KÉSŐ KLASSZIKUS KOR ÉS A KLASSZIKUS STÍLUS FELBOMLÁSA (KR.E. 430-330):

ÉPÍTÉSZET:

EPIDAUROSZ

1. kép: Epidauroszi színház. Kr. e. 4. sz. 2. fele. Teljes szélessége kb. 120 m

2. kép: Az epidauroszi szentélykörzet rekonstrukciós rajza. Kiépítésének ideje: 4. sz.

A görögök a domboldalakra helyezett színházaikat kezdetben fából készítették, majd a 4. században építették át kőépületekké. Az epidauroszi a legnagyobb és a legjobb állapotban fennmaradt színház, mely a szépség és harmónia egységének utolérhetetlen képviselője. Ennek hátterében az aranymetszés arányának alkalmazása áll: a nézőteret körjárat (diazoma) osztja két szintre, az alsó 34, a felső 21 padsorból áll. Ezek úgy aránylanak egymáshoz, mint a nagyobbik egység az egészhez. A színház szerkezetének meghatározó része a kör alakú orkhésztra (játéktér), melyet a félköríves nézőtér fog körül. Az orkhésztra mögött helyezkedik el a szkéné épülete, az előtte kőből emelt építmény a proszkénion.

A 4. sz. közepén épült az epidauroszi szentélykörzet kerek temploma (tholosz), melyet kívül dór, belül korinthoszi oszlopok öveztek. Míg Aszklépiosz korábban épült nagyméretű templomát gazdag szobordíszítés, addig a tholoszt a díszítőelemek addig nem ismert bősége borította. Mennyezete kazettáiban virágkelyhek, a kazetták között akanthoszindák, tojásfüzérek és futó-kutya motívumok sorakoztak. Ezzel az Erekhtheion dekoratív hatásra törekvő szellemének folytatójává válik.