol területeket.
1625 Ligdan sikeres támadása a mandzsu hódítások ellen.
1626-27 A mandzsuk újabb mongol területeket foglalnak el, így a dzsarud, bárin, illetve más belső-mongol otog, illetve a harcsin, najman és aohan terület is mandzsu fennhatóság alá kerül.
1628 Ligdan újabb harcai a Mingekkel. A Mongol Arany Kandzsur 113 kötetének első kiadása
1630 Ligdan a tümet, junsibó, ordosz, avga mongolokkal kénytelen csatázni.
1632 A mandzsu előrenyomulás következtében Ligdan kénytelen Kukunor-ba visszavonulni. A korábban a sárga süveges egyház terjeszkedését támogató mongol kán most a vörös süvegesek segítségét kéri, de sikert nem ér el.
1634 Ligdan kán himlőben meghal. Szeptember 28-án követség érkezik Abahaj udvarába, mely közli a mandzsu császárral a csahar kán halálát. Abahaj (Hong taidzsi) ezzel nem tekinti lezártnak a háborút.
1635 A mandzsu seregek végső csapást mérnek a csaharokra. A halha mongol Tüsijetü kán családjában megszületik Öndür Gegen. Az ojrát mongolok dzsungáriai fejedelmévé Erdenibátor huntaidzsit választják.
1636. május 5. Az Abahaj által összehívott kurultáj-on 49 déli-mongol kán elfogadja a mandzsu udvar fennhatóságát, ezzel Belső-Mongólia meghódítása lezárul. Létrehozzák a mongol ügyekkel foglalkozó udvari hivatalt. Abahaj megalapítja a Nagy Qing dinasztiát. A halha kánok először köszöntik a „kilenc fehér ajándékkal” a mandzsu uralkodót.
1637 Meghal Cogtu tajidzsi (Fényes herceg) (1580-1637), az egyetlen jelentős halha kán, aki a déli-mongolokkal szövetkezve véget akart vetni a mandzsu terjeszkedésnek. Mivel a vörös süveges lámaizmus híve volt szállásterületéről menekülnie kellett, és a Kukunor vidékén telepedett le. Nem sikerült csapatait egyesítenie Ligdan seregeivel. Egy Tibet elleni hadjárat során veszti életét.
1638 A mandzsu udvar létrehoz egy új kormányzati intézményt melynek feladata eleinte a csahar-, később a Nagy Faltól északra eső összes terület irányítása.
1639 Mongol előkelők a Sirét cagán nór-nál elismerik Öndür Gegent a mongol egyház vezetőjének. Először adományoznak pásztor-családokat Öndür Gegen-nek, ezzel megkezdődik egy új társadalmi réteg a sabi-k kialakulása.
1640 A Tarbagataj hegység Ulán burá nevű területén az ojrát és halha előkelők gyűlése elfogadja a „44 nagy törvényt”, az Ih Cádz-ot (Cádzsin bicsig). Ezzel létre jön az Ojrát Kánság, melynek első uralkodója Erdenibátor huntaidzsi.
1642 A hosut Güsri kán segítségével a gelugpa egyház vezetője az 5. dalai láma megszerzi a Tibet feletti fennhatóságot. Létrejön a teokratikus tibeti kormányzat.
1643 Meghal Abahaj. Kínában parasztfelkelés tör ki, mely során a felkelők elfoglalják Pekinget is. Az utolsó Ming uralkodó halála u
| 
