KÉSŐ KLASSZIKUS KOR ÉS A KLASSZIKUS STÍLUS FELBOMLÁSA (KR.E. 430-330):

SZOBRÁSZAT I

1-2. kép: Szandálját oldozó Niké és áldozati bikát vezető Nikék. Kr. e. 410 - 406 között. Az Akropolisz márvány Niké-mellvédjéről. Mag. 1,06 m, szélessége 52 cm. Athén, Akropolisz Múzeum

3. kép: Paióniosz, Niké. Kr. e. 420 körül. Márvány. Mag. 2,16 m. Olümpia, Múzeum

A mellvédet (balusztrád) a peloponnészoszi háborúban aratott győzelem emlékére helyezték el az Akropolisz Athéna Niké-temploma körül. A győzelmi ünnepet tartó szárnyas Nikék diadaljeleket állítanak fel és áldozati állatokat vezetnek Athéna elé. Egyikük saruját oldja le, hogy sarútlan lábbal vegyen részt a szertartáson. Ez alkalmat kínál a féllábon álló és előrehajló alak egyensúlyzó tartásának megkomponálására. Az ábrázolások jellemzője az újszerű, merészebb testtartás, valamint az apróbb, áttetszőbb ruharedők, melyek inkább kiemelik, mint eltakarják a testet. A pheidiaszi stílus nyugalmával szemben az ábrázolás sokkal mozgalmasabb, nyugtalanabb.

Paioniosz Niké szobra az olümpiai Zeusz-templom keleti oldala előtt állt egy kb. 9 m magas pillér tetején. Felirata szerint Messzéné és Naupaktosz polgárai állították a spártaiak fölött aratott győzelmük emlékére. A Győzelem levegőből alászálló istennőjét ábrázolja, és ez az új kompozíció a test és a ruharedők viszonyának újfajta ábrázolását kívánta meg. A ruha elöl a testhez tapad, tehát nem eltakar, hanem kiemel, hátul pedig hatalmas öblökben lebeg az istennő után. Mindebből ered az ábrázolás erőteljes mozgalmassága, nyugtalansága.